Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-14 / 37. szám
1994. február 14., hétfő Valentin-nap Angliában Egy 1850 körüli Valentin-napi amerikai üdvözlőlap A boldogító Árvácska Bodnár István Nyíregyháza (KM) A ködös Albionban egészen másképp ünnepük a Valentin-napot, mint nálunk. Már évszázadok óta hagyománya van a szerelmesek évszakának, a tavasz közelségének az ünnepén. A Szentivánéji álom című művében már Shakespeare is említi, s más költők és írók is sokszor utalnak rá. lain Williamson, angol nyelvtanár a nyíregyházi ILS nyelviskolában tanít. Őt kérdeztük erről. — Angliában nemes hagyomány, hogy az egymást szerető, kedvelő emberek képeslapot küldenek egymásnak. Nem is akármilyet. Az számít igazinak, amit a lap küldője maga készít el, afféle montázsként. (Persze az üzletek jól felkészülnek erre, s a filctolltól a ragasztóig mindenféle kelléket lehet vásárolni ezekhez.) A lapokra aztán mindenKék ibolya D. Bojté Gizella 1 tot volt fátyol a fe- l\l jén, barna hajfürt- ▼ jelt kék ibolyából és hóvirágból font koszorú díszítette. A vőlegény,egy jóképű olasz fiú volt. En pedig nemzetiszínű szalaggal a vállamon álltam előttük. Aztán feltettem a nagy kérdést, ők pedig igent mondtak. Ezt követően a Magyar Köztársaság nevében megállapítottam: házastársak. A menyasszony a köny- nyeitől alig látott, a nagymama törölgette még nagyon a szemét. Nem jöttek el a lány szülei, ellenezték gyermekük házasságát. Rokonok se voltak, csak a fél évfolyam a főiskoláról. Fiúk és lányok, akik mind az ő boldogságuknak szurkoltak. Aztán néhány percben a szerétéiről, a hűségről, az alázatosságról, a boldogságról beszéltem. Egyszerű szavakkal kifejezve valami olyasmit akartam mondani, hogy az élet szép. Bármennyire is pózolunk és játszuk el az érzelem nélküli „figurát”, valójában mindannyian vágyunk a tiszta szerelemre. Rövid kis monológomban azonban hiába bizonygattam én mindezt az óarany színű ruhakölteménybe öltözött másik menyasszonynak. Egy szép gondolatot idézve, száját cinikusan elhúzta. Párjával együtt unottan bámultak rám. Fölösleges volt minden erőfeszítésem, nem tudtam meggyőzni őket. Már rég elváltak. Pedig én igyekeztem minden házaspárnak valami kedveset mondani. Általában elég meggyőző lehettem, egy vőlegényt például teljesen levettem a lábáról, aki a ceremónia után bejött hozzám gratulálni, milyen nagyszerű voltam. Egy kérdése volt: csak nem hiszem el mindazt, amit itt össze- hordtam? —De igen! S azt hiszem, egyszer mégiscsak kipróbálom! Cselényi György Nyíregyháza (KM) — Huszonkét éves, 155 cm magas, barna hajú lány, házasság céljából megismerkedne hozzáillő fiatalemberrel. A leveleket: Árvácska jeligére a kiadóba kérem. A hirdetés 1990 szeptemberében jelent meg a Kelet-Magyarországban. József és Erzsiké ennek révén találkozott, s azóta is boldogok. A házasságukból már egy gyönyörű kisfiúk is született, aki most két és fél éves. De kanyarodjunk vissza a történet elejére! — Minden úgy kezdődött, hogy a munkatársaim, Zoli, Imre és Szilvia sajnálván, illetve ráunván arra, hogy nem járok sehová, nincs senkim és be vagyok savanyodva, a tud- tomon kívül a Kelet-Magyar- országban házassághirdetést adtak fel — újságolta Erzsiké. — Miután a kiadóban az Árvácska jeligére érkezett 10 levelet átvették, utána mesélték el ötletüket, s tették fel a kérTóth M. Ildikó Nyíregyháza (KM) — Van-e nagyobb és édesebb titok a világon, mint a szerelem? S van-e tőle szentebb miben- nünk, hiszen, ha a szerelem meghalna, embervoltunkat veszítve elpusztulnánk mind és kihúnyna ennek a bolygónak a fénye. Platón szerint „Amit szerelemnek hívunk, nem egyéb, mint a teljesség vágya és keresése”. A teljességé, mint a bibliai Adám és Éva birtokolt az Édenben és elveszítettek azzal, hogy a kígyó sugallatára megkóstolták a Tudás Fájának a gyümölcsét. S azé a teljességé, amiről szintén Platón ír a Lakomában: Az emberi nemnek száma három volt, nő, férfi, és még egy harmadik, amely egyesítette magában mind a kettőt. Szörnyű erő és bátorság jellemezte a gömbölyű, négy kezű dést: valakivel meg akarok-e ismerkedni, vagy „kapásból” elutasítom az egészet? — Mi tagadás — folytatta a fiatalasszony —, a dolgon meglepődtem, de annyira nem, hogy a leveleket ne olvassam el. A tíz közül 6-ra válaszoltam, s 5 férfivel találkoztam. Jóska volt az ötödik, de ő olyan hatást tett rám, hogy a hatodikra már nem is voltam kíváncsi. Egyébként mind a négy srác nagyon rendesnek tűnt. Egy-egy presszóban próbáltunk beszélgetni, de különösebben nem vonzottak. Erzsiké és Jóska első randevúja Nyíregyházán, a színházzal szembeni parkban volt. Egy pádon beszélgettek. Miután eleredt az eső, beültek Jóska kocsijába, ahol a lányt egy csokor virág várta. — Ő igen természetes volt, nem játszotta meg magát — emlékezik az asszony. — Tetszett, hogy mindenről hasonlóképpen gondolkozunk. — Engem a hirdetés Árvácska jeligéje fogott meg — említette a férfi. — Erzsikét megláttam, megszerettem és feleségül vettem. és lábú, hím és női ivarszerű embereket, az égben rá akartak támadni az istenekre. Zeusz ezért ketté vágta őket, de mindig egymást keresték, egyesülésre áhítoztak. Ezért vágyik a belőlük származó a másik után, ezért keresik elveszített teljességüket egymásban a férfiak és a nők. Jerzy Andrzejewski emígy szólt a szerelemről: „kutatás és felfedezés, törekvés és bizonytalanság, sietség és várakozás, mindig az, még ha türelmetlen várakozás is, a vágyak és a sóvárgás különös és páratlan állapota, tiszta és sötét vágyaké, amelyeket ki kell elégítenünk, de amelyek sosem elégülhetnek ki egészen”. És olyan a szerelmünk, mint mi magunk. Balzac, az emberi lélek nagy ismerője írja a Szamárbőrben: „A szegény és nagy ember nem éri be az elvont szerelemmel; ő teljes odaadást kíván. Azokban az aprócska teremtésekben, akik életüket selyemholmik felprófélét lehet írni, ragasztani. Természetes, hogy a szerelmesek pajkos gondolataikat, vágyaikat is megírják, ami ilyenkor nem számít illetlen dolognak. Ezeket a lapokat azonban sohasem írják alá. A címzettnek kell kitalálni, ki is küldte a lapot. A magyarok számára bizonyára teljesen szokatlan, hogy ha a címzett hölgy kitalálja a feladó személyét, akkor az udvarló húsvétkor csokitojással ajándékozhatja meg szíve választottját. Érdekes, régebben élő népszokás volt, hogy az eladósorban lévő lányok Valentin-nap éjszakáján elmentek a templomba, és, ha ott tizenkétszer elmondtak egy versikét azért, hogy az első férfi, akivel összetalálkoznak, legyen majd a férjük, akkor bízhattak benne, hogy úgy is lesz. Más verzió szerint, az a férfi lesz a jövendőbeli, aki reggel elsőnek megy el az ablak előtt. Ha így volt, akkor bizonyára nagy mászkálások történtek a legények részéről hajnalban a csinosabb, gazdagabb lányok portái előtt. — A megismerkedés utáni napon újra találkoztunk, s azután pedig a Nap nem térhetett úgy nyugovóra, hogy ne lássuk egymást — mondta Erzsébet. — Három hét után megvettük a gyűrűket, a K-M-hir- detést követő nyolcadik hónapban pedig megesküdtünk. Már évek óta boldog házasságban élünk. A félj 28, a neje 25 éves. Kedvesek, s szemmel láthatóan összeillőek. Erzsiké jól tud főzni, s mindketten imádnak aludni. Nagy OTP-kölcsön, és sok átalakítási munka árán, de már a saját kertes házukban laknak. Ha nem is gazdagok, napi megélhetési gondjaik nincsenek. Tervük, a gyermeküket, Ádámot békében, tisztességben felnevelni. — Szerintem a házassághirdetéstől sokan ok nélkül idegenkednek — vélekedik Erzsiké. — Holott a fiataloknak, különösen húsz éven túl — a diszkóból kinővén — nem nagyon van alkalmuk az ismerkedésre. Örülök, hogy a hirdetést feladó kollégáim kezdeményezésétől nem zárkóztam el. hálásával töltik és valóságos divatbábuk, nincs semmi odaadás, sőt, azt maguk iránt követelik; számukra a szerelem a parancsolás örömét jelenti, nem az engedelmességét. Az igazi, szíve mélyéig, csontja velejéig valódi hitves vakon hagyja magát sodortatni oda, ahová az törekszik, aki az ő élete, ereje, dicsősége, boldogsága. A felsőbbrendű emberekhez keleti nők illenek, akiknek egyetlen gondjuk kilesni, mire van szüksége a férfinak; mert annak számára az a szerencsétlenség, ha eszközei nem felelnek meg a vágyainak. A szerelemmel az ember saját lényének önző korlátáit képes ledönteni, pótolni a pótolhatatlant, megcselekedni, amit egyedül képtelen: igazolnia megismételhetetlen személyiségének értelmét a szerelem által, gyermekeiben is. Kilépni önmagából és megtalálni önmagát a másik emberben. Ha a szerelem meghalna A légyott: kockázat Réti János X T annak idegen kifeje- 1/ zések, amelyeknek * nincs magyar megfelelője, örökös vendégjogot nyertek szóhasználatunkban. Például: randevú. Semmilyen magyar szó nem képes tökéletesen kifejezni a jelentését. Azt a szívdobog- tátóan izgalmas, csak belül és csak két emberben megszülető ünnepet, amikor az érintettek, a kölcsönös vonzalom, de ne szégyelljük leírni, a szerelem kezdeti, talán legfinomabb rezdülése által érintettek egy közösen elhatározott időpontban és helyen találkoznak. Nyilvános helyen! Mert a randevút éppen a nyilvánosság vállalása teszi a nyiladozó érzések és az egymás iránti bizalom költeményévé, A várakozástól a készülődésen át a találkozásig. A randevú kockázat: mindkét fél kiteszi magát annak, hogy a másik nem jön el, hogy ezt az udvariatlan, ám praktikus megoldását választja az odébbállásnak. Nem kell más hozzá, csak egy nagy elhatározás és ottfelejteni a partnert a megbeszélt helyen, várakozzon csak türelme, önérzete elfogytáig. Egyre jobban megszégyenülve önmaga és a világ előtt. Hiszen mindenki láthatja — pedig dehogyis figyelünk egymásra —, hogy akit vár, az nem jön. A randevú megadja a választás, a döntés teljes szabadságát, de erős kötődést remél. Randevúzni valakivel azt jelenti, megbízni benne. Abban az érzésben, amit a találkozás, az a bizonyos pillanat, az egész addigi ismeretség kiváltott belőle. Bízni saját hatásunkban, a győzelemben, megkockáztatva a nyilvános vereséget is. Nem tudorrl, vannak-e ma igazi randevúk. Van-e bizalom és önbizalom az egymás felé közeledőkben. Ma, amikor már rég nem udvarló az udvarló, hanem barát és a találkozás többnyire úgy zajlik, hogy vagy lejön a dizsibe vagy nem, vagy összejövünk a társaságban vagy helyette mással jövünk össze. Hacsak nem élünk együtt vele már félig-med- dig valamelyik szülőnél, kényelmi szempontok miatt. Szellemi, érzelmi és fizikai lustaságból. A ligha várnak hétre ma vakít is a Nemzetinél — ott ahol a hatos megáll —, és nemcsak azért, mert nincsen meg az a Nemzeti. Hanem, mert a randevú az érzelmek nyilvános vállalása lenne. Kötelezettség, ami már egy parányi lépés a későbbi felelősség, sőt talán valami végérvényes felé. De ki akar — és ki mer — ma vállalni bármit is? Akár egy nyilvános találkozásra valót. Balázs Attila felvétele Fogyaszt és ösztönöz Vélemények a féltékenységről Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Fiúkat, lányokat, férfiakat és asszonyokat kérdeztem: féltékenyek-e. (A nevük maradjon a mi titkunk!) K. M.: Borzalmasan féltékeny vagyok: mindenre és mindenkire. S ez rettentően rossz dolog, mert elveszi az étvágyamat. Ha valaki nagyon közel áll hozzám, legfőképp arra az időre vagyok féltékeny, amit nem velem tölt, hanem a kollégáival, a munkájával, a halacskáival. Egyébként nem is olyan rossz dolog a féltékenység. Igaz, hogy fogyaszt, de ösztönöz is. Kicsit karban tartja az embert: nem engedi el magát. Adok magamra. SZ. J.: Attól függ, milyen a társam. Ha hűséges, akkor egyáltalán nincs ok a féltékenységre. Ha más, akkor már van. De én csak a hűséges lányokat szeretem. A féltés, az más. Az természetes. M. I.: Most nem vagyok féltékeny, de a párkapcsolatban néha jó. Muszáj annak lenni, hogy a párom tudja: szeretem. L. M.: Velem még nem volt ilyen, de egy barátnőmnek olyan féltékeny volt a barátja, hogy elege lett belőle, s szakítás lett a vége. L. M.: Ha a barátom féltékeny lenne, megpróbálnám leszoktatni róla. Elmagyaráznám, hogy ez nem normális dolog, és segítenék abban, hogy bízzon bennem. Szerintem a bizalom a legfontosabb egy kapcsolatban. Úgy kell elfogadni a másikat, ahogy van. De ha -minden erőfeszítésem ellenére betegesen féltékeny volna, szakítanék vele. J, F.: Hogy féltékeny va- gyok-e? Az!! De nem vallom be! Igyekszem úgy viselkedni, mint aki nem az. A büszkeségemet meg akarom tartani, s a féltékenységgel nem szolgáltatom ki magamat a másiknak. T. I.: Voltam, sőt vagyok is, néha, folyamatosan. Rettentő rossz tulajdonság, de kikerülhetetlen. A SZERELEM NAPJA
