Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-12 / 36. szám

1994. február 12. Megállt, majd meglódult az idő Balogh Géza • szka, Bökény, |T ' Magosliget, az ' I I istentől elbille­■ I gett. Szatmár­ban általáno­san ismert mondás ez, mely híven jellemzi e három, apró falu mindentől távoli helyze­tét. Fent, a Nyíren is vannak persze ilyen eldugott falvak, csak azokat nem szedte senki rímbe. Kércs, Jákó, Ibrony, Ramocsa, ahová csak ritkán téved az ember... Itt nincsenek híres várak, templomok, természeti ritka­ságok, legfeljebb szép, szelíd homokdombok, akácerdők, meg poros dűlőutak. Az itt született embernek azonban ez a legkedvesebb tájék. Legfel­jebb sóhajt néha egyet, hogy : legalább a határ fele volna olyan kövér, mint a zsíros bé­kési, hajdúsági földek. Homokdombok karéjában fekszik Ramocsaháza is, de ha az ember a főtérről kelet felé néz, egy nagy, lapos területet lát. Erre mondja Simon József polgármester, hogy az a falu lelke. Úgy száz hektáros lehet, . ;S az .igazi, pénzes növényeket mindig is ott, meg a környező táblákon termesztették. A leg­utóbbi években például a ká­posztát..;, csak hát éppen évről évre nehezebben lehet túl adni rajta,, évről évre kevesebb pénzt látnak belőle a gazdák. Ramocsaházán, vagy ahogy kömyékszerte inkább mond- • ják* Ramocsán egyébként mintegy ezerötszázan élnek, ; earlyi hektár a község szántója •::is; Nagyjából tehát egy ember­re jut egy hektár szántó. Van egy kis gyep, nádas, egy kis erdő is azért, meg persze a gyümölcsös. Mert milyen nyí­ri falu az, ahol nincs almafa? Itt azonban nem a gyümöl­csösnek van most becsülete, hanem a szántóföldnek: Ra­mocsaházán már gazdája van az utolsó négyzetméter szán­tónak is. A termelőszövetkezet utódjának, a Széra-Coop szö­vetkezetnek egyetlen talpalat­nyi földje sincs már, van vi­szont egy jól működő cipőüze­me. — Főleg nőket foglalkoztat, jórészt ennek köszönhetjük, hogy nálunk az asszonyoknak van munkája — mondja a pol­gármester, mikor a falujáró utunkon a körbekerített, fiatal nyárfák övezte üzemhez érünk. — Köztük alig-alig találni munkanélkülit, a férfi­ak között viszont annál többet, most is majd másfélszázan vannak. Sok helyen az önkormány­zat megváitoztathatatlan isten­csapásként fogja fel a munka- nélküliséget, s eszébe sem jut, hogy azért helyben is lehet valamit tenni. Ramocsaházán például most is húsz köz­munkást foglalkoztatnak, a legkülönfélébb szakmák kép­viselői jutnak ily módon ke­nyérhez. Közreműködésük ré­vén seregnyi terv valósult meg á községben, elég ha csak a falu egyik régi kúriáját említ­jük. Két évvel ezelőtt a vén épületet még le akarták bon­tani, aztán munkához láttak a közmunkások. Kiirtották a parkban a nyakig érő zoványt, fúrtak-faragtak, bontottak-épí- tettek, s ma az épület a megye egyik legszebb öregek otthona. Párás, rnár-már tavaszias időben járjuk a polgármester­rel a falut, a főutca nyugati felében lapátoló emberek fo­gadnak bennünket. Csapadék­vezető árkot ásnak, természe­tesen a közmunkásokból álló brigádba botlottunk. A köves­ét egyik oldalán a gyönyörű, új általános iskola a nemrég hozzáépített tornateremmel, a másik oldalt pedig az öreg re­formátus templom, s mellette mindjárt a még öregebb Mi- kecz-féle kúria, egészen az ezerhétszázas évek első felé­ből. A református templom a múlt század legelