Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-03 / 28. szám

KULTÚRA 1994. február 3., csütörtök Bemutató előtt Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Szombaton újabb pre­mier lesz a Móricz Zsig- mond Színházban. A be­mutatón Brecht világhí­rű darabját, a Koldus­operát tűzi műsorára a színház. A zenés darab lesz egyéb­ként a nyolcadik premier az idei színházi évadban. A színlapon a műfaji meg­jelölés: „állapot, három részben”. A rendezőt, Ve­rebes Istvánt kérdeztük meg, mit kell értenünk ezen? — Egy darabot akkor ér­demes elővenni, ha a tisz­telt publikum ráismer a tör­ténetben, az alakokban arra a valóságra, állapotra, amelyre az előadás utal. A Koldusopera most kivált­képp alkalmas erre. A sze­replők magatartásából, mo­dorából, viszonyaikból és főleg az iróniából majd minden kiderül. □ Mennyiben követi Brechtet, és mennyiben les: ez más, mint a színházak­ban oly gyakran színre ke­rülő Koldusopera? — Brecht úgy áll a több­ség mellé, hogy elidegeníti tőle az egyéneket. Ennyi­ben követem őt. Nem köve­tem viszont a brechti ha­gyomány túlhaladottságát, hogy tudniillik ítéletet is hirdessek. A mi előadásunk csak kommentár. Mi csak széljegyzeteket fűzünk a valósághoz. A közönségre bízzuk, hogy ítélkezzen. Egyébként a darabot klasz- szikus kabaréműsomak fogtam fel. □ Az új darab zeneileg is különleges produkció, hi­szen vendég zenészek, éne­kesek is közreműködnek ... — Zeneileg azért erősí­tettük meg a kórussal a színház társulatát, hogy bi­zonyos részek monumen­tálisak lehessenek. Meg az­tán a látványnak is nagy szerepe lesz, hiszen „ope­rát” írt Brecht. Az opera eb­ben az esetben a csúcspon­tok hangsúlyosan nagysza­bású voltában jelenik meg. Ennek megfelelően a mű­vészi játék szándékaink szerint árnyaltabb, az elő­adás összhatása viszont ta­lán harsányabb lesz. Min­denesetre a közönség egy jó mulatságban vehet részt, amelyen feltételezésem szerint jól lehet szórakozni, nevetni. A bemutató tehát február 5-én, szombaton este lesz. A főbb szerepeket Gados Béla, Szabó Tünde,Pregit- zer Fruzsina, Hetey László, és Csorna Judit alakítja. A Koldusopera egyik jelenetében Csorna Judit és Gados Béla Harasztosi Pál felvétele Kiotóban... ...sikeres koncertestet tar­tottak a Japánban dolgozó magyar zenetanárok, Tibay Zsolt és Tusa Erzsébet. Mindketten vendégprofesz- szorok a tokiói Muszasino zeneakadémián. (MTI) Komáromi ... ...napokat rendeznek immár harmadik alkalommal ápri­lis 26-a és május 1-je kö­zött. A kulturális rendez­vénysorozat a Huszárok Komáromban című kiál­lítás megnyitásával kezdő­dik. (MTI) A Jelen-lét... ...második számában az 1992. november 27-én, a nyíregyházi tanárképzőn lezajlott tudományos felol­vasóülés filozófiai tanul­mányai láttak napvilágot a közelmúltban. (KM) A szakképzésből... ...