Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-04 / 29. szám

1994. február 4., péntek HÁTTÉR Ostrom a főiskolai szakokért Háromszoros volt a túljelentkezés • A bekerülés 90 pont fölött várható Vizsgára várva Balázs Attila felvétele Baraksó Erzsébet Nyíregyháza (KM) — Csúcs- forgalom van ilyenkor a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főisko­la tanulmányi osztályán: szinte egymás kezébe adják a kilincset a félévzárással kapcsolatban az ügyeiket in­téző főiskolai hallgatók, s eközben állandóan cseng a telefon, még a munkaidőn túl is jócskán érkeznek a hívások, érdeklődnek az ide felvételizni szándékozó diá­kok, vagy a hozzátartozóik a feltételekről. Csizmadia Valériát, a tanul­mányi osztály vezetőjét az új­donságokról, illetve a közel­múltban elkezdett képzési for­mákkal kapcsolatos tapaszta­latokról kérdeztük. A magyar... □ Mit mutat az ide jelentkezők és a felvehető létszám aránya, mennyire népszerű a főiskola? — A számok a népszerű­séget jelzik, hiszen jóval töb­ben jelentkeznek, mint ameny- nyi hallgatót fel tudunk venni. Tavaly az átlagos túljelent­kezés háromszoros volt, ami abból adódik, hogy egyes sza­kokon a fele létszám gyűlt össze, más szakokra viszont ötször-hatszor többen jelent­keztek, mint amennyi a ke­retszám volt. Az egyes szakok között változatlanul a magyar és a vele kapcsolt szakok a legnépszerűbbek, s a legkeve­sebb a jelentkező a matemati­ka szakra, illetve az azzal kap­csolt szakpárokra. Ezekre szí­vesebben látnánk több jelent­kezőt. Az 1994/95-ös tanévre nyolcszázötven hallgató kezd­heti meg tanulmányait főis­kolánkon. □ A mostani elsőéves hall­gatókkal együtt először vizs­gázik a legújabb felvételi mód­szer is. Vajon milyen ered­ménnyel? — Erre a tanévre már az új szisztéma alkalmazásával fel­vételiztek hallgatóink: ennek lényege, hogy a jelölt nem köteles mind a két tantárgyból felvételizni, hanem választhat, melyiket vegyük alapul, s an­nak a pontszámát felszoroz­zuk. Ez feltétlenül kedvez­ménynek számít — bizonyos megkötésekkel —, hiszen ab­ból a tárgyból mutathatja meg a tudását, amelyikben jobbnak érzi magát, s ezzel a lehető­séggel a jelentkezők nyolcvan százaléka élt. Tapasztalatokról még korai volna beszélni, hi­szen csak egy vizsgaidőszak telt el, de az máris látszik: a követelmények teljesítésében sokaknak van pótolni valójuk azok közül, akik csak az egyik tárgyból vállalták a felvételi megmérettetést. Tantárgy a főzés □ Az úgynevezett hagyo­mányos tantárgyak, mint pél­dául a történelem, a kémia mellett újabban viszonylag szokatlanok is feltűnnek a választható szakok listáján. Bizonyára szívesen tudnának meg erről bővebbet, akik erre jelentkeznek. — Az egyik új szak, amit most meghirdetünk: a szo- ciálpedagógus. Nappalin ide­gen nyelvvel együtt, levelezőn önálló szakként indul. Az ide jelentkezőktől elvárható a szo­ciális kérdések iránti érzé­kenység, hiszen ha végeznek, a gyermek- és ifjúságvédelmi intézetekben kaphatnak majd munkát. Viszonylag kevéssé ismert a rajz-vizuális kommu­nikáció elnevezésű tantárgy, ami nem két szak, hanem egy, és nagyon tömören úgy le­hetne jellemezni: az alkalma­zott grafikai specializáció, il­letve a számítógépes grafika tartozik a