Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-22 / 68. szám

1994. március 22., kedd KULTÚRA Teherbíró értékrend Budapest (MTI) — A Ma­gyar Közlöny 28. számában megjelentek a Nemzeti Alaptanterv (NAT) Tanter­vi alapelvei. Március 20-tól lép hatályba. A NAT — a Magyar Köztársaság köz­oktatásának törvényben meghatározott alapdoku­mentuma — két részből áll: a Tantervi alapelvekből, valamint a Tantervi köve­telményekből. Az utóbbi még nem készült el. Kál­mán Attila, a művelődési minisztérium politikai ál­lamtitkára a napokban meg­született dokumentumról kifejtette: a kormány által elfogadott változatot a mi­nisztérium a későbbiekben külön füzetben is kiadja és eljuttatja az iskolákhoz. Az Országos Köznevelé­si Tanács javaslatára a Tan­tervi alapelvek kiemelt je­lentőséget tulajdonít a tör­ténelemnek. Rögzíti többek között azt a követelményt is, hogy a történelemtanítás adjon a mostani századvég — és a jövő század — reali­tásával számoló, teherbíró értékrendet. Leszögezi to­vábbá: alapvető jelentősé­gű, hogy a diákság ismerje meg a magyarság kialaku­lásának, a haza megterem­tésének állomásait, a ma­gyar államiság fejlődésé­nek, megőrzésének, meg­újításának korszakait, azt a küzdelmet, amelyet hazánk a Szent István-i örökség megőrzéséért a történelem folyamán tett. Tudatosítani kell diák­jainkban, hogy hazánk év­századokon keresztül a Nyugat, az európai keresz­ténység védőbástyája volt. A történelemtanításnak is feladata, hogy a tanulók hi­teles ismereteket szerezze­nek a vallások múltjáról, a kereszténység értékrendjé­ről, a keresztény egyházak (és a szerzetesség) történe­téről, az európai kultú­rában, az egységben és a különbözőségben betöltött szerepéről. Tudatosítani kell, hogy a népek és nem­zetek kölcsönösen egymás­ra vannak utalva, s kölcsö­nös felelősséggel tartoznak egymásnak, különösen a Kárpát-medencében. Müvészköri est Nyíregyháza (KM) — Az egyházak élete kerül a fi­gyelem középpontjába a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színházban március 27-én a Művészkör prog­ramjában. Délután 5-kor az evangé­likus egyház kórusa ad kon­certet, majd az Egyházak ma címmel hangzik el fele­kezetek közötti beszélgetés, melynek résztvevői refor­mátus, metodista, evan­gélikus, római és görög ka­tolikus, valamint magyar ortodox lelkészek. A műsor szerkesztője Pankotai Éva, házigazdája Verebes Ist­ván. Székelyhídi Ferenc: Piros pulóveres lány című képét is kiállították a nyíregyházi tiszti klubban a Benczúr Gyula Képzőművészeti Kör tagjainak jubileumi tárla­tán Harasztosi Pál reprodukciója 30 éves... ...a Szabolcs Néptáncegyüt­tes, ebből az alkalomból ad­nak a táncosok gálaestet áp­rilis 8-án este 6-tól a nyír­egyházi bujtosi csarnokban. (KM) Iserlohn... ...művészeti együttese, a Bauer Balettstúdió a Prima- vera együttes vendégeként március 24-én este 6-kor a nyíregyházi művelődési központban lép fel. (KM) Az Amadinda... ...együttes mutatja be mű­sorát a Nemzeti Filharmó­nia bérleti sorozatában már­cius 28-án a Váci Mihály művelődési központban. (KM) Ránki Dezső... ...vendégszerepei Nyíregy­házán április 18-án a Váci Mihály művelődési köz­pontban Beethoven, Bartók- és Liszt-művekkel. (KM) A Shulcz... ...Rock Cafe-ban (Farkas Tibor) pénteken és szomba­ton este 8-tól nosztalgia­diszkót rendeznek a nyír­egyházi Korona kávéház­ban. (KM) Hagyományőrző népzenészek Batyusbáli hangulat az erős közösséggé összeforrott tiszalöki együttes próbáján Erdős Jenő Nyíregyháza — „A zene nem magánosok kedvtelése, ha­nem lelki erőforrás, melyet minden művelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni.” (Kodály) Még járási székhely volt Ti- szalök, mikor először találkoz­tam ezzel a népes, szimpatikus együttessel. A legtávolabbi résztvevői voltak a Mátészal­kai Dalos Tavasz első ízben megrendezett kórustalálkozó­jának 1969-ben. Erkel Ferenc kórus néven rendszeres részt­vevői voltak a megyei kórusta­lálkozóknak az 1970-es évek­ben. Újszerű