Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-19 / 42. szám
Aktuális kérdések____________________________ Fogas kérdések a fogászatban Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Annak idején a társadalombiztosítási önkormányzatok megszületésével vált ketté, s lett külön intézménnyé a nyugdíj, illetve egészségbiztosítás. A megyei Egészség- biztosítási Pénztár egészség- ügyi főosztályvezetőjével, dr. Havasi Sándorral arról beszélgettünk, használt-e az önállóság, érezhető-e már az a javulás, melyet gyógyulok és gyógyítók egyaránt igényeltek. — Ha még érezni nem is, látni azért már lehet az önállóság hasznát. Az egészségbiztosítási pénztár hármas feladatot vállalt: egészségügyi, gyógyszerügyi, finanszírozási, illetve betegségi ellátási osztályra tagozódott azért, hogy az egyes területeket minél jobban áttekinthesse, segíthesse. A mi feladatunk az egészségügyi szervezetek felügyelete, a betegellátás finanszírozása és a különböző juttatások — a terhességi, gyermekgondozási segélyek illetve díjak, valamint a táppénz és egyéb járandóságok — folyósítása is. Mi végezzük ezen túlmenően a gyógyszertáraknak történő pénzügyi utalásokat, vényel- lenőrzéseket, valamint a háziorvosi szolgálatokat, a járó- és fekvőbeteg-ellátásban nyújtott teljesítmények ellenőrzését. A mi hatáskörünkbe tartozik annak ellenőrzése is, hogy a járulékfizetők megkapják-e a nekik való ellátást, legyen az bármely szintű az egészségügyben. □ Az egészségügy reformja nem csak hazánkban, az egész világban napirenden van. Elég talán, ha azt mondjuk, Amerikában maga Clintonné vette kezébe az ügyet, s irányítja azt az átalakulást, amely a hatalmas és gazdag országban is nélkülözhetetlennek nyilváníttatott... — A magyarázat egyszerű: az egészségügy iránt szerte a világon egyre nagyobb az igény, miközben az árak is mindenütt nőnek, az egyensúly megtartása így igen nehéz. Nincs ez másképp hazánkban sem, ahol ez a két szempont hatványozottan érvényes. Az egészségbiztosítási pénztár a teljes körű ellátás mellett foglal állást, s a nehézségek ellenére is a viszonylag olcsó, de hatékony szolgáltatásban érdekelt, ezt szeretné megvásárolni a járulékfizetőknek. Nem véletlenül mondtam vásárlást, mert a gyógyításban is színre léptek a piaci viszonyok. □ Az igények mára szinte parttalanná váltak, hiszen szociális, munkaügyi problémákra is az orvosuktól várnak megoldást az emberek. Háziorvosok a megmondhatói, hányán kopogtatnak ajtajukon naponta amiatt, mert utcára kerültek, vagy éppen alkoholista férjük miatt szenved a család. — Mindezekkel a problémákkal elsősorban az egészségügy frontvonalában dolgozó háziorvosoknak kell szembenézniük. Nincs könnyű dolguk, hiszen tőlük mind a beteg, mind az egészségügyi kormányzat definitiv, azaz befejezett ellátást remél. □ Az Ön által is említett befejezett ellátás nemcsak a betegnek, hanem az egészségügynek is nagy hasznára lenne. A költségek csökkentése ugyanis igen fontos feladat, hiszen a finanszírozás lehetőségei igencsak végesek. — A pénzügyi forrásokkal ésszerűen gazdálkodó háziorvos sokat takaríthat meg az országnak, ha nem utaztatja a beteget, ha megfelelő meny- nyiségű és minőségű gyógyszert ír fel számára. Mindezek érdekében elhatározott célunk, hogy szigorítjuk az ellenőrzést például a gyógyszerfelírásban is. Tarthatatlan ugyanis, hogy az elmúlt két esztendőben a gyógyszerkiadások összege 28 milliárd forintról 66 milliárdra növekedett. Ez persze nemcsak a fogyasztással, hanem a Dr. Havasi Sándor Harasztosi Pál felvétele gyógyszerárak 30-35 százalékos növekedésével is