Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-26 / 48. szám
Bessenyei kései utódai Bercelen D. Bojté Gizella A régi időkben nagyon sok család sövényfalas, sár- tapasztásos házat épített a Ti- sza-parti kis községekben. A népi építészetre később jellemző volt a vert fal, valamint a vályogvetés. Tiszabercelen néhány vállalkozó — ha lenne rá megrendelés — még ma is szívesen felújítaná a vályogvetés hagyományát, de ma már megváltozott az építkezési szokás. Sok új házat látni a kétezer lelkes községben, tavaly például kilenc fiatal házaspárnak adott támogatást a polgármesteri hivatal. A népesség sajnos itt is csökken, 1993-ban harmincötén haltak meg és csak húszán születtek. A faluból már nem nagyon költöznek el, az embereket nem csábítja a városi élet varázsa. Örül mindenki, ha egy házat fel tud építeni, és kialakít mellette egy kis portát, ahol gazdálkodhat. Hajnal András polgármester elmondta, a faluban nagyon sokan visszakérték a földet. A kárpótlással eddig körülbelül ötven családnak rendezték a földtulajdonosi viszonyát, de hátra van még egy gyűlés, ahol tovább licitálnak az új gazdák. Háromszáz családnak van még földügye. Az ártéri, három-aranykoronás értékű területekhez azonban kevesen ragaszkodnak, a Tisza másik oldalán lévő, de a tisza- berceli határhoz tartozó föld se nagyon kelendő, hiszen itt mielőtt a gazda eljutna a saját területére, előbb még komppal át kell kelnie a folyón. A földosztás az emberek között nem okozott komoly gondot, nagy sértődések nem voltak. Átlagosan hat-hétszáz forintba került egy aranykorona. Felvásárlásukkal azonban nem születtek nagy, százholdas földbirtokosok. Ezen a vidéken elsősorban kukorica, gabona termelésével foglalkoznak a parasztemberek. Az elmúlt évi szárazság miatt nem volt jó a termés. A napokban ezért közel százötven család kapja meg az aszály miatti kártérítést, amely hektáronként 1800 forintot jelent. A gazdálkodás a Bessenyei György Termelőszövetkezetben se bizonyult valami eredményesnek, a társaságot most számolják fel, a Jóreménység Tsz-ben még sikeresen viszik az ágazatot. A faluban a vállalkozók száma körülbelül ötven körül van. A legtöbben a kereskedelemben dolgoznak, de van fuvarozó és kőműves is. A községben öt italbolt található, és a nyári szezonban még működik á sörkert is. Kétszázan lakóhelyükön, Tiszabercelen keresik meg a mindennapi kenyerüket, öt- venre tehető azok száma, akik eljárnak a környező településekre. A munkaügyi központban nyilvántartott munkanélküliek száma kétszázötven, ezenkívül több mint százan részesülnek jövedelempótló támogatásban. Új munkahelyek létesítésére azonban ennek a községnek sincs sok esélye, sajnos évekkel ezelőtt megszüntették a téglagyárat is, amely több embernek nyújtott biztos megélhetést. Szociális problémákkal jó néhány család küszködik, ezért a polgármesteri hivatal különböző támogatási formákkal segíti őket: havonta ötvennégy nevelési segélyt postáznak,-tizenheten pedig rendszeres szociális segélyt kapnak. Több mint száz személy részesül közlekedési támogatásban. A gyerekeknek tanévkezdéskor ingyen adják a tankönyvet, füzetet, tanszert. A középiskolások részére háromezer forintos beiskolázási támogatást nyújtanak. Karácsonykor minden nyugdíjas, összesen 522 személy kapott egy kis pénzt, valamint a tizennyolc év alatti gyerekek átlagosan ezerötszáz forintot. Az idős emberek részére nyitva áll a napközi otthon, amit vagy húszán vesznek igénybe, néhány személynek az ebédet is kihordják. Ebben az évben hatvanhatmillió forintból kell gazdálkodnia a kilenctagú képviselő- testületnek. Tudnak-e majd jól sáfárkodni a pénzzel? Azt majd az év végi számadás mutatja meg, mindenesetre föl kellene újítani az általános iskolát, mivel két tantermet élet- veszélyesnek nyilvánítottak. A felső tagozatos osztályokban nemcsak a falubeli diákok Bessenyei György egykori szobája Szekeres Tibor felvétele tanulnak, hanem a paszabi gyerekek is. Korábban Paszab közigazgatásilag ide tartozott, de egy kis vita után, a két községnek sikerült megegyezni a szétválásban és a vagyonmegosztásban. A gázberuházásra ebben az évben már nem kell költeni, hiszen tavaly minden munkát sikeresen befejeztek. A családok harmincezer forinttal járultak hozzá az építkezéshez, így a hatszázötven családból ma már körülbelül százhetvenen élvezhetik a gázfűtést. A fejlesztések között kell még megemlíteni az útépítést, tíz kilométer hosszú aszfaltot készítettek. Igaz, ez másoknak nem jelent nagy újságot, de a sáros utcákban élő emberek nagyon is örültek neki. Néhányan félnek a Tisza bősz haragjától, hogy egyszer kiönt és elmossa a házakat, de a szelíd folyó nem haragos, két kilométer hosszon csendesen mossa Tiszabercel földjét. Működik egy komp is, amellyel Tiszakarádra juthatunk el. Valamikor a bércéii kikötő nevezetes szálláshelye volt a román és rutén tutajo- soknak, akik deszkát, sót szállítottak, és cserébe gabonát vittek. A fűzfákkal övezett folyóparton sokan értették a vesszőfonást, de még ma is űzik néhányan ezt a mesterséget A gyönyörű, természeti tájon egy-két család hangulatos kis hétvégi házikót is épített. Elképzelhető, hogy kialakítanak egy üdülőtelepet is, ahol az infrastrukturális ellátást a jövőben talán fejleszteni tudják. A polgármesteri hivatal tervei között szerepel a telefonhálózat kiépítése. Nyolc községgel együtt már elkészítették a tanulmánytervet. A községben 1963-ban indították be a szakmunkásképző iskolát, ahol a diákok gyümölcs, zöldség és dísznövény szakra jelent- kezhetnek. Tiszabercel az irodalom- történetben is híres helynek számít, hiszen 1747-ben itt született Bessenyei György író, akinek munkáját, emlékét a Besse- nyei-házban őrzik. A tomácos ház egyik szobájában van az emlékmúzeum, az épület másik részét iskolának használták, de ezt már megszüntették. A Rétköznek ezen a táján a Berczeli családnak volt még jelentős birtoka, de később a terület nagy része a Bessenyeikhez került. Hiába élt ám itt valamikor a felvilágosodás korának egyik legnagyobb magyar alakja, a községnek sajnos nincs művelődési háza, vagy egy klubhelyisége, ahol a fiatalok szórakozhatnának. Igaz, több diáknak van színházbérlete, a gyerekek úszótanfolyamra járnak... Végül is a kultúra nem csupán pénzkérdés. De nem is egy művelődési ház felépítésétől függ, hiszen sok faluban üresen áll az épület. A lehetőségeket azonban valamennyi tiszaberceli lakosnak meg kellene adni, hogy még jobban érezze magát szűk pátriájában. Kötelező, vagy szabadon választott Balogh József M a megengedjük a hitoktatást, holnap visszakérik az iskolát, holnapután pedig nyakunkba szakad a keresztény kurzus. Naponta riogatják ezzel a gyanútlan embereket Valóban félni kell ettől? Valóban ilyen erőszakosak lennének az egyházak? *** Vegyük például azt, mi történt Dabassáriban. 1993 tavaszán az iskola szülői gárdája 74 százalékban szavazott az egyházi iskola mellett, 14 ellene és 12 százalék tartózkodott. A pedagógusok negyedrésze már eddig is hitoktató volt (a tanulók 95 százaléka járt hittanra), másik negyedrésze gyakorolta vallását, negyedrésze tartózkodott, és csak egynegyede ellenezte az átszervezést. A képviselő-testület megszavazta az iskola egyházi kezelésbe juttatását (10 igen, és 4 tartózkodás). így az egyházi döntés értelmében és a minisztériumi bejegyzéssel megalapíthatták a katolikus általános iskolát. Eddig lenne a történet, de mint tudjuk, ezzel nem zárult le, mert az egyházi iskolát ellenzők törvényellenesen begyűjtötték a bizonyítványokat. Arról most ne ejtsünk szót, milyen trükkökkel íratták oda a gyermekekkel a NEM feliratokat akkor is, amikor a szülő igent mondott. A végeredmény: a kisebbség erőszakkal győzött, a többség kénytelen volt megelégedni az iskola folyosójával. Talán nem is kellett volna akkora távolságra elmenni, a nyíregyházi katolikus iskola megteremtése is hangos volt néhány erőszakos pedagógus és két-három szülő miatt, pedig itt nem is az egyház kérte a konkrét iskolát, hanem az önkormányzat jelölte ki a volt egyházi iskola helyett, miként történt ez a katolikus gimnáziummal is. Joggal tehető fel a kérdés: idegen test a magyar társadalomban a katolikus iskola? Vagy a szülők nem választhatják meg, hogy hova akarják küldeni gyermekeiket? Vagy ha valaki önkormányzati tag (Gyulán történt ilyesmi), ma sem lehet vallásos, mint pár éve? Vagy talán nem mindenki tudja elviselni, hogy ebben az országban hívők is élnek? Vagy valóban kényszert alkalmazott az iskola igazgatója? Nemrég Nyíregyházán járt dr. Korzenszky Richard bencés szerzetes, miniszteri biztos, az egyházi oktatási ügyek főreferense, aki húsz évig volt paptanár. Ő mondott el néhány adatot, például, hogy amikor 1948-ban egy tollvonással megszűnt az egyházi iskola- rendszer, akkor az iskolák 60 százaléka egyházi fenntartású volt. Most, miután 1991-ben hatályba lépett az egyházi ingatlanok rendezéséről szóló törvény, az iskoláknak alig két százaléka került egyházi kezelésbe. De nem is az adatok voltak a lényegesek, hiszen ma semmiképpen sem restaurálható az 1948-ban megszüntetett egyházi iskolarendszer, mert ott, ahol valamikor volt iskola, nem biztos, hogy most is szükség van rá. Kétezervalahány egykori oktatási intézményt igényeltek vissza, de ez nem azonos helyeket jelent, hanem hogy ezt a funkciót az egyház továbbra is vállalni akarja. A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990-es 4-es törvény 17. paragrafusa—még az előző parlament hozta — világosan kimondja, hogy az egyházak minden olyan oktatási, nevelési intézményt fenntarthatnak, amelyet külön jogszabállyal az állam magának nem tart fönn. A szabad iskola- választásról szóló jogról pedig az 1993-as közoktatásról szóló törvény kimondja: a szülőnek joga, hogy szabadon, meggyőződése szerint válasszon iskolát gyermeke számára. A gyermeknek joga olyan iskolába járni, ami a szülei világnézetének megfelel, az önkormányzatnak, illetve az államnak nem kötelessége ilyen iskolát létrehozni, a jogi keretek megteremtésére az állam mégiscsak kötelesnek érzi magát. Az ellentmondó hírek és tények alapján joggal tehető fel a kérdés: van-e igény egyházi iskolákra vagy sem? Sokan vannak, akik azért ellenzik létét, mert azt hiszik, hogy az egyházi iskola mást tanít. Nem mást, legjobb esetben másként, de ugyanazt. A valóság ugyanaz ha bárhonnan nézzük is, a valóság attól nem változik meg, hogy vallásos, vagy ateista tanár beszél róla. És az egyház elismeri a tudományok autonómiáját, mert a tudomány nem arra való, hogy bizonyítsa a hitet. Az egyházi iskola olyan sajátos lehetőség, amely kiírja cégtáblájára azt a világnézetet, aminek a szemszögéből ők a világot elemzik, továbbadják. Hitet adni egyetlen iskola sem tud. Az egyházi iskola nem egy olyan gyár, ahová behajtják a kevésbé hívő gyereket és négy, hat, vagy nyolc év múlva kijön a hitét gyakorló, eszményi keresztényember. Az egyházi iskola egy lehetőség, hogy a gyerekember életének egy bizonyos szakaszában közelről találkozhat egy olyan világgal, amivel máshol esetleg nem találkozna. Az egyházi iskola attól más, hogy másként tanítanak. Az iskola lényege: történelemtanításban, szemléletmódban azt közvetíti, hogy nem az ember a végső ura a történelemnek. Valahogy ennek a ténynek a különböző tantárgyak tanítása során érvényesülnie kell, hogy nem ez a látható és fogható világ a teljes és az egész. De ebből nem az következik, hogy a látható és fogható világról nem kell tudni mindent, amit az ember tudhat róla. A napokban Kada Lajos, Németország apostoli nunci- usa nyilatkozta az itt tapasztalt állapotokról: keresztény kurzusról a jelen körülmények között csak azok beszélhetnek, akik annak még az árnyékát sem akarják látni. Közben pedig megfosztják a társadalmat az elmúlt évtizedekben megtagadott erkölcsi és vallási értékek újraélesztésétől, amelynek szükségességét pedig a mai nagyhangúak is hirdették még nemrég. Ahol a hívek igénylik a történelmi egyház intézményeit, ott igenis joguk, sőt kötelességük a törvény által biztosított lehetőségek kihasználására törekedni, sőt azt megkövetelni. Nem ők a demokrácia ellenségei, hanem azok, akik a törvény szándékának a megvalósítását akadályozzák vagy kijátsszák. *** Az egyház és a modem társadalom viszonyát elemző konferencia színhelye volt a napokban Visegrád, ahol a parlamenti pártok vezető politikusai fejtették ki a témáról véleményüket Kuncze Gábor például azt mondta: Az SZDSZ elfogadja az egyházak társadalmi szerepét. Ez a gyakorlati életben egyebek mellett abban is megnyilvánul, hogy a több száz eddig visszaadott egyházi ingatlan éppen SZDSZ-önkormányzati vezetés alatt álló településeken található, s a helyi testületek az esetek döntő többségében támogatták ezt a tulajdonváltást. Orbán Viktor úgy vélekedett: A Fidesz elfogadja, hogy az egyházaknak van létjogosultságuk politikai kérdések erkölcsi megítélésében. A határvonalat a Fidesz ott húzza meg, hogy az egyház hogyan foglalkozik politikai kérdésekkel. Amennyiben úgy foglalna állást, hogy egy bizonyos pártot támogat, ezzel már belépne a politika színpadára és ezzel a pártpolitikai küzdelmek szereplőjévé válhatna. Jól hangzó nyilatkozatokat olvashatunk, szavakban sokminden szép, de igazán nincs béke a hit, a vallás és az állam egyes intézményei, a vallásos és a nem vallásos emeberek között. Forrong, s így formálódik a kapcsolatuk, amint for- ronganak társadalmi és közéletünk egyéb területei is. Vannak, akik természetesnek tartják, mások szeremének közbeavatkozni, egyesek gyorsítani, mások lassítani, vagy megállítani. Egyik szándék sem hozhat gyors sikert. A hit mélyen gyökerezik, az idő szárba szökkenti, ha gyengébb talaj adatott is neki.
