Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-17 / 40. szám

1994. február 17., csütörtök Mmmmmmmmmmmmmmmmmmmm HÁTTÉR Egyirányú utcában futnak Kitört a sertéspestis, egy reményteljes szerződést a bankbotrány hiúsított meg A látvány nem éppen optimista A szerző felvétele Szőke Judit Tiszalök (KM) — Néhány nap híján két éve, hogy a ti- szalöki húsüzemben jártam. A 86 százalékig a Tiszavas- vári Afész tulajdonában lévő Tiszahús Kft. feldolgozója jócskán veszteséges volt, ám jelentkezett egy vevő, dr. Szabolcs Tivadar. O magán­tőkét, hiteleket (köztük Vi­lágbankit is) gyűjtve, először egyedül, majd két társával, immár Három Húsos Kft.- ként hajlandó volt a több tízmilliós vételárat kifizetni. Már a formaságok során konf­liktusba, időháborúba bonyo­lódott vevő és eladó. Veszély­be kerültek az új tulajdonos el­ső fővárosi, hosszú távon szé­les piaccal kecsegtető rende­lésteljesítései. Kísértetüzem Ez az adásvétel a privatizáció előjátéka volt, meglehetősen sok feszültséggel, kudarccal. Akkortájt a dolgozók még fölöttébb nem értették: őket miért nem tájékoztatja senki. Nyugtalanul, gazdátlanul szo­rongtak a szűk folyosón. Nyi­latkozni sem igen mertek, egyszer ugyan intettek, men­jünk hátra, de csak gyanakvá­saikat tudták megosztani ve­lem. A helyzetet mindenki ré­széről a bizalmatlankodás jel­lemezte. Talán egy kicsit a ré­gi felfogás és az új szemlélet is viaskodott egymással. „Tusá- kodik a magántőke. Egy kicsit önmagával is” — ezek voltak annak a bizonyos cikknek az utolsó mondatai. Folytassuk ott a történetet, ahol abbama­radt. A portás szúrósan tekintett az idegenre, sokáig forgatta a kulcsot a kapu zárjában. Se áram, se víz, se fűtés. Mint egy kísértetház, olyan a nem mű­ködő üzem. Fizetésnap volt, de a hetvenből a tizenegy még megmaradt alkalmazott (új beosztásukat tekintve vagyon- védelmisek) üzenetet kapott: nem lesz borítékosztás. Össze­verődtek néhányan panaszra az egyik dolgozó házában. Munkanélküliek, egyikőjüket üzemi baleset érte, még táp­pénzen van, amit persze nem kap (pedig „lefogták”). Sokak­nak tartozik a tulajdonos még a szeptemberi’ fizetéssel is. Olyan hat hónapja, hogy nem is látták, állítólag Svájcban van. Szerintük az volt a baj, hogy a hiteleket másra fordí­tották, a pénzt „elhazudták”, valaki felvette, és megpattant. Őket meg kiforgatták, mint a kártyát. Hová forduljanak? Teljesen tanácstalanok. Még tárgyalniuk sincs kivel. Tu­domásuk szerint valaki már meg akarta venni az üzemet, de a „szentély-ajtón” hiába ko­pogtak. A férfi egyre zabo­sabb: az országnak nem lenne szabad hagyni, hogy ilyen legyen... Nyilván a ki nem fizetett minimálbér is nagyon érzé­kenyen érint sok családot, de talán a kistermelők a legna­gyobb vesztesek. Ahogy Szepesi Gyulától, a környéki sertéstenyésztők szervezőjétől Tiszaeszláron megtudtam, csak ott négyszázezerre rúg a restancia. De nyírbátori, haj­dúnánási kistermelők is vár­nak a jussukra. f Várjanak türelemmel O csak azt tudta mondani a türelmetlenkedőknek, amit ne­ki: várjanak. Bár szerintem — mondta négyszemközt —, ihatnak a pénzükre hideg vi­zet. Pedig bizony, nagyon sok­ba kerül ma egy disznó fel­nevelése! Oláh Lászlóné, a Tiszavas- vári Áfész ügyvezető üzleti titokként kezeli, náluk meny­nyivel van mínuszban a Há­rom húsos, csak annyit mond: sokkal. A Tiszahúsnál (mely éppen a felszámolást éli) fenn­álló vételár-hátralék apportér- ték-csökkenést eredménye­zett. Szabolcs Tivadar a hírekkel ellentétben Svájcnál valame­lyest közelebb, Szerencsen tartózkodik. Készséggel állt rendelkezésre. Fenyegető le­velet mutat, majd a csapás­sorozatot részletezi keserűen. Éppen akkor esett vissza a kereslet, amikor megvették az üzemet, hamarosan kitört a sertéspestis, egy reményteljes hitelszerződést pedig a kitörő bankbotrány hiúsított meg. Egyszer csak a sertés is elfo­gyott, készpénzük nem volt, mert már az induláskor for­góeszközhiányban szenved­tek. Megjárta a hitel- és ka­matkálváriát. Dehogy bújkál! Segítséget keresett. Több nyu­gati országban és itthon is megpróbált magán- és banki hitelhez jutni. Csábított ide külföldi befektetni szándéko­zót, aki azonban rossz tapasz­talatokat szerezvén a magyar viszonyokról, visszatáncolt. Legjobban a kistermelőket sajnálja. Késedelmi kamattal együtt szeretné nekik kifizetni a 10-12 milliót. Persze, jelent­hetett volna csődöt, de a fel­számolás után a beszállítók­nak még a remény sem maradt volna meg. Az ügyvezetőnek továbbra is az a célja, hogy az üzem újrainduljon, mert nagy le­hetőséget lát benne. Az em­berekkel meg jól megvolt, őket sem hagyná ki a kárpót­lásból. Ezért semmiképp sem akarja eladni a céget, pláne nem értéken alul. Szándék nélkül — ígérem, mindent megte­szek, bár tudom, ezt a választ keveslik. Remény nemcsak- hogy van, de az megalapozott. Semmi szándékom nem irá­nyult arra, hogy bárkit meg­károsítsak, mert én bizalom­mal és jóindulattal közeledtem mindenki felé. Áldozatai va­gyunk a gazdasági- és társa­dalmi ellentmondásnak, egy­irányú utcába futottunk. Saj­nálom. Annyiféle fogyókúrát kínálnak, ahány haj­növesztő szert, mégis tele van az ország kopaszok­kal és kövérekkel. Vagyis egyik se használ. Vagy a sze­rek, és módszerek nem elég hatékonyak, vagy a kövérek nem elég állhatatosak. Vagy mindkettő együtt igaz. Az egyik kúra szerint kop­lalni kell és számlálni a kalóriákat minden étkezés­kor, a másik szerint mindent ehetsz, mert a zsírokat le­bontja egy gyógyszer. Vannak, akik diétás recep­teket kínálnak sok mozgás­sal, szaunát, aszkézist, a zsírpárnák leszívatását. De egyik sem eléggé hatékony, csak a betegség. Vagy az én receptem. A geurmanok többsége szeret és tud főzni. Szakács- könyveket bújnak, kipróbál­nak és ha sikerül, ha nem, megeszik főztjeiket. Az én re­ceptjeimet, étrendemet, ét­kezés előtt vagy alatt kell kipróbálni. Heti étrendeket árulok. Egy hónap alatt 10 kilót fogyhat, ha rám hall­gat, ha engem olvas. Ara csak ezer forint. Bárki meg­rendelheti, címem a kiadó­ban. Csak fényképes levelek­re válaszolok. Soványak, szélhámosak és analfabéták kíméljenek. Példaként álljon itt egynapi étrend: Reggeli: két kemény tojás majonézzel. De a tojásokról, amikor felbontjuk derüljön ki, hogy záp, a majonézről, hogy avas. Hozzá ehetünk egy szelet kolbászt, melynek héján meglátszik, hogy a kamrában megrágta az egér. Hozzávaló egy szelet kenyér, amelyik a nejlontasakban a sok napi látás-futás után este szeret kiadóson étkezni. Akkor is, ha fogyókúrázik. Hadd kínlódjanak éjszaka az emésztéssel a giliszták! Va­csorára hétfőre javaslom a hurka-kolbászt, savanyú ká­való tárolástól középen meg- zöldült. Folyadékként iha­tunk egy csésze kakaót oda- kozmált tejből, olyan pohár­ban felszolgálva, amelyiknek a pereme rúzsfoltos. Ebéd: előétel hortobágyi húsos palacsinta, melyben túródarabok utalnak az elő­ző napi palacsintamaradék­ra. Levesként fogyasszunk kaifiollevest, benne fehér, puhára főtt kukaccal. Az ebéd fénypontja legyen bor­júláb rántva, hasábburgo­nyával. A hús bundája alól időnként kibukkanó lila pe­cséttel, melyet a vágóhídon ütött rá az állatorvos a kényszervágott állat comb­jára. A vékonyra szeletelt burgonya színe rózsaszínű, ízesítése matadoros. Desszertnek fogyasszunk fuszikos almát vagy süte­ményt. Esetleg franciakré- mest, amelyikbe belesült egy zöld légy. Étkezés közben csevegjünk asztaltársainkkal emésztési zavarainkról. Vacsora: a magyar ember posztóval. Előtte féldeci szatmári szilvát, fogmosó pohárból. A hurkába legyen némi homokszemcse, utalva a béltisztítás alaposságára, a kolbászban találjunk több hosszú, szőke hajszálat. A kenyér rágicsálása közben jusson eszünkbe, hogy eltör­het a protézisünk és hogy a sa\>anyú káposztát a nagypa­pa taposta a gombás lábá­val. Utána ihatunk sört, de ve­gyük észre, hogy zavaros, mert lejárt a szavatossága, vagy bort, tele dugótörme­lékkel. Takarékosabb ember va­csorára megeheti a déli ma­radékot. Akinek esetleg mindettől elmegy az étvágya, az rendelje meg a teljes heti étrendet. Garantálom, hogy a többi nap menüje még un­dorítóbb. Olvasatuktól rá se tudnak nézni semmilyen étel­re, s csak azért nem példáló­zom velük tovább, mert ne­kem pedig hízókúrát rendelt az orvos. Munkát mielőbb Nyíregyháza (KM) — A kor­mány ismét a fontos napirend­jei közé sorolta a munkanélkü­liség kezelését — kaptuk a tájékoztatást a Kormányszó­vivői Irodától. A tájékoztatást megyei információkkal egé­szítettük ki a megyei munkaü­gyi központban. E szerint minisztériumi, il­letve kormányszinten javasla­tok születtek a foglalkoztatási törvény módosítására. A mó­dosítás célja a mielőbbi mun­kába állás elősegítése, a mun­kahelyteremtés, illetve mun­kahelymegtartás. Egy javaslat szerint a munkanélküli beje­lentési kötelezettség mellett — legfeljebb 3 hónapra — korlátlan összegben és esetben munkát vállalhat, amelynek időtartamára a munkaügyi központ a járadék, illetve a pá­lyakezdők segélyének folyó­sítását szünetelteti. A támo­gatásban részesíthető, köz­hasznú munkavégzést szerve­ző munkáltatók köre kiterjed a közhasznú társaságokra is. Ki­emelten támogatják az átkép­zéseket. (A megyei munkaü­gyi tanács kiemelt keretet sza­vazott meg erre a célra.) Pá­lyakezdő munkanélküli fiata­lok is élhetnek majd a vállal­kozásba kezdő munkanélküli­ek számára biztosított támoga­tási formákkal. (Ez a módosí­tás megyénkben mejdnem öte­zer fiatalt érinthet.) A munka­adói járulék mértéke csökken 7,2 százalékról 5 százalékra. Házon belül Balogh József jr y jból aktuális téma # / lett a kárpótlás. L/ Nemcsak az is­métlésre adott lehetőség mi­att, hanem mert nem zárult még le az előző sem és a lassúságot sokan annak tu­lajdonítják, hogy végrehaj­tására nem a legjobb, a leg­egyszerűbb megoldást vá­lasztották. A napokban a megyei földhivatal vezetőjével be­szélgettem, ott került szóba: mit tartott volna a földhiva­tali szakembergárda gyor­san eredményt hozó jó meg­oldásnak. Javaslatuknál abból az egyszerű meggondolásból indultak ki, hogy a ter­melőszövetkezetek tulajdo­nában lévő földek döntő többsége pártoló tagok tag­sági viszonyának megszű­nése, kilépők földjének megváltása, elhalt idősebb szövetkezeti tagok nem tsz- tag örökösei földjének meg­váltása címszó alatt került a termelőszövetkezetek tu­lajdonába. Mivel a megváltási hatá­rozatok a földhivatalok ren­delkezésére álltak, sokkal egyszerűbb lett volna azt mondani, hogy ezek alap­ján mindenkinek állítsák vissza a tulajonjogát, s utá­na már tulajdonképpen csak a kárpótlási, illetve a megváltási határozaton szereplő aranykorona-ér­tékhez kellett volna tenni három nullát, levonni be­lőle a megváltási ár össze­gét és ami marad, az lenne a kárpótlási jegy aranyko­rona-összege. Ugyanez vonatkozik az állami tulajdonbavételekre is, mert az úgynevezett in­gyenes örök használatában lévő földek, mint állami tu­lajdonú földek kerültek a termelőszövetkezetek hasz­nálatába. Valamikor azonban eze­ket is valamilyen állami tu­lajdonba vették, vagy meg­váltották, vagy felajánlot­ták, esetleg kényszerfel­ajánlás címszó alatt kerül­tek a szövetkezetbe. Így döntő többségükben ezekre is volt vagy a földhivatal­ban, vagy az állami levél­tárban úgynevezett végha­tározat, vagy állami tulaj- donbavételt elrendelő ha­tározat, vagy a belterületi ingatlanok korábbi igény- bevételével kapcsolatos ál­lami tulajdonbavételi hatá­rozat. Hogy mennyire elfogad­hatók az említett okmányok, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy valamennyi fel­használható volt a jelenlegi megoldás végrehajtásánál is. / Es ha elsősorban ezeket használják fel, nem a régi sok ezer vagy sok tízezer betétről készítenek másola­tot, akkor lényegesen egy­szerűbb lett volna a földhi­vatal, meg a kárrendezési hivatal munkája is. Arról nem is beszélve: mennyivel egyszerűbben és gyorsab­ban ment volna a kárpótlási törvény végrehajtása ak­kor, hogy ha mondjuk a földhivatalt bővítették vol­na egy kárpótlási osztállyal és egy házon belül, nem le- velezgetve tudták volna az adatokat kérni, vagy adni egymásnak. Több megbecsülést Dankó Mihály y-j rdőhorvátiban né- #-/ hány hónapja egy 1—J férfi bajonettel agyonszúrta a polgármeste­ri hivatal egyik alkalmazott­ját, az igazgatási csoport- vezetőt. Most már arról szól a rádió tudósítása, hogy a tettest bíróság elé állították. Nem tudom, a csoportvezető hány gyermek édesanyja volt, volt-e férje, éltek-e még a szülei, de azt tudom, értel­metlen halála mindenkit meg kell, meg kellett, hogy döbbentsen. Hivatalnokok, köztisztvi­selők — sokszor és sokan nyilatkoztak róluk leki­csinylőén, elmarasztalólag. Lehet, néhányszor indokol­tan is. De — és ez a lényeg — a nagy többség becsü­letesen, tisztességesen, az ügyfelekben az embert látva végzi munkáját. S mi a kö­szönet? Sokszor még egy jó szó sem. Hisz neki ez a kö­telessége. Igen. Kötelessé­gük végrehajtani a törvé­nyeket, a rendeleteket, amit nem ők hoznak. Ókét szid­ják, ha nem kapnak segélyt, ha szabálysértést követnek el és jön a könyörtelen fele­lősségre vonás az elkövetett cselekményért. Frontharcosok ők, akik­nek nap mint nap meg kell vívni küzdelmüket az ember ellen, az emberért. Sokan nem értik meg helyzetüket, veszekednek velük, hajto­gatják vélt vagy valós iga­zukat. S ha ez sem használ, megöléssel fenyegetőznek, amit bizony néha — az erdőhorváti példa is mutat­ja — komolyan kell venni. Különösen a kisebb telepü­léseken vannak zaklatásnak kitéve, ahol nincs fogadó­óra, fogadónap, mert min­dig nyitva áll a községháza ajtaja az ügyfelek előtt. Szinte magánéletük sincs, otthon, az utcán megállítják őket a lakók. Tudom, volt idő, amikor a történelmi örökségünkből adódóan méltán kellett félni a hivatalnokok hatalmától, de mára ez a kép megválto­zott. Nem lehet hatalom egy íróasztal, egy beosztás. A köztisztviselők valóban a közt szolgálják, az államot, az állampolgárt. Ha ehhez megvan bennük a megfelelő alázat és tisztelet, feltétle­nül több megbecsülést ér­demelnek. Az igazság érvényre jut­tatására különben sem megfelelő módszer a hang, illetve a testi erő Nem lehet terror és félelem alatt dol­gozni, mert az csak a figyel­met tereli el és még ne­hezebb lesz ebben a kissé túlszabályozott világunk­ban eligazodni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents