Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-22 / 68. szám
1994. március 22., kedd HATTER Újkori földosztás Lövőpetriben „Két hónap múlva, a választásokon dőlt el, lesz-e rendszerváltozás, vagy nem" A négy évvel ezelőtti történelmi pillanat Archív felvétel Nyíregyháza (KM - BJ) — Megilletődve, talán kis félelemmel fűszerezve fogta meg a nyilat 4 éve, 1990. március 21-én özv. Héver Meny- hértné, hogy kihúzza szerencséjét: ő lesz-e újkori történelmünk új földosztásának főszereplője, s bekerül a neve a történelembe, avagy Molnár Gusztávnak kedvez a szerencse. — Sokan féltek, sokan minket szidtak, hogy nem marad föld a tsz-ben, de most már megnyugodott mindenki — mondja most, négy évvel később a földosztásra emlékező ünnepségen Hévemé —. Azóta megszaporodott a terület, az akkor kimért 12 holdból 12 hektár lett. A lányom családja gazdálkodik rajta, az unokám most fog vizsgázni traktorvezetésből. Az események motorja A vasárnapi ünnepség és a 4 évvel ezelőtti födosztás motorja, főszereplője Szűcs M. Sándor akkori képviselőjelölt volt. O így emlékezik: nagyon boldog voltam, hogy szolgálati helyemen, Lövőpetriben történt ez meg. Pedig féltek az emberek, hisz csak két hónap múlva, a választásokon dőlt el, lesz-e rendszerváltozás, vagy nem. Mielőtt az ünnepség megkezdődik, arról faggatom: vajon mi az oka, hogy egy papot — akinek ha nem lenne képviselő, akkor is lenne elég dolga — ennyire vonz a föld. Azt válaszolja: — Paraszt származású vagyok, apám középparaszt volt, aztán kocsis a tsz-ben, később lógondozó, kemény gyökerei éltek benne a paraszti munkának. Nem panaszként mondom, de abból a fizetésből, amit a papok kapnak, nem lehet megélni. Ez kényszeríti rá a papságot, hogy a megélhetéséért hivatásán túl is megdolgozzon. A földosztás 1990. március 21-én történt. Több mint húsz család igényelte vissza a földet, ám a termelőszövetkezet előző év végén kiosztásra jelölt tábláinak többségét bevetette búzával, s mivel a ráfordítást meg kellett volna téríteni, az igénylők egy része ezt nem vállalta, vetetlen földet kért. Elsőnek Héver Meny- hértné nyolchektáros földjét mérték ki. A második id. Molnár Gusztáv hathektáros gazda lett. Az eseményt hatalmas érdeklődés kísérte, televíziós csoportok, amerikaiak, kanadaiak filmezték, amint leverték az MDF által erre az alkalommal készített címeres karót. Ott volt Nahimi Péter, az MDF országos választmányának tagja, Lezsák Sándor, alapító tag, az MDF ügyvezető elnöke, s beszédet mondott Cristopher Baezley úr, az Európai Parlament tagja. Békességgel osztották Mekkorra port vert fel a lövő- petri földosztás? Másnap petíciót nyújtott be Szűrös Mátyásnak, a Magyar Köztársaság akkori ideiglenes elnökének Fodor Sándor, a mező- szentgyörgyi Alkotmány Tsz elnöke, ciki felhívással fordult az ország valamennyi szövetkezeti tagjához: nyilvánítsák ki azon akaratukat, hogy továbbra is a szövetkezeti gazdálkodást tekintik megélhetésük forrásának, s elutasítanak minden igazságtalanságot előidéző földosztást. — Négy év telt el azóta — mondja Szűcs M. Sándor — látom a határban a táblákon lerakott gőzölgő trágyacsomókat, s a paraszt ember tudja ez mit jelent. Külön örömöm, hogy Lövőpetriben nagy békességgel osztották el a földet, s akik korábban ellenezték ezt, két aranykoronáért Pest mellé elmentek, hogy földet szerezzenek érte. A környéken tíz felett van azoknak a traktoroknak a száma, amit az MDF által szervezett akcióban vettek. Elvadult, kotykás utakon újra emberek sokasága indul naponta saját földjére. Cl Nem maradhat ki a: ünneplés ellenére sem, hogy erről a földszeretetről furcsa dolgok láttak napvilágot nem is olyan túl rég egyik újságban. — Igen a Kacsában, de nem tudom, hogy ezt újságnak le- het-e nevezni. Én soha nem titkoltam, hogy szeretem a földet. Valóban elsőként mondtam édesapámnak, szeretném ha kivenne földet a tsz-ből. Először kézzel-lábbal tiltakozott, aztán csak sikerült 14 holdat kivétetni. Kétszázhúsz aranykorona örökségünk volt. Lehet, hogy a faluban nem is volt több senkinek, de olyan sem igen van, aki annyit dolgozott, mint édesapám, aki most 73 éves. Emlékszem rá, hogy amikor a traktorosok ötszáz munkaegységet kerestek egy hónapban, ő kocsisként ötszáztízet. Belénk ivódott a föld sze- retete, s debreceni diákként nyári hónapokban én is megkerestem ötven munkaegységet. □ A Kacsában többsiáz hektár földről van szó. Ez a mennyiség azért már több mint földszeretet... — Negyven hold földje van az egész családnak, s nekem ehhez négy gyerekem van. A több száz hektár — s talán még ezerről is beszéltek —, a politika szinterére vezet, ahol sokszor nem az igazság kimondása, hanem a másik ember lejáratása a cél. Az említett Kacsa-cikkben egyetlen igazság volt, a nevem. □ Az is szerepelt benne, hogy olyasmit mondott a nagyvarsányiaknak: fogtok ti még az én földemen zsíros kenyérért kapálni... — Aki egy kicsit is ismeri az én habitusomat, tudja, hogy ez távol áll tőlem. Sok barátom van szülőfalumban, Var- sányban is, azért ezt említem, mert innen származtatják azt a Kacsa-cikket is. Én nem ilyen hétköznapi, mezítlábas képviselőjelöltekkel, mint én vagyok, hanem bármelyik miniszterrel, államtitkárral vállalnám a megmérettetést. Gondolom, ez egy hiteles mérce. Úgy érzem, egy szervezett akció folyik ellenem. Legutóbb Kisvárdán hagytak ott Jehova tanúi családoknál ilyen példányokat. Ők meg azt akarják vele bizonyítani, hogy lám ilyen a papság. □ A Kacsa szerint azért szorgalmazta az M3-as út Barabás felé vezetését, mert azon a területen vett hatalmas területeket, hogy a kisajátításnál milliókat tehessen zsebre érte. — Remélem, hogy Barabásnál fogja elhagyni az országot az M3-as autópálya, mert azért én valóban sokat harcoltam. Ami a földvásárlást illeti, még a lehetséges útvonal közelében simcs földünk. Nagyvar- sányban volt 220 aranykorona, a földünk Kisvarsány, Nagy- varsány, Gyüre határában volt. A rokonságnak sok földje volt a kisari mezőn, ami gyönyörű föld, de nem mentem át tagi földért sem — pedig jogos lett volna —, nehogy rám foghassák, az autópálya miatt mentem oda. Mire jók a pofonok □ Miért esett úgy Önnek akkor a Kacsa? — Lezsák Sándor mondta egyszer: azt a fát szokták dobálni, amelyiken gyümölcs van. Nekem nincs mit szégyenkezni. A választás majd választ ad rá, mennyit értek a mocskolódások. De ha veszítek, nem lehajtott fejjel kell elmennem, mert néhány dolgot megtettem választókerületem lakóiért. Kemény munka volt, de hiszem azt, amit a Zsoltárok Könyve mond a szülő anyáról, hogy amikor az édesanya meghallja gyermeke sírását, elfelejti minden fájdalmát. Én is elfelejtem a fájdalmakat, a sárdobálást, inkább az örömökre nézek. A z utóbbi évtizedekben felerősödött napkutatásoknak köszönhetően megbízhatóan ismerjük a Nap általános jellemzőit, a napfelszín átlagos kémiai ösz- szetételét, a kisugárzott energiát, szerkezetét, hőmérsékletét stb. De ez az energiatermelődés azt is jelenti, hogy egyszer majd meghal a Nap. A környezetvédők eddig hiába tűzték zászlójukra a természet védelmét, hogy a világban minden mindennel összefügg. Hogy az ember a természetnek nem ura, hanem annak gondos lakója lehet csak. A Számos-menti és a szilágysági önkormányzatok már a 16. században elrendelték a lakosoknak, hogy egy kivágott fáért kötelesek három újat ültetni. Mára, a tulajdonosváltás ürügyén, ismét kialakult az a siralmas állapot, mint a világháború után. Megint a letarolt fasorok és tarra vágott erdők tuskói lettek a haszon- szerzés gyászos mementói. Mindnyájan vártuk a tél elmúltát, a tavaszt, az örök mét, illetve az ember, aki csak gátlástalan kizsákmá- nyolója a Földnek. A napnak az életre ártalmas sugárzása is van. A Föld védőköpenyt teremtett élőléCserbakői Levente Mire meghal a Nap megújulást. De ha kimegyünk a határba, vagy bármelyik településünk környékére, a látvány összeszorítja az ember szívét. Előtűnnek azok a szemét- és törmelékhalmok, amit addig a hó, tavasszal és nyáron pedig a zöld növényzet eltakar. Mindnyájan tudjuk, hogy a szemét ott van és nem sokára már a zöld növényzet sem fogja elrejteni, mert nem lesz élő növényzet. Győzött a szenyei fölé. Ezt a védőköpenyt, az ózonréteget az embernek sikerült meggyengíteni, sőt kilyukasztani. A vagyonszerzők a sok pénz reményében kiirtották Amazónia és Óceánia esőerdőinek nagy részét éppen úgy, mint a tajga fenyveseit. A baj fokozódott amikor azt kezdték hirdetni,Jiogy legyőzzük a természetet és úgy harcoltak vele mint ősellenséggel. Józan paraszteszével minden földműves( tudja, hogy az időjárás a gazda és a természetet leigázni akaró harcban az ember végül vereséget szenved. Az űrkutatási nagyhatalmak már egyre nyilvánvalóbban új otthon után kezdenek kutatni, ahová az emberiség létét át lehet menteni. Úgy tűnik, ebben a gala- xisban egyedül vagyunk, hiszen még egyetlen jelzésünkre sem történt visszaigazolás. Ladányi Mihály írja egyik versében: „Ez a magányos század úgy küldi rakétáit a világűrbe szét, mintáz egyetlen és utolsó illúziót." Mire meghal a Nap és bolygói belehullanak, a Földön már egy aminósav- töredék sem lesz, ami az élet nyomaira utalna. A Nap utolsó fellobba- násába csak egy halott kőcsomó fog belezuhanni a Föld pályájáról. Miért nem ugyanaz? Cselényi György / .smerősöm panaszkodott, hogy az általa korábban kedvelt pártban nagyot csalódott, mert a lendülete, szókimondása már a múlté. A tagjai körében immár a radikalizmus helyett taktikázást, helyezkedést érzékel. A meglehetősen elkeseredett férfit nem akartam a „Mit vártál?” — kérdéssel megbántani. Szerintem természetes folyamatról van szó. A változó helyzet, változó módszert, változó magatartást kíván. Nyilván az „emberünk" pártja tevékenységének is volt olyan szakasza, amikor elég volt — ha csak jelképesen is — dűteni, borítani, kiabálni, mindenkinek odamondogatni, s odavágni. De talán most már úgy vélik, eljött az ideje a kifinomultabb, rafináltabb munkának. Igenám, de a szükségszerűen bekövetkező harcmodorváltozást az egykori híveik és szinpatizánsaik egy része hajlamos értetlenül nézni, bánatában fülét, farkát elengedni. Bizonyosan nem kevesen ellenszenvüket is hangoztatják, s nyilván lesznek, akik hátat fordítanak, sőt ha van rá alkalmuk, „keresztbe is tesznek nekik.” Vannak, akik nehezen veszik tudomásul, hogy egy szervezet deklaráljon bármit, a célhoz érése mikéntje, s a követendő magatartása előbb-utóbb kísértetiesen hasonlít ahhoz, amelyet mások már régen kitaláltak, követtek, s követnek. Tehát az adott feladat végrehajtásában meglehetősen nehéz — ha egyáltalán lehet — újat kitalálni. Nosztalgiázni pedig talán teljességgel fölösleges. Ez ahhoz hasonlít, mintha egy 70 éves embernek a szemére vetnék: miért nem olyan, mint 30 évvel ezelőtt? Egy adott párt tevékenységével összefüggésben mit tehetünk? Igyekezzünk megsaccolni, az ígéreteiből mit lesz módja valóra váltani. S ehhez szabjuk hozzájukfűződő várakozásunkat, voksunkat. Nagyszülőkre emlékeztető múzeumot állítottak össze Gyürén a bővített általános iskola aulájában Harasztosi Pál felvétele Kommentá A kultúra ünnepei Bodnár István ok értékes, a művelődést szolgáló programmal várja ezekben a napokban a Beregi Ünnepi Hetek rendezvény- sorozata az érdeklődőket. A gazdag választékban mindenki megtalálhatja az érdeklődési területének megfelelő eseményt: színházi előadások, vers- és prózamondó verseny, koncert, képzőművészeti kiállítás, néptáncbemutató kínáltatja magát. Mintegy ötven rendezvény szolgál az ész pallérozására, a lelkek építésére. Külön öröm, hogy nemcsak Vásárosnaményban, hanem szerte Beregben Aranyosapátitól Beregsu- rányig legalább tucatnyi településen kínálnak kulturális eseményeket a lelkes szervezők és közreműködők. Több neves alkotó, társulat is vendége Beregnek; de figyelemre méltóak azok az események is, amelyeket a régióban élők töltenek meg értékkel és tartalommal. A különböző vetélkedők, műsoros estek jó alkalmat adnak arra is, hogy az itt élők beszámoljanak öntevékeny kulturális szerveződéseikről, művészi hajlamaikról is. A Nemzetközi Családév égisze alatt rendezik szintén ezekben a napokban Nagy- varsányban az AMK (Általános Művelődési Központ) napokat, amely szintén sok összejövetelre ad alkalmat a település fiatalabb és idősebb lakóinak. Ez a rendezvénysorozat túlságosan nagy programokat ugyan nem ígért, inkább kedveseket. S ha már a határon túl járunk, Csen- gerben a hármas határ közelségéből adódó helyzetből és elkötelezettségből eredően határozták el, hogy a régió országaiból érkező fiatalokkal—egyhetes rendezvénysorozat keretében — együtt ünnepelik a ’48- as forradalmat, a várossá válás jubileumát. Dicséretre méltó programok, rendezvénysorozatok ezek. Példaértékűek lehetnek más települések, régiók számára is. WM- x ’ I 4*1 § i ? I a | ::|Í| W.