világába. Akik itt tanulnak, művészek ugyanúgy lehetnek, mint mondjuk nyomdai szakemberek. A legújabbak közé tartozik a háztartásökonómia. Ezen most elsőévesek a hallgatók, akik a családi életre neveléssel, a háztartás vezetésével kapcso­latos ismereteket sajátítanak el, a sütés-főzés, a kötés-hor­golás is a tantárgyaik között van. — Ezt a képzettséget való­színűleg a 14-16 év között az általános iskolában maradó fiatalok nevelésében tudják majd hasznosítani. Ebből most levelező tagozat indul, a fel­vételi tantárgy a technika. Má­sodévesek a hittanári szak hallgatói, akik a görög kato­likus egyház kebelében tanul­nak, s azzal párhuzamosan egy tanárképzős szaktárgyból is diplomát szereznek. Harmad­évesek a népzene szakosok — ez a szak csak nálunk működik az országban —, akikre az a nemes feladat vár majd az is­kolákban, hogy a magyar nép­zene, a népművészet ápolá­sára, a hagyományok őrzésére, s azáltal a magyar kultúra értékeinek megbecsülésére ne­veljék az újabb generációkat. Szintén harmadévesek a kör­nyezetvédő pályára készülő fi­atalok, akikről elmondhatom, nagyon szeretik, amit válasz­tottak, s úgy látszik, hivatá­suknak lesz perspektívája. Még egy nagyon népszerű szak a számítástechnika, ezen most végeznek a negyedéve­sek, akiket már nagyon várnak az általános iskolákban, mert nagy szükség van rájuk. Szá­mítástechnikára levelező hall­gatókat is felveszünk, lehe­tőség van a végzettek átkép­zésére^. □ Érdekességnek tűnik az úgynevezett zárt képzés. Mit takar ez az elnevezés? — Vannak bizonyos kurzu­sok, amelyek megszervezé­sére és működtetésére konkrét felkérést kapunk. Ilyen pél­dául a szociálpszichológusok levelező tagozatos képzése: az itt tanuló hallgatók megyénk és még további három megye rendőrkapitányságain dolgoz­nak hivatásosként, vagy közal­kalmazottként, és a speciális képzettség megszerzésére a munkahelyi követelmények miatt van szükség. Vagy egy másik, ami valóban országos ritkaságnak számít: főiskolán­kat kérte fel a Parlament Gyorsíró Szolgálata az alkal­mazásukban álló gyorsírók ki­képzésére, mivel az országban egyedül nálunk található gyors- és gépíró szak. □ Amint köztudott, a ne­gyedikes középiskolások je­lentkezési határideje: március 1. Milyen változásra figyel­jenek ők, ha a felvételi tájékoz­tatóban megjelent adatokból tájékozódnak? — Két dologra hívnám fel a figyelmet. Az egyik: nem sze­repel a listában, hogy jelent­kezni lehet nappalin orosz­német szakra is. A másik: le­velező képzés indul könyvtár szakon középfokú könyvtár­asszisztens tanfolyami bi­zonyítvánnyal rendelkezők­nek. És még egy kiegészítő in­formáció: ukrán szakra fel­vételizni orosszal, vagy len­gyellel lehet. Jó eséllyel □ Végezetül egy praktikus kérdés: kiknek lehet jó esélyük a felvételin? — Ez mindig az adott szi­tuációtól függ, de talán segít­heti a megfontolást az, hogy a bekerülés 90 pont fölött vár­ható. A kúthoz igyekszik. Fe­jét dacosan feltartja. Átnéz a szembejövő­kön. Köszönésként is csak fél­szavakat vet oda. Repedezett ajkai közé rég eltemette a mosolyt. Egykor férfierővel bíró termetét az évek kiszárí­tották. Arcát az egyedüllét fekete kendője keretezi. Kéz­fejét a kékesszínű erek gúzs­ként tartják össze. A kupára