Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-17 / 64. szám
1994. március 17., csütörtök HATTER Kemény élet a város peremén Élni szeretnének Rozsrétszőlőben, ám ehhez még sok minden hiányzik Györke László Rozsrétszőlő (KM) — Enyhe lankák közt búvik meg Rozsrétszőlő, mely közigazgatásilag Nyíregyházához tartozik. A 4-esről egy keskeny út vezet a településre. Ha már két személygépkocsi találkozik, az egyiknek tanácsos lehúzódni a sima aszfaltról. Ez is elfogy. A földút hepehupás, még szerencse, hogy nem esik, mert akkor gyalog folytathatnám a „bejárást”. Megállt az idő... Aztán a másik utca következik. Ott se jobb a helyzet. A harmadikban, negyedikben sem. Később tudtam meg a helybeliektől, a bekötőúton kívül nem is igen van errefelé jobb. — Sajnos, a korábbi egészséges fejlődés megállt az utóbbi években — mondja Gyeb- rószki János boltos. Később tudom meg róla, hogy közös képviselő. Na, éppen jó helyen járok — gondolom, hiszen a település életét ki tudná a legjobban megvilágítani. — Láthatta, milyenek az utcáink. Azt ígérték, ha majd a gázvezetéket, esetleg a telefonkábellel együtt lefektetik, lesz kövesét is. De az „úttalanság” — mint később kiderült — a gondoknak csak egy — ha nem is épp csekély — hányada. A vízhálózat „fehér foltos”, van, akinek 300(!) méterről kell hordania a vizet. A homokos talajon a szennyvízproblémát nem oldják meg a portánkénti emésztőgödrök. Ebből következik, hogy az ásott kút nem megoldás. A vízhálózat bővítésére pedig csak kemény lakossági hozzájárulással lehet szó. — Most sokan úgy érzik, mintha át akarnának bennünket verni — mondja egy másik beszélgetőtársam, Hugyecz Mihály. Megtudom: készült már talán hat tanulmányterv is RozsTűzcsap a Főzde utca kellős közepén rétszőlő gázellátására. Csak éppen egyikből sem lett még semmi. — Pedig már januártól ketyeg az OTP-törlesztés — teszi hozzá Antalné Szalai Melinda. Ezt elsőre nem értem, többen is segítenek eligazodni az ügyben. Gáz van, mármint a gáz körül. Ugyanis mintegy 250-en hitelt vettek fel (szervezetten, mint később megtudom a képviselő úrtól), s több mint nyolcvanan készpénzben még december-januárban befizették a 41 500 forintos hozzájárulást. Azt az ígéretet kapták, hogy március elsején megkezdődnek a munkák. Március 4-én ezzel kapcsolatban egy kifejezetten feszült légkörű falufórum volt, amely nem nyugtatta meg az embergk jelentős részét. Az a tény, hogy a szomszédos Mandán már ásnak, inkább felborzolta a kedélyeket. Ugyanis sokan úgy értették, érezték, hogy bizonyos szolgalmi problémák miatt nem épül a gázvezeték. Ott nőttem fel Ferenc körúti lakásán kerestem fel a környék önkormányzati képviselőjét, Jaczkó Pált. Amikor elmondtam, mi bántja a rozsrétieket, a következőket mondta: — Nagyon jól ismerem a problémákat, nemcsak azért, mert a körzet önkormányzati képviselője vagyok, hanem azért is, mert ott nőttem fel, ott dolgoztam évtizedeken keresztül. Képviselője viszont nemcsak Rozsrétszőlőnek vagyok, hanem Butykának, Felsősimának és Mandának is. A végső változat szerint ugyanis a gázprogram Rozsrétszőlőben és Mandán egy beruházásnak számít. Tehát arról szó sincs, hogy Rozsrétszőlő kimaradna, egyszerűen a kivitelező Mandán kezdte el a munkát. Az nem lehet akadály, hogy a Főzde és az Ösvény utcában szolgalmi jogot kell biztosítani, ahol rendezetlenebb az utca, mivel a rendezési terv elkészülte előtt már kiépült. Egyébként minden bizonnyal még e hónap végefelé áthelyeződik Rozsrétre a munka. A helybeliek, a képviselő úr is elmondta: a MATÁV olyan költségvetést készített, amelynek végösszege elfogadhatatlan: 26 millióba kerülne a telefon. Amennyiben legalább A szerző felvétele 200 telefonelőfizető lenne, fejenként 200 ezer(!) forintba kerülne egy állomás. A belterületi utakat is csak lakossági hozzájárulással tudják megépíteni. Ahol nem fizetnek, ott nem is lesz kö- vesút. Elgondolkodtató, hogy sok más, Rozsrétnél kisebb településen miért