Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-22 / 44. szám
J 994. február 22., kedd HÁTTÉR Vezércsel — vezér nélkül Mi is történt tavaly a Szabolcs megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál Balogh József Nem sűrűn fbrdul elő, hogy pályázatot írnak ki vezérigazgatói poszt betöltésére, és — bár pályázó akad bőven — egyik pályázat sem felel meg a kiírás feltételeinek. A Szavi- csavról — bocsánat, a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei Vízmű Részvénytársaságnál — ez történt. Igaz, ennél a cégnél egyáltalán nem ez a tét, hanem hogy kimutathatóan önös, presztízs — több esetben szembetűnő politikai — érdekből megcsonkítva képes lesz-e gazdaságosan, a lakosság zsebének mélyebb átkutatása nélkül ellátni feladatát. Ülünk a Szavicsavnak ismert székház igazgatói szobájában dr. Fesztóry Tiborral. A vendég jogán kávét szürcsölgetek, s nem rejtem véka alá meglepetésemet: ugyan milyen igazgató az, aki nem tud egy olyan pályázatot kiírni, saját, de már vezérigazgatóivá avanzsált székére, amit el is nyerhetne? Mosolyogva válaszol. Szélesebbre tárt kapu — Valószínű tudnék, de a pályázatot nem én, hanem a részvénytársaság igazgatótanácsa írta ki, másrészt én megfeleltem a pályázatban előírt követelményeknek. Én léptem vissza, mikor megtudtam, hogy a többi pályázat nem felel meg. Nem akartam olyan helyzetet teremteni, hogy egyből kelljen választani, ezért javasoltam: táljuk szélesebbre a kaput, s például ne csak mérnöki, szakmérnöki képesítéssel pályázhasson valaki, hanem a közgazdász diploma is elfogadható legyen. De ebben az ügyben nem az a lényeg, ki ül a vezérigazgatói székben. Talán sokaknak unalmas is lesz már a rövid visszatekintés: mi is történt az elmúlt egy évben a Szabolcs megyei Víz és Csatonamű Vállalatnál, mégsem hasznontalan az áttekintés, arról nem is beszélve, hogy aki nem ismeri a történetet, érthetetlen volna számára a mostani fejlemény. Tehát a kezdetet annak a törMunkában a vízszerelők vénynek a végrehajtása jelentette, amelyik a közművagyont az önkormányzatok tulajdonába adta. A vízmű esetében ez annyit jelentett, hogy a földben lévő vezetékeket, csatornákat a helyi önkormányzatoknak adta, amivel viszont működtetik a vízműveket, annak sorsáról külön kellett dönteni, hisz lehetetlen megoldás lett volna 228 felé osztani a locsolókocsikát, a raktárkészletet, mindent, ami a vállalat vagyona volt. Logikusnak éppen ezért az látszott volna, ha egybenmarad az egész, s ha baj van, Nyíregyházától Be- regsurányig az hárítja el, akire a működtetői vagyont ráruházták. Nyíregyháza huszonötöd magával másképp vélekedett, vagyonát kikérve új céget hozott létre, 202 telpülés pedig — akkor így tűnt — együtt marad. Később a 202 település közül 189 önkormányzat szavazott úgy, hogy zártkörű részvénytársaságot alakít az állami vállalatként működő Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Víz- és Csatornamű Vállalat helyett, ám az egészet megbontó nyíregyházi lépést újabb bontások követték: más térségek polgármesterei is úgy gondolták, jobb lesz az, ha nekik is eggyel több gazdasági társaságuk lesz. (Milyen hatalom az, amelyiknek nincs ki fölött gyakorolni a hatalmát? A társaság igazgatói tagságát már ne is említsük, ami nem társadalmi munkát, hanem jövedelmet jelent). Ne kutassuk hát az elmaraHarasztosi Pál felvétele dások okát, a 202 településből előbb 189 lett, majd 153 testület döntött a részvénytársasági forma mellett, s 1994 február 10-én a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Vízmű Részvény- társaság megtartotta első közgyűlését. Hogy milyen elképzelések miatt maradtak távol a többiek? Nemigen tudni. Az igazgató információi szerint 5-6 település a nyíregyházi társasághoz kapcsolódik, az tehát kibővül kb. 30-ra, Baktaló- rántháza környékén nyolc település vízmüvét egy magán- vállalkozó fogja üzemeltetni, Tuzsér és Záhony környékét szerződéssel a TRV üzemelteti majd. Tagoknak nem emelnek — Mindenesetre a részvény- társaság ellátja az üzemeltetési feladatokat és myitott, aki akar, beléphet — egészíti ki Fesztóry Tibor —. Különbség azért lesz. Az rt. tagjainak nem emelünk a díjakon, tehát tavalyi áron számlázzuk a vizet, a szennyvizet, akik viszont nem tagjai az rt-nek, a minisztérium által megállapított hatósági árat alkalmazza. És itt válik fontdssá a működési forma, a nagyobb, vagy kisebb csoportok között ebben lehet, s valószínű lesz is különbség. Nyíregyháza annak idején többek között azzal indokolta kiválási szándékát, hogy olcsóban tudja majd adni a város lakóinak a vizet, mint ha egyben marad, s a rég épített apró vízművek gondját is felvállalja a vállalat. Részben A z embernek könyörtelenül selejtezni kellene maga körül, de talán akkor sem lenne naprakész a környezete — morogta magában Réz Szilárd, miközben a hanglemezeit rakosgatta a polcon azzal az elhatározással, hogy megszabadul a fölöslegtől. Persze, túladhatott volna mindegyiken, hiszen a lemezjátszó már régen elromlott és javíttatni nem sok értelmét látta. — Régi Tesla, ki hallgat már ilyenen zenét — suhant át az agyán, ahogy letöröl- gette a készüléket és újra a lemezeket vette szemügyre. — Venni kellene egy CD lejátszót, mert azon kívül minden egyéb kőkorszakinak számít ma már.— No, de akkor mi lesz a gyermekkori zeneélményekkel, amiket apránként összegyűjtött szinte egytől egyig. Az apja szerette nagyon a zenét. Könnyűt és komolyat egyaránt, bár az utóbbiból csak azokat, amiknek fülbemászó dallamuk volt — így mondta. Verdi, Puccini, Liszt: Les Preludes és hasonlók. Vagy Rossini nyitányai. A tolvaj szarka és a többiek. És az Ave Maria. Mindkét változatban. Meg az Intermezzo a Parasztbecsületből. Otthon nagy fekete zenegép kapcsolódott egy nagy fekete Philips rádióhoz, aminek zöld varázsszeme furcsa titokzatossággal, mégis barátságos biztonságot jelentve zsikát. A korong hetvennyol- cas fordulattal forog körbe- körbe és szárnyal a zene: Jazz-orgona, a Babatündér meg ilyenek. Aztán hamarosan jött a negyvenötös és harminchármas fordulat, a zaphir fej, amihez már nem volt jó a régi zenegép. Réz Szilárdék mert itt a fajlagos költségek lényegesen kisebbek, egy kilométer vezeték sokkal több lakást kiszolgál, mint egy faluban. A másik, hogy az ármegállapítás eleve kedvezőtlen azok számára, akiknek nincs szennyvízvezetéke, mert bár logikusnak tűnik, hogy fizetni akar a jogalkotó azokkal, akik szennyvizükkel fertőzik a környezetüket, de mélyen igazsá- talan is lenne azokat büntetni, akik olyan településeken kénytelenek élni, ahová nem jutott eddig állami támogatás a szennyvízcsatornázás megépítésér». — Az árak tehát úgy alakultak, hogy a víz hivatalos ára 52 forint, s 26,70 egy köbméter szennyvízre, amihez hozzá kell adni az áfát — pontosít számokkal is az igazgató —. Ahol nem volt csatornázva, nagyon bonyolult rendszerben kaptunk öt forint támogatást a minisztériumtól, tehát a fogyasztók öt forinttal kisebb számlát kaptak. Már a múlt évben úgy küldtem fel az árkalkulációt a minisztériumnak, hogy a lakoság teherbíró képessége véges, nem kívánunk árat emelni, remélve, hogy a támogatás összege továbbra is megmarad. Most amiatt nem kapunk támogatást, hogy a hatósági árnál olcsóbban, a tavalyi áron számlázzuk továbbra is a vizet, a szennyvizet. Támogatás nélkül Az 52 forintos víz tehát a támogatás miatt tavaly 47 volt, mivel azonban elmarad az öt forint köbméterenként, ez áremelésnek látszana. Ezért döntött úgy a közgyűlés, hogy ezt sem hárítja át a fogyasztóra, a tavalyi ár megtartása így gyakorlatilag árcsökkentésnek felel meg, mert az rt- nek kell kigazdálkodni azt, amit tavaly az állam fizetett. Úgy tűnik, a kedvezőtlen helyzet ellenére ez lesz a legkedvezőbb ár a megyében, s gyakorlatilag a megyei vízmű a 153 településnek olcsóbban fog vizet szolgáltatni, mint akik az árcsökkentés reményében kiléptek. Nem rossz vezércsel egy vezér nélküli részvénytársaság alakulásakor. világított a szoba sarkában. Előtte volt, mintha ma lenne. A gramofon még a tűvel lejátszó fajtából volt. A nehéz fej végébe acéltűt kellett illeszteni és ráengedni az első barázdára. Réz Szilárd látja maga előtt apját, amint kiválasztja a lemezt, óvatosan kihúzza az albumból, majd ráhelyezi a korongra. Ajka között szorítva először az új, majd kicserélés után a régi tűt és portalanítja a lemez felületét a bársony törlővel, szertartásosan. O meg anyával hallgatja a munem tudtak modernet venni és a lemezek újravásárlása lehetetlen lett volna. így, amikor az öreg Philips elhallgatott, a zenehallgatás is befejeződött. Nem sokat gondoltak rá, akkoriban már feltűnt a televíziózás, bár ők jó darabig a szomszédokhoz, meg a Munkásotthonba jártak tévét nézni. Mégis, amikor Réz Szilárd felnőttfejjel megvette magának a saját, immár 33-as, meg 45-ös fordulatszámú lemezjátszóját, hosszadalmas gyűjtésbe kezdett: összeszedni a zeneszámokat, amiket annakidején otthon hallgattak együtt. És ha nem is teljesen, de nagyjából összeállt a készlet, immár mikrobarázdásfelvételeken! Ha máskor nem, hát majd, ha öreg lesz, az unokáival fogja hallgatni őket, hogy újra ott érezze magát abban a harmadik emeleti lakásban, anya mellett és lássa, ahogy apa cseréli a tűt, leereszti a lejátszó fejet, sercegés és áraid a muzsika: a balettzene az Aidából, a Mattinata és a többi. / gén, így tervezte, most meg itt a CD és a régi Teslát nem érdemes megjavíttatni. A lemezek fölöslegessé lettek. Most kezdjen élőről mindent CD lejátszóval és CD felvételekkel? És ha megéri, még újabb technikával és ahhoz való lemezekkel, amennyiben azok még lemezek lesznek egyáltalán? Hogy megőrizhessen valamit a megőrizhetetlenből? A gyermekkor ismét egész közelről érintette meg. Pedig egyre messzebbre került tőle. D. Bojté Gizella A legtöbb faluban úgy tűnik lassan a végére járnak a földrendezésnek, és minden darab parcellának meg lesz az új gazdája, mivel a földosztás nem mindig úgy sikeredett, hogy a területet a régi tulajdonosa kapja meg. Több településről jön a panasz: hiába volt valamikor az a föld az illető tulajdona, mégis másnak mérik ki. Olyanról is hallani, hogy egy családnak a háza mögötti bekerített kertjét odaadták egy idegennek, míg nekik fogalmuk sem volt az intézkedésről. Tudtuk azt már az elején, hogy a kárpótlást nem lehet olyan egyszerűen elintézni. Az igazságosságra törekvés mellett sajnos sértődések is születtek, családi viszályok keletkeztek. Mennyire érte meg? Azt ma még nem tudjuk megmondani. Az viszont tény, hogy nagy sumáksá- gok történtek. A községekben néhány ember összevásárolta az egész határt, így születtek a százholdas új földesurak. Ez még nem is lenne baj, csakhogy azoknak nem jutott, akiknek alig van egy-két hold földjük vagy még annyi se. Az egyik helyen azt beszélik, hogy a licitálásból a jobb fekvésű dűlőt ki is hagyták. Az már ki van mérve! Hogyhogy? Az egyszerű parasztember nem ismeri a törvényt, nem tudja igazán mihez is van joga, csak bámul és rácsodálkozik, hogy is van ez a rendszerváltás. A zt sem érti, mit kezd a kettőszázholdas gazda a földjével. Vagy a földspekulánsok tovább spekulálnak és az egyre jobban elszegényedő falusi emberek erejére számítanak? S vajon mennyi lesz az a napszám? De nevezhetjük éhbérnek is, hiszen megyénkben van olyan gazda, aki kettőszáz forintot fizet egy napra. Az átlagosnál nagyobb gyermekáldással dicsekedhető nyírmihálydi terhes- és csecsemő-tanácsadáson heti 20-25 terhesanyát és kismamát fogad Ráthonyi Károlyné védőnő Balázs Attila felvétele Művelődés és társadalom Barakső Erzsébet udapesttől Nyíregy- i-c házáig hat Dunán in- U néni népfőiskolái központ küldte el képviselőit a hét végén Sóstón megtartott regionális népfőiskolái konferenciára. Szerencsésen jelezte a tanácskozás címe — Művelődés-tár- sadalom-népfőiskola — azt a szándékot, hogy a napjainkban újra feltámadó mozgalom célja átfogó: az ismeretek szerzésétől kezdve a közéletiségig sok minden belefér. Amint azt a tanácskozáson elhangzott első előadásban Benda Kálmán akadémikus, a Magyar Népfőiskolái Társaság elnöke is kifejtette, a népfőiskolái mozgalom kettős feladatot érvényesíthet: egyrészt szakmai ismeret- anyagot közvetítve elmélyítheti a tudást a nemzeti kultúráról, irodalomról, történelemről, s ezáltal egyfajta eligazítást is ad a közéletben, másrészt erőt, felkészültséget és önbizalmat adhat a mozgalomba bekapcsolódóknak ahhoz, hogy maguk vegyék kezükbe sorsukat. Hasonló helyzetben vagyunk mi most, mint elődeink voltak a magyar népfőiskolái mozgalom kibontakozásának kezdetekor. A megfélemlített magyar parasztság el nem tudta képzelni, hogy maga intézheti azokat az ügyeit, melyeket korábban elintéztek a feje fölött. Időközben a társadalmi változások következtében a népfőiskolák résztvevőinek köre is megváltozott, maradt azonban a cél és a feladat: az ismeretek terjesztésén túl az is, hogy felébressze a résztvevőkben az elhallgattatott polgárokat, akik képesek fellépni, és képviselni egy kisebb közösség ügyeit. A z ilyen céllal megalakult és működő népfőiskolákat érdemes az önkormányzatoknak szellemiekben, s ha tehetik, anyagiakkal is támogatni. Új földesurak