fonódott ujjai nehezen egyenesednek ki. Teljes súllyal nehezedik a fo­gantyúra. A gémes, s kerekes kúthoz szokott keze alatt érzi a nyomást, a megzabolázott ősi erőt. A patakok, tavak, a tenger ezernyi hullámai búj­nak meg a vezetékekben. Habzik, fröccsen az edénybe zúduló víz. Cseppjei az arcá­ba csapnak, amit a hideg Szürke reggel kicsalta könnyekkel együtt törölt le kötényével. Megtelik a kupa. Kilocs- csantja a felesleget. Lassan lépked, meglazult kendőjé­nek egyik sarkát a szájába veszi, míg másikat szabad kezével szorosra húzza. Megszokott, ősi mozdulat ez. A madzaggal beakasztott kertkapu nehezen nyílik, megnyikordul a kibicsaklott sarokvason. Fényesre kopta­tott alja még megakad a kő­vé dermedt sáros lábnyomo- —kon. Belép az udvarra. Az öreg almafára akasztott sza­lonnabőrön lllliHlllllllilllilH egy cinke bil­leg, szemét le nem veszi a tornácon sétáló macskáról. Tenyérnyi kulcs kerül a zár­ba A szélesre tárt ajtóit hí­vatlan vendégként a hideg is betódul. A kupát a lócára teszi. Gémberedett tenyeré­be fúj, csak most érzi az ed­dig cipelt súlyt. A parányi ablak megszűri a kinti szür­keséget. A villanykapcsoló után nyúl. Megszokott téli reggel... Ladányi klub Mezőladány (KM) — Mező- ladányban a közelmúltban megalakították a nyugdíjasok klubját. A klub elnökének választották Babják Péter vil­lanyszerelő mestert. A klub­nak több mint száz aktív tagja van. A helyi polgármesteri hivatal támogatásáról biztosí­totta a klubot, amely egyfajta összetartó erőt jelent a tele­pülésen. A téli hetekben far­sangi mulatságot rendeznek, nyáron hazánk szép tájaira kirándulnak, történelmi neve­zetességekkel ismerkednek. Neves emberek, művészek meghívása is szerepel a prog­ramban. S a klubelnök szinte­tizátoron játszik, többször szórakoztatja majd a tagokat. Elegem van! D. Bojté Gizella A napokban több ve­zető politikus, szak­emberfeladja mun­kahelyét. Lemondanak pozí­ciójukról, még a felmen­tésükkel járó végkielégítés sem vonzó számukra — pedig nem kevés összegről volna szó —, de inkább vál­lalják a kissé bizonytalan­nak tűnő, kevesebb nyilvá­nossággal járó magánvál­lalkozást, avagy más állást, ahol a dolgok menetét saját ügyességüknek, avagy sze­rencséjüknek köszönhetik. Hasonlóan vélekedik az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgató helyet­tese is, aki nemrég jelen­tette ki: „Elegem van!" Hogy miből? Az ország- gyűlési képviselőkből, le­gyen az kormánypárti vagy ellenzéki, a piszkos mani­pulációkból, amely priva­tizáció címszó alatt folyik a vállalatokon belül, elege van a lobbizásból, a bü­rokráciából... Hm. Ez aztán igen! Az il­lető úr jól megmondta a magáét. Nem ismerem a nyilatkozó egyéniségét, és a munkáját sem tudom meg­ítélni, milyen. Egy azonban biztos, szókimondó bátor­sága csak félig szimpatikus számomra, a másik ötven százalékban pedig egyálta­lán nem rokonszenvezek vele. Nyilvánvalóvá válik számára ugyanis, hogy a dolgok nem igazán a tisz­tesség jegyében történnek, s ennek ellenére mégis cser­benhagyja a tisztességet, az igazságot. Nincs bátorsá­ga, ereje, avagy kedve, hogy felvegye a kesztyűt. Senki sem akar mártíro­kat, de ne is próbálkozzon senki se önmagából hőst csinálni, mert a feladatok előli megfutamodást más­képpen szokás errefelé ne­vezni. Az ügyvezető igazgató helyettes nevében a kinyi­latkoztatások mellett én be is bizonyítanám, hogy iga­zat beszélek. Ha másért nem, csupán azokért az em­berekért, akik a piszkos ma­nipulációk áldozatai. Expo-pályázat Nyíregyháza (KM - G. B.) — Utolsó szakaszához ér­kezett az Expo ’96 buda­pesti szak-világkiállításhoz kapcsolódó, a kiállítás te­rületén kívüli, elő- és utó­rendezvények pályázata. A régióban eddig 140 pályá­zati csomagot vásároltak meg, Szabolcs-Szatmár- Bereg megye és Nyíregyhá­za ebből ötvenötöt. Ezekből eddig 40 pályázatot be is je­gyeztek. A kiírás szerinti utolsó pályázati szakasz 1994. február 15-én zárul le. Eddig az időpontig még továbbra is vásárolhatók a pályázati csomagok. In­formációért Skripeczky Györgyhöz, a régió expore- ferenséhez lehet fordulni a Nyíregyházi Köztársasági megbízotti Hivatalban. Határtalanul Orémus Kálmán y-w olond világban J-c élünk. Miközben ki- sebb, de fejlettebb fele azon munkálkodik, hogy fokozatosan felszámolja az országhatárokat, a legtöbb helyen mindenáron újabb korlátokat telepítenének az emberek közé, vagy leg­alábbis a jelenlegieket sze­retnék áthelyezni. Ha a térképre nézünk, kitűnik, az utóbbi tendencia elsősorban azokban . az országokban érvényesül, melyekben a de­mokráciának nem igazán vannak hagyományai. Itt ugyanis a hatalmon lévők mindig előszeretettel alkalmazták az egymásnak uszítás, a bűnbakkeresés ősi és jól bevált módszereit. Ilyen körülmények között mindenki a másik népet hi­báztatta, s eszébe sem ju­tott, hogy esetleg saját ve­zetői is okolhatók a nyo­mor, a kulturális elmara­dottság miatt. Az igazán nagy csalódás akkor következik, amikor az adott nemzet létrehozza sa­ját országát, s jól körülbás­tyázza magát határokkal. Kiderül ugyanis, hogy a ha­tárok önmagukban nem ol­danak meg semmit, a sze­génység megfoghatatlan és találékony, nincs határőr, aki útját tudná állni. E ha­tárt az ország minden olyan lakója bilincsnek érzi, aki hiába remél jobb, szaba­dabb életet. Hiszen az első világháború után nemcsak tőlünk tántorgott ki Ameri­kába a reményvesztettek tömege, hanem a győztes országokból is. A határok esetlegességét még egy olyan meggyő- ződéses nacionalista sem tagadta, mint Tomas Ma­saryk, a Csehszlovák Köz­társaság megalapítója és első miniszterelnöke. A vi­lágforradalom című vissza­emlékezéseiben, melyek magyar fordításban 1928- ban jelentek meg Prágá­ban, leírja, mennyire fon­tosnak tartotta az első vi- lágháború során Ausztria (és részben Magyarország) szétzúzását, de egyes szláv körök túlzott mohóságát még ő sem tudta elfogadni. Egy terv értelmében ugyan­is Szerbia északkeleti ha­tára valahol Ungvár alatt (!) húzódott volna. Masaryk ezt túlzásnak tartotta, de az ellen nem volt kifogása, hogy Csehország magába foglalja Felső-Ausztriát és Bécset. Minket, magyarokat nem nagyon szeretett ugyan Masaryk, de meg kell adni, hogy haladó gondolkodású, művelt ember volt, aki ha­tártalanul bízott a határok mindenhatóságában. Annál elgondolkodtatóbb, hogy nagy műve, a Csehszlovák Köztársaság már nincs az élők sorában. '' I* * é '■st ~ /«íft Dankó Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents