Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-02 / 27. szám

1994. február 2., szerda CSUPA ÉRDEKES, Szemle: 146 versenyző film Minden eddiginél népesebb részt vevő gárda indul a huszonötödiken A Hortobágy a kilenclyukú híddal a filmeseket is megihlette Szekeres Tibor felvétele harmónia a látványban, ismét társul fogadta a munkához Ba­logh Marit, aki már a Qintola borzongatóan szép muzsikáját és írta és szolgáltatta. Pannonhalma Éppen ezeregyszáz esztendős lesz a világkiállítás idején a benedekrendiek pannonhalmi apátsága. A bencéseket 966- ban Géza fejedelem telepítette oda, az évszázadok során az­tán pompás épületcsodává ala­kult, amit a mai szemlélő lát­hat. Drahos Kálmán operatőr vá­lasztotta témául az apátság bemutatását. Huszonötper­ces filmjét gregoriándallamok szelíd-szép hangzása kíséri, miközben mi gyönyörköd­hetünk az építészet bizánci és gótikus jegyeiben az apátság falai közt. A főtemplom és a katakomba, a könyvtár fan­tasztikus boltívei és oszlopso­rai tökéletes egységgé békül- tek a különböző korok és stílu­sok hagyományait magukba ölelve. Amit a turisták nem láthatnak, azt érezte igazán fontosnak kamerája számára Drahos Kálmán. A rendkívüli egyházi kincseket, a sok száz­éves palástot, a drágakövekkel kirakott kelyheket és a kincset érő okmányokat. Mert a könyvtár nem csupán lapoz- ni-olvasnivalót őriz három­százezernél több kötetével, de itt őrzik a legrégibb hiteles magyarországi iratot, a tihanyi apátság alapító levelét is, 1055-ből. De filmvászonra kerültek féltve őrzött főpapi pecsétek, az ebédlő szimbo­likus freskói és az oszlopta­lapzatok titkos kis figurái, s a diákok tanulás közben, és az épület légifelvétele is. Hortobágy Aki sosem látta, annak elkép­zelhetetlen az a lenyűgöző ma­dárlátvány, amit a nálunk, a Hortobágyon „tranzitoló” kö­rülbelül tizenötezer (!) daru mutat. A helybéli vadőrök, ter­mészetvédők ismerik a vonu­lás idejét, és a pihenését is, így mire megérkeznek a madarak, hatalmas területeket áraszta­nak el vízzel. Az itt megpihe­nő madárhadosztály ottho­nosan tocsoghat-gázolhat-ha­lászgathat a számára biztosí­tott tranzitpocsolyákban. Mertz Loránd operatőr, aki Siklósi Szilveszter rendezővel közösen vállalta a magyar puszta filmrevételét, beszá­molt a darvak lenyűgöző csa­patáról. Elmondta azt is, hogy a film megpróbálja kikerülni azokat a „csapdákat”, amit a sokszor megénekelt Horto­bágy kínál. Persze azért a híres kilenclyukú hidat láttatják, mutatnak használati tárgyakat a régi pásztorélet kellékeiből, ménest és gulyát is, de a jel­legzetes hortobágyi növényze­tet is filmre vették. Segítette munkájukat a debreceni Déri Múzeum. Repülőre szállták, hogy a magasból lássunk al­földi csodákat, és vizek is megmutatkoznak a filmen, ahogyan azok a puszta ter­mészetes arculatához tartoz­nak. Benko László, a film zeké­jének felelőse, arhív népzenei anyagot választott aláfestésük természetesen átírva, szinteti­zátoron maivá téve az archai­kus hangzást, mégis megőriz­ve annak romantikáját. Budapest (MTI-Press) — Február 5. és 9-e között rende­zik a jubileumi 25. Magyar Filmszemlét. Minden eddigi­nél népesebb a versenyfilmek listája: 23 játékfilmet és 123 dokumentumfilmet neveztek a versenybe. Ez utóbbi kategóri­ából mutatunk be néhányat. Világok határán Bélafalvy Balázs szereti a „ki­hívásokat”. Mert Qintola című