Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-15 / 38. szám
1994. február 15., kedd HATTER Árleszállítás szezon előtt Új gépsor, új termék • Negyven forint engedmény • Hús, zsír és bőr helyett Balogh József Nyíregyháza (KM) — Kezdetben volt a szezonvégi kiárusítás. Aztán — nyilván kellő tapasztalatok birtokában — a szezon közepére tevődött át a vásár, most pedig hol még a szezon(?), s máris kezdődik az árleszállítás. Az igazsághoz azonban hozzátartozik: nem valószínű, hogy mindenütt így van, sőt azt sem illik elhallgatni, ahol a szezon előtt kezdődik a szezonvég, ott hanyományosan pangó időszaknak nevezhető a szezonelő. Visszaesés év elején — Nem is tagadjuk, így van — mondja Demetemé Hosszú Edit, a megyei húsipari vállalat utódjaként, helyén és szerepében működő vállalkozás ügyvezetője —, hiszen a tél vége, a naptári év eleje mindig »is gyenge időszak volt a húsipar életében. A korábbi okokhoz — a házi disznótorokhoz, a karácsonyiújévi költekezés utáni laposabb pénztárcához — mostanában még a munkanélküliség miatti pénztelenség is hozzájárul, nem váratlan dolog tehát a forgalom csökkenése. Bogdányi Ferenc, a kft. termelési vezetője toldja meg azzal, hogy az év eleje a húsipari vállalatok életében mindig is visszaesést hozott. Ezzel a termeléscsökkenéssel magyarázható a létszámcsökkentés is: hetven embertől voltak kénytelenek megválni, de abban reménykednek, ha nő az igény termékei iránt, újból emelkedhet a létszám. — Pedig most új, méghozzá igényes termékkel bővítettük termékeink sorát — mondja Demetemé —. Korábban Budapesten gyártották a sonkát, Ebből lesz a húsvéti kötözött sonka most mi készítjük. Egy nagy értékű fóliás sonkagyártó gépsort telepített ide a kft., innen látjuk el a helyi és a budapesti piacot is fóliás sonkával. Ez most kiváltképp aktuális termék, hisz közeledik a húsvét, a leghúsosabb ünnepe az egész évnek. Ilyenkor fogy a legtöbb, s ha szükségesnek is tartják olcsóbb árukkal is feltölteni boltjaikat és kínálni más boltoknak is, a füstölt áruknak és a friss termékeknek egyaránt nagy keletje van. Olcsóbb árut is Egy kis leltárt készítünk, de a közreadás szinte lehetetlen, hisz 50-60 féle termék készül a nyíregyházi húsüzemben természetesen a húsféléken kívül. És nincs benne a skálában az a sor, amelyiket választék- bővítés címén a Pick szalámigyártól vesznek, hogy megrendelőik ilyenfajta igényeit is kielégítsék. Természetesen nem minden terméknek egyforma a piaca. Itt a párizsi, a virsli, a lecsó- kolbász, a királyszalonna, tehát az olcsóbb termékek keresettebbek, és a tőkehúsok közül is hamarabb fogy el az oldalas, a köröm, mint a comb és a karaj. — Ahogy a töltelékáruk között is vannak máshonnan hozott termékek, a húsok egy jelentős részét sem mi állítjuk elő — mondja Bogdányi Ferenc —. Az itteni vágóhídon csak sertésvágás folyik, a marhát, a borjút, a birkát az R- KO-N más üzemeiből hozzuk. Az üzemben elkezdődött a visszaszámlálás: közeleg április 4-e, ami ezúttal nem a fel- szabadulás, hanem a feltámadás, húsvét ünnepe, s nem válna egy termelőüzemnek dicsőségére, ha kevés lenne amit az asztalokra szántak. Akkor is így tartják ezt, ha nincs ellátási kötelezettségük, ha több kft. más megyéből, más vágóhidakról is hozza és kínálja az ennivalót. így aztán idejekorán belevágtak a közepébe, s a korábbi 100-110 tonna helyett most 130-140 tonna sonka gyártását ütemezték be. — Újdonság ebben — mondja Demetemé —, hogy a kétharmadát lehúzott, tehát Színészelőképző Nyíregyházán Nyíregyháza (KM - B. E.) — Sok jelentkező magas színvonalú produkciója jellemezte a felvételi vizsgát, melyet február 13-án tartottak meg a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban, hogy kiválogassák az induló színészelőképző osztály leendő hallgatóit. Verebes István színházigazgató vezetésével a vizsgabizottság a következő fiatalokat vette fel az ötvenhat jelentkező közül: Erdős Borcsa Budapest, Gyökér Ildikó Debrecen, Járó Zsuzsa Újfehértó, Kovács Kriszta Nyíregyháza, Kövér Judit Debrecen, Szirbik