Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-09 / 57. szám
1994. március 9., szerda HATTER Egészséges kompromisszumot A munkavállalói oldal javasol • Szankcionálni a feketemdnka-adókat Nábrádi Lajos Nyíregyháza (KM) — Éppen három éve annak, hogy megyénkben a munkanélküliség kezelésére megalakult a munkaügyi tanács. Különböző területen dolgozó szakemberek társadalmi munkában tevékenykednek a cél érdekében. Éles vita jellemzi a többnyire havonta megrendezésre kerülő tanácsüléseket. Érthető, hiszen a tanácstagok javaslataikkal, döntéseikkel emberek, családok sorsát befolyásolhatják. A tanácsnak három oldala van. Sorozatunk első részében az úgynevezett munkavállalói oldal sokrétű tevékenységét mutatjuk be. Széles rétegek A munkaügyi tanács 1991. márciusa, vagyis a megalakulása óta mint a foglalkoztatási érdekegyeztetés fóruma, a munkaadók, a munkavállalók és az önkormányzatok 5-5 fős tárgyalócsoportja részvételével működik. A megyei munkaügyi központnak célja és feladata, hogy a tanácsot megismertesse a munkaerőpiaci helyzettel, a passzív és aktív eszközök alkalmazásával, azok hatásaival. A központ ellátja a tanácsot szakmai információkkal, ám a központnak kötelessége a kormány elvárásainak érvényesítése, természetesen a megyei igények és elvárások figyelembevételével. A munkavállalói oldal bemutatására kértük Mrenkó Lászlót, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének megyei titkárát, Szarvadi Antalt, a Tungsram kisvárdai gyárának projekt menedzserét és dr. Varga Józsefnét, a megyei könyvtár osztályvezető- jét. □ Hogyan értékelik eddigi tevékenységüket? Sz. A.: — Széles rétegeket képviselünk, jól illeszkedünk a tanács másik két oldalához. A viták során többnyire egészséges kompromisszumokra jutottunk. A pályázatok elbírálásánál, az átképzéseknél különösen nagy volt a szerepünk. Kudarcunk, hogy három éve Tanácskozik a munkavállalói oldal hiába kérjük, jobban szankcionálják a feketemunka-adókat. V. J.-né: — A feketemunkások különösen kiszolgáltatottak. Sürgettük, sürgetjük a szociális háló kialakítását. Javaslatunk nyomán a támogatásban részesülő munkaadó a minimálbért és még plusz 10 százalékot köteles adni az érdekelt dolgozóknak. M. L.: — Hangoztattuk az elmúlt három évben a munkahelymegőrzés fontosságát, támogatását is. Kérésünkre szigorúbban ellenőrizték, hogy a támogatásban részesített munkaadók valóban foglalkoztatják-e a vállalt létszámot. A régi és az újonnan teremtett munkahelyeken meglátszik tevékenységünk nyoma. Konkrét helyzet □ A személyi összetételük megfelel-e az elvárásoknak, ismerik-e kellően a munkavállalók gondjait, igényeit? V. J.-né: — A Közművelődési és Közgyűjteményi Dolgozók Szakszervezetének megyei ügyvivője vagyok. A szakszervezeti kerékasztalok segítik munkánkat. Jó az információs hálózatunk. Összetételünkkel lefedjük, átfogjuk a társadalom minden rétegét. Sz. A.: — Gyárunkban a szakszervezet szervező titkára vagyok. Kell-e bizonyítani a szociális érzékenységemet? Kapcsolatunk van többek közt a RÉV Alapítvánnyal, amely átképzésekkel, tanácsadói szolgáltatásokkal is foglalkozik. Gyárunk amerikai mintára a leépítettek egy részét másutt igyekszik foglalkoztatni. A kitekintésünk nagy. M. L.: — Az MSZOSZ információinak nagy részét tudom hasznosítani a tanácsban végzett munkám során. Sok munkás konkrét helyzetét ismerem, ám hangsúlyozom, hogy nem szakmákat, hanem munkavállalókat képviselünk a tanácsban. □ A sajátos megyei gondokat hogyan lehet orvosolni? V. J.