szerepkörben talál­koztunk mintegy tíz éven át minden évben a népzenei együttesek megyei fesztivál­ján Nyírbélteken majd Tarpán. Ekkor már népdalkörként mű­ködtek, mert kiderült, ez az igazi műfajuk. A harmadik kö­zös élményünk az 1980-as évek első felében volt. Egy es­te ellátogattam Tiszalökre, az együttes próbájára. Kíváncsi voltam, hogyan, miképpen tartja össze Ajtai Loránd, ez a sokoldalú ember, akkoriban a művelődési ház igazgatója ezt a láthatóan igen erős szálakkal egységbe forrott közösséget. A tagság szinte teljes számban jelen volt. Készültek a soron következő fellépésükre. A próba után nem mentek haza, Nyíregyháza (KM) — 1994: Kossuth emlékév. Ennek egyik rendezvényeként az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium öregdiákjai — március 14-én, az iskola dísztermében — megalakí­tották a Nyíregyházi Kos- suth-klubot. A rendezvényen — a mai diá­kok köszöntő műsora után — leleplezték azt a Luther-mell- szobrot, amelyet az 1932-ben érettségizett öregdiák, P(tő János alkotott és adományo­zott az iskolának. A tiszalöki népdalkor hiszen több társuknak azokban a napokban volt a névnapja. Előkerültek az otthonról ho­zott enni-innivalók. Ekkor már batyusbáli hangulat volt. Meg­ható volt ebben részt venni. Ekkor értettem meg, miért testvéri ez a közösség. A negyedik közös élmé­nyünk 1989-ben volt. Ekkor rendezték meg Csapon első íz­ben a Magyar Népművészeti Napokat. Hazánkat megyénk száztagú küldöttsége képvi­selte. Köztük voltak a tisza- lökiek is. Mint kísérőnek, na­gyon könnyű dolgom volt, mert valamennyien méltók voltak arra, hogy megbecsü­lést szerezzenek mind maga­tartásukkal, mind teljesítmé­nyükkel hazánknak, az ott élő magyar nemzetiségiek nagy örömére is. Az öregdiákok elhatározták, hogy 1996 nyarán — a világ- kiállítás idején, az iskola fenn­állásának 190. évfordulóján — megrendezik a nyíregyházi Kossuth-diákok „világtalálko­zóját”, amelyre minden itt érettségizett — itthon vagy a nagyvilágban élő — öregdiá­kot meghívnak. A szervezőmunkát az 1930 előtt érettségizettek körében dr. Kubassy Tamás (érettségi­zett 1927-ben); az 1940 élőn érettségizettek körében Babies János (1938) és dr. Vityi Tibor (1939); az 1940-48 között Archív felvétel A megyei önkormányzat közművelődési irodája által a népzenei együttesek vezetői részére szervezett továbbkép­zésen arra kértem Ajtai Lorán- dot, szedjük csokorba a közel 30 év kiemelkedő élményeit. Záporozott válasza: a helyi rendezvényeken kívül rend­szeres résztvevői voltak sok megyei találkozónak: a Sóstói Múzeumfaluban, Nyírbélte­ken, Tarpán, s testvéregyütte­süknél Tiszavasváriban, me­lyet szintén ő vezet. — Többször voltunk or­szágjáró kiránduláson fellépé­sekkel összekötve, például a Budapesti Mezőgazdasági Múzeumban. De a legnagyobb élményt a kárpátaljai szerep­lések jelentették, 1985-ben, 87-ben és 91-ben Csapon kí­vül felléptünk Szolyván, Ung­végzettek körében dr. Nagy László (1945) és Bajáik And­rás (1948); az 1948 után vég­zettek körében pedig Mikecz László (1949) és Tóth József (1952) vállalta el. Az öreg­diákok mindenben számíthat­nak az alma mater támogatá­sára. A Nyíregyházi Kossuth Klub legközelebbi találkozóját ez év júniusában tartja, ame­lyen a régi cserkészélménye­ket elevenítik fel, és a találko­zóra meghívják az egykori evangélikus Geduly Henrik le­ánygimnázium diákjait is. vár és Beregszász körzetében több helyen. Mindenütt nagy szeretettel fogadták együtte­sünket. —Most mégis lehangoltnak. elégedetlennek látlak. Mi en­nek az oka? A — Nem titkolom aggodal­maim. Nem tapasztalok a nép­zene, a hagyományőrzés iránt olyan érdeklődést, mint a ko­rábbi években. Ezekre konkrét bizonyítékokat is mondhatok: évről évre kevesebb a fellépési lehetőség, pedig ez élteti az együtteseket. A bemutatókon kevés az érdeklődő. Gyakran csak egymás műsorát hallgat­ják a részt vevő együttesek tagjai. Erősíteni kell kapcso­latainkat az iskolákkal — kö­zös rendezvények szervezésé­vel. Hadd hallgassák a népze­nét a szülők, nevelők és a gye­rekek is. Az utóbbi időben ke­vesebbet népszerűsíti együtte­seinket a rádió. is. Érdemes elgondolkodni ezeken a valós tényeken. Bi­zonyos, hogy kellő odafigye­léssel és kapcsolatteremtéssel ezek mind megoldhatók. Töb­bek között ezt szolgálja az együttesvezetők 1993 végén megkezdődött továbbképzése is. Tekintsük ezeket a gondo­kat jószándékú figyelemfel­keltésnek, hogy valóra váljék a mottóban foglalt kodályi gondolat: a művelt nemzetek szintjére emelkedéshez hozzá­tartozik a zene közkinccsé té­tele is. A tiszalökiek is ezen fáradoznak. Gyűjtemény Budapest (MTI) — A Magyar Természettudo­mányi Múzeum a tervek szerint végleges otthonra lelhet a Ludoviceum épü­letegyüttesében az ezred­fordulóra. A kormány kul­tuszminisztériumi előter­jesztésre elfogadta a Ludo- vika, az Alfa mozi és az Orczy-kert közgyűjtemé­nyi célokra történő átalakí­tásának tervét. A múzeum képviselői elmondták: a Ludovika és a leégett Alfa mozi helyreállítására, a kormány által tartalékolt pénzen túl kötvénykibo­csátás is várható. Kossuth-klub Nyíregyházán Legközelebbi találkozójukat ez év júniusában tartják A keramikus iparművész kiállítása Élettel teli alkotások a négy őselem, a föld, a tűz, a levegő, a víz felhasználásával Mészáros Gábor és tanítványai Harasztosi Pál felvétele Nagy Zsuzsanna Nyíregyháza — A kerámia a négy őselem, föld, tűz, levegő, víz ötvözete, melyek alázato­san képesek szolgálni a mű­vész akaratát, ám nem enge­delmeskednek, ha rosszul nyúlnak hozzájuk. Mészáros Gábor számára az agyag alko­tótársként funkcionál, kife­jezve az alkotó léthez, termé­szethez, világhoz való viszo­nyát. A tűz ereje kikristályo­sítja az agyagot, végső alakjá­ba szilárdítja a formát, igazá­ból ekkor dől el, hogy az anyag alávetette-e magát a művész akaratának. E folyamat végeredményét mutatták be a nyíregyházi művészeti szakközépiskola Csontváry Kamara Galériájá­ban a közelmúltban rendezett kiállításon. Maga a kiállítás két részből állt össze: egyrészt ikonokból, melyek szubjektív emlékekről és ezen emlékek átalakulásáról szólnak. Más­részt idolokból, melyek a ter­mészethez való rendkívül szo­ros kötődést jelzik. Azonban e két rész szerves egységet al­kot. Formailag nézve a fali plasztikákon látható az alkotó azon törekvése, hogy megtart­va az anyag természetes köze­gét, abból a középső motívu­mot plasztikailag kiemelje és ezzel közelítsen a térplasz­tikákhoz. Tematikailag is ugyanazok a kérdések foglal­koztatják a művészt mind a térbeli, mind a síkbeli dolgok­nál, az embereket érintő ál­talános, mégis annyira nehe­zen elmondható problematika ez ősi szimbólumokkal kife­jezve: a gömbölyű forma a ter­mékeny nőt, a meleg ölet ábrá­zolja, a csúcsos forma pedig a férfi örökös elvágyódását és megtérését az őket mindig visszafogadó asszonyi testbe. Más-más jelentést adnak a tartalmi viszonyoknak a for­mai változatok: így a tudatos hideg, meleg színátmenet, a mázas vagy matt technika, vagy ha egy formát egy másik formával bont meg, ami meg­lepő módon tiszta harmóniát hoz létre a várható disszonan­cia helyett. Az egységet tehát a forma, idea, tartalom, élmény­anyag szerves együttélése ad­ja. Bár az alapforma ugyanaz, mégis egy belső kényszer min­dig új alakzatok létrehozását sugallja, melynek célja megfo­galmazható, de el soha nem ér­hető: az anyag ősi emlékezetét felhasználva a természet ré­szévé válni. Sohasem lehetséges azon­ban a teljes birtoklás, hiszen a formai variációk végtelenek, közben az anyagot formáló művész is alakul, a létezés új variációi jönnek létre, emiatt ugyanarról egészen mást mond el, a tudatnak más réte­ge alakítja a valóságot, és így a végső forma megalkotása nem lehetséges. Ez a feloldhatatlan ellentmondás adja e tárgyak egyéni és élettel teli jellegét; azt a folytonos késztetést su­gározzák, mely az alkotó em­bert új formációk, alakzatok kutatására sarkallja.

Next

/
Thumbnails
Contents