Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-14 / 61. szám
1994. március 14., hétfő ÜNNEPI MELLÉKLET Kslat-Magyafország fi Az önfeláldozó hazaszeretet Kossuth, 1848-ban, a Batthyányi kormány minisztereként Csonkaréti Károly Száz esztendeje, 1894. március 20-án Torinóban örökre lehunyta szemét a turini remete, Kossuth Lajos, akinek neve együtt cseng a szabadságharccal, a magyar függetlenség eszméjével. Személye még életében vált az önfeláldozó hazaszeretet jelképévé. Történelmi szerepét temérdek könyv, cikk és szónoklat méltatta és értékelte, sokszor az éppen időszerű politika tükrében, s az idő haladtával Kossuth alakja egyre elvontabbá vált. A kortársak azonban, akik látták, találkoztak vele a dolgozószobájában vagy kormányzati munkája közben, még az eleven, hús-vér férfiúval álltak szemtől szemben. Közülük az egyik, Degré Alajos, ifjú jurátusként arra a napra következő délelőttön találkozott Kossuthtal, amikor az visszatért Bécsből Pozsonyba a nagy vívmánnyal, gróf Batthyányi Lajos miniszterelnöki kinevezésével. Degrét Pestről küldték Pozsonyba, hogy megtudja, mit intézett a küldöttség az uralkodónál, és hogy tájékoztassa az ország- gyűlést, mindenekelőtt Batthyányit és Kossuthot a pesti eseményekről: „Reggel nyolc órakor Pozsonyban valék... Rövid időzés után mentem egyenest Kossuth Lajoshoz. Kimerültén, betegen találtam íróasztalánál. Igen nyájasan fogadott. Megkérdeztem tőle annyit, amennyire megbízásom volt. — Beteg vagyok — mondta ő —, egy hét óta nem alszom. Emberfeletti munkát végeztem, s erőm nincs arányban akaratommal, lelki vágyaimmal. Mindegy, azért megküzdök. Itt van — folytatá egy csomagra ütve —, a föld szabad, a jobbágyság el van törölve, s a nemzet tizenötmillió polgárt nyert. Bécsben még a hadügy- és pénzügyminiszterség miatt akadékoskodnak, de mi nem fogunk engedni. — Ezeket hát elmondhatom küldőimnek? — Szó szerint. És most hadd hallom, mik folynak Pesten... Kossuth az íróasztalra könyökölve, tenyerébe fektetett fővel hallgatta elbeszélésemet. És midőn elvégeztem, ily kérdést tőn: — Az a föllelkesült fiatalság, az a szabadságért rajongó tömeg, nem fog-e az első ágyúlövésre szétfutni? — Nem. Csak látná, hallaná azt az elszántságot, harci kedvet, azonnal meggyőződnék, hogy a legkomolyabb vállalkozásra kész hívekkel van dolga. — Helyes! Mondja meg tehát nekik, ha Bécsben ügyünk hajótörést szenved, lemegyek, s magam állok a fiatalság élére. Elbúcsúzván, egyenesen a hajóra siettem, s fél óra után már útban voltam Pest felé...” Degré később is találkozott Kossuthtal a pamdorfi táborban, 1848. október 23-án, de akkor már honvéd huszáfhad- nagy Móga János altábornagy törzsében. Kossuth érkezéséről így ír: „A hír villámgyorsan bejárta a tábort, mire a lelkesedés az egeket verte. E három szó: Itt van Kossuth, egy nagy kötet hazafias verset, elragadó szónoklatot s buzdító történelmet foglalt magában... A huszárezredek felállítva négyszöget képeztek; ünnepélyes kifejezés volt arcukon. Kossuth Lajos köznemzetúr ruhában, fehér tollas, kerek kalappal, szürke, nagy lovon a négyszög közepére léptet. Meglátszott, az arcokról lehetett leolvasni, hogy a menték alatt azok a bátor szívek hevesebben dobognak. Kossuth az ő szíveket hódító s idegeket érintő varázshangján megszólalt. Elmondta, mik ezentúl a tisztek kötelességei, mit vár tőlük a magyar haza, és ennek kormánya... Én nem tudom, minő szótárból szedhette azon lelkesítő szavakat. Megfoghatatlan, hogyan és honnan származhattak azok a megragadó eszmék. Mintha nem is emberi ajakról hangzottak volna e szavak... oly megrázok, meghatók és magasztosak voltak. Oly áhítatra indító volt, mikor azoknak az edzett katonáknak napbamította arcukon végigperegtek a könnyek. Végre annyira elragadta őket e beszéd, hogy lovaikról leugrálva kardot rántottak, s térdre esve, kardjaikat a magasba emelve kiáltották: Az Istenre esküszünk, e kar és kard a hazáé!” Egy pályakép látható relikviái Dr. Körmöczi Katalin Éppen száz évvel ezelőtt történt, hogy a Nemzeti Múzeum átvette Kossuth Ferenctől a turini aggastyán több mint négyezer kötetes könyvtárát, irathagyatékát és utolsó turini lakásának berendezését. Az eseményre Kossuth Lajos halálát követően került sor, de a megegyezés korábban, az önállóságra sokat adó, öntudatos száműzött anyagi létalapját — az emlékiratok tiszteletdíja mellett — biztosítandó jött létre. A Kossuth Lajos személyiségéhez köthető relikviaegyüttes története is egy a megemlékezésre késztető momentumok közül. Kossuth Lajos halálának centenáriuma évében, március 14-én emlékkiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban. A Kossuth politikai pályaképét és személyes sorsát átfogó tárlat eredeti dokumentumokból, Kossuth korában készült ábrázolásokból és a személyéhez kötődő relikviákból építkezik. A Magyar Nemzeti Múzeum anyaga és az országos közgyűjtemények — mint az Országos Levéltár, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Természettudományi Múzeum — mellett a Ceglédi Kossuth Múzeum gyűjteményeiből válogatva igyekeztek minél nagyobb teljességre a rendezők. A teljesség igénye az ország múzeumaiban fellelhető Kos- suth-relikviák tekintetében a legkövetkezetesebb. Ezeknek összegyűjtése és a kiállításon való bemutatásán kívül egy Kossuth relikviakötet lapjain való közzététele is szándéka a Magyar Nemzeti Múzeumnak. I A Magyar Nemzeti Múzeum 1924-ben rendezte meg az első Kossuth emlékkiállítást, majd az újonnan szerveződő Parlament Múzeum gyűjteményébe került, és az ottani szobában tárult a közönség elé. A Parlament Múzeum 1945 utáni felszámolása során annak anyaga, és köztük a Kossuth relikviaegyüttes sem került vissza eredeti őrzési helyére, így a főváros ostroma, illetve az 1848-49-es centenáriumi rendezvények óta nem volt látható ez az anyagegyüttes. A történelmi hányattatás és szétszóródás mellett bizonyos gyarapodás is kimutatható, ugyanis a világosi fegyverletétel másnapjától — hol rejtőzködő társadalmi ellenállásként, hol állami szintre emelt politikai hitvallásként — létező Kossuth-kultusznak köszönhetően az ország csaknem Kossuth utazótáskája % minden múzeumában található Kossuth Lajoshoz kötődő relikvia. Egyszeri és megismételhetetlen politikai, államférfiúi pályájának és a hozzá kapcsolódó személyes sorsnak a tárgyi dokumentumai ezek. Az írott forrásokat jól kiegészítik a tárgyi rekvizítumok, segítségükkel színesebb, árnyaltabb és dokumentáltabb kép A „turini remete" lakása rajzolható Kossuth Lajos tevékenységéről, személyiségéről. Az emlékkiállításnak a Nemzeti Múzeum kupolaterme és díszterme ad helyet. Vitrinek, enteriőrök az országos politika szinterére lépő Kossuth Lajos pályaképét mutatják be, a tér adta lehetőségeket kihasználva és a korlátokat elszenvedve. Látható itt a Kossuth család Mátyás királytól 1479-ben kapott címeres nemesi levele, Kossuth keresztelőkannája, jogi diplomája, a francia forradalomról 24 évesen írott jegyzetei, Vécsey Pál megbízólevele, amely révén a távollévő arisztokrata követeként a pozsonyi országgyűlésre került 1832 decemberében. A kézzel írott Országgyűlési Tudósítások, a Törvényhatósági Tudósítások, a Pesti Hírlap, majd iparegyesületi és pénzügyminiszteri íróasztalai, az a fiumei kormányzói palotában álló szalon, amely Széchenyivel való fiumei találkozásának színhelye volt. Kormányzóelnöki díszruhája, párizsi útlevele, angol asztala, sakk-készlete, torinói szobája, könyvtárának kötetei, őslény- és növény- gyűjteményei, apró személyes tárgyai, halotti maszkja, s halotti címere, amely 1894. április 1-jén a Magyar Nemzeti Múzeumban álló ravatalát díszítette. 1994. október 15-ig megtekinthető kiállítás céljaként álljanak itt végül Kossuth Lajos szavai: „Az ember még az istenség eszméjét is személyesítette a művészetben: szükség van, hogy a polgári erényt s azt, mint az emberben nagynak nevezünk, szembesítve lássa maga előtt. Bírnunk kell nagy férfiaink képmásait szoborban és rajzokban, hogy jelül szolgáljanak, melyhez naponként elvezessék az apák fiaikat honszerelemre buzdítani. Dabasi András felvételei Ady Endre Kossuth halálának évfordulóján Virág borít ma csöndes sírhelyet, Körötte áll nagy gyászoló sereg. Élővirágok tarka kelyhein Mennyi tündöklő, drága gyöngy ragyog!— Ne szívd magadhoz őket napsugár: Egy nemzet hulló könnyei azok! A gondolat, mely messze elbolyong, Az érzés mind, mi szívünkben zsibong. Megtér, megáll a néma sír körül. E néma sír sok álmot visszahoz, Mert benne a mi vérző, hő szívünk: Kossuth Lajos nagy szíve porladoz. Kossuth Lajos... mennyit jelent e név! Szeretetet, bízó, honfi reményt, Szabadságot, mely világot megvált, Bosszút, melynek órája ütni fog!... Kijelentés, ezerszer szent e név, Egy nép szívében élő nagy titok!... Mely ég küldött, Te szent Apostolunk, Midőn meghalni készült szép honunk? Elállóit már e nemzet szívverése, Az égtől várt csak megváltó csodát: S Te megjelentél, testté lett vágyunk; Kivívtad a nép igazát, jogát! Te izentél — így mondja azt a dal És követett reménnyel a magyar! Te fényesebbé tetted hírnevét, Mint a küzdelmes, zordon századok; Te szabadságot adtál hazádnak! ... És az neked csak egy sírt adhatott... Nem! Néked adta reményét, hitét, Te ért ed égő, szerető szívét! Téged minden magyar szívébe zárt, A síri hant csak tested fedte el: Téged szívünknek vágya teremtett, Szívünkben van Néked szentelve hely! A nap heve nem vész el. Hiába A langy eső sem ömlik a tájra: Ha lesz oly kor, hogy a népek előtt A nemzet és haza összeomlott, S nem lesz hon, csak világ,—a magyarnak Lesz hazája, mert Kossuthja volt!... Nyugodj békén, hazánk apostola! Nem fog feledni hű néped soha! A szeretet örök cél és erő, El nem veszti sem a jövő, se’ múlt, — Ki szeretett úgy, mint Te szerettél, Akkor is él, ha már a sírba hullt!... ... S ha mégis lenne kor, vagy nemzedék. Mely elfeledné a Kossuth nevét, — Ne éljen afkor igaz hazafi, Vagy hogyha él, tagadja meg hitét S átkozza meg — bár szíve szakad meg— Szentségtörő, hálátlan nemzetét!... Kossuth-ábrázolások Kossuth Lajos alakja a múló évtizedek során a magyar szabadság és függetlenség szimbóluma lett. Halála után népszerűsége tovább nőtt, a hozzá viszonyulás pártharcok vízválasztója a múltban és ma is. Kitűnik ez páratlanul széles társadalmi mozgalom következtében emelt szobrainak történetéből is, amelyek itthon és külföldön javarészt közadakozásból létesültek. Hazánkban köztéren felállított szobrainak száma több mint 100, külföldön több mint 10. 1894. március 20-án Tu- rinban, emigrációban bekövetkezett halála után budapesti temetése százezreket mozgatott meg. Megremegtette a Ferenc József-i moncárchia létét; vezető köreiben bizonytalanságot és szorongást fakasztva, bár halála után kultuszának terjedését a kormány nem gátolta. A Kossuth-szobor állítási mozgalom élén a hős hazatért fia, Ferenc, a negyvennyolcas párt vezére állt. Elsősorban az alföldi és tiszántúli községek és városok, Kossuth 1848-as toFinta Sándor Kossuth- szobra Los Angelesben Archív felvétel borzóútjának állomásai jártak elöl, emlékművekkel fejezve ki függetlenségi érzületüket. Elsőként Miskolc emelt emléket Kossuthnak, a további színhelyek: Siómaros (1994), Marosvásárhely (1899), Nagykőrös (1900), Nagyszalonta, Szeged (1902), Békéscsaba, Kecskemét (1906), Karcag (1907), Rozsnyó (1907), Arad (1909), Losonc (1910), Nyíregyháza (1912).