filmjével az etűdök versenyén öt udvar arcával mutatkozott be, most a főváros barlangjait és fürdőit választotta kamerája „martalékául”. Feladata azért sem volt könnyű, mert csupán 30 percnyi filmidő adatott ar­ra, hogy képet adhasson a jár­ható és a látható barlangokról, és az aktív meg a holt fürdők­ről. Mert az utóbbiból is akad Budapesten, méghozzá sok száz évvel ezelőttről, a török időkből. Ahogyan a filmjéről mesél, szinte megelevenedik a tér, bepárásodik a levegő, vagy éppen rideg-zimankós lesz, ahogyan a gőzfürdőről, vagy éppen a Szemlő-hegyi bar­langról emlékezik. A teljessé­get a természet körforgásának felvillantása adja munkájában. Felhős eget mutat, forrást ke­res, végigpásztáz a kamera a Gellért-fürdő gyönyörűen épí­tett előcsarnokán, bepillant a Széchényi gőzébe, és elidőz az egyik talán legszebb, legré­gibb fürdő, a Rudas területén. Meg kellett küzdenie a stáb­nak a barlangok szűk átjárói­val, az alacsony üregekkel, a hideg nedvességgel igencsak barátságtalan viszonyban volt a kamera. A film megpróbálja színeiben megőrizni a föld, a barlangok rőtes-drappos-bar- náját, és felvillantani az egek kékjét is. Hogy teljes legyen a Nyíregyháza (KM) — A me­gyeszékhely egyik nevezetes­sége a Sóstó, ahol a vakáció idején nagyon sokan töltik szabad idejüket. Hírességét azonban az üdülési körzet nem az embernek, hanem a termé­szet egyik szép adományának köszönheti, melynek lerombo­lásában és tönkretételében va­lakik nagyon sikeresen és hatékonyan közreműködnek. Nemrég újították fel a kád­fürdőt, melynek körülbelül tíz ablakát törték be és lopták ki keretestül együtt. A fűszerbolt ajtója is nyitva áll bárki előtt. A szép faragott padokat be­dobták a vízbe, szegény Krúdy Gyula szobra pedig a földre le­döntve pihen. Általános a ren­detlenség, az ember nem így képzel el egy üdülőterületet. Mindez az 1996-os világki­állítás egyik helyszíne lenne? Az épületek egyébként lakat­lanok, csak tulajdonosuk van. Felelősük azonban aligha! Városi repülőtér Újabb pályázatok Pásztor Zoltán Budapest (ISB) — A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet (KVSZ) tavaly novemberben egyfordu­lós, nyilvános pályázatot hirdetett volt szovjet és egykori munkásőringatla- nők megvásárlására. Németh Lászlótól, a KVSZ igazgatójától megtudtuk: a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében lévő bükkara- nyosi volt munkásőrbázisra két pályázat érkezett, a Haj- dú-Bihar megyei hat ingat­lanra pedig összesen hét je­lentkező akadt. Az eddigi két pályázat során nem kí­náltak megvételre Sza- bolcs-Szatmár-Bereg me­gyei objektumokat, a felhí­vások közzétételére azon­ban a jövőben is lehet szá­mítani. Hajdú-Biharban a polgári rádiótechnikai állomást, a földesi hadműveleti repülő­teret, valamint négy deb­receni ingatlant: a Gábor Áronlaktanyát, az apafai lő­szerraktárat, a rádiótechni­kai állomást és az úgyneve­zett „déli közeli” repülés- irányító földterületét kínál­ták hazai és külföldi vállal­kozóknak, önkormányza­toknak vagy más szerveze­teknek. Megegyezés Pályázni az első fordulóban december 17-ig, amásodik- ~ban december 31-ig lehe­tett, a beérkezett ajánlato­kat még nem bírálta el a KVSZ vagyonhasznosítási tanácsa. Németh László elmond­ta: a döntés meghozatalakor a legjobb ajánlatot részesí­tik előnyben, a szovjet csa­patkivonás során megüre­sedett és a