Bernadett Miskolc, Tóth Bernadett Körösladány, Varga Nóra Debrecen, továbbá Gyurics Tibor, Nagy Sándor Nyíregyháza, Pipó László Budapest, Tarczi Gyula, Tóth Zoltán Nyíregyháza és Tűzkő Sándor Budapest. A nyíregyházi „színészoszy isszalépett a tél, enyhe hótakaró fedi a földet, az ég madarainak mostanában még nehezebb élelemhezjutni. Repkednekaz út- széli kukák felett, le-leszáll- nak, tipegnek, csőrük koppon aplé, illetve a műanyag tetőn, de a tetők felemelése meghaladja erejüket. így aztán többnyire éhesen reppennek vissza a sóstói erdő irányába. Néha éles, rikácsoló hangot hallatnak, mintha csak sürgetnék a tavasz eljövetelét. A város déli részén az egyik csendes utcában áll egy nem rég eszkábált madáretető... E csendes utcát fák és sűrű lombú díszbokrok övezik. Egy fiú az egyik bokor vastag ágára erősítette a madáretetőt. Apukájával közösen esz- kábálta ezt a garázsban. Reggelente főtt krumpli, nyers rizs, kenyérdarabka kerül az etetőbe. A bokor alján, a földön is van egy-két krumpli. A terebélyes bokor felső ágára madzaggal egy szalonnabőrt erősített a fiú. A bőrt jobbra-balra lengeti az északkeleti szél. E bőr szinte ide harangozza a madarakat. Tudja a fiú, hogy a madarak messze látnak, minden aprót észrevesznek, pláne ha éhség kergeti őket. Szóval a szalonnabőr figyelemfelkeltő, csalogató, invitáló. Jönnek is csapatostul a feketerigók, a verebek, s valami sárgásfekete kis madárkák. A felnőtt szomszédok is gyönyörködhetnek a látványban. A verebek ha csípnek egyet-kettőt, máris odébb rebbennek. Talán mert félnek, mert kissebbségi érzés feszül a begyükben. A feketerigók azonban evés után elégedetten telepszenek le az ágakra és szusszannak, cse- verésznek egy kicsit. Az egyik fényes tollú hím madár különösen hangoskodik, magá- . ra vonja a figyelmet. Oda- odareppen az egyik tojóhoz, a farkát billegted és a szó szoros értelmében csiripel a tojó fülébe. Nyilván udvarol neki. Megfigyelhető, hogy a hím feketerigó nem él vissza erejével, nem tolakszik, nem eszi el a kitett eledelt társaitól. Oh, természet! Mivel nőtt a forgalom és az igény, a fiú újabban a bokor és a járda között egy ölnyi területre dobál rizsszemeket, főtt krumplit, ételmaradékot. S a földszinti lakás ablakából figyeli a lakmározást. Gyönyörködteti a szemét. Jóleső melegség tölti el, hogy a fagyos hó tetején élelemhez juttatja a védtelen kis szárnyasokat. Az egyik reggel sportosan öltözött, tizenéves fiú tűnt fel a járdán. Borjú nagyságú kutya után sétált, fejét magasra tartotta, könnyedén, büszkén lépkedett a póráz végén. A kutya — nyilván az ételmaradékok miatt — szagot kapott, vonszolta gazdáját, szétrebbentette a madarakat, orrával turkált és falni kezdett. A fiú a nyitott ablakon kiszólt: — Azt a madaraknak tettem oda. A kutyás gyorsan repliká- zott: — A madarak repüljenek Afrikába! Szerencsére az egyik szomszéd hallotta és erélyesen közbeszólt: —Mégegyszer meg ne lássalak itt a kutyáddal! Azóta a madarak békésen csipegetnek. Harasztosi Pál felvétele bőr nélküli srtésből készítjük, tehát a fogyasztó nem szalon- nás, hanem színhúst kap. A másik újdonság, hogy ezúttal kisebb súlyú kötözött sonkákat is gyártunk, alkalmazkodunk a pénztárcához és a vásárlói szokások változásához. A kft. fővárosi boltjaiba is mi szállítjuk a sonkát. A füstölőben is elkezdődött a nagyüzem, s szeretnék, ha a kereskedelemben is nagyüzem követné. Éppen ezért határozták el, hogy kilónként 40 forinttal olcsóbban, 390 helyett 350 forint áfa nélküli nagykereskedelmi áron adják a sonkát a boltoknak, s a füstölt tarja pedig 395 helyett 360-ba kerül. Továbbadják Az csak természetes, hogy a saját boltjaikban — a Ferenc körúton, az Eperjes utcán, a Piaccsamokban és a konzervgyári teherporta mellett lévő Húsipari Diszkontban — továbbadják a kedvezményt a vásárlóknak. így lett a szezonvégi árleszállításból — szezon előtti ár. Szigorítás Kováts Dénes f—y okszor hallottunk már V az illegálisan dolgoz-' kJ tatókról, a hazai, de főként külföldről érkező állampolgárokat bejelentés és engedély nélkül alkalmazó vállalkozókról. Akik—mint lapunkban nem egyszer beszámoltunk róla — fillérekért foglalkoztatják a munkát vállalókat. Nem kis haszonra téve szert ezáltal, hiszen az olcsó munkaerő, és a járulékok nem fizetése extraprofitot eredményez. Arról nem beszélve: ha rajta is kapták az ellenőrzést végzőka vállalkozót, az mellényzsebből „kiperkálta” a bírságot, mely a kifizetett munkabér kétszeresét tette ki. Ráadásul nehéz volt bizonyítani, ez mennyire is rúgott, különösen, ha nem napi, hanem heti vagy havi bért fizetett, s a fizetés előtt érkeztek az ellenőrök. Most talán kissé bealkonyul az ügyeskedőknek. A kormány ugyanis azt tervezi —derült ki a legutóbbi szóvivői tájékoztatón —, hogy ezután a vétkesek büntetése személyenként és alkalmanként a minimálbér ötszöröse lesz. Ez vélhetően nagyságrendekkel több, mint az a néhány (tíz)ezer forint, amit eddig fizettek be tettenérésük után a Munkanélküli Alapba. A feketemunka meggátolását célzó hatékony intézkedés már nagyon régen várat magára. Fogalmazhatnám úgy is: már éppen itt az ideje. A rendőrök és a munkaügyi központ munkatársai ugyanis szinte tehetetlenek voltak, hiszen igazán nem lehetett szankcionálni a vétkeseket. Félreértés ne essék: nem sajnálom senkitől a pénzt. De a mások kiszolgáltatottságát kihasználók, a törvények alól kibúvók el kell nyerjék büntetésüket. Mert a hibás vagy meg sem hozott (felsőbb szintű) döntések mellett, közvetve vagy közvetlenül ők is részesei a jelenlegi gazdasági helyzet kialakulásának. Az adót és egyéb járulékot (így vagy úgy) nem fizetők helyett ugyanis a többségnek kell a lyukakat betömni. A vállalkozások névre szóló csekkjeit nyomtatják a megyei társadalombiztosítási irodában Elek Emil felvétele tály” tagjainak többsége most tesz érettségi vizsgát, majd a színház vezető művészeitől tanul többek között színészmesterséget, színháztörténetet, beszédtechnikát. (Részletesebb beszámolóval a Színlap című oldalunkon jelentkezünk február 24-én.) Helyünk a világban Kállai János M ár megint egy vetélkedő — mondhatják—, a könyökünkön jönnek már ki a különböző dalos-verses-rajzos versengések. Igen, sokszor tényleg úgy tűnik, mintha gyermekeinknek, a kis és nagyobbacska iskolásoknak más dolguk nem is lenne, minthogy szellemi tornákon, vicces-trükkös összecsapásokon villogjanak, s gyűrjék le egymást, ha tudják. Biztosan sokan emlékeznekmég á hajdanvolt Ki tud többet a Szovjetunióról? játék egyik megyei döntőjére az akkor még Úttörőháznak titulált helyszínen. Mit ne mondjak: vérre menta küzdelem. Egymást sértegették, bundázással gyanúsítgatták a felkészítő tanárok, haragosan méregették egymást a csapatok, szidták a zsűrit. Pedig .hát az a tudáspróba nem rólunk szólt: szabolcs-szat- már-beregi emberekről. Nos, az úttörők háza azóta Kölyökvár lett, és széthullt a nagy SZU is, versengeni sem kell már belőle. A próbatételek iránti kedv azonban tanárokban, diákokban megmaradt, és közelibbek, értelmesebbek, hasznosíthatóbbak lettek a szellemi tornák tartalmai. Szűkebb hazám. így nevezték el a nyíregyházi Bessenyei Kollégium tanárai és diákjai azt a maguk kezdeményezte helytörténeti és műveltségi erőpróbát, mellyel, mint a szervezők mondották: hagyományt szeretnének teremteni. Olyan témákra kívánták ráirányítani a versenyzők figyelmét, mint megyénk történelme a kezdetektől a mohácsi vészig, a centenáriumát ünneplő Móricz Zsigmond Színház históriája, a szatmári táj néprajza és hagyományai. Az egészséges és szükséges lokálpatriotizmus ébresztése-serken- tése érdekében tették, amit tettek. Okosan és gondosan megtervezve a kilencfordu- lós megméretés minden részletét, humanizálva az ilyenkor óhatatlanul felhor- gadó indulatokat, értelmet adva az információtömeg megtanulásának. Hogy miért? A válasz egyszerű. Azért, hogy a felnövekvő, gyakran hontalannak aposztrofált nemzedék megismerje a helyét—nem a másokét — a „történetben" : szűkebb hazája közelebbi-távolabbi történelmében. A városiban, a megyeiben, a magyarban... 1