-né: — Központi pályázatok benyújtására szoktunk inspirálni, így a megyei pénzkeretekből mások részesülhetnek. M. L.: — Javasoltuk, hogy ne a szórakoztató iparba, hanem a termelő szférába jusson több támogatás, előnyben részesüljenek a különösen elmaradott kistérségek. Sz. A.: — Különböző üzemek, például csomagolóüzem létrehozását sürgettük, javaslatunkra csak tartós munkanélkülit foglalkoztathatnak a támogatásban részesülő munkaadók. □ Milyen a kapcsolatuk a munkaadói oldallal, valamint más, megyei és országos szervekkel? Sz. A.: — A klasszikus értelemben vett ellentét nincs közA szerző felvétele tünk és a munkaadói oldal között. A célunk valahol közös, érvényesül az érdekegyeztetés. Évente országos konferencián veszünk részt, a szakminisztérium képviselőinek jelenlétében. Véleményünk eljut az országos Munkaerőpiaci Bizottságba is. V. J.-né: — Nem véletlen, hogy három oldala van a tanácsnak. Egészséges kompromisszum készség alakult ki köztünk. A megyei Területfejlesztési Tanács külföldi tőkével beruház, munkahelyeket teremt, az igazgató tanácsban majd képviseltetjük magunkat. Segítség □ Kiktől és miben szeretnének segítséget kapni? Sz. A.: — A tanács és a megyei munkaügyi központ információit a megyei és a par- lementi képviselők még jobban hasznosíthatnák. V. J.-né: — Hasznos a megyei lap Álláskereső rovata, de jó volna, ha a megye 14 munkaügyi kirendeltségén a számítógépek segítségével bőségesebb információt kapnának a munkanélküliek. M. L.: — A kihelyezett kormányülésen elhangzott ígéreteket maximálisan teljesíteni kellene. A keleti piac bővítése munkahelyeket teremthetne. Megyénk kapjon több, vissza nem térítendő támogatást is. Í ” / .zgalmas sakkcsata zajlik a vízen. A Júlia fürdő melegvizes medencéjében, csendesen az egyik sarokba húzódva sakkozik a két idősebb férfi. Természetesen érdeklődő, kibicek jelenlétében. A víz tükrén enyhén libegő asztal nem más, mint egy kocka alakú habszivacs. Erre terítették a viaszos vászonból, vagy műanyagból készült sakkmezőt. A bábuk egy-egy váratlan lépésnél megmártóznak a vízben, de ez eleinte senkit nem zavar. — Akkor jurösszük meg a királynőt — mondja az egyik sakkozó, akiről kiderül, nyugdíjas mozdonyvezető, aki legalább kétszer körülka- rikázhatta volna a földet, több mint százezer kilométert tett meg a negyven év alatt. Két lépés között erről is mesél, meg még sok mindenről. Úgy tűnik a sakkozás inkább ürügy a társalgásra, az emlékek felidézésére. A bábuk pedig türelmesen várakoznak. — Az a jó, hogy mostanában már egyre kevesebbet álmodom velük! — jegyzi meg a mozdonyvezető kissé váratlanul és előzmények nélkül. Társa értetlenül néz rá, a kibicek is csak pislognak. De kérdezni egyikük sem akar. Majd elmondja magától is Kari bácsi, ahogy szólítják a ■ . , v<" >/ * ' Páll Géza jpr m g| W Vim sakktöbbiek, bár ahogy elnézem őket, aligha lehet két-három év különbség közöttük. — Az egyik egy fiatal lány volt, valahol Szoboszló körül ugrott a vonat alá. A másik egy idősebb férfi, őt Újfe- hértónál ütöttem el, a harmadik, az a legfájóbb. Egy tizenkét éves gyermek. O nem akart a vonat alá menni, véletlen volt. Leginkább ő szokott felkeresni álmomban. Hányszor átgondoltam azóta is, hogy meg lehetett volna-e állítani a mozdonyt. Nem lehetett. Mégis fáj, azóta is... Mindenki a bábukat nézi, mintha onnan érkezhetne a válasz. De nem érkezik. Az öreg mozdonyvezető, talán kihasználva a pillanatnyi döbbenetét, amíg a társa a szerencsétlenül járt embereken mélázott, egy határozott mozdulattal leütötte a másik királynőjét. Megtoldotta egy kis szellemeskedéssel is. —Nálunk, legalábbis a választásokig, nincs esélye a királyságnak! Ezt a humort azonban nemigen honorálja a partnere, s úgy talált mozdulni, hogy megbillent a sakktábla, és vízbe hullottak a bábuk. Elkezdik emlékezetből visszarakni, de ez természetesen óriási vitát vált ki. Mind a két fél a saját pozícióját igyekszik legalább egy lépéssel erősíteni. Nem is tudnak megegyezni, bár a kibicek is segíteni akarnak az eredeti helyzet visszaállításában. Odalett a bizalom. Már a vádaskodás is a levegőben lóg, a mozdonyvezető célzást tesz arra, talán nem is véletlenül bökte meg a társa a sakktáblát, ugyanis vesztésre állt. Egyszerre éles füttyszó vet véget a már-már háborúskodássá fajuló játéknak. A fürdőmester sípja szólalt meg, a medencébe ugráló gyerekhadat kellett megzabolázni. A füttyszó a két sakkozót is kijózanítja. A vesztésre álló társ oldja fel a feszültséget: —Na, indulhat a vonat, sípolt a forgalmista! Újra derű költözik az arcokra. Már nem ellenfelek, netán ellenségek ültek egymással szemben, hanem játszótársak. f kkor döbbennek rá talán, hogy a sakk csak JL-J ürügy arra, hogy szót válthassanak, kibeszéljékma- gukból amit évek, évtizedek óta cipelnek. Már a mosoly egy kis bimbója is visszaköltözik az arcokra, a mosolyé, amely képes átrendezni a világot. Legalábbis azt a kis világot, amely bennünk van. Kezdődhet az új játszma. ammmtm 1'1 ’’1 11<'11 »«pwmbi I « , 8 k l -f -€ * J * T 81 | * aw ...............; Taps és felelősség Balogh József M ég korántsem vagyunk a választási kampány sűrűjében, de a vetélkedő elkezdődött. Pártok programjairól adnak ismertetőt kisebb- nagyobb beosztású vezetői, s felkészültségük, vérmérsékletük szerint győzködik igazukról szimpatizánsaikat, vagy kísérelnek meg toborozni más pártok táborából, leginkább pedig azok közül, akik nem döntötték még el: kire voksolnak. A hét végén Pető Ivánt hallgathatták az érdeklődők Vásárosnaményban. A tapsokból ítélve mondandójának sikere volt, ám voltak akik elégedetlenek voltak vele. Néhányon azt várták, minden gondunkat, bajunkat, adósságunkat a jelenlegi kormány nyakába zúdítja, mindenért, ami számunkra kedvezőtlen, a rendszerváltoztatás után eltelt időt teszi felelőssé. Nem így történt. Mint az ellenzéki pártok legnagyobbikának elnöke, természetesen felsorolta az általa hibásnak tartott döntéseket, a szerinte nem előre vivő, inkább hátráltató intézkedéseket, ám tárgyilagosan hozzátette: helyzetünkért az elmúlt negyven esztendő hibás elsősorban, akkor jutott ilyen állapotba az ország. Most néhány napja nem is kell már találgatni annak, aki ezekre az évtizedekre visszautal, elég idézni a Magyar Szocialista Munkáspárt 1989 évi jegyzőkönyveit tartalmazó kötetből, ami az állampárt utolsó évének drámai krónikáját foglalja össze. Németh Miklós mondta, amikor 1989-90-es év közvetlen távlatairól beszélt: adósságállományunk mértéke olyan magas, mozgástere a gazdaságnak olyan szűk és oly sok gyorsan változó feltétel között kell konkrét helyzetekben dönteni, hogy itt-ott már a prioritások újrarendezése és sorbaál- litása is napi gazdaságpolitikai és kormányzati feladattá vált. Ilyen volt az ország gazdasági helyzete, és ehhez még a távlatokkat is felvázolta a közgazdász miniszterelnök. Azt mondta: nem súlykoltuk és nem mondtuk talán elégszer azt, hogy itt jó néhány kemény év áldozata, feszültségének felvázolása és egy új modell, egy új szocialista magyar modell kialakítása nem egy-két év, hanem szívós évek munkájának eredménye lesz. A szívós évek munkája egy új rendszernek jutott, mert az előző — hatalma nem lévén már —örömmel adta át a tönkrementgazdaságot. A használati utasítás sulykolása mintha nem jutott volna el mindenki tudatába. Hogy tudniillik a magyar modell kialakítása szívós évek munkájának eredménye lesz. És erre esetleg kevés négy esztendő. I--------------------------------------------------------------------far - ■ I§1 Gazdászok a falun Galambos Béla A hét elején munkába álltak a Földművelésügyi Hivatal kötelékébe tartozó falugazdászok. A kormány ugyanis a falugazdász hálózat kiépítésével is segíteni kívánja a kezdő vállalkozókat, a kistermelőket és a kárpótoltakat. Egyelőre negyvennyolc agrár-, illetve kertészmérnök felvételére nyílt mód megyénkben. Természetesen jóval több, a gazdálkodókat segíteni, az agrárágazati irányítást hitelesen tájékoztatni, s a „húsba vágó” információkat minél gyorsabban oda-vissza szállítani hivatott „frontemberre” lenne szüksége ennek a vidéknek. Am többet nem bírt el egyelőre a minisztérium költségvetése. Mint mondják a vezetői, jövőre remélhetőleg sikerül megduplázniuk a falugazdászok létszámát. Erre bizony nagy szükség lenne. Az ország legtöbb megyéjéhez képest halmozottan hátrányos helyzetű Szabolcs-Szatmár-Bereg- ben mindenképpen. Elsősorban amiatt, mert itt a lakosság tíz százaléka munkanélküli, akiknek a döntő többsége eddig is a mező- gazdaságból élt. Ezek a zömében falvainkban lakó emberek ezután is a gazdálkodásból szeretnének — no meg kénytelenek is — megélni, csakhogy most már a saját lábukra állítva. Az önálló gazdálkodás megtanulása azonban nem megy egyik napról a másikra. A legtöbbjük kezét fognia kell egy darabig valakinek. Miután az erre hivatott szervezetek meglehetős késéssel alakultak! alakulnak ki és még nem fejlődtek oda, hogy képesek lennének átfogóan és olajozottan végezni ezt a tevékenységet, a most munkába állt falugazdászokra hárul az embert próbáló feladat. Milyen ügyben fordulhatnak a mezőgazdasági vállalkozók a falugazdászokhoz? r ulajdonképpen mindenben, ami a mező- gazdasághoz kapcsolódik. Úgy történt a kiválasztásuk, s olyan irányú volt a rövid, de intenzív kiképzésük is, hogy az agrárgazdaság, agrár szakirányítás valamennyi kérdésében (termelés, hitel, támogatás, rendtartás stb.) tanácsot tudjanak adni. Ha másban nem, hát abban, hogy a felmerülő problémára hol, kinél, melyik intézménynél kaphat választ a náluk érdeklődő. Az eddigi tétova éveket tekintve, ez egyáltalán nem kevés.