volt munkásőrin- gatlanok esetében azonban elővételi jog illeti meg a te­rületileg illetékes önkor­mányzatokat. Érvénytelen pályázat esetén az árról megegyezéssel lehet dön­teni. Az ingatlanokat min­den olyan célra lehet hasz­nosítani, amire a hatósá­goktól engedélyt kap az új tulajdonos. Bár az említett két pályá­zati felhívásban nem szere­pelt a debreceni repülőtér, a kormány ismeretes korábbi döntése értelmében a város önkormányzata megvásá­rolhatja a létesítményt. Né­lesznek meth László szerint a város vezetőinek, legfőképpen Kollár József alpolgármes­ter erőfeszítéseinek kö­szönhetően alakult így a helyzet. A KVSZ igazgató­ja úgy véli, két hónapon be­lül megállapodhatnak a debreceni önkormányzat­tal, amely valamivel na­gyobb területet szeretne megvásárolni, mint a szűk értelemben vett repülőtér. Reális ajánlattal A kincstári vagyonkezelő számára elfogadható vétel­árat az igazgató nem emlí­tett, de érzékeltette: ha a vá­ros „reális” ajánlatot tesz, akkor nem lesz akadálya a szerződéskötésnek. Áron alul viszont nem értékesítik az objektumot, hiszen a kormány nem arról határo­zott, hogy mindenképpen el kell, hanem arról, hogy el lehet adni a debreceni ön- kormányzatnak a légikikö­tőt. A vagyonkezelő egyéb­ként valószínűleg elfogad hosszabb idejű — esetleg tízéves — részletfizetést is, a hatályos rendelkezések értelmében pedig a volt szovjet ingatlanok megvá­sárlásakor az önkormány­zatok a nettó vételár felét visszakapják az államtól. Az igazgató emlékeztetett rá: ha létrejön a szerződés, Debrecen az első és az egyetlen betonpályás repü­lőtérrel rendelkező város lesz hazánkban. A KVSZ kezelésébe ke­rült létesítmények értékesí­tésének országos tapaszta­latairól Németh László el­mondta: a két meghirdetett fordulóban összesen körül­belül ötszáz pályázat érke­zett a szervezethez, és szin­te nincs olyan laktanya, amelyikre ne lenne jelent­kező. Aktívabb vállalkozók Az ország nyugati felén a vállalkozók és az önkor­mányzatok is aktívabbak — fogalmazott —, Győrben például egy egész laktanyát vásárol meg a város. A jog­szabályokban meghatáro­zott igyenes juttatásokkal együtt körülbelül az ingat­lanok egyharmadát értéke­sítette mostanáig a vagyon­kezelő szervezet, melynek összesen körülbelül 15 ezer lakás és körülbelül kétszáz objektum — laktanya, kór­ház, lőtér — hasznosításá­ról kell gondoskodnia. Egy kis szövegelés Gyónás —Egyáltalán, hisz ön az Is­tenben, jóember? — Gondolja atyám, hogy ez a legmegfelelőbb hely talá­lós kérdésekre? Egyenleg Nem mi lettünk rosszabbak, hanem mások lettek jobbak. Helmuth Kohl, német kancellár Időszámítás — Tulajdonképpen miért nem dohányozhatok papa, amikor te mondtad, hogy már nyolcadikos korodban szívtál... —Na igen. de én akkor már 19 éves voltam. Lecke A nyolcvanas évek elején közülünk többen úgy vélték, hogy mind egyszerűbb lesz a világ. Aztán tudomásul kell vennünk — ha tetszik, ha nem — hogy egyre bo­nyolultabb a nemzetközi helyzet. Vaclav Havel, cseh elnök Csapás — Elgyötörtnek látszol, szí­vem. Nehéz napod volt? — Képzelheted! Bedöglött az a rohadt komputer, és egész nap gondolkodnom kellett. Beetetés Amerikai és szovjet politi­kusok elhitették a múltban a Szomáliákkal, hogy rendkí­vül fontosak a világ számá­ra. Es ezek a szerencsétle­nek el is hitték. Robert Dakley, amerikai politikus

Next

/
Thumbnails
Contents