Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-14 / 37. szám

1994. február 14., hétfő HÁTTÉR Szigorítások a kereskedelemben A vállalkozó az illetékes jegyzőnek köteles bejelenteni az üzlet megnyitását WWCWOWflOWWOWCOOOMWWWWWOOOMWWgWWWOWWWWOWOWWOC’ D. Bojté Gizella Nyíregyháza (KM) — Ki­lencezer vállakozót tartanak nyilván a nyíregyházi pol­gármesteri hivatalban. A legtöbben, körülbelül ötez­ren kereskedelemmel fog­lalkoznak, háromezerre te­hető azok száma, akik iparos tevékenységet folytatnak. Az év első hónapjában több olyan jogszabályváltozás történt, amely lényegesen érinti tevékenységüket, más­részt pedig többlet feladatot jelent a polgármesteri hivat­alok dolgozóinak. A rende­letek gyakorlatban történő alkalmazásáról Döme Ist­vánná, Batta István, vala­mint Konczos Pál, az igaz­gatási iroda munkatársai adtak felvilágosítást. Az igazgatási szakemberek mindenek előtt leszögezték; a módosítások szigorították a vállalkozói tevékenységet, azok feltételeit, valamint tisz­tább viszonyokat teremtettek működésükben. Mindemellett a rendeleti szabályozás bizo­nyos mértékben védelmet is nyújt a már dolgozó vállal­kozóknak. Engedélyszerzés A vállalkozói engedély ki­adásához előzőleg az ÄPEH- től be kell szerezni az adószá­mot. A kérelmező a szükséges nyomtatványt a polgármesteri hivatalokban szerezheti be. Az engedély megszerzéséhez szükséges még az erkölcsi bi­zonyítvány, valamint 500 forintos illetékbélyeg. Június 30-ig kell az adószámot pót­lólag csatolni azoknak a vál- lakozóknak, akik még nem rendelkeznek vele. A kereskedő köteles üzle­tének megnyitását a jegyzőnek — az erre rendszeresített for- manyomtványon — két pél­dányban bejelenteni, amelyről a hivatalban nyilvántartást vezetnek. A beadványhoz csatolni kell a hatósági en­gedélyeket, ha ezek nincsenek meg, a jegyző a bejelentés záradékolását köteles megta­gadni. A már jogszerűen mű­Ujságárus a téren ködő üzletet a kereskedőknek nem kell ismételten bejelen­teni, azonban az előírt szak- hatósági hozzájárulásokat ki­lencven napon belül köteles az üzlet helye szerint illetékes jegyzőnek bemutatni. A továbbiakban minden vál­tozásról tájékoztatni kell a hi­vatalt, például ha a kereskedő szélesíti üzletkörét, újabb ter­mékekkel egészíti azt ki. Az üzlet tervezett megszünte­tésének időpontjáról egy hó­nappal előbb informálni kell a fogyasztókat és a szakigaz­gatási szervet. Nincs szükség bejelentésre, ha az üzletet fenntartó kereskedő az üzlet­körébe tartozó árut ideiglene­sen, nem közterületi árusítóhe­lyen, alkalomszerűen értéke­síti. Az alkalmi árusítás helyén azonban kötelező a kereskedő nevének és székhelyének a vásárlók által is jól látható mó­don történő feltüntetése. Az általános szabályok mel­lett egyes kereskedelmi tevé­kenység gyakorlásához szük­séges, hogy az Ipari és Keres­kedelmi Minisztérium a keres­kedőt és üzletét nyilvántartás­ba vegye. Ilyen tevékenység például a vashulladék, nö­vényvédőszer árusítása vagy a személygépkocsi-kereskedés. A minisztériumi nyilvántartás­ba vételt, illetve az engedélyt az új feltételeknek megfe­lelően május 31-ig a már mű­ködő kereskedőknek is meg kell újítani. Jó néhányan megélheté­süket úgy biztosítják, hogy nem üzlethelyiségben, hanem vásáron, piacon kereskednek, amelyhez különböző hatósági engedélyek szükségesek. A miniszteri rendelet (4/1994. 1.14. IKM) bizonyos esetek­ben nem teszi lehetővé az en­gedélyek kiadását. Nem adnak engedélyt, ha a közterületi elárusítóhelytől közúton szá­mítva száz méteren bélül ha­sonló cikkeket árusító bolt működik. Tilos áruk A rendelet mellékletében konkrétan megtalálható az is, milyen terméket lehet közterü­leten értékesítni. Ezek a követ­kezők: újság, levelezőlap, vi­rág, léggömb, zöldség, gyü­mölcs, pattogatott és főtt ku­korica, sült gesztenye, tök, cu­korka, fagylalt, totó, lottó, óv­szer. Szexuális árut közterüle­ten vagy kirakatban elhelyez­ni, közszemlére tenni tilos. Oktatási, ifjúságvédelmi vala­mint vallás gyakorlására szol­gáló intézmény bejáratától számított 200 méteres közúti távolságon belül szexuális árut értékesítő üzlet nem működ­het. Kártyajáték Február elsejétől hatályos az a rendelkezés is, miszerint a szeszes ital kimérést a keres­kedő köteles a rendőrhatóság­nak bejelenteni. Az alkohol Balázs Attila felvétele árusítása is tilos bizonyos in­tézmények szomszédságában. Az üzletben nyereményt nem biztosító, szerencsejátéknak minősülő szórakoztató játék folytatható, így tehát szabad kártyázni, biliárdozni, a ke­reskedő azonban erről szintén köteles a rendőrséget tájékoz­tatni. A település jegyzője a szórakoztató játékok folyta­tását megtiltja, ha annak gya­korlása jogszabálysértő, vagy a játék a közízlést, illetve a lakosság jogos érdekeit és nyugalmát sérti. Ezek az üzletek 22 óra után csak akkor tarthatnak nyitva, ha ez nem zavarja a lakók nyugalmát. A kereskedő köteles az üzletben a használt, minőség- hibás és a kölcsönzésre szánt termékeket az új árutól elkü­lönítve tartani, és azok minő­ségéről a fogyasztót tájékoz­tatni. Nem árt tudni, hogy a vásárlástól számított nyolc na­pon belül a fogyasztó kívánsá­gára a kereskedő az üzletében vásárolt árut minőségi kifogás nélkül is köteles kicserélni, amennyiben az áru hibátlan és azt a fogyasztó nem használta. Az üzletben a vásárlót jól lát­hatóan és olvashatóan tájékoz­tatni kell, hogy panaszával a jegyzőhöz, a fogyasztóvédel­mi felügyelőséghez vagy a Kereskedelmi Minőségel­lenőrző Intézethez fordulhat. A tájékoztatón természetesen fel kell tünteni ezen hatóságok címét és telefonszámát is. y y almozódnak a mag- i—i nókazettáim, ellepik í. J. könyvespolcom elő­terét fegyelmezett „kupaca­ikkal" . Sokszor már magam sem tudom, melyiket mikor vettem elő, hallgattam meg utoljára. Van azonban közöt­tük egy, melyet mindegyre visszasorolok. Pedig, a jobb eligazodás végett: én címez­tem meg, hogy sohase téveszt­hessem el, miről is szólnak a. rajta található zenék. Örök­érvényű figyelmeztetésnek szántam a feliratozást ma­gamnak, és kis túlzással: az utókornak. Merthogy, amint ezt egy békés-nyugalmas dél­utáni beszélgetésen elmo­tyogtam annak, akitől a fel­vételek származnak: az lenne a kívánságom, hogy egyszer majd, havégbúcsúmatveszem az árnyékvilágtól, ez, és csak­is ez a szalag szólhasson a ceremónián. Végtelenül és megállíthatatlanul, egészen a göröngydobálás koppanó za­jának megszűntéig. Kérdezhetik: miért akkor ez a nagy vonakodás az újra- hfillgatástól? Mi ez a megfo- galmazatlan félelem? Miért nem vállalom, akár naponta azt, amit mindennél jobban szeretek, ami kedvességet su­gároz: a halk gitárfutamok­ból győztesen kibontakozó, reményt adó szaxofonszólam bizakodását? Talán mert megfogyatkoztam a remény­kedésben, alábbhagyott a bi­zakodásom, kisiklottak aló­lam az emlékezések kígyóte- kervényei, s csak a vissza­vonulás mint utolsó lehető­ség, az