és az átképzésből adódó feladatokról tart előadást a Megyei Pedagógiai Inté­zetben február 3-án 10 órá­tól Benedek András, a Mun­kaügyi Minisztérium he­lyettes államtitkára. (KM) Tony Richardson... ...filmjét, a Dühöngő ifjúsá­got vetítik február 7-én 18 órától a VMK Huszárik Zol­tán Filmklubjában. (KM) Barbie-téboly Bonn (MTI) — Berlint megbolondította a Barbie- baba! A sok millió kiskorú leánygyermek amerikai ba­rátnője 35 éves, s az alka­lomból a német főváros hí­res múzeumában, a Martin- Gropius-Bauban kiállítást rendeznek. A március 6-áig nyitva tartó berlini tárlat látogatói­nak negyven százaléka gyermek, mivel Német­országban 30 millió gye­rekszobában van otthon a Barbie-család. Magyaror­szágon is sok látogatója lenne. Tárlat lélektől lélekig Szeretem úgy csinálni, ha már alkotok valamit, hogy a lehető legjobb legyen A különös atmoszférájú kiállítás egy részlete Elek Emil felvétele Páll Csilla Nyíregyháza (KM) — Mikor beléptem a nyíregyházi Vá­rosi Galériába, kellemes, lágy hangulatú zene szürem- lett elő valahonnan. Mintha csak a téli hidegtől akarna védeni, burkot vonva körém. Rendhagyó kiállításra ér­keztem. Nemcsak a falakra, padlóra kerültek szoknyák, blúzok, díszletvázlatok, hanem a lép­cső alá is. Egy színházi elő­adás hatását keltette a Gyar- mathy Agnes díszlet- és jel­meztervező munkáiból nyílt tárlat. „A függöny mögöttibe” pillanthattam be ottlétem alatt. Nyolc végzős □ A megnyitón Szilágyi Do­mokos Utóhang című verse hangzott el, s láttam, ajándék­ba egy Szilágyi-kötetet kapott. Ugye nem véletlen? — kér­deztem a művésztől. — Itt semmi sem véletlen. A zene sem, ami nemcsak most hallható, hanem a kiállítás egész ideje alatt. Egy hónapig kerestem, míg végül megtalál­tam ezt a verset, amivel leg­inkább azonosulni tudok. □ A tárlat rendezésben so­kat segítettek a diákjai. Im­máron negyedik éve tanít a nyíregyházi Művészeti Szak- középiskolában. Sok egyéb munkája mellett mégis mi késztette, hogy vállalja a taní­tást? — Az állandó munkáimon kívül szükségem volt, hogy to­vábbadhassam a szakma és a színház szeretetét. Most nyolc végzős tanítványom van, per­sze nem lesz mindegyikből díszlet- és jelmeztervező, de a Minya Károly Kisvárda (KM) — Régóta fontolgatott szándék, hogy két fesztivál között ne csak a kö­zépiskolásoknak legyen szín­házi előadás Kisvárdán, ha­nem a helyi polgároknak is. Nos, ha ez bérletes formában eddig nem valósult meg, egy szóló előadás erejéig sikerült megtölteni a színháztermet a kisvárdai törzsközönséggel egy január végi estén. Jelképesen akár két távoli kéz összekulcsolódásának is tekinthető az, hogy a Maros­vásárhelyi Nemzeti Színház Magyar Társulata két Izraelbe vándorolt magyar művét, a Házasságlevelet mutatta be. Az író, Ephraim Kishon (Kis­hont Ferenc) 1949-ben ment ki Izraelbe, s a darab fordítója és rendezője, Rónai András is ugyanekkor fogott vándorbo­tot. Az, hogy a két magyar odakinn találkozott mint szín­házcsináló, természetes, s az, hogy a marosvásárhelyi szín­ház kapcsolatba került velük, szükségszerű, főleg ha egy nemrég hallott Stúdió 94-beli beszélgetésre gondolunk, mi­szerint Erdélyföldön jó ha 3-4 szakképzett rendező van és dolgozik. Az idén végez négy fiatal a marosvásárhelyi főiskolán, ez talán majd enyhít a gondokon, és nem lesznek annyira a vendégrendezőkre szorítkozva, mint mostanság. Bár a színlapon kétrészes vígjátékot ígérnek, talán pon­tosabb a bohózat műfaji meg­színházhoz biztos, hogy életük végéig közük lesz. Csodálatos érzés tudni, látni, hogy mint az elvetett magok, úgy nőnek körülöttem a palánták. Miat­tuk is csináltam ezt a kiállítást. Úgy éreztem, kell, hogy nekik is adjak valamit. Én nagyon keményen bánok velük. Nem­csak tanítom, de nevelem is őket. Ez mindenre vonatkozik. Természetesen nem tiltásról van szó, hisz legyenek szerel­mesek, bulizzanak, de első mindig a munka. Mindenki tudja, hogy tudok nemet mon­dani, buktatok, ha kell. Nincs idő nem idevaló emberekkel foglalkozni. Előfordult, hogy meghívtam az osztályt nyáron magamhoz, Pestre. Együtt mentünk színházba, kiállítás­ra. Akik eljöttek .hozzám, lát­hatták a rajzaimat, terveimet. De a többiek nem. Elsősorban nekik szerettem volna meg­mutatni, igenis van értelme annak, hogy keményen bánok velük, hogy követelek tőlük. Szeretem úgy csinálni, ha már alkotok valamit, hogy a lehető legjobb legyen. Maximalista jelölést használni e darab lát­tán. Ezt nemcsak az író előéle­te támasztja alá (az 1940-es években Budapest legnépsze­rűbb humoristája és kabaré­szerzője volt), hanem az öt szereplő jellemformálása, az ellenpontozó szituációterem­tések és belépések, és maga a történet is, ami a poentírozott és kihegyezett szóváltásokkal elsősorban a néző nevetőiz­mait célozta meg. A történet egyszerű: egy tisztes, jó módban élő házas­pár nem találja meg a házas­ságlevelét, amire nagy szük­sége lenne ahhoz, hogy lányuk igent mondhasson jövendőbe­lijének. Mivel azonban ez az okmány nem kerül elő, a szü­lőknek meg kellene házasod­niuk huszonöt évi házasság után. Ez azonban nem könnyű, mert oda-vissza lázadásuk — az évek óta egymástól eltűrt sérelmek okán — már-már váláshoz vezet, de a végén mégis helyreáll minden. Bár a mű főként szórakoz­tatni akar, több helyen — s ez erénye — a színházban ülő nézőket is megszólítja. Vajon mennyire ragaszkodunk gör­csösen a szürke hétköznapok gépies szokásaihoz? Ki tu­dunk-e lépni időnként a kör­ből, s netán például szokatlan módon virágot venni felesé­günknek? S miért ne élne ma is az a szülői előítélet, hogy gyermekünk nehogy rangon alul házasodjon? A marosvásárhelyi színé­szek igyekeztek, bár egységes előadást nem sikerült produ­vagyok. Emberiek és segítő­készek voltak a gyerekek, most, a kiállítás rendezésekor. A munkáimmal tudom meg­köszönni nekik ezt az utat: lélektől lélekig. Elejét venni □ Nemcsak színházaknak, ha­nem filmekhez is tervezett jel­mezt, mint Szabó István Me- phisto-jához, Egyedi Ildikó Az én XX. századom vagy Gárdos Péter Szamárköhögés című al­kotásaihoz. Mennyire más a két műfaj? — Nagyon. A filmben a ka­mera mindent lát: az utolsó kis ráncot vagy fodrot. A színház pedig reprodukált világ, csak jól kell „visszaadni”. Ezek a jelmezek önmagukért beszél­nek, egyszerűen megelevene­dik a szereplő, a darab. H Mi az a szempont, ami el­dönti, hogy elvállalja-e az adott felkérést vagy sem? — Először is a rendező. Minden bajnak elejét vehet­jük, ha a rendező pontosan tudja, mit akar. A jó közös munkában minden sikerül, kálniuk a színészek hullámzó színvonalú szerepmegformá­lásai valamint a dramaturgiai hiányosságok miatt, Kárp György az apa (Borozovszki) szerepében hűen jelenítette meg a precíz, öntudatos, csak a szakmájában élő okleveles vízvezeték-szerelőt. A falon függő kép, a bekeretezett vil­láskulcs híven tükrözi föld­hözragadt pragmatikus gon­dolkodását. Csak colos csö­vekkel van viszonya, feleségé­vel esetleg úgy, hogy legelér- zékenyültebb pillanatában el­küldi a boltba, hogy vegyen magának virágot. A feleség szerepében Mózes Erzsébet kellően visszafogott volt a ház békéjét, melegét őrző asszony­ként. Somody Hajnal csak hal­ványan tudta megjeleníteni a szerelmetes lányt, aki végül is nem az eredeti vőlegényhez, a piperkőc, mamikedvence sta­tisztikushoz ment (Mészáros Zoltán jó alakításában), hanem a traktorista Bukihoz, akit Ko­csik József formált meg igen szaggatottan és kívülállóan: hol egy idő hiányában szen­vedő grimaszkodó hős volt, hol jól, az apával cinkosan összejátszó — végül is igazi — férjjelölt. Összességében jól szórako­zott a publikum, s örömmel nyugtázhatjuk, hogy az erdélyi színjátszás jelen van nemzeti kultúránkban, nemcsak itt a végváron, hanem Nyíregyhá­zán (Nagyvárad), Budapesten (Spesiszentgyörgy), sőt a ko­lozsváriak nemrégen London­ban játszottak nagy sikerrel. megy magától. A rendezés rendkívül nehéz és összetett feladat. Aki rendez, nem egé­szen biztos, hogy tényleg tud is. A tervező csak rendező té­vedései miatt sérülhet. □ Biztosan nagyon sokan látták Az én XX. századom c. filmet. Mondjon valamit erről a munkáról! — Mint tudja, a film szürke­fekete. Ez érdekes, egyedi fel­adatot jelentett. Grafikában, színek helyet tónusokban kel­lett gondolkodnom. Az anya­gokat egy olyan szemüveggel válogattam, aminek szürke volt a lencséje. Mint minden darabban, itt is a színésznő alkata, bőre határozta meg, hogy milyen ruhát tervezek. □ Hogyan maradtak meg ezek a ruhák ilyen szép és tisz­ta állapotban? — Vannak olyan jelmezek, amelyek jelképekké válnak egy-egy sikeres film útja so­rán. Ezeket természetesen csak egy adott esetben lehet hordani. Én semmi egyebet nem tehetek, mint megkísér­lem „levédetni” őket. Ugyanis bármikor előfordulhat, hogy világhírű filmek jelmezeit széthordják. Új világ □ Mi az, amit szívesen csinál­na, ha lenne ideje? — Nagyon szeretnék feste­ni, rengeteg témát érlelgetek. Ha valaki azt kérdezi tőlem, min dolgozom, mindig csak egy-két hónapra tudom előre megmondani. A zene vonz és az operatervezés, mert abban még nagyon sok mindent ér­zek, amit nem tudtam meg­valósítani. Egészen új világo­kat nyit meg előttem. Tehát újabb kihívás lenne a pályá­mon. Orosz kultúra Budapest (MTI) — Az új helyre költözött Orosz Kulturális Központ első kiállítására a Volga vidéki múzeumok anyagából vá­logatott. Az Orosz portré és tájkép a XIX. században és a XX. század elején cí­mű bemutató ünnepélyes megnyitóját a napokban tartották a VI. kerületi Andrássy út 120. szám alatt. Az Orosz Kulturális Központ tavaszi program­jai között szerepel például a moszkvai Nagy Színház énekeseinek koncertje. Vlagyimir 0 vcsiimyikovot. a nemzetközi Csajkovsz- kij-verseny győztesét ' is budapesti vendégszerep­lésre várják. Az orosz kul­túrában mutatkozik majd be a mordvin népi dalszín­ház. és ugyancsak itt ren­dezik meg a moszkvai PEN Club estjét. Az Andrássy úti épület­ben könyvtár, kiáflítóte- rem, zeneszaion, mozi, és több előadóterem találha­tó. Az Orosz Kulturális Központ 1993 nyarán költözött az V. kerületi Semmelweis utcából az Andrássy útra. Az épület az orosz állam tulajdoná­ban van, és az orosz kor­mány külön határozattal bocsátotta az intézmény rendelkezésére. Az épület belső felújítását az elmúlt hónapokban végezték el. A cél a szórakoztatás A házasságlevél nem válóok • Héber bohózat Kisvárdán

Next

/
Thumbnails
Contents