Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-19 / 42. szám
1994. február 19., szombat HATTER Kastélyok felújításra várva A bank nem tudott támogatást adni, de az elnök saját fizetéséből adott Eladó Nagyarban a Luby-kastély is A szerző felvétele Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — Megyénk nemcsak természeti szépségekben gazdag, hanem rendkívül értékes műemlékekben is. Seregnyi, országhatáron túl is ismert templommal, kastéllyal büszkélkedhetünk, s akkor még nem is szóltunk a népi lakóházakról, gazdasági építményekről. Ezek egy részét a szentendrei skanzenben, másik részét a nyíregyházi falumúzeumban őrzik, de túlnyomó többségük az eredeti helyszínen található persze. Védelmükről, felújításukról a tulajdonosok mellett az Országos Műemlékvédelmi Hivatal gondoskodik, melynek háromfős megyei apparátusa kordinálja a helyi tennivalókat, látja el a hatósági szakfeladatokat. Szűk marokkal — Tömérdek tennivaló, kevés pénz—jellemzi a mai állapotokat a hivatal megyei felügyelője, Szatmári István. — A nagy, látványos munkákra már jó ideje nem futja, de örömmel mondhatom, nagyon sok kisebb tennivalóval végeztünk tavaly is. Ezek ugyan nem hökkentik meg a turistákat, ám igen fontos munkák voltak. A műemlékvédelmi hivatal sajnos nagyon szűkmarkúan mérheti a forintokat, mert ő sem dúskál bennük. Az idén megyénknek tizenegy milliót tudott adni, úgy tűnik, az idén sem néz ki több. A felújításokra, állagmegóvásokra azonban nem csak a hivatal adja a pénzt, egy-egy ilyen munkához a kellő anyagiak több forrásából érkeznek. Jelentős összegek származnak páldául az egyházaktól, a megyei önkormányzattól, s a külföldi adományokról sem szabad megfeledkeznünk. A megyei önkormányzat például tavaly hétmillió forintot biztosított, az idén is hasonló összegre lehet tőlük számítani. Valószínűleg az egyházak is kedvezőbb helyzetbe kerülnek, hiszen elvett vagyontárgyaikért megindult a kárpótlásuk, s minden bizonnyal bővülő anyagi forrásaikból több jut majd a szükséges felújításokra. Már-már közhely: ennek az országnak a műemlékvédelemre soha nem volt elég pénze. Most sincs, éppen ezért a műemlékvédelmi tevékenység elsősorban a részfeladatok megoldására korlátozódhat. Jellemző a számba jöhető külső mecénások szorult helyzetére a beregdaróciak esete is. A gyönyörű, középkori templom rekonstrukciójához egyebek mellett a Nemzeti Banktól kértek segítséget. Meg is érkezett hamarosan az elnök, Bőd Péter Ákos válasza, sajnálja, de nem tudnak segíteni. Becsületére legyen mondva az elnöknek: a saját fizetéséből küldött tízezer forintot. Újjá varázsolták A megyében egyébként éppen a daróci, s a szamosújlaki református templom helyreállítása a legjelentősebb feladat. Mindkét épület rekonstrukciója már korábban elkezdődött, az idén is folytatódik, remélhetőleg hamarosan az eredeti, középkori állapotában láthatjuk majd e két, valóságos ékszerdobozt. A múlt évben ha nagy, látványos akcióknak nem is lehettünk szemtanúi, azért igen sok fontos tennivalón lettek túl a szakemberek. Megszépült többek között az újfehértói, tiszavasvári, tuzséri, szakolyi református, a tor- nyospálcai, ópályi görög katolikus templom, befejezéséhez közeledik a gyönyörű piricsei református templom helyreállítása, Nagyarban pedig olyan falképet sikerült feltárni, s restaurálni, mely a tizenhatodik század elejéről származik. A megye nemcsak szakrális emlékekben, de kastélyokban, kúriákban is gazdag. — A hatvanas években nagyon szép munkát végeztek a műemlékesek, mely annak is köszönhető, hogy az országos hivatal akkori vezetője e vidékről származott, s nem feledkezett meg a szülőföldjéről — folytatja Szatmári István. — Hogy csak néhányat említsek, akkor varázsolták újjá a szamosangyalosi, székelyi, komlódtótfalusi kastélyt Később azonban mind kevesebb figyelmet kaptak a térség kastélyai, állaguk rohamosan romlott, most pedig a legnagyobb gond az, hogy sokuknak nem találnak igazi gazdát. Se az önkormányzatoknak, se a hivatalnak nincs erre pénze, s az eredeti tulajdonosok sem rendelkeznek a helyreállításukhoz szükséges milliókkal. Ma a tuzséri kastély helyzete a legtragikusabb. Amióta felgyújtották, s teljesen kiégett, csak annyira futotta, hogy egy ideiglenes tetőfélét húztak fölé, ha nem történik változás, biztosra vehető a rendkívül értékes falképek pusztulása. Nincs azonban sokkal jobb helyzetben a komlódtótfalusi, a pátyodi, aranyosapáti kastély sem, s a mándoki Forgách-kastély sorsa is erősen kétséges. Jelenleg majdnem negyven, védett kastélyt, kúriát tartanak számon a megyében, ezeknek fele eladó lenne, de van köztük olyan is, amit ingyen is odaadnának, csak gondját viselje valaki. Egy jó hír E borongós hangulatú beszámolót azonban szerencsére egy jó hírrel is lehet zárni. A műemlékvédelmi hivatal népi csoportja Szabolcs-Szatmár- Beregre fordítja az idén a legnagyobb figyelmet, felméri, s igyekszik védelem alá vonni a még szép számmal fellelhető népi műemlékeinket. Angolklub a Krúdy gimnáziumban Nyíregyháza (KM) — Ismétlés a tudás atyja — tartja a mondás, s ehhez tarják magukat a tanárok is. Éppen ezért angol módszertani klubot szervez a nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium a város és a környék angolszakos tanárainak. Az első foglalkozást február 21-én, hétfőn délután 3 órától tartják a gimnáziumban. A klub tervében úgy szerepel, hogy előadókként a mindenkori témában legjártasabb személyiségeket hívják meg az Országos Közoktatási és Szolgáltató Irodán keresztül. Az első előadás témája: felkészítés az országos angol középiskolai tanulmányi versenyre, valamint az állami nyelvvizsgára. A klubban a Lamgman kiadó képviselője könyvbemutatóval és könyvvásárral egybekötött tájékoztatót tart. A klub foglalkozásaira mind az általános-, mind pedig a középiskolai angol tanárokat várják. Az elnök cehje Angyal Sándor-» t aSy esett le a l\J szívünkről, amikor i 1 megtudtuk, hogy tévedett az Állami Számvevőszék, mert nem négy, hanem csupán 1 millió forintnyi fizetetten számlája volt Téglássy Tamásnak, az Országos Idegenforgalmi Hivatal elnökének a Gellért Szállóban. Az is csak már múltidőben, miután az öthónapos tartózkodás (kedvezményes) cehje a botrány kirobbanása után kiegyen- líttetett. Azt, hogy ki volt a gáláns lovag, homály fedi, lévén a szállodai gyakorlatban íratlan szabály, a diszkréció. • Egyes rosszindulatú sajtóújdondászok most mégis firtatják, hogy honnan eredhetett a számlát rendező millió, mert az elnök úr egykoron azt nyilatkozta, a béréből nem futná budapesti lakásvásárlásra, de még bérletére sem, ezért kényszerül meghúzódni egy luxusszállodában. Már megint a gyanakvás és a bizalmatlanság kisördöge zaklatja a közvéleményt, ahelyett, hogy fontosabb dolgokra irányítaná a közfigyelmet. Különben is: a külhonból évtizedek után hazatért Téglássy miért ne élvezhette volna a legendás hírű magyaros vendégszeretetet? Másfelől: emberrel esik meg, hogy néha feledékeny, s kimegy a fejéből, hogy ha rendelünk, akkor fizetni is szokás, mert ez így van rendjén. Az eset így bekerülhet a lomtárba, legfeljebb a tanulsága figyelemre méltó. Máskor másféle számlákról is hallhattunk az utóbbi időben, de azoknak nem kerekítettünk mindig ekkora feneket. Pedig ama fedezetlen számlák (csekkek) nem egymillióról, hanem sokkal többről szóltak, s a pénzek eltűntek kézen-kö- zön. Majd jött az új „csodaszer”, a különféle adóskonszolidáció, s hipp-hopp egycsapásra megszűntek a gondok. (Tessék visszagondolni egynémely fővárosi prominens pénzintézet illusztris személyiségére, de lejjebb is célozhatunk, az elhíresült takarékszövetkezetig). Jut eszembe erről, a legvalószínűbb az elnöki számla rendezésénél az adóskonszolidáció, merthogy a vendég adós volt, de a tartozás elrendeztetett, a szálló konszolidálódott. Most már csak az marad rejtély előttem, hogy vajon miért nem lehet azt a sokezer lakáshitel-törlesztőt is ilyen konszolidációs mutatvánnyal megszabadítani nagy terhétől? Elvégre miként a pénznek, a tartozásnak sincs szaga. Kikiabálni pedig egyenesen illetlenség. Az Üvegtechnikai Termelési Társulás nyírszőlősi üzemében hőkezelik a kész termékeket Elek Emil felvétele Előbb vagy utóbb Réti János zigorítják a priva- V tizációs tranzakciók kJ ellenőrzését és várhatóan még ebben az évben átvizsgálják a vagyonügynökség valamennyi korábbi döntésének hátterét is — közölték a hírközlő szervek egy sajtótájékoztatón elhangzott információ alapján. A bejelentés fölöttébb elgondolkodtató. Elsősorban a társadalom azon, sajnos többségi részének, amelyik legjobb akarata ellenére sem tud részese lenni ezeknek a tranzakcióknak, mert legfeljebb hallomásból értesül a folyamat ilyen-olyan vagy amolyan fordulatairól. Röviden: mert nincs miből privatizálnia. Ezek a hallomások — hangsúlyozom: lehet, a felük sem igaz — olykor mesébe illő manipulációkról, csillagászati összegekről, döntések megolajozásának klasszikus módszereiről adnak hírt. Már egy ideje ott lengedezik bizonyos botrányok szellőcskéje az egész privatizáció körül és tessék: most — MOST MÁR! — szigorítják az ellenőrzést is.. A hallomásból értesülő pedig csak kérdéseket fogalmaz meg magában: tehát eddig nem volt szigorú az ellenőrzés? Hát akkor milyen volt? Milyen a nem szigorú ellenőrzés? Mit gondoltak ott legfelül, hogy az ember kibújik a bőréből és eredendően más lesz, mint amilyennek attól fogva elkönyvelhető, hogy előjött barlangjából a Ne- andervölgy tájékán. A privatizáció már megy egy ideje és akkor most szigorítják az ellenőrzését! Félő, hogy a Halak méretesebbje ezalatt már átsiklott azokon a réseken, amiken át lehetett siklani. Viszont ha van nyom és van bot, akkor a többi már egyszerű. de még csak elmutogatva tudják megkérdezni, hol a vécé. Jönnek hosszú, tömött sorokban, mert az emberek jobban hisznek a lehetetlenben, ha nem kell megdolgozniuk érte, mint a lehetségesben, ha meg kell mozdítani a kisujjukat. S hogy mit és hogyan kell tanítani nekik, ha befizetik a lóvét? Amit és ahogy akarunk! Lemorzsolódnak? Hál Istennek! Csalódnak bennünk? Na és? Legfeljebb nem jelentkeznek többet a hirdetésünkre. Bőven marad még a gyors és munka nélkül megszerezhető nyelvtudásra áhítozó magyarok között lusta és hiszékeny, néhány millió. Nem kell félni kedves nyelvtanításból meggazdagodni vágyók, nem halunk éhen. Good luck! — ahogy a francia mondja. Nyelvtanoktatás gondolatátvitellel! A nagyszótár bevágása napi három tablettában!” Meglátja kedves olvasónk, az emberek özönleni fognak, hogy befizessek a huszonötezerforintot. Jönnek, akik már tízszer kezdtek hozzá a nyelv tanulásához, de még sosem jutottak túl a „nyáron szép az idő, télen esik a hó” szövegű alapmondatok idegborzoló izgalmán. Jönnek, akiknek annyi nyelvérzékük sincs, hogy megkülönböztessék a sót a cukortól. Jönnek, akiket már kineveztek irodavezetőnek az adott országba. Ebben a szellemben kell megfogalmazni a hirdetést, például így: „Ultraszuperin- tenzív angol nyelvtanfolyam kezdőknek. Nyelvet akar tanulni, de nincs ideje? Nem baj! Kedve sincs? Nem baj! Szorgalma sincs? Nem baj! Négy hét múlva felsőfokú szinten fogja beszélni a nyelvet, ha jelentkezik szuperult- raintenzív kurzusunkra. Beszédtanítás alvás közben! v. < . >v §$$8 HÜ i nak minél könnyebben és gyorsabban a vágyott tudáshoz (pénzhez, sikerhez, boldogsághoz). Jelszavuk: most, de azonnal! f Y a nyelvtanításból 1—1 akar meggazdagodik 1 ni kedves szegény olvasónk, akkor jó, ha tud azon a nyelven, amit tanítani akar. Nem kötelező, csak javasolt. (Eddig tanácsaimból már kideríthette, hogy sohasem a szakmai tudás hozza a sok pénzt, csak annak látszata.) A nyelvtanítás legnehezebb és a legtöbb időt és energiát fölemésztő feladata a világhírű budapesti nyelviskolák szerint, az újsághirdetések megfogalmazása. Men nehogy azt tessék már hinni, hogy az emberek özönleni fognak, ha megírja, hogy Ox- fordban szerezte a diplomáját, húszéves tapasztalai áll a háta mögött és már egy szuahéli makáka majmot is megtanított svédül. Kit érdekel? Az embereket csak az érdekli, hogy miképpen juthat-
