Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-16 / 39. szám
HÁTTÉR Nem csak a segély a megoldás Szociális minimumok • Céltámogatások • Válságkezelési programok harmadik éve Marik Sándor Nyíregyháza (KM) — Megyénk többszörösen hátrányos helyzetű — oly sokszor hangzott már el ez a megállapítás, hogy szinte el is vesztette tartalmát. A megyei ön- kormányzat legutóbbi ülésén azonban Kovács Ibolya, a Népjóléti Minisztérium főosztályvezetője a szociális válságkezelés eredményeiről, terveiről tartott tájékoztatójával életet lehelt a kö- vülni látszó folyamatba. A fontosabb programok jellemzése mellett mindenütt megjegyezte: mennyi pénzt áldoztak egy-egy célra, s azzal mit értek el. Összességében 462 millió forint központi támogatással, az önkormányzatok saját erőforrásainak, más támogatási formáknak bevonásával az elmúlt két év alatt a szociális ellátásban közel egymilliárd forint érték jött létre a megyében a szociális ellátásban. Mindezekkel megközelítően ezer munkahelyet hoztak létre és számottevően növekedett az ellátottak száma. Pályázatolvasás Az országosan rendelkezésre álló pénzek egyhaimadát használták fel Szabolcs-Szat- már-BeregbenTNem aprózták el az összegeket, ráadásul arra is tanították a kis települések vezetőit, miként kell megtöbbszörözni különböző pályázatokon a szociális fejlesztésekre kapott milliókat. Nagyon jelentősek voltak a kistérségi szociális válságkezelő programok. Ezeknek célja az átlagnál lényegesen rosz- szabb társadalmi jellemzőkkel rendelkező területek, társadalmi rétegek számára a helyi szociális ellátás alapvető megerősítése, főleg az ilyen sajátos célokat szolgáló beruházásokkal. Ide tartozik a szociális Idős emberek pihenőben célú munkahelyek létrehozása, az önkormányzatok szociális vállalkozásainak támogatása, új tevékenységi formák ösztönzése. Különösen fontos azonban — hangsúlyozta a fő- osztáyvezető —, hogy mindezeket aktív szociálpolitikai eszközökkel érjék el, ugyanis a minisztérium változatlanul nem tudja vállalni a segély jellegű támogatásokat, az önkormányzatok pénzügyi hiányainak pótlását. Már a kezdet kezdetén kitűnt, hogy a települések vezetői nagyon különbözőképpen „mozdultak rá” a programokra. Meg kell tanulni pályázatot olvasni, el kell fogadtatni a kedvezményezettséget, jól kell tudni mozgósítani a már meglévő pénzeket. A helyi kezdeményezőkészség, az egymáshoz közeli, hasonló gondokkal küzdő települések összefogása ugyancsak segít pénzek megszerzésében és jó felhasználásában. Modellkísérletek Természetesen konkrét eredményekről is tájékoztatást kaptunk. A szociális minimumok megteremtése során például 11 helyen alakítottak ki konyhákat a szociális étkeztetéshez, 25 millió forintért. A házi gondozáshoz 40 telepüf lésre vettek gépkocsit. Idősek klubját és szálláshelyeket 18 helyen 30 millió forintért létesítettek. Komplex intézmények kialakítására (családsegítők, gondozási központok, cigánycsalád-segítők) 11 helyen húszmillió forintot áldoztak. Kísérletek színhelye is megyénk. Ezek közül — mint legeredményesebbeket — a nyolc helyen szervezett falu- gondnoki rendszert, a tíz településen elkezdett szociális földprogramot, és a tizennégy helyen kialakított szociális diszkontbolt-hálózatot említette Kovács Ibolya. Remény van arra, hogy az jgy elköltött mintegy 50 millió forint hosz- szú távon kamatozik majd a t települések javára. A szociálpolitikai szakmai programok elsősorban a szociális alapellátás kiépítését célozzák, a család-, gyermek-, ifjúságvédelmi intézmények, szociális szolgáltatások, rehabilitációs tervek támogatását jelentik. Elbírálásuk során előnyben részesültek az elma- radott települések. Az országos értékelésből látható — mondta a főosztályvezető —, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg az utóbbi két évben a megyék ! többségéhez képest több pályázatot adott be és arányaiban Balázs Attila felvétele több támogatást kapott (120 millió forinr képében 17-18 százalék). Minimum három év Néhány céltámogatás eredménye később érik be. A szociális otthoni helyek bővítéséhez korábban kisebb összegeket kapott Jánkmajtis, Nagyhalász, Nyírkércs, de tavaly már 20 millió jutott a győrtele- ki, mérki otthon új pavilonjaira, amely egy 80 milliós támogatás részösszege. — Minimum három év kell ahhoz — fogalmazott Kovács Ibolya —, hogy a válságkezelő programok kellő hatást fejthessenek ki. Most a legfontosabb, hogy azokon a településeken (a megyében 100 helyen), amelyeken jelen vagyunk, tartóssá tegyük az elindított felzárkóztatási folyamatot. Azt szeretnénk, ha állandó és kétoldalú lenne az információáramlás, minél többen ismernék és tudnának élni a pályázatokkal. Végül sok még a tartalék az alkalmi társulásokban, önkormányzati szövetségekben valamint a települési komplex programok helyi feltételeinek megteremtésében, tehát abban, hogy az egyes programok egymásra épüljenek, egymást kiegészítsék, erősítsék. Éneklő ifjúsági napok áprilisban Nyíregyháza (KM) — Éneklő ifjúsági napokat rendez a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége és a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Kórusok Egyesülete az idei tavaszon, április 28-30 között abból az alkalomból, hogy 25 éves a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszéke. Az esemény védnöke Mádl Ferenc, művelődési és közoktatási miniszter. Díszhangversennyel veszi kezdetét a rendezvénysorozat április 28-án délután a Bujtosi Szabadidő Csarnokban, majd a főiskola kórusainak hangversenye, népzenei bemutató, táncház lesz az esti program az iskola Mozaik-termében. A rendezvény második napján énekkari bemutató, kórus- hangképzés szerepel a programban, majd kortárs magyar zeneszerzőkkel folytatnak nyilvános beszélgetést bemutató előtti darabjaikról, illetve sor kerül a főiskolai hallgatók diploma-hangversenyére, este pedig a budapesti, az egri, a szegedi, a szombathelyi tanárképző főiskolák hangversenyét tartják ugyancsak a Sóstói úti épületben. Az esemény iránt már is élénk az érdeklődés, a távolról érkező vendégeknek korlátozott számban szállást és étkezést is tudnak biztosítani, melynek pontos részleteiről az ének-zene tanszéken adnak bővebb felvilágosítást az érdeklődőknek. G álái Jóskának utoljára negyvenöt elején volt szerencséje, amikor nem orosz fogságba került, hanem amerikaiba. Később sokszor elmesélte, milyen jó sorsa volt a fogolytáborban. Még csokoládét is kaptak. Mégis hazaindult, amint tehette, pedig sokan próbálták lebeszélni. Mert Mariska, a kis cselédlány, akitől mindig tiltotta az anyja, otthon maradt. Na meg, a főd is. A főd, mely nélkül nem tudta elképzelni az életét, mely még a háború poklát is segített túlélni. Mert amióta az eszét tudja, mindig azt hallotta, ősei vérrel szerezték a birtokot, azt neki kell megőrizni, továbbadni. No, nem sokat gyönyörködhetett a fődjében. Alig vergődött haza, letartóztatták, azt mondták, amerikai kém, hurcolták egyik börtönből a másikba, és vallatták, vallatták... Csak öt év múlva tért haza. Addigra Mariska hozzáment egy részeges csavargóhoz, aki valami bizalmi állásban volt, de mindenki csak besúgónak tartotta. Azt mesélték, Gáldiné kergette bele ebbe a házasságba, mert mindennap azzal nyaggatta, az ő fia úgysem vesz el olyan lányt, akinek nincs semmije. Hiába mondták neki, hogy ne hordja fenn az orrát, mert már tőle is elvettek mindent, ő hajthatatlan maradt. Fatális tévedésnek tartotta az egész körülötte zajló felfordulást, és biztos volt abban, hogy hamarosan azt mondja majd valaki: bocsánat, tévedtünk, vissza az egész. De hiába várta. Jóska fo- gatosként kereste szerény kenyerét. Messze elkerülte Ma- riskáék házát, de a pletykák hozzá is eljutottak. Amikor azt beszélték, hogy üti, vágja a férje, lomha vére felforrt és ökölbe szorult a keze. Aztán egy este megtörtént a baj. Épp akkor hajtott el a kapu előtt, amikor az asszonyt az udvaron ütötte-verte a férje. Jóska leugrott a bakról és úgy helybenhagyta, hogy egy hétig feküdt élet-halál között. Ot persze letartóztatták, hatóság elleni erőszak és összeesküvés volt a vád. Húsz évet kapott, de csak hármat ült le, maga sem tudta, miért engedték hirtelen haza. Mariskának már három gyermeke volt, s azt beszélték, hogy a férje komiszabb, mint addig. Ahogy a pesti forradalomról megérkeztek az első hírek, gyorsan