Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-21 / 67. szám

1994. március 21., hétfő HATTER Végre lesz gáz Oroson Önerőből és önkormányzati támogatással valósítják meg a fejlesztést Nyíregyháza, Oros (KM - K. D.) — Nem kell tovább az Állami Fejlesztési Intézet ke­gyére várni azoknak az oro- siaknak, akik már nagyon szeretnék, hogy végre gázzal fűthessék otthonukat. Ko­rábbi pályázataikra ugyanis mindig elutasító választ kap­tak, eléggé reménytelennek látszott az ügy. A Nyíregyházához tartozó te­lepülés két helyi önkormány­zati képviselője, Szűcs István és Kozák György a megye- székhely önkormányzatát is bombázta támogatásért, s most eredménnyel jártak. A beru­házási költség 20 százalékát magára vállalta a város, és el is különítette — az egyébként szűkre szabott — fejlesztési alapból. Önerő: 34 ezer Erre azért kerülhetett sor, mert a kivitelezésre kiírt verseny- tárgyaláson kedvező ajánlat érkezett, ez alapján a korábbi, rendkívül nagynak tűnő ön­költség elfogadhatóra csök­kent. A jelenlegi megoldás szerint egy ingatlan bekötése az ott lakónak 40 ezer forintjá­ba kerülne, amelynek 15 szá­zalékát (hatezer forintot) áfa címén a jelenlegi szabályozá­sok alapján még vissza is kap ebben az évben. Tehát gyakor­latilag 34 ezer forintért jut a gázfűtés lehetőségéhez. Ehhez azonban a település egészén, de utcánként isel kell érni a 80 százalékos szervezettséget. Szűcs István helyi képviselő szerint ez nem jelenthet gon­dot, mert a jelenleginél maga­sabb összegnél is több mint 75 százalék volt az igénylők ará­nya. A munka akkor kezdődhet meg, ha a gázra várók (és vá­y adgesztenyerügyek — hogy úgy mondjam — ünnepélyes fakadtával közel egy időbenfelmelegsze- nek lassan, kérem, a beton­padok is... —Na, menjen már... — Előbb csak a levegő, amint a fénysziporkák szinte céltudatosan nyüzsögnek ott, a tér fölött, s a világoszöld bojtjaikat lengető kis fenyő­fák, tehát, uraim, tulipánok illegnek-billegnek, teszik a dolgukat, színesítik a lát­ványt, miegymás... —Mondhatom... — Nos, elárulhatom, nem véletlenül beszélek ily sze­retetteljes részletezéssel én a Majolika térről, ahol vad- gesztenyék meg fenyőfák vi­rítanak együtt, mert tudni va­ló, hogy ez a (Kurdicsról itt elmondható) történetem ép­pen itt kezdődött. Azért, mert a Kurdics, kérem, abban az időben ott lakott. Hiába húz­za el ön a szájaszélét, ked­ves uram, abban az idő­ben igenis, hogy ott lakott, bár az igaz, hogy nem mindig tudta időre kifizetni, ugye, hát a lakbért. Mondom, Kur­dics egyik reggel, melyet imént részleteztem, átvágott a téren, azaz hogy átvágott volna... — .... ha az éj nem köze­ledne. — Na most, kérem, ezt a kört én fizetem, meg vagyok értve? Majd ha önre kerül a sor, ön is elmondhatja a ma­ga Kurdicsát, bár azt azért hangsúlyoznám, hogy Kur­Talán errefelé is nagyon várják már a gázt gyók) befizetik a hozzájáru­lást, ennek határideje (legké­sőbb) április 30. Lehet kész­pénzzel is fizetni, de hitelből is, ötéves futamidő esetében a törlesztő részlet havonta 1360 forint, három évnél 1920 fo­rint. Ki-ki maga választhatja meg a futamidőt. A befizetések és hitelszerződések megkötése Oroson is megtörténhet, fel­tételeit a nyíregyházi önkor­mányzat teremti meg. A ter­vek szerint az OTP ügyintézői szabadnapon „kitelepednek” Orosra, így a hitelügyinté­zés helyben válik lehetséges­sé. Nyilatkozat A szervező bizottság tagjai il­letve a közös képviselők ha­marosan felkeresik az ingat­lantulajdonosokat — elsősor­ban azokat, akik még nem nyi­latkoztak — s a náluk lévő nyomtatványon kell írásban nyilatkozni arról, hogy részt kívánnak-e venni a társulás­ban, illetve arról: készpénzzel vagy hitelből állják-e a költsé­geket. A szervezők kérik azokat, akik korábban már aláírták, hogy hozzájárulnak a beruhá­záshoz, azaz kérik a gázt, je­lezzék igényük fenntartását a polgármesteri hivatal orosi ki- rendeltségén, így erősítve meg azt. Egyúttal felhívják az (üres) építési telkek tulajdono­sainak figyelmét, hogy szán­dékukról ők is nyilatkozzanak a kirendeltségen, mivel nem tudhatják a szervezők minden építési telek tulajdonosának kilétét. Jó tudni azt is, hogy aki most nem vállalja a gázbekö­tés költségeit, azt ugyan most nem éri hátrány, de ha a ké­sőbbiek során meggondolja magát, már jóval többe, közel dicsőt én ismertem a legjob­ban, s már az biztos, hogy lé­nye leglényegének is azt kel­lene elfogadnunk, miként mondom, hogy Kurdics ily adott helyzetben is képes volt derűvel tekinteni a nap elé, számtalan lehetőség van, megszerezni estig azt a lak­bért. — Kitekintőleg felhívnám Összecsapták a lapokat, és akkor az öreg azt ajánlotta, hogy játszanak csak pénz­ben. Helyesebben szólva, hát rovásra. Mert ott a Majolika téren, kérem ez volt a szokás. — Azt hiszik a nagy­bankok, hogy ők találták föl a piros spanyolviaszt, ami­kor a Majolika téren már időtlen idők óta rovásban mélyen tisztelt figyelmüket, uraim, a törhetetlen optimiz­mus vitamindús hasznára, csak úgy, mellékesen. Mert úrrá lehet lenni a helyzete­ken, ám ha valaki elkezdi, hogy lenni vagy nem lenni...? Jól van, jól van. Maga is el szók kalandozni. Elég az hoz­zá, hogy Kurdicsot egy öreg­ember szólította meg. A be- tonpadon ült. Nem breton, beton. Mi az, hogy szók? Mert maga el szók kalandoz­ni. En viszont el szoktam ka­landozni. Micsoda különb­ség! — Mit tudja azt maga, hogy milyen volt a Kurdics? Na, mondom... Játszani hívta az öregember Kurdicsot. Kurdics elsőre kihúzta a pi­ros ászt, ezt a makk felső követte, azután a zöld király. Az öregnek valami alsóból, tán zöld hetesből meg piros tízesből... tizenkilenc volt. ment az elszámolás. De naponta illett rendezni az egyenleget. Még az ott ácsor­gó közeg jelenlétében is ki lehetett egyenlíteni az eset­leges délelőtti tartozást, mert ki tilthatja azt meg, hogy az ember így szóljon a cim­borájához, úgy este felé, amikor pénz nélkül forog a kártya: „Te, öregem, kis Pa­likám, itt a két kiló, amit még reggel adtál kölcsön, mikor leküldött az asszony, emlék­szel, az ezresemet nem tudta a kislány felváltani a pénz­tárban..." Kis Palikám emlé­kezett, a rendőr meg mit te­hetett. Vállat vont, bár tudta, miről van szó. Legalább ad­dig sem ütik egymást, amíg játszanak. ' Mi az, hogy elkalandozok? En, uram, elkalandozom, ér­ti? Mert ez egy ikes ige. Es igen is, hogy nem szólt közbe a rendőr. En csak tudom, én ismertem Kurdicsot meg a Majotika térieket, úgy van. És a rovás alapján estére mindig elszámoltak. Igen. És ez nem elkalandozás, mert enélkül az egész történetnek nem volna értelme, és meg­mondtam már, hogy amíg a kört fizetem, nálam van a szó, tehát én mondom az iga­zi Kurdicsot, mert itt annyi mindent összehordanak, ké­rem, a Kurdicsról, no jó, én nem akarom vitatni, hogy le­hetett, hogy volt olyan is, de már az, hogy igazából milyen volt a Kurdics, tőlem tudhat­nák meg a tisztelt urak, ha maga mindig nem beszélne közbe. Szóval a Kurdics elnyerte az öreg teljes nyugdíját. Ez csak akkor derült ki, amikor elővette a zsebéből az öreg a pénzt, és ott volt a postai csekk meg a nyugdíjasszel­vény is a százasok fölött. Kurdics pedig nem fogadta el a pénzt. Igen, uraim, ilyen volt a Kurdics. Azt mondják, akkor az öreg könyörgőre fogta, hogy legalább billent­se fenéken, ahogy már ez né­ha, bizonyos esetekben szo­kás volt, ám én úgy tudom, hogy Kurdics megveregette az öreg vállát, s elindult a húscsarnok felé. Úgy tizen­egyre járt... yx ehát, uraim, egészen I J más ám ez így el- mondva, ha mindig közbeszól valaki, s nem hagy­ják az embert, hogy rendesen, jól elmagyarázza... Archív felvétel kétszeresébe kerül majd a ki­vitelezés, hiszen nemcsak a tervet kell saját magának elké­szíttetnie, de a támogatás sem jár majd neki. Ingyen mérőóra A bekötéseknél — tudtuk meg — szolgalmi jogot jegyeznek majd be arra a területre, ahol a portákon van szerelvény, hogy nyugodtan dolgozhasson szük­ség esetén a szerelő, ne legye­nek később ebből problémák. A TIGÁZ ingyen adja, s szere­li fel a mérőórákat, igaz, a cég tulajdonában is marad. Persze ez nem sorsdöntő. Lakossági fórumot is tervez­nek a beruházásról, időpont­járól később születik döntés. A munka még az idén elkezdőd­het, s várhatóan jövőre telje­sen be is fejezik, bár a remé­nyek szerint ezen a télen már mindenütt élvezhetik a gázfű­tés előnyeit az orosiak. Ha magyar vagy Kovács Éva-r -r gy látszik, mostanra t / ennek a napnak íze Lx is végképp me gkese­redett. Olyan események „színesítették" a progra­mot, amilyenekre két-három évvel ezelőtt épeszű ember még álmában sem gondolt, nem is gondolhatott. Nagy kár, hogy így esett. Március 15-e, a haza, a nemzet, a magyarság leg­nagyobb ünnepe. Mindig ünnep volt, a rendszervál­tozás óta azonban még in­kább azzá változott. Ezúttal is méltóképpen készült rá az ország, már napokkal előtte ünneplőbe öltöztették a há­zakat, középületeket, mind­egy volt, merre járt az em­ber, városon vagy éppen fa­lun. A fellobogózott utak men­tén frissen gereblyélték a járdaszegélyeket, kitakarí­tották a virágágyásokat, a városokban rendre jártak a szemetet összegyűjtő kukás­kocsik. A szemlélő joggal hihette, méltó, szép ünnep következik. Bárcsak utólag is elmondhatnánk ugyan­ezt... Erről ezúttal sajnos szó sem lehet. A márciusi meg­emlékezéseket lassan min­dennek lehet már nevezni, csak ünneplésnek, méltó eseménynek nem. A legú­jabb híradásokból mára or­szág-világ megtudhatja, mennyire is vagyunk mi ma­gyarok. A fővárosi, de né­mely vidéki rendezvényen is a békés tömegek mellett ne­onácik, nyilasok, újfasisz­ták, skinheadszervezetek, — erős szó, mégis leírom, min­denféle csőcseléknépség is megjelent. Igaz, nem jöttek egyedül, tettekben vagy lé­lekben támogatták őket ma neves politikusok, politikus­asszonyok. A rendezvény efféle résztvevői persze nem maradtak hallgatagok, nem csak külső megjelenésük­kel, hanem szavakkal, ért­hetően, magyarul is el­mondták véleményüket. Amikor meg kifogytak a szóból, elkurjantották ma­gukat: aki magyar, megve­rekszik velünk! M eg tudom érteni, hogy a tömegek közül e „szíves in­vitálás" után csak kevesen vallották magukat igaz ha­zafinak, gondolom nem csak és kizárólag azért, mert épp nem tartottak maguknál késeket, botokat. Jó almatanács Galambos Béla F elgyorsult a termék- tanácsok szervezése, köztük az alma ága­zaté éppen Baktalóránthá- zán lódult meg a közelmúlt­ban. Az agrárpiaci rendtar­tásról szóló tavaly elfoga­dott törvény teszi lehetővé e tanácsok szervezését annak érdekében, hogy képviseljék egy-egy termékkörben tevé­kenykedők érdekeit, s közös nevezőre hozva azokat, egyeztessék a kormány el­képzeléseivel. A törvény szerint a ter­méktanácsok működésének feltétele, hogy elismerésü­ket kérjék a minisztertől, alapszabályukat pedig a hi­vatalos lapban hirdessék meg. Továbbá az is előírás — a megye almatermelő­inek szeme előtt is most ez kell lebegjen —, hogy a ter­melők, a feldolgozók, vala­mint a forgalmazók lega­lább 35 százaléka tagsági viszonyban álljon a termék- tanáccsal! A feldolgozók és a forgalmazók szervezettsé­ge, ahogy Baktán is kitűnt, eléri ezt az előírt bő egy­harmados szintet. A rend­szerváltás előtti időszakhoz képest „atomizálódott” ter­melők viszont, sajnos még messze állnak a 35 száza­lékos szervezettségtől Ezért van szükség arra, hogy az ország, de főként annak legnagyobb alma termőtáját jelentő megyénk almáskertjeinek tulajdono­sai minél nagyobb számban csatlakozzanak azokhoz az érdekképviseleti szerveze­tekhez (almatermesztők szö­vetsége, gazdakörökhöz, kertbarát egyesületek), ame­lyek révén az előírt tömeg­bázisa kialakulhat az alma terméktanácsnak. A szaktárca közlése sze­rint e feltételeknek eddig három érdekképviseleti szer­vezet, a tej, a juh és a toll terméktanács felelt meg. Elismerésük pillanatától már tárgyalópartnerei let­tek az FM-nek, az általuk képviselt termékkörben az agrárrendtartás hatásköré­be tartozó intézkedések kez­deményezésében és végre­hajtásában. Most már raj­tunk, almatermelőkön a sor. Nehogy „almás” le­gyen a terméktanács! ................. Ezeket a divatos, szép kabátokat és a varrodában ké­szülő kosztümöket az idei tavaszon viselhetik a höl­gyek Elek Emil felvétele Kommentár HBBmmmHHmamamnmnB Köttetek József A nyerójátszma

Next

/
Thumbnails
Contents