maradt? Bizony, meglehet. Forgatom a kezemben az aprócska műanyagdobozt, betűzgetem a ráfirkanotott szavakat: The Songs of Our Love. Angolul is pontosan ugyanazt jelenti, mint ma­gyarul: a szerelem dalai, megtetézve a birtokos név­más hivalkodásával. Már­mint, hogy a konzervált dal­lamok a mi szerelmünk „le­nyomatát" őrzik! Buta ön­hittség, csalárd félrevezetett­seg, ámítás, vagyis semmi, semmi... Eszembe jut, hogy milyen volt az a szikrázó fényű, nyári délután, amikor elő­ször zsongott bele a sem­mittevés an- dahto köny­vűségébe a „dal". A Dire Straits front­embere, a szving gitárzsong­lőr „szultánja", Mark Knop- fler teleharsogta a májust virágszóró örömmel, egy­máshoz közelítő mosolyok­kal, a símítani-ölelni készülő kezek moccanásaival. Akkor egyszerre lettünk elkötelezet­tek, a letörhetetlennek hitt bilincs akkor kattant rá iránytalanul burjánzó gon­dolatainkra. Ajándék volt az a néhány óra, jutalom a vá­rakozásért, a sokszori le­mondásért, a hozzánk mél­tatlan, oktalan civódások „ellentétele". Aztán persze, mint történni szokott, meg­változott minden. Eljöttek még a meglepetéses ünnepek, melyekben valójában már semmi sem idézte a hajdan­volt boldogság pillanatait. Miért félek hát tőled, va- rázs-kazettácskám? Miért nem veszlek elő sohasem? Belebújhatnék az imádott hangok bársonyleplébe, véd- hetném magamat, egykor volt kettősségünket az eltá­volodás kíméletlen igazától. De nem teszem. Értelme nem lenne, mint ahogyan nem volt — így, utólag már tudom — annak az orgonailatú szen- dergésnek sem. Várni nincs tovább mire, kérni nincs ki­től, adni nincs mit, egymás­nak legkevésbé. Ezért a ria­dalom, ezért a rutinmozdu­lat, ahogyan eldugom „elő­lem” ezt a kétszer harminc percet, ahogy lesöpröm az újraélesztésnek még csak a lehetőségét is. Hogy a szom- júhozott és vágyott helyett mivel múlatom a tévelygő időt? Mindegy, oly mindegy. Üresen forognak a vivő-tár­csák, az alapzúgás tompán betömi a fal repedéseit, alá­bújik a lehullott csempéknek. Csöpög a vízcsap, folyik a kazettaszalag, sokasodik a feledés csöndje, közelire tá­rul egy kapu, melyen átlép­ve...Kattanás. Áramszünet. Vége. Fapénz Balogh Géza / ugoszláviai, azaz szerbiai útja miatt hevesen támadják Jeszenszky Gézát. A dolog pikantériája, hogy azok bírálják a külügyminisz­tert a legvehemensebben, akik nem is olyan régen még azt, vetették a magyar dip­lomácia szemére, hogy elha­nyagolja a szerb kapcsola­tokat, s a balkáni öldöklés­ben a horvátokkal szimpa­tizál. Az eszdéeszesek voltak a legélesebb kritikusok, azzal vádolták a külügyéreket, hogy a fennkölt igazság­keresésük közben elfeled­keznek a fél milliónyi szer­biai magyarról. Szép, szép az igazság, a szerbek va­lóban agressziót követtek el ugyan a szomszédos népek ellen, de nekünk az ottani magyarság érdekei a leg­fontosabbak. Igen sok hazai polgár szimpátiáját váltot­ták ki ezzel, hiszen jó né­hányan olvasták Cseres Ti­bor megrázó könyvét a dél­vidéki vérbosszúról, mely­nek során negyvenezernyi magyart gyilkoltak le negy­vennégy őszén a titoista partizánok. Másfél évnek kellett eltel­ni, hogy Jeszenszky ék is be­lássák, nem szabad nekünk állást foglalnunk a délszlá­vok marakodásában, hiszen annak csak a magyarok isszák meg a levét, ráadásul mára bebizonyosodott, a horvátok sem sokkal külön­bek a szerbeknél, s a muzul­mánok sem olyan hamvába holtak, mint eleinte hittük. Képtelenségnek tűnik, de ettől még igaz, most az MDF vallja, s gyakorolja azt, amit nemrég az SZDSZ hirdetett, s fordítva. A pártok kártyáiba nehéz belelátni, de talán nem já­runk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, az a ma­gyarázata e politikai fordu­latnak, hogy a két legna­gyobb parlamenti párt már a választásokra készül. Úgy tűnik, az eszdéeszesek in­kább a nyugati hatalmak szerbellenes tényezőinek kegyeit keresik, míg az emdéef a délvidéki magya­rokért aggódók elvárása­inak igyekszik megfelelni. Ma még nem tudni, me­lyik irányzat hoz majd több szavazatot, egy dolgon azonban el kell gondolkod­nunk. A nagyhatalmak által el­rendelt szerb ellenes em­bargó eddig csaknem más­fél milliárd dolláros kárt okozott hazánknak is, amit mi lépten nyomon hangoz­tatunk, de nem sok foganat­ja van. Pontosabban: a napok­ban jelentették be, hogy a nyugati államok Enyhítenek a gondjainkon, s megsza­vaztak Magyarországnak... húszmillió dollárt. Mert­hogy nekünk a fapénz is jó, különben is, együk meg egymást itt lent, a Bal­kánon. Ütemes felzárkózás Nyéki Zsolt y—j z év februárjában i-tf indul a Területfej- J—J lesztési Alap támo­gatásával finanszírozott Ke­let-Magyarországi Gáz­program II. üteme. A prog­ram első szakasza három évvel ezelőtt kezdődött, s az eltelt idő beruházásainak eredményeit Magyarország újkori történelmének legsi­keresebb infrastrukturális fejlesztéseként tartják szá­mon. Bár a Dunától keletre hét megyét is kedvezményezett területnek nyilvánítottak, legelmaradottabb térség­ként a beruházásokból a legtöbbet Szabok s-Szat- már-Bereg profitált. Szám­talan elemzés született már a lemaradás okait, a hát­rányos helyzetet, a keleti perifériát érintve, az így letisztult kép alapján éppen ezért jogosnak és termé­szetesnek tekinthető a meg­különböztetett figyelem. Az elmúlt három évben a me­gyénk területének mintegy nyolcvan százalékán foly­tattak beruházásokat, míg a második ütemben csaknem a teljes területén érintett szűkebb hazánk a fejlesz­tésekben. Az új szakasz célkitűzé­sinek megvalósításához azonban közös munkára, összefogásra lesz szükség, hiszen a kormány a felme­rülő költségeknek csupán negyedét fedezi. Ugyan­ilyen arányú áldozatválla­lás vár a lakosságra, míg a terhek nagy része a helyi önkormányzatokra hárul. A közalkalmazottak bérren­dezéséhez máris hiteleket kénytelenek felvenni az ön- kormányzatok, amelyek re­mélhetőleg megtalálják a fejlesztésekhez szükséges forrásokat. Ez most kulcskérdésnek tűnik az újabb, hároméves program végrehajtásának tervezésénél. A Környe­zetvédelmi és Területfej­lesztési Minisztérium ille­tékesei legalábbis bíznak a sikerben, amely enyhítené a térség átlagosnál jóval sú­lyosabb munkanélküliségi gondjait. Az viszont tény: ha az eddig tapasztalt ütemben folytatódik az el­maradott területek felzár­kóztatása, s az infrastruk­túra fejlesztése a keleti pe­riférián, annak az egész or­szág jövőjére kiható ered­ménye lesz. Hivatalos személyiségek gyakori élményei közé tar­tozik a beruházások záró­eseménye, az ünnepélyes gázlánggyújtás. Elérzéke- nyülve emlékeznek a köny- nyező fejkendős nénikékre, akikkel együtt énekelték a Himnuszt. A rég- és közelmúlt ke­serű tapasztalatai azonban egy másfajta reményt fel­színre hoztak, hogy az em­berek nem fognak másod­szor is sírni: egy esetleges földgáz áremeléskor. Akkor válna csak robbanásveszé­lyessé a korszerű energia- hordozó... x 1 ...... np pj hm pi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents