Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-26 / 48. szám
A KM vendége_________________ Az agrárkutató Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Bár 1991-ben nyugdíjba vonult, éles kanyarokkal tarkított élete ezúttal mégsem vett száznyolcvanfokos fordulatot Márton Árpádnak, a megyében gyakran még mindig csak „homokkísér- leti”-ként emlegetett nyíregyházi kutatóintézet volt agrotechnikai osztályvezetőjének. Az időközben a Debreceni Agrártudományi Egyetem Nyíregyházi Kutató Központjává alakult intézet ma is igényt tart munkájára, s a tudományos koncepciók kialakításában, sikeres pályázatok elkészítésében mint tudományos tanácsadót alkalmazza a hatvanhárom éves kandidátust. — Nem űztek el nyugdíjasként, így nía is ugyanúgy dolgozom mint azelőtt. Mindig is úgy képzeltem, hogy addig teszem a dolgom, ameddig igényt tartanak a munkámra, és ameddig nem veszem el mások helyét. Ráadásul folyamatban lévő kutatásaimnak a kiértékelése is hátravolt még, és a tudományos következtetéseket is le kellett vonni a gyakorlati hasznosítást jelentő technológiai fejlesztések érdekében —jut el rövid úton tudományos munkáról vallott ars poétikájához a napraforgó, majd az édes csil- lagfürt országos termesztési programjának, a folyékony nitrogén, illetve a nyersfosz- fát-trágyázás, valamint a homoktalajok termékenységét javító módszerek kidolgozásában a határainkon túl is hímevet szerzett tudós. Márton Árpád mándi parasztcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot. Talán édesapja hányatott sorsa — két világháborúban ösz- szesen 12 év katonáskodás, és hadifogság; hátrányok elszenvedése 45 előtt éppúgy, mint azt követően — erősítette meg a faluban mértékadó gazdálkodó fiában az elhatározást: ő bizony maga fogja irányítja a saját életét. A benne rejlő ősi kíváncsiság kielégítésének, a világ dolgai iránti egyre növekvő tudásszomj csillapításának sok mindent alárendelt már a tanulmányai során is. Szegeden kezdi el az egyetemet geológiai földrajz szakon, a számára feledhetetlen példakép Koch Sándor ásványtanprofesszor idejében. Egy év után Debrecenben folytatja, ahová részben Földvári Aladár geográfus professzor egyénisége, részben későbbi felesége „mágnesvonzása” miatt jön át. — Mindig kalandoztam az iskolák között, de hasznát is láttam az életben. Mindenütt találkoztam olyan egyéniségekkel, akiktől valódi értékeket lehetett tanulni. Az pedig, hogy sok tudományágba beleütöttem az orrom, hozzásegített nagyobb összefüggésekben látni a világot, végül a kutató éveim alatt a talajerő-gazdálkodást is. A Kossuth Lajos Tudomány Egyetemen belekóstol a botanikába, Gunda Bélánál a néprajzba. Komoly gyűjtőmunkát vállalva, egy nyáron át bejárja kerékpáron szülőföldjét, Szatmári. A SZERZŐ FELVÉTELE — Már akkor felfigyeltem a téeszesítéssel járó szemléletváltozásra a fálvakban: a fiatalokat otthon találtam, miközben az idős emberek a határban dolgoztak. Másik tanári szakként történelmet tanul, így ismerkedik meg Szabó István neves agrártörténésszel. Nagy válaszút elé állítja a sors a diploma előtt már nős fiatalembert. Mongóliába tartó ötéves expedícióba hívják, mint geológust, de az ifjú férj végül nem vállalja. Ezután érdekes fordulatot vesz az élete. Nyíregyházáról megyei deputáció keres népművelőt az egyetem végzősei között. Miután ebből a szakból is tett vizsgát, őt javasolják a tanszéken, így kerül Mátészalkára, felesége szűkebb hazájába, s lesz 1957-től a járási tanács művelődési osztályának vezetője. Az ebben a beosztásban eltöltött négy év alatt saját néprajzi gyűjteményével megalapítja, majd irányítja a Szatmári Múzeumot, létrehozza a szálkái zeneiskolát és igyekszik fellendíteni a környék zenei életét. Hogy a múzeummal még hatékonyabban tudjon foglalkozni, 1961-ben átmegy tanítani a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumba. Időközben elvégzi Gödöllőn az agrártudományi egyetemet, ahol olyan tudományos témát választ (a homoktalajok víz-, és tápanyaggazdálkodásának talajtani problémái), amellyel 1965-ben a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjas aspiránsának veszi fel és Nyíregyházára az akkori Nyírségi Mezőgazdasági Kutatóintézetbe helyezi. Öt év múlva megvédi kandidátusi értekezését, s nyugdíjazásáig irányítja a technológiai, talajerő-gazdálkodási kutatásokat, gyakorta pedig az intézetbe kihelyezett aspiránsok munkáját. A hetvenes években adódott néhány kedvező lehetősége külföldön munkát vállalni. Mindközt a legcsábítóbb a bagdadi kormánytanácsosi állás / volt. Ám akkor Márton Árpád úgy érezte, amíg itthon nem adott ki eleget magából, addig idegen országba nem megy dolgozni. — Az apám sem hajózott el annak idején Amerikába, pedig hívták erősen. Azt mondta: ha itthon nem tudok megélni, akkor inkább halljak éhen! így utólag, nyugdíjasként talán egy kicsit már bánom, hogy nem vállaltam el. De hát a politikus döntés soha sem volt a kenyerem, mindig azt tettem, amit a meggyőződésem diktált. Vasisten siratja az uniót Hamar Péter • Nyíregyháza — Az j egyszerű halandónak egyre nehezebb — * tájékozódnia a filmek világában. Ennek okai közül mindössze egyet említünk: a nyomtatásban megjelenő magyarázó övezetet, amellyel néha az a baj, hogy hiányzik a film mellől, néha pedig az, hogy van ugyan, de félrevezető. Itt van példának a Vasisten gyermekei, a XXV. Magyar Filmszemle megosztott nagydíjának nyertese. Azt írják az újságok, hogy magyar fiím, s a dolgok visszafelé göngyölített logikája szerint tényleg magyar filmnek kell lennie, hiszen a hazai fesztivál játékfilm kategóriájában került az élre. Ám orosz pénzből, Oroszországban, orosz írók forgató- könyve alapján, orosz technikával, orosz színészek közreműködésével készült a film orosz emberekről, hozzánk mindössze annyi köze van, hogy rendezője, Tóth Tamás Magyarországon született, ám közép- és filmfőiskolai tanulmányait már a Szovjetunióban végezte. Ha ennyi elég, hogy a film magyarnak nyilváníttassák, akkor a továbbiak egy magyar filmről szólnak. (Tegyük hozzá, e zsörtölődésnek a világon semmi köze a film tartalmi-esztétikai értékeihez, a zsűri aligha tévedett, amikor az élre emelte döntésével.) A szemlén osztogatott reklámlap szövege így kezdődik: „A filmeposz alapvető filozófiai kérdéseket vet fel. Az élet értelméről, a létezés és értelem dilemmájáról szóló gondolatokat a végtelen orosz sztyeppék, a Szovjetunió titokzatos hadiipari komplexuma és az orosz ember mentalitásának lenyűgöző mivolta ihlették.” Lehet, hogy én egy másik filmet láttam? Eposznak tekinteni a Vasisten gyermekeit akkora tévedés, mint mondjuk Eizensteint összetéveszteni John Hustonnal. Az idézett szöveg egyébként díjat nyerhetne egy közönséget lebeszélő versenyen. Van ennek a filmnek kétségkívül intellektuális alapszövete, de amit látok, az birkalopás, vonatrablás, irgalmatlan pofonok, s ha mindez a létezés és értelem dilemmája, akkor én nem értem az egészet. Egy bizonyos: ezt a filmet nemhogy Brezsnyev, de Gorbacsov Szovjetuniójában sem engedték volna leforgatni. Kétségkívül tükrözi az orosz ember mentalitását, de ez természetesen nem ideológia és pártfegyelem vezényelte gondolkodásmód, hanem a túlélési vágy és a túlélési képesség megnyilvánulása. A főhős hatalmas, bivalyerős fiatalember (Jevgenyij Szigyihin játssza), aki valahol Baskiria tájékán egy orosz hadiüzemben dolgozik. Olyan körülmények között él, amelyben mindennapos az életveszély, a körülmények az el- viselhetőség határán vannak. Tóth Tamás szerencsés módon talált a forgatási helyszínekre: az üzem monumentalitása nyomasztóan hat a nézőre, a végtelen hómező, az elemek, a szél és a víz olyan közeget teremtenek a hősök körül, amelyek hitelesítik erőfeszíté- • seik nagyságát. A történet maga hamisítatlan westemdramaturgiára épül, ám leegyszerűsítenénk a képletet, ha műfajként az eastem-t jelölnénk meg. A cselekményfilmes elemek kétségkívül hordoznak valami szikár gondolatiságot, olyasfélét, amely azt sugallja, hogy az etika normái nem vonatkoztathatók el a körülményektől. Hogy az eastern-western játékszabályai miként érvényesülnek, azt pontosan érzékelni tudja a néző, s élvezi a nagy vonatrablás mutatványait, a lovasbravúrokat, a pankráció- ba illő verekedést, mert ezekhez megfelelő mintákat kapott korábban, más filmekből. Azt azonban, hogy az orosz életviszonyok ábrázolásában mennyire hiteles a Vasisten gyermekei, pontosan megítélni nem tudjuk, mert erre vonatkozó ismereteink hiányosak. A régi szovjet filmek többnyire meghamisított társadalomképet tükröztek, s hogy egy hadiipari üzem film- forgatási helyszín legyen, az végképp elképzelhetetlen volt még néhány évvel ezelőtt is. Egy bizonyos: Tóth Tamás filmje jó mozi, azzá teszi érdekes cselekménye, profi kivitelezése, az eseményeken túlemelkedő gondolatisága, valamint szarkasztikus humora. Mennyei Örömök Klubja Budapest — „Minden anya vágyik lánya szeretetére és arra, hogy át tudja tömi azokat a korlátokat, amelyek egymás megértése útjában állnak. Minden lány arról álmodik, hogy kivívja anyja szeretetét és elismerését.” A fenti sorok a ma már világhírű, Amerikában élő kínai írónő, Amy Tan szavai, melyeket akkor mondott, amikor a film eredetijéül szolgáló első regényének frenetikus sikere kapcsán újságírók faggatták. A Mennyei Örömök Klubja azonban nem egyszerű családregény, hanem megrázó történelmi tabló, mely a kínai lét mindennapjain átszűrve vonultatja fel az elmúlt fél évszázad eseményeit Kínában és Amerikában egyaránt. A Wayne Wang rendezte színes, feliratos amerikai filmet az Intercom forgalmazza. Könyvespolcunk _______________________________________ A siker embere a sikerre qondol Tóth Kornélia x'—Sk. Nyíregyháza (KM) — A pozitív gon- dolkodás csodákra képes. Mivel gondolataink szavak formájában öltenek testet, s a szavak — legyenek azok jók vagy rosz- szak — valósággá válnak, így logikus a következtetés, hogy az elménket foglalkoztató gondolatok előbb-utóbb realitássá lesznek. Egy ősi kínai mondás szerint: nézd meg ma a tested, olyan, mint a tegnapi gondolataid, s nézd meg mai gondolataid, olyanná válsz holnapra. Nem újkeletű a felismerés Európában sem. A pozitív gondolkodás emberformáló erejét, s a szavak gyógyító hatását először Emil Coué (1875-1926) francia gyógyszerész fedezte fel — írja előszavában dr. Dómján László agykontrolloktató Coué: Elméd gyógyító hatalma című kötetéhez. Jósé Silva, az agykontroll módszer kifejlesztője szintén az Emil Coué által kijelölt, a pozitív gondolkodásra épülő folyamatot szervezte rendszerré. Azt az alapelvet, hogy a szellem uralkodik az anyag felett, teljesen a magunkévá kell tennünk, ha meg akarunk tanulni gyógyító szellemi befolyást gyakorolni testünkre, sőt ezen túlmenően: uralkodni akarunk sorsunk felett — írja könyvében a francia gyógyszerész. A szellemi alakító erő elsődlegességét minden nagy gondolkodó megerősíti, legtömörebben mégis Keyserling fejezi ki: az elképzelés teremti a valóságot. Példaként hozza az asztalost, aki előbb elképzeli, majd megcsinálja a széket; a tervezőt, aki először megálmodja, papírra veti, majd kivitelezi a hidat, a katedrálist. Ami tehát a jövőben megvalósul, annak előbb gondolatban kell léteznie. S ha elfogadjuk, hogy a gondolat megvalósul, ebből mesz- szemenő következtetést vonhatunk le. Ha szeretnénk valamit a jövőben magunknak vagy a családunknak, jó, ha előtte sokszor és elmélyülten gondolunk rá (vesd össze az agykontroll módszerben használatos programozással!), s akkor a gondolat életre kel. Hétköznapi hasonlattal úgy szemléltethetjük, hogy képzeljük el: citromba harapunk. Akinek egy kis fantáziája van, annak összefut a szájában a nyál a harapás gondolatára, tehát észrevehető szervi hatás keletkezett. Ugyanez a helyzet, ha a manapság értékmérőnek tartott sikert vesszük górcső alá. A sikertelen ember általában nem gondol arra, hogy saját gondolatait hibáztassa eredménytelenségéért. Aki állandóan a boldogtalanságra, szegénységre, betegségre gondol, lehetetlen, hogy boldog, sikeres és egészséges legyen. A siker embere a sikerre gondol. A pozitív gondolkodás képességének elsajátításához tudnunk kell: lelki életünk két módon, tudatosan és tudattalanul nyilvánul meg. A pozitívan gondolkodót a mélytudata gyakran lepi meg a harmónia és az életigenlés érzésével. Mint Emil Cuoé írja: a tudatalatti másik fontos jellemzője az egyetemes emberi bölcsesség. Á befogadott és tárolt információk a tudat szeszélyeitől és a tudatos állapotra oly jellemző kedélyváltozásoktól mentesen kerülnek értékelésre. Ezért állítják sokan, hogy a tudatalatti mindig érett és számunkra kedvező elképzeléseket hordoz, amelyek gyakran álmok, megérzések, sugallatok formájában jutnak el tudatunkba. Az építő hatású, pozitív elképzelések módszeres ismétlése tévedhetetlen „fegyvert” kovácsol a mélytudatból, amely bármikor a segítségünkre siet a létért és az egészségért folytatott küzdelemben. Az önszuggesztió könnyen elsajátítható, ám roppant értékes módszerét veheti a kezébe az olvasó. (Emil Coué: Elméd gyógyító hatalma, kiadja az Emil Coué Magyarország Egyesület, Veszprém, 1993) M . • ^ f - * JA ‘Kgfct-íMagyawrszág (étvégi medétfeU * 1994. február 26.