magyarázható. A reform folytatódik a szakrendelőkben, valamint a fekvőbeteg-intézményekben is, ahol a különféle beavatkozásoknak pontértéke, azaz ára van. □ Rövidesen újabb megrázkódtatást kell az egészségügyben dolgozóknak megélniük, hiszen a reform eléri a fogászatot is. Tényeket még nem annyira, rémhíreket azonban már jócskán ismerünk. Mi az, amit e pillanatban pontosan tudhatunk? — Elsősorban azt, hogy az egészségügyi reform ez év július elsejétől a fogászatban is megkezdődik. Ez pedig azt jelenti, hogy az elvégzett tevékenység alapján a fogorvosok jövedelme is arányosan növekedhet. □ És mit jelent a betegek szempontjából? — Bevezetőül azt szeretném elmondani, a reform célja az, hogy az állampolgárokat fogaik védelmére, karbantartására ösztönözzék, magyarán legyenek érdekeltek a megelőzésben, a fogbetegségek megakadályozásában. A pénzügyi vonzatokról szólva három kategóriát kell megemlítenünk. Első csoportba az ingyenes kezelések tartoznak, mégpedig a szűrés, a gondozás, az egyszerű tömések. A második csoportba a hozzájárulásos beavatkozásokat vették a szakemberek, akik a munkaigényes beavatkozásokat, illetve a kivehető fogpótlásokat sorolták ebbe a csoportba. A legnagyobb problémát jelentő beavatkozások tartoznak majd a térítéses kategóriába: a rögzített fogpótlások, a különféle hidak. A terv szerint a többtagú rögzített hidaknál ráadásul meg kell fizetni az orvosi munkát és magát a fogtechnikai költséget is, magyarán egy csekk helyett kettőt fog kitölteni a kedves beteg. Hangsúlyozni szeretném, hogy mindezek ma még csak a tervezet szintjén léteznek, az egészség- ügyi önkormányzat még nem tárgyalt, nem döntött a kérdésben. Számomra komoly gondot okoz, hogy van-e jogosultsága annak, hogy orvosi munkadíjat számoljanak fel az igényesebb beavatkozásokért. □ Azt már tudjuk, hogy a fogászati eljárások között lényeges különbségek lesznek. Elismer-e különbséget a reform- tervezet a fogorvosok között? — Egyáltalán nem. A költségek szempontjából, a beteg részéről teljesen mindegy lesz, hogy állami fogászaton, vagy mondjuk esti magánrendelésen csináltatja meg a fogát. Egyetlen kikötés van, amely mindössze annyi, hogy a magánorvos csak azzal a fogtechnikussal végeztetheti el a fogpótlási munkákat, azzal a technikussal dolgoztathat, akivel az egészségbiztosítási pénztár szerződést kötött. □ Ha hihetünk a szóbeszédnek, lesz mit fizetnünk a fogorvosnak, hiszen az előzetes kalkulációk szerint állítólag nyolcezer forint is lehet egy korona ára... — Ahogy a politikában mondani szokás, sem megerősíteni, sem cáfolni nem óhajtom a hírt, s mint mondtam, még nincs végleges válasz. Annyi bizonyos, a nyugdíjasok, a közgyógyellátásban és egyéb biztosítási formában részesülők kedvezménye ez év július elseje, azaz a reform bevezetése után is megmarad. A TARTALOMBÓL: • Nem is olyan fekete ® Tenyérdörzsölés ® Tiltott ösvényeken • Mikor a felhők is táncoltak égi, furcsa világot^ hangulatát idézik^ (Bán- ftegyitié %átai Ildifó tűzzománcai. (Mintha középkori váralj fázalf Cakói elevenednének, meg, magukkflC kozva az eltűnt időki üzenetét. (Mívesen megmunkált alkotások; A fiatal művész nagybátyjától, 9(átai (Mihály (Munkácsy-díjas művésztől tanulta a mesterség fogásait, többször is részt vett a kecskeméti művészeti tábor munkájában. Tóbb kiállítása is volt. A (Nyíregyháza melletti Jánosbo- korban dolgozik^ ahol a lakása és egyben a műhelye is megtalálható, alkotásait ott készíti. KM galéria (Bánhegyiné (Kátai Ildikó tűzzománcai Bánhegyiné Kátai Ildikó: Bánatos hölgy Ülésrend a Ház asztalánál Réti János étiem, hogy van mosta- Á nában sűrűbben használt fogalom szóhasználatunkban, mint az, hogy Európa. Önmagában, képzett alakjainak valamelyikével vagy szerkezetbe ágyazva. Európai közösség, szellem, folyamatok, miegymás, az európaiság mint önálló értékmérő, aztán Európához való közeledésünk, tartozásunk, kötődésünk és így tovább. Talán nincs olyan sajtóoldal, műsoróra, két-három bekezdésre való szónoki időegység, amiben valamilyen öszszefüggésben ne szerepelne ilyen vagy olyanformája. Félő, hogy ha ezt a hivatkozást továbbra is ilyen sűrűn használjuk, akkor a hozzákapcsolódó tartalmak fokozatosan értéküket, ezzel együtt hatásukat vesztik. Mi több: ahelyett, hogy az utalás segítené a kívánt gondolkodásbeli, viselkedésbeli, életmódbeli változások bekövetkeztét, hamarosan olyan „egyik fülünkön be, a másikon ki" közhellyé silányul. Mielőtt egyáltalán vitathattuk volna e viszonyítások igazságtartalmát. Márpedig lehetne! A magam részéről fölöslegesnek tartom útón-útfélen arról beszélni, hogy — magunkat akár nemzetként, akár országként véve alapul — dolgaink jelenlegi állása szerint nem tartozunk a kontinens szalonképes részéhez. Vagyis: mintha valóban két Európa létezne, a földrajzi és egy másik, amolyan pitvarkamra megosztásban. Amiben csak különleges mutatványokat követően — akkor is hoszszas kopogtatás, lábtörlés, illedelmes köszönés és kéredzkedés után—kaphatnánk egy kicsivel beljebb is helyet. Természetesen nem legbelül! Hát ezt azért így ne fogadjuk el, még kevésbé hangoztassuk! Illetve mi ne hangoztassuk! Mert Európa éppen attól Európa, hogy ilyen. így kerek egész, hogy sokféle. Sok nép, népcsoport, adottság, képesség és kultúra semmi máshoz nem hasonlítható ötvözete. Amiben a fejlettebbek éppen azért fejlettebbek, amiért az elmaradottabbak elmaradot- tabbak. Földrajzi, etnikai és egyéb különbségek következtében. Ne fogadjuk el hát, hogy mi még nem tartozunk Európához. Dehogynem! Csak a história nagy leosztásában nekünk más volt a lapjárásunk. De ugyanazt a partit játszottuk! Ne felejtsük el, — reméljük, ők sem felejtik — hogy voltak idők, amikor az európaiság vagy nem kérdése fel sem merült, mert fel sem merülhetett. Amikor kevés sikerrel, de itt viaskodtunk a Nyugat iránt erősen érdeklődő tatárokkal, amikor feltartóztattuk az oszmánokat és legtovább küzdöttünk — itt harcolt épp a haladó Európa színe-java — a polgári, ha úgy tetszik kapitalista fejlődés előmozdításáért. Akkor senki nem kérdezte, hogy mi közünk a Föld ezen részéhez, mert az mégsem az Uralnál, hanem Bécs külvárosában végződik. Az más kérdés, hogy ugyan ez az Európa felejtette el mindig, következetesen az érte vagy miatta hozott áldozatainkat. Amikor pápástól, mindenestől hagyta, hogy a magyar király — más választás nem lévén — megcsókolja a szultán kezét, hagyta, hogy elbukjon a Nagy Fejedelem, hagyta Világost, véghezvitte Trianont és belement abba. hogy keleti megszállási övezet legyünk a második világháború után. Szóval, valami szolid bankgaranciát utólag most vállalhatna értünk, ha már eddig tűrte, sőt elvárta, hogy egyedül álljunk bizonyos számlákat. Igenis beletartozunk Európa Nagy Családjába. Legfeljebb az összejöveteleken látszik, hogy szerényebben öltözünk, hogy szűkösebben élünk, mint mások, mint az előkelőbbje. De arról szó ne essék, hogy nekünk egyelőre teríthetnek valami félreeső helyen is és majd csak akkor húzódunk esetleg közelebb, ha megfelelünk a Nagybácsik magas elvárásainak. T7 z a család is úgy család, L-j ahogy van, nem vagyunk egyformák. Hiszen nem is lehetünk egyformák. Mert akkor már nem európaiak lennénk.