eltűnt valahová. Mondják, ekkor Mariska és Jóska között újra felizzott a régi szerelem. Igaz-e, nem- e, ma már lehetetlen kideríteni, de tény, hogy Mariska negyedik fia kiköpött Gáldi. Észrevehette ezt a férj is, mert a gyermeket kiváltképp utálta. Aztán egy napon fogta a családját és beköltözött a városba. / óska soha többé nem látta őket. Ettől kezdve csak kornyadozott, szo- morkodott. Egyre gyakrabban öntött fel a garatra. Aztán egy langyos, kora őszi reggelen elment, hogy befogadja a főd. Nem hagyott másta világra, csak egy fiút, aki apa nélkül nőtt fel. Kovetkezmeny Nábrádi Lajos A következő hetekben, hónapokban újabb vasutasok válhatnak munkanélkülivé megyénkben, s ez — bármily furcsán hangzik — nem kis mértékben következménye a jugoszláviai válságnak. Azt tudják a híreket olvasó, hallgató emberek, hogy a MAV- nak sok milliárd forintnyi kára van a délszláv válság miatt. Azt már kevesen tudják, hogy e válság egyik legnagyobb kárvallottja Záhony és térsége. A rendszerváltás után többször megírtuk lapunkban: a záhonyi vasútigazgá- tóságon a jugoszláv, az olasz, a francia és az ukrán vasúti vezetők egymásnak adják a kilincset. E sorok írója magyarul is beszélőjugoszláv üzletemberekkel készített riportot a vasutasvárosban. Az egyik szabolcsi tsz, illetve kft. előzetes üzleti megállapodást kötött a jugoszláv üzletemberekkel. Az átrakókörzetnek sok-sok munkát ígért a Távol-Kelet és Dél-Kelet-Európa közötti tranzit forgalom. Sajnos, ez az üzlet is kútba esett. A vasút terméke az átrakás és a szállítás. A MAV-nak mindig is a tranzit szállításokból származott a legtöbb bevétele. S a déli háború miatt nem csak a vasútnak, néhány ipari üzemnek is tetemes a vesztesége. Időszerű e témáról beszélni mostanában, amikor az ultimátum hamarosan lejár és esetleg bombázni fogják a szerb katonai állásokat. A déli háború nem csupán katonai és politikai, hanem mindnyájunkat hátrányosan érintő gazdasági ügy is. A háború befejezése viszont lehetőséget adna a munkára váró szabolcsi építőknek, hogy résztvegye- nek a déli szomszédunk újjáépítésében. Gondos munka, szép ház Nyíregyházán Elek Emil felvétele Lupis lop is... Balogh József T TT a j°Sász lennék, t—i most magamra A A szólnék: Józsi, ne prejudikálj, hogy mondhatod a druszádra hogy tolvaj, amikor olyan nagy ember, hogy Pesten egy brókerházat neveztek el róla. A Lupis brókerházat. Azt, ami olyan híres lett az utóbbi hetekben, azt amelyikre a honvédelmi- és a belügyminisztérium sok száz milliót bízott, hogy ne hagyják pihenni, forgassák meg azt a pénzt, hadd növekedjék a tőke. Aztán mikor már kiderült, hogy baj van, vagyis, hogy eltűntek a százmilliók, akkor a vasutasok még löktek rá egy lapáttal, odairányitot- tak még vagy kilencszázmilliót. Az oka a hírek szerint az volt, hogy a vasutastársaság államkötvényeket jegyeztetett a Lupis brókerháznál, így az üzlet nem hogy a várt árfolyamnyereséget nem hozta, még annak d lehetősége is fennáll, hogy a befektető a pénzéhez sem jut többé hozzá. Előtte persze keresgethetik hónapokig gazdasági szakemberek, elemezhetik majd hetekig a gazdasági rendőrség tagjai, a jogászok: vajon mi történt azzal a mai ismeretek szerint két- három milliárddal, rossz befektetéseken úszott el, vagy valaki hozzábabrált a pénzhez, ám ettől az nemigen kerül elő. Lehet azért megnyugtató sorokat is olvasni, hogy — miként a takarékszövetkezetek esetében történt — a kisbefektetők érdekei semmilyen módon nem sérültek, a brókerház pontosan és precízen teljesíti a kisbefektetők valamennyi tőzsdei megbízását. De ez valami olyasmi, mint a Rejtő regényekben található, akkor tör ki a pánik, amikor elhangzik a felszólítás: mindenki őrizze meg a nyugalmát, a rendőrség minden körülmények között fenntartja a rendet. Hogy mi lesz a nagybefektetők pénzével? Azt ma még nem tudni. Csak annyit szoktunk meg az elmúlt fél évszázad alatt, hogy lopni, csalni csak nagy tételben szabad. Az áruházi kis tolvajokat megbüntetik, a mil- liárdok viszont behajthatatlanok. És ennyi pénzért megéri leülni azt a 4-5 hónapot. Már persze ha bebizonyosodik, hogy Lupis lop is. /T994. február 16., szerda _____