tudták, tudják ezt megoldani anélkül, hogy a lakosság erszényét kiürítenék. Tűzcsap Ám a közel 1300 lelkes település nem csak infrastrukturális szempontból a megye- székhely mostohagyermeke. Nincs se postahivatala, se orvosi rendelője. Patikáról már nem is beszélve. Nem megnyugtató az iskola tornatermének állaga sem. A településen mintegy száz idős ember él, akiknek csaknem a fele magányos. Rozsrétszőlő a maga ellentmondásaival, gondjaival-ba- jaival együtt sajátos település. Hiszen rendezési terv csak valamikor a nyolcvanas évek elején készült. így fordulhatott elő, hogy ma néhány tűzcsap az utca közepére került. Belegondolni is rossz, mi történik, ha egy tehergépkocsi kitépi... Húsvéti pályázat tojásfestésre Nyíregyháza (KM) — A Sóstói Falumúzeum tojásfestő pályázatot hirdet azzal a céllal, hogy felelevenítsék a megye hagyományos, régi tojásmintáit és megőrizzék azt az utókor számára. Ezért elsősorban olyan pályamunkák beküldését várják, amelyek hagyományos technikával (viaszozással, karcolással, levélrátéttel) és régi, nemzedékről nemzedékre hagyományozódott színekben és mintákkal készültek. A hímes tojások mellé kérik egy rajzon a minták neveit is megjelölni, amennyiben van hagyományos neve a díszítésnek. A tojásokon kívül be lehet küldeni csak mintarajzokat is, szintén az egyes minták nevének feltüntetésével. Pályázni egyénileg és csoportosan, azaz iskolai, nép- művészeti szakkörök, nyugdíjasklubok, öregek otthona, stb. keretében egyaránt lehet. A legszebb hímes tojásokat és mintarajzokat kiállításon mutatják be a Jósa András Mtir együk fel, hogy van ötmillió forintja. Vagy hat. Mindegy. A lényeg az, hogy ezt az összeget meg akarja tízszerezni. Vagy százszorozni. Mindegy. Mondom a megoldást. Megveszi a bérleti jogát egy jó helyen lévő üzlethelyiségnek és berendezi, mondjuk zöldség-gyümölcs kiskereskedésnek. Vagy éjjel-nappali közértnek. Vagy masz- százsszalonnak. Mindegy. Ami fontos: úgy kell csinálni, hogy mindez négymillió forintnál ne kerüljön többe. Vagy négy és félnél. Vagy ötnél. A lényeg a lényeg: a maradékból beszerzi az árukészletet: almát, lisztet, vagy a lányokat. Ne ijedjen meg, de el kell árulnom valami fontosat: „a kezdet nem lesz könnyű” (John D. Rockefeller). Bizony! Csüggedésre azonban semmi ok! Ha néhány hónapot kibír, meglesz az első két nélkülözhető milliója! réséért elad. Vagy húszszorosáért. Most tényleg ne kicsinyeskedjünk! Ez az összeg már elegendő ahhoz, hogy létrehozzon egy kisebb üzlethálózatot a Sopron-ZáNőn rád i Gábor Legyen milliomos Vagy három. Esetleg négy. Mindegy. Ebből a pénzből azonnal leelőlegez egy építési telket a világkiállítás jövendő színhelyén. Vagy a Rózsadombon. Vagy a Parlament mögötti üres telken. Mindegy. A további bevételekből felépíttet egy kisebb felhőkarcolót, amit a költségek tízszehony háromszögben, akár zöldség-gyümölcs, akár masszázsvonalon. Kész. Sínen van. Ettől kezdve már csak egy igazi feladat akad: el kell tudnia számolni egymilliárdig, miközben újabb építkezéseket szervez, vállalatokat vásárol, export-import céget gründol és újságokat kebelez be, monopóliumokat épít, és külföldi tőkével házasodik, pártot finanszíroz és adómentő alapítványokat alapít...! M indegy. A lényeg a lényeg: végül eljuthat oda, hogy önnek, aki a Balatonon nem tudott eltölteni két hetet a családjával pénz híján, háza lesz a francia Riviérán és Floridában, magánrepülőgéppel röpköd a vállalatai között, a neve pedig fennmarad, amíg bűnügyi nyilvántartás lesz a földön és három nap...! Mi az? Mit mond? Hogy nincs meg az első ötmillióforintja?! Na tessék! Hát akkor kinek beszélek én itten?! Enyém, tied... Dankó Mihály M iért van az, hogy az ember cselekedeteinek egyik legfőbb irányítója az anyagiak szerzése? A pénz, a vagyon minden normális gondolkodást felboríthat. Napjainkban különösen a kárpótlás és a privatizáció körül alakult ki kemény harc, melynek áldozatai is vannak. Sokan például úgy vélték, azok a szerencsétlenek, akik végig élték a háború és a meghurcolás poklát, könnyen jutottak a kárpótlási jegyekhez. S mivel a legtöbbjük helyzete ma sem valami rózsás, hamar rá lehetett őket beszélni a jó üzletre, értékeik áruba bocsátására. S valljuk be, valóban többen választották inkább a biztos fillérű mát, mint a bizonytalan, nagypénzt ígérő jövőt. Persze ebben szinte mindig közre játszott a család is, hisz a döntéseknél súlyosan esett latba az érdekeltek véleménye, melyet kimondva vagy kimondatlanul befolyásolt a megszerezhető pénz is. S mi történik most? Nagymamák, nagyapák sírva keresik fel a korábbi vevőiket, mert meggondolták magukat, mert a gyerek vagy az unoka mégis csak gazdálkodni akar és kell a kárpótlási jegy. S ha nem sikerül visszacsinálni az üzletet, felborul a béke, nincs maradása az idős embernek. Hozzájön még ehhez az a néhány kirívó eset, amikor a vevő csak ígérgetett, s elveszni látszik a már marokba fogott vagyon. Ki mit és hogyan tanácsolt, mára már nehéz kideríteni. Marad a tény, az álmatlan éjszaka, a könnyek és az üres zseb. Hiába a jószándék: az erkölcsi rehabilitáció mellett, anyagilag is segíteni az egykor méltánytalanul szenvedőkön, ha mindez elvész a kapzsiság oltárán. Talán nem költői az a kérdés sem, miért válhat oly könnyen eszközzé egy idős ember? A hiszékenysége, a tudatlansága miért jelent örök kútfőt a haszonlesőknek, s ez alól nem kivétel sokszor sajnos a közvetlen család sem. Szeretni, megbecsülni, nyugodt öregséget biztosítani — nem lehet az érzelmeket a bankókkal mérni. Kisvárda, a 111. Számú II. Rákóczi Ferenc Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola Vincze Péter felvétele zeumban és a Sóstói Falumúzeumban, valamint a legeredetibb, legszebb darabok, rajzok készítői pénzjutalomban részesülnek. A pályamunkákat (biztonságos csomagolásban) 1994 március 31-ig kérik elküldeni a Sóstói Falumúzeum címére: 4431 Sóstófürdő, Pf. 1. Szabad a gazda Balogh József M ár megint kitaláltak valamit. Ha jól hallottam tegnap reggel a rádióban, valaki megint túljárt valamelyik olajszármazék eszén. Először azt hittem, beleöntött újból valamit a legolcsóbb fajta olajba és úgy megzavarta vele a szerencsétlen folyadék szerkezetét, hogy nyomban drágábbá változott. Eszembe jutott már korábban is, amikor a háztartási tüzelőolajból egy kis szőkítéssel motorolajat csináltak, hogy biztosan nincs vége a jövedelmező ötleteknek. Biztosan kitalálja valaki, hogy ha ezen egyesek rajtavesztettek, lehet egy másik megoldást keresem, amivel munka nélkül lehet pénzt keresni, s lám nem is kellett sokáig várni rá. Bejött. Csak most az árakat csökkentették, ezúttal ugyanis az útalap és a termékdíj kijátszása került terítékre. A trükk a következő volt. Mivel az útalapot és a környezetvédelmi díjat a végfelhasználónak történt eladás után kell fizetni, az olajmaffia kitalálta: az importáló olyan számlával adja tovább, amely szerint minden adót befizetett, így az új tulajdonosnak nincs már fizetési kötelezettsége, az előző tulajdonos pedig — néhány ilyen ügylet után — megszűnik, új néven jegyezteti be magát és jöhet a következő átverés. Nem rossz. Talán még a szőkítésnél is jobb, mert az, akár veszélyes is lehetett. Ettől a trükktől pedig nem robbanhat fel senki, legfeljebb a költségvetési bevételekben látszik majd meg a hiány, s a kiadások lefaragásakor pukkanhatnak a petárdák. Bármennyire is bosszantják a járókelőt a maffia újabb trükkjei, azt kell mondani: jól teszik. Ha ugyanis a két éve közismertté vált olajügyben még mindig nem marasztaltak el senkit, a látványos csalás és hamisítás, a fogyasztók és az állam átverése, a környezet szennyezése, a közveszély okozása nem elegendő ok a kemény, legalább két számjegyű ítélet kimondására, akkor — miért ne gondolná így a maffia? — szabad a gazda. És ha már szabad, cse- lekszi, ami neki jövedelmező. MB iUughí i ^t'.) u) tÁ'fT'TBBu 5 ___________________^11 I Tárca
