Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-16 / 63. szám

1994. március 16., szerda MEGYEN INNEN, MEGYÉN TÚL-JB2E5ZIIE23 Boross: szent nap ez a mai A Múzeum-kerti ünnepséget Kossuth Lajos emlékének szentelték a fővárosban Budapest (MTI) — Az 1848- as forradalom és szabad­ságharc nyitányának történel­mi helyszínén, a nemzeti színű zászlókkal szegélyezett Múze­um-kertben fanfárok hangjaira kezdődött az ünnepi megem­lékezés. A Nemzeti Múzeum ko­kárdákkal díszített épülete előtt kétoldalt történelmi lobo­gókat tartó katonák sorakoztak fel. A teret zsúfolásig töltötte az ünneplők sokasága: megje­lent a kormány és az Ország- gyűlés számos tagja, s részt vettek a megemlékezésen a diplomáciai testületek képvi­selői is. A Múzeum-kerti ünnepsé­get Kossuth Lajos emlékének szentelték: a Himnusz és a Nemzeti dal után az egybe­gyűltek Kossuth Lajos 1848. március 17-én elmondott be­szédéből hallhattak részlete­ket. Majd Boross Péter mi­niszterelnök mondott ünnepi beszédet. A kormányfő elöljáróban történelmünk fordulópontjait idézte fel a honfoglalástól nap­jainkig. Megemlékezett az ál­lamalapító királyról, aki ke­resztény hitre térítette népün­ket, és erős országot teremtett ezen a földön, diadalmas év­századokkal. Majd, mint mondta, fél évezred után jött a nagyobb erő, a belső széthú­zás, és megroppant az ország, megroppant a magyarság. „Szörnyű vízió támadt: hogy végünk, nincs tovább, hogy olyan erők keltek el­lenünk, mellyel szemben nincs ellenszer. De a nagy király azt a. parancsot hagyta utódaira, hogy megmaradjunk. Meg­maradni minden áron, eltérően más népektől, kik előttünk jár­tak ezen a földön. Megmarad­ni, hazát teremteni és élni. A keserű évszázadok, rabszíjra fűzött százezrek, felégetett fal­vak és tönkretett föld, a fel­perzselt ország ellenére élt a parancs. Élt a parancs a szí­vekben: megmaradni magyar­nak ezen a földön” — hangoz­tatta a miniszterelnök. A továbbiakban felidézte, hogy évszázadok elteltével a XVIII. század végén, a XIX. század elején ismét mozgásba hozta a szellemet és a lelkeket ez a történelmi parancs. Majd jött a reformkor csodája, az­után jöttek az ostorozok, hogy romlásnak indultunk, majd elérkeztek a hitet adók és a modernizálok, köztük Széche­nyi István, eszméivel. — Azután eljöttek, akik nyelvet adtak nekünk, korsze­rűsítve és olyanná téve a régit, amely alátámasztotta az igazságot: nyelvében él a nem­zet — emlékeztetett Boross Péter. Azután, mint mondta: „Csodás évtizedek követ­keztek, az ébredés évtizedei. Majd elérkeztünk egy naphoz, amit mások nem akartak, de érlelődött a szívekben és lel­kekben, mert eleink akarták: eljött 1848. március csodája. Láng gyúlt a szívekben és lel­kekben, s megfogalmazódott mindaz, ami egy nemzetet sza­baddá, boldoggá és erőssé tehet. Felelős kormányt kér­tek, s földet a jobbágynak, hogy paraszt és polgár lehes­sen belőle. Ezt kívánták, meg­kapták, de nem sokáig. Alig másfél esztendő múlva, gyö­nyörű harcok után, hősi vál­lalkozás után, két világhata­lom haderejének kellett össze- roppantani mindazt, amit már­cius 15-e akart. Sokan mond­ták: kár volt az aradi bitókért, kár volt annnyi fiatal életért, kár volt az áldozatért. Csak­hogy lángra gyúlt valami már­cius idusán. Es parázslott az önkény alatt is, de ki nem hunyt, s ismét izzani kezdett. Ez az izzás vezérelte Deák Fe­renc bölcsességét a kiegyezés íróasztalánál, aki tudta: arra kötelezi ez a láng, hogy érje el, amit lehet, hogy megmarad­junk” — mondta a kormányfő. A XX. századot elemezve Boross Péter hangsúlyozta: e nehéz, szörnyű század meg­Nagy Gábor (ISB) felvétele szaggatott, széttépett bennün­ket. Megemlítette, hogy a század elején sokak úgy látták: nincs tovább. — Mindezek el­lenére ebben a században is talpraálltunk, úgy, ahogy le­hetett. Úgy, ahogy tudtuk, de magyarnak tartottuk meg ezt a szűkre szabott hazát is t— fo­galmazott a miniszterelnök. Majd arról szólt, hogy a II. világháború után egy torz, ide­gen eszmerendszer uralkodott el fölöttünk. Legjobbjaink börtönbe kerültek és bitó alá; mégis mocorgott a lelkekben valami. „A márciusi láng üze­nete ott volt október ‘csodás napján, 1956. október 23-án, amikor a márciusi üzenet hívó szavára fogtak fegyvert az el­pusztíthatatlan magyar sza­badságért, és rendítettek meg egy torz eszmerendszert” — mondta Boross Péter. A továbbiakban kiemelte, hogy a bitók, a börtönök, a sö­tét évtizedek mégsem voltak hiábavalók, mert a ’80-as évek végén megint március szel­lemével mozdult meg az or­szág. Mint fogalmazott: ez a megtermékenyítő szellem ve­zérelte a kerékasztal-tárgyalá­sokat és juttatott bennünket odáig, hogy negyedik eszten­deje ünnepeljük március 15-ét szabadon; harmadik esztende­je úgy, hogy idegen katonaság nincs az ország földjén. „Szent nap ez a mai. Emlé­kezünk gyönyörűséges felke­lésre, felvirágzásra, és emlé­kezünk, fejet hajtunk a haza szabadságáért évszázadokon át életüket adókért. Gyönyörű ez a nap nekünk, mert ennek a napnak a szelleme őrizte meg hitünket magyarságunkban, s őrizte meg bennünk azt a ké­pességet, hogy országot tud­junk teremteni” — összegezte a kormányfő. A legutóbbi esztendőkről szólva a miniszterelnök ki­emelte, hogy az átalakulás ne­héz évei, a sebeket is osztó utóbbi évek egy irányba mu­tatnak, márciusi irányba: meg­maradni, szebbé, jobbá, biz­tonságosabbá és szabaddá ten­ni ennek a nemzetnek az életét. „Nekifogtunk valamennyi­en, küzdünk érte. Nem oldot­tunk meg sok mindent, való­ban van még sok fájó kebel, elintézetlen ügy, megoldatlan gond, de úton vagyunk. Úton, mert azt a parancsot teljesít­jük, hogy megmaradni és fel­virágozni. Fogadjuk meg, hogy ezen a gyönyörű szent napon nem napi gondjainkkal küszködünk, nem politizá­lunk, hanem hódolunk a nem­zet nagysága előtt. Azon ké­pesség előtt, mely eleinket hősi útra vitte, s nekünk irányt mutató módon jövőt építő kö­telezettséget és lehetőséget adott. Március szelleme ter­mékenyítse meg közéletünket, adjon hitet nekünk és bátorsá­got, hogy megtegyük azt az utat is, amely előttünk, minden magyar előtt áll még” — zárta ünnepi beszédét a miniszterel­nök. A Múzeum-kerti megem­lékezés a Szózattal ért véget. A sajtószabadságért A Charta-felhívás szerint hazánkban akadozik az átalakulás Öt rendőrló... ...szabadult el március 15- én 11 óra körül Budapes­ten, a VIII. kerületi Pollack Mihály téren. Az egyik ló az V. kerületi Madách té­ren személygépkocsival ütközött. (MTI) A Bodrogon... ...Alsóberecki térségében már a vízfelszínen, film­szerű rétegben jelentkezett az a gázolajszennyezés, amely hétfőn Ukrajnában került a Ung és a Labore folyóba. (MTI) Egy őrizetbe vett... ...magyár fiatalember, a 28 éves C. László gyilkolhatta meg egy kis észak-olasz­országi településen Mauri- zio Pertot olasz technikust. (MTI) A Takarékbank... ...kizárólagos, illetve döntő többségi tulajdonába ke­rültek a Kontrax Irodatech­nika Rt. magyarországi és külföldi leányvállalatai. (MTI) Megjelent... ...Czeglédi Imre „Munká­csy Békés megyében” című történettudományi munkája. A történész mun­kája több újdonságot is tar­talmaz. (MTI) Budapest (ISB - P. Z.) — Tízezres tömeg vonult hétfő este a Demokratikus Charta felhívására a Batthyány örökmécsestől a Petőfi-szo- borhoz. A szervezők csendes ünneplésre invitálták a pol­gárokat, valamint szót emel­tek a sajtószabadságért és a demokráciáért. A hatalmas tömeg végelát- hatalan sorban kígyózott a főváros utcáin. Sokan gyertyá­val kezükben, énekelve tették meg az utat a zászlókkal dí­szített Március 15. térig, ahol Koncz Zsuzsa, Hobo és Pres­ser Gábor dalai köszöntötték az érkezőket. A Charta szó­vivői felolvasták 17 pontba foglalt mondanivalójukat Mi­lyen Magyar Köztársaságot akarunk? címmel. Mátészalka (KM - Sz. E.) — 1848-ban a szabadság iskolá­ját járta a nemzet, a ma for­radalmában pedig a demokrá­cia iskolájában tanulunk. — mondta dr. Kriveczky Béla főiskolai docens Mátészalkán március 15-i díszünnepségen. — A haza nem más, mint mi magunk. Nem azt kell tehát A felhívás szerint hazánk­ban akadozik a demokratikus átalakulás. Sokan nem azért fordulnak el a politkától, mert életkörülményeik tovább rom­lottak, hanem azért is, mert nem ilyennek képzelték a demokráciát. Demokrácia ak­kor lesz, ha a jog a magán­szféra önállóságát megvédi az állam túlhatalmával szemben, ha az állam késedelem nélkül visszavonul a gazdaság jelen­tős részéből, ha a privatizáció üteme felgyorsul, valamint — hangzott a Charta összegzése — ha az új vállalkozások in­dulása nem függ a mindenkori állami hivatalnokok kegyétől. A demonstrációban résztve­vők szerint a hatalmi-politikai erőknek tartózkodniuk kell a független bírói hatalom be­folyásolásától, a kormány­kérdeznünk, mit kaphatunk tőle, hanem azt, mi mit tehe­tünk élje. A délután 14 órakor kezdő­dött városi díszünnepség kere­tében a város és különböző pártok vezetői megkoszorúz­ták a művelődési központ falán elhelyezett 1848-as em­léktáblát, majd a református többségnek pedig tudomásul kell vennie, hogy legitim tör­vényhozó és végrehajtó hatal­mának korlátot szab az alkot­mány. A megjelentek — töb­bek között — szót emeltek a magyarországi kisebbségek jogaiért, az állampolgárok meggyőződésének, világfelfo­gásának tiszteletben tartásáért, a tudomány és a kultúra sza­badságáért, valamint a köz- szolgálati rádió és televízió függetlenségéért. A Demokratikus Charta sze­rint a sajtó szabadságát nem korlátozhatja állami monopó­lium, az államtól függő ban­kok pénzügyi túlsúlya, sem az újságírók megfélemlítése, a mindenkori hatalomnak pedig valamennyi törvényes sajtóor­gánumot egyformán kell in­formációkkal ellátnia. mi magunk temetőben Torgay Károly honvédszázados sírján helyez­ték el az emlékezés virágait. Az ünnepi megemlékezés után Rendületlenül címmel az Esze Tamás Gimnázium iro­dalmi színpada és énekkara, valamint a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanulói mu­tatták be irodalmi műsorukat. A haza nem más, mint Kitüntetések Budapest (MTI) — A nemzeti ünnep hagyomá­nyaihoz híven tegnap az Országház kupolatermében Göncz Árpád köztársasági elnök, a miniszterelnök elő­terjesztése alapján magas állami kitüntetéseket nyúj­totta át képzőművészeknek, irodalmároknak, színház-, film- és táncművészeknek, az államapparátusban érde­meket szerzett vezetőknek, gazdasági szakembereknek, pedagógusoknak, orvosok­nak, magas rangú katona- és rendőrtiszteknek és a településfejlesztésben élen­járó polgármestereknek. A köztársasági elnök rö­vid beszédben köszönetét mondott az elismerésben részesültek munkásságáért és kérte a kitüntetetteket, hogy környezetükben segít­sék azokat a tehetségeket, akiknek továbbfejlődését az anyagiak hiánya gátolja. A KOSSUTH-díjat ado­mányozta: Andorai Péter­nek, a Radnóti Miklós Szín­ház Jászai Mari-díjas szín­művészének, Bán Ferenc Ybl Miklós-díjas építész­nek kelet-magyarországi városainknak sajátos arcu­latot adó és nemzetközileg is elismert több évtizedes építészeti tevékenységéért, Dobos László szlovákiai magyar írónak kritikusnak, Gergely Ferenc Liszt Fe- renc-djjas orgonaművész­nek, Érdemes Művésznek, Gyurkovics Tibor József Attila-díjas írónak, költő­nek, Hubay Miklós József Attila-díjas írónak. Jókai Anna József Attila-díjas írónak, Kende Jánosnak, a Magyar Filmgyártó Válla­lat Balázs Béla-díjas opera­tőrének, Érdemes Művész­nek, Lossonczy Tamás fes­tőművésznek, Érdemes Művésznek, Molnár/ And­rásnak, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-dí- jas magánénekesének, Ér­demes Művésznek, Pártay Lillának, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-dí- jas balettművészének, kore­ográfusnak, Kiváló Mű­vésznek, Sík Ferencnek, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas főrendezőjének, Kiváló Művésznek, Sváby Lajos Munkácsy Mihály- díjas festőművésznek, a Magyar Képzőművészeti Főiskola rektorának, Érde­mes Művésznek, Tábori Nórának, a Vígszínház Já­szai Mari-díjas színművé­szének, Kiváló Művésznek. A SZÉCHENYI-díjat adományozta Dr. Arató Mátyásnak, a matematikai tudomány doktorának, a Kossuth Lajos Tudománye­gyetem tanszékvezető egyetemi tanárának, Dr. Bor Zsolt akadémikusnak, a József Attila Tudománye­gyetem tanszékvezető egyetemi tanárának, Dr. Czine Mihálynak, az iroda­lomtudomány doktorának, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem megyénk­ből származó tanszékveze­tő egyetemi tanárának, Dr. Gseh-Szombathy László akadémikusnak, nyugalma­zott egyetemi tanárnak, az MTA Szociológiai Kutató Intézete nyugalmazott igaz­gatójának, Domokos Má­tyás József Attila-díjas kri­tikusnak, Dr. Eckhardt Sándor akadémikusnak, az Országos Onkológiai Inté­zet főorvosának, Állami-dí­jas egyetemi tanárnak, Dr. Géczy Barnabás akadémi­kusnak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tan­székvezető egyetemi taná­rának, Dr. Hajdú Péter akadémikusnak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanárának, Dr. Káldy-Nagy Gyulának, a történelemtudomány dok­torának, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyete­mi tanárának, Dr. Kardos Ernőnek, a Konzerv- és Paprikaipari Kutatóintézet nyugalmazott igazgatójá­nak, Dr. Element Zoltán akadémikusnak, az MTA Növényvédelmi Kutatóin­tézete kutatóprofesszorá­nak. Kondorosi Adám aka­démikusnak, az MTA Sze­gedi Biológiai Központ Genetikai Intézete igazga­tóhelyettesének, Dr. Kor­nál János akadémikusnak, a Harvard Egyetem egyete­mi tanárának, Állami-díjas kutatóprofesszornak, Dr. Lempert Károly akadémi­kusnak, a Budapesti Mű­szaki Egyetem egyetemi tanárának, az Alkaloidké­miai Kutatócsoport vezető­jének, Dr. Supka Magdol­nának, a művészettörténeti tudomány kandidátusának, művészettörténésznek tu­dományos életművéért és művészetszervezői mun­kásságáért, Dr. Terplán Zé­nó akadémikusnak, a Mis­kolci Egyetem nyugalma­zott egyetemi tanárának. A SZÉCHENYI-díjat meg­osztva adományozza Tho- ma József Kossuth-díjas tervezőmérnöknek, a Mély- épterv-Biopur Kft. ügyve­zető igazgatójának és mun­katársainak, Mérei László, Söpkéz Gusztáv, Szathmáry István tervezőmérnökök­nek. Dr. Hámori József akadémikusnak, egyetemi tanárnak, a Janus Panno­nius Tudományegyetem rektorának, Dr. Roska Ta­más akadémikusnak, a Veszprémi Egyetem egye­temi tanárának, az MTA SZTAKI tudományos ta­nácsadójának. Dr. Bernáth Gábornak, a kémiai tudo­mány doktorának, a Szent- Györgyi Albert Orvostu­dományi Egyetem Gyógy­szerészi Vegytani Intézet tanszékvezető egyetemi ta­nárának, Dr. Kálmán Ala­josnak, a kémiai tudomány doktorának, az MTA Köz­ponti Kutató Intézet osz­tályvezetőjének, tudomá­nyos tanácsadónak, Dr. So- hár Pálnak, a kémiai tudo­mány doktorának, az Eöt­vös Loránd Tudomány- egyetem tanszékvezető egyetemi tanárának. A MAGYAR KÖZTÁR­SASÁGI ÉRDEMREND KÖZÉPKERESZTJE A CSILLAGGAL (polgári ta­gozat) kitüntetést adomá­nyozta Dr. Andrásfalvy Bertalan nyugalmazott mű­velődési és közoktatási mi­niszternek és Keresztury Dezső akadémikusnak, Ál­lami-díjas írónak, költőnek. A MAGYAR KÖZTÁR­SASÁGI ÉRDEMREND KISKERESZTJE (polgári tagozata) kitünte­tést adományozta többek között Bárány Frigyesnek, a Nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház Jászai Mari­díjas színművészének, Ér­demes Művésznek, vala­mint Petróczky Ferencnek, Nyírbátor polgármesteré­nek, a településfejlesztés­ben végzett kiemelkedő munkássága elismerése­ként.

Next

/
Thumbnails
Contents