Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-08 / 32. szám
Kételyek az egyenlőség körül Megvalósítható ötletek a föld birtokba adásának mielőbbi felgyorsítására Balogh József Nyíregyháza (KM) — Amióta a kárrendezési hivatalok létrejöttek, rendszeresen beszámolunk arról: mennyi földet árvereztek, hányán kaptak belőle, mert tíz- és százezreket érint. Nem szóltunk viszont a földhivatalról, pedig ott készítik elő a területeket licitálásra, ők adják birtokba a helyszínen a területet, s őket éri a legtöbb kritika akkor is, ha egy árverésen hiányzik a nyilvántartás, a vázlatrajz. Gorömbei Józsefiéi, a megyei földhivatal vezetőjével arról beszélgettünk: képesek-e lépést tartani az árverezések ütemével, hozzájut-e mindenki földjéhez, mire kezdődik a tavaszi munka. □ A kárpótlásra kijelölt földeknek május elejére új tulajdonosaik lesznek. Van-e véleménye szerint esély májusra a végleges birtokbaadásra? Kevés a műszer — Amikor megkezdődtek a földkijelölések, amikor elkezdték munkájukat a földkijelölő bizottságok, sorra kaptuk a kárrendezési hivataltól a földkijelölési határozatokat, amelyek alapján megkezdődött a földek előkészítése — a művelés ágváltozások helyszínelése, a földmérés előkészítése, a művelási ágak határvonalának megalakítása, azért, hogy a kárrendezési hivatal a számítógépes osztást a licitálások során végre tudja hajtani. A keretmérési munka nagyon nehezen indult, mert a földhivatal összesen két távmérő műszerrel rendelkezett. 1992 vége felé kaptuk meg az új távmérő műszereket, ezek használatát meg kellett tanulni, s csak ezután gyorsulhatott fel a terület-előkészítés. Ez úgy sikerült, hogy a földhivatali késedelem miatt a mai napig egyetlen licitálás sem maradt el a megyében. — Jelenleg ott tartunk, hogy a kárpótlási földek döntő többsége ki van jelölve. Adataink szerint még körülbelül 20 ezer hektár körüli előkészítés van hátra a május 31-ig meghosz- szabbított határidőben a licitálások lefolytatására. Nagyobb gondunk az, hogy a távmérő műszerállomány és a hozzértő apparátus kapacitását — ide értem a magánvállalkozókat, kft.-ket — leköti a kárpótlásra kijelölt táblák földmérési előkészítése, tehát kevesebb idő jut a birtokba adásra. □ Márpedig aki földhöz jutott, ezt várja. Mikorra tudhatja magáénak mindenki, amit árverezésen szerzett? — Mivel úgy látjuk, hogy május közepéig, vagyis amíg a tavaszi munkák optimális időben elvégezhetők, nem tudjuk birtokba adni a földet, ezért méretekkel ellátott kitűzési vázrajzot fogunk adni a földrendező bizottságoknak, a részaránytulajdon kiadása esetében esetleg a földkiadó bizottságoknak is, azért, hogy a tavaszi munkák lényeges késést nem szenvedjenek. □ Praktikusnak látszik az ötlet, de azoknak a termelőknek, vállalkozóknak, akik hitelt szeretnek felvenni, mert a pénzintézetek a hitelek igény- bevételénél tulajdonjogot követelnek. — Ismereteink szerint tárgyalások folynak a minisztériumok és a pénzintézetek között arról, hogy adott esetben egy ideiglenes birtokbaadási jegyzőkönyvet, vagy egy korábbi részaránylapot, esetleg a licitálási jegyzőkönyvet fogadják el, hiszen ezek is hitelesen igazolják ha csak ideiglenesen is a tulajdont. Ha ez megoldódik, az 1994-es évben már lényegesen kevesebb lehet a parlagterület, mint 1993- ban volt. Elfogytak a jó földek □ A kárrendezési hivatal azt ígérte a kárpótlási jegyhez később jutóknak: ne aggódjanak, minden licitálásra azonos értékű, minőségű földet jelölnek ki. Sikerült-e ezt tartani? — Megérzésem szerint nem érvényesül megfelelően az az elv, hogy a községenként három alkalomra kitűzött licitálás biztosítja az esélyegyenlőséget Mindhárom alkalomra jó, közepes és gyenge földeket is készített elő a földhivatal. A gyakorlatban az történt, hogy az első alkalommal elfogytak a jó, a második licitálás során a jó és a közepes földek, harmadszorra pedig ottmarad a harmadnyi jó, a kevés közepes és a korábban el nem kelt gyenge talaj, a földigénylők és a kárpótlási jegyek száma megtöbbszöröződött Ezért hangzott el több falufórumon, legélesebben talán Nyírteleken, ahol ott volt Sepsei Tamás úr is, hogy azzal értenének egyet, ha kivárnák, amíg mindenki megkapja a kárpótlási jegyét és akkor licitálnának igazi esélyegyenlőséggel. Ezt már nem lehet visszajátszani. □ Mielőtt valaki elmegy licitálni, megnézi a térképet, előveszi a kimutatást, s kalkulál, hogy amit szeretne, hány aranykorona, milyen összegű kárpótlási jegyért juthat hozzá. Aztán mikor bemegy licitálni, már nem annyi, amikor pedig birtokba kapja a földet, egy harmadik számot ismerhet meg. Hogy van ez? — Elég sok gondot okoz az állampolgároknak az aranykoronaértékkel való számolgatás, mert általában az egyes táblák átlagaranykoronájával számolnak. A licitálások és földek kiadása során viszont a földhivatalok nem az átlag anyanykoronával, hanem a táblán belül az egyes konkrét minőségi osztályokhoz tartózó aranykoronával dolgoznak. Tehát előfordulhat, hogy például a nyírlugosi határ egy táblájának átlagaranykorona- értéke 6-8, ám ezen belül van két vagy három aranykoronás szélhordta homokdomb, s van egy mély fekvéső feketeföld, ami már eléri a 10 aranykoronát. Ha itt valaki átlagaranykoronával számol, nagyot csalódik: aki a homokdombra kerül, az később 3 aranykoronát kap, aki a jobb földre, akár 10—12 aranykoronát. Nincs átvezetve — Gondot okoz még a gyümölcsösök aranykoronája, és nyilván emiatt a kiosztás is. A megyében több helyen előfordult, hogy a tsz-ek a kevésbé értéjces fajtákat kihúzigálták, a nyilvántartásba viszont nincs átvezetve, mert nem jelentették be. A földalapok kijelölése annak idején a tábla nyilvántartott tényleges aranykoronájával történt, most pedig, amikor készítjük elő a területet licitálásra, megállapítjuk, hogy itt bizony nincs gyümölcsfa, s ez azt jelenti, hogy a gyümölcsös területből ki kell venni a szántóföldeket, más minőségi osztályt és az ehhez tartozó aranykoronát kell adni a területnek. Kérdőjeleket vet fel az idősebb gyümölcsösök helyzete. Sok helyen a gyümölcsösök 10-20-30 százaléka kipusztult. Ezeket sem selejtezték ki, nem kérték a földhivataltól, hogy csökkentse az aranykoronát, ezeket mi kérelemre korrigáljuk, de ez az egyes földalapok aranykorona-értékének változásával jár. Cselényi György ■y y allgatomazOTPfő- l ! városi illetékesét, s J. A közben hüledezek. Közli: Budapest frekventál- tabb részein a lakások négyzetméterára eléri a százezer forintot is. Ennél jóval olcsóbb, de még mindig igencsak ijesztő árakról hallani a vidéki városokban, így Nyíregyházán is. A hölgy taglalta: egy átlagos, kétgyerekes családra milyen anyagi terhek várnak, ha egyáltalán fedelet akar a feje fölé. Az általa felhozott példa a házaspár összkere- seteként 40 ezer forinttal számolt. De ahhoz, hogy egymillió forint hitelt kaphassanak, ahhoz az is szükséges, hogy a munkahelyükön várhatóan növekedjenek a bérek, hiszen a család az OTP-vei kötött szerződésnek, azaz a növekvő terheknek csak így tehet eleget. A két gyerekre kaphatnak 300 ezer forint szociálpolitikai kedvezményt, tehát, ha minden ösz- szejön, van 1,3 millió forintjuk. De az hol van még egy új, mindössze kétszobás lakás árához is? Igen, léteznek előtakaré- kossági formák, s sokakkal együtt én is vallom: az ember ne akkor kezdjen el kapkodni, ha már „ég a ház". Mégis úgy érzem, azon fiaBaraksó Erzsébet O lvashattuk a napokban: első ízben osztották ki az oxfordi nyelvi diplomákat huszonhat tanulónak a rózsadombi nyelviskolában. íme, a sokféle hazai vizsgáztatási kísérlet, modell és módszer után itt van a legújabb: Ox- fordban értékelik a Budapesten kazettára vett vizsgaszöveget és az írásbeli feladatot. A hír némi meglepetéssel szolgált a jó magyar nyelvvizsga-hagyományokat ismerve. Az oxfordi nyelvvizsgán ugyanis az írásbeli és a szóbeli is egynyelvű, azaz nincs fordítási feladat. Ha a hallgatónak megfelelő a szókincse és jó a beszéd- készsége, még a kisebb nyelvtani hibákat is elnézik a vizsgáztatók. A felkészítő tanfolyamokon nem „gyilkolják” a hallgatókat a nyelvtani tesztekkel, ami a nyelvtanulók egy részének olyan feladat, ami álmunktalok tömegének, akiknek nincsenek tehetős szülei, nem nyernek a lottón, nem sikerül, vagy nem is szándékoznak milliomos házastársat maguk mellett tudni, akármennyit dolgozzanak is, a helyzetük pokolian nehéz. Még akkor is, ha figyelembe vesszük, kinek-kinek okos, előrelátó élet mellett, előbb-utóbb véletlenül is kialakulhat, összejöhet valami. Tudom, a lakásárak akármilyen magasak, mégis mindegyiket megveszi valaki. De meggyőződésem, Magyarország lakosságának zöme még jó ideig nem lesz vállalkozó, s jó ideig lesznek olyan emberek, akik rajtuk kívül álló okok miatt nem képesek a milliókat „leperkálni,” továbbá akiknek nincs népes rokonsága kalákában házat építeni. Velük vajon mi lesz? Vajon mikor jutunk el oda, hogy egy embernek egy életre szóló eladósodás nélkül, majdhogynem állampolgári jogon járjon valamilyen lakás? A fiatalok egy részének körében a jövőtől való jogosfélelmet érzek. S ez negatívan hat az ifjak gyermekvállalási kedvére is. Remélem, a félelem és a bizonytalanságérzés nem magyar sajátosság. A pozitív változásért minden bizonnyal nem csak a lakásfronton van tennivaló. ban se jöjjön elő. A nyelviskola vezetői szerint középhaladó szintű tudással eséllyel lehet nekivágni a megmérettetésnek. Óriási lépésnek tartom a nyelvoktatásban, hogy hazánktól is elfogadják ezt a módszert, amit eddig már a világ 55 országában használhattak. Persze egyedül üdvözítő forma valószínűleg nincs, hiszen egyénenként változóak a tanulási szokások, kinek-kinek sajátos a vizsgadrukkja is. Mégis, ez az angol módi — amit bizonyára jól kipróbáltak, mielőtt világszerte alkalmazni kezdték — valahogy egyszerűbbnek, könnyebbnek és főleg emberségesebbnek tűnik a mi kacifántos variációinknál. Lehet, hogy még azoknak is újra felkelti a nyelvtanulási kedvét, akik korábban leverték a hazai nyelvvizsgarendszer magas lécét. Ami most fölöttébb hasznos, sőt kívánatos is, amióta szabad a határ Keleten és Nyugaton. A zabaj, néha arra is rácsodálkozunk, amire nem kellene. Ez a kissé cinikus megjegyzés jutott eszembe a minap, amikor feleségével az oldalán egy ifjú apa jött velem szemben az utcán. S ekkor elkövettem az állítólagos illetlenséget, egy kicsit rácsodálkoztam a hetykén, büszkén lépkedő fiatal apára, aki a mellére erősített, a köznyelven kengurunak nevezett alkalmatosságban vitte a pici gyermekét. Egy kicsit szokatlan látvány volt számomra. Eddig csak anyákat láttam ilyen „szereléssel". Az apák legfeljebb ennek egyik hátra erősíthető változatával kísérleteztek. Talán nem mindenki tartotta férfiasnak, apához illőnek a kengurut, amelyet azóta több fiatal apán is láttam. Úgyhogy mostanában már nem csodálkozom a számomra szimpatikus viseletére De ez csak külsőség, mondhatnánk, nem ez a lényeg, hanem az, hogy a fiatal apák—a kenguru viseletével mészetesen ennek a fordítottjára is bőségesen találhat példát az ember, a nyilvánosan a pici gyermekkel szinte közömbösen, vagy inkább esetlenül viselkedő apa, ottApák kenguruval együtt, vagy éppen anélkül, —érdemi szerepet vállalnak- e abból, amelyet apaságnak nevezünk. Előfordulhat ugyanis, hogy az utcán, vagy baráti körben az anya szerepét szinte kisajátító apa, amikor otthon becsukja maga mögött az ajtót, egészen másként viselkedik. Az utcai, a nyilvános szereplés véget ér számára, s otthon önfeledten engedi át a fárasztó kötelezettségeket az anyának. Térkőn kiváló „anyának" bizonyul. A kénguru terjedéséből, önmagában a jelenségnek ugyan örülve, hiba lenne mély és messzemenő következtetéseket levonni. Lehet ez divat, póz, vagy ehhez hasonló, de lehet egy megnyilvánulása a természetes, a kismama terheit enyhítő, a gyermeket testközelben érezni akaró kötődésnek, amelyet a férfinek, a fiatal apának nem s. • ' < * / -< ' • ’ t kell szégyellni. S mint a jelek mutatják, egyre többen nem tartják ezt méltóságon alulinak, nem gondolnak arra, hogy talán egyesek megmosolyogják őket. Ez számommá is sokkal szimpatikusabb viselet, mint a nyugati minták alapján a fiatal férfi korosztály egyes tagjainál terjedő fülbevaló, csurka, netán színes kendő. De, aki így érzi jól magát, így hódol az általa modernnek hitt divatnak, ám tegye. L egfeljebb az ízlés berzenkedhet az utánzó és jórészt egyendivat ellen. De az is rég köztudott, hogy nem létezik egységes, mindenki számára kötelező érvényű ízlésnorma. Hogy a régi közhellyel éljünk, az ízlések és pofonok különbözőek... Szociális ellátási központ, óvoda, általános iskolásoknak ebédlő, valamint idősek napközi otthona épül Nagyvarsányban az ÁMK-hoz (általános művelődési központ) kapcsolva Harasztosi Pál felvétele Az oxfordi módszer Lakásárak 1994. február 8., kedd — HÁTTÉR — A birtokbavétel első lépései Balázs Attila felvétele Páll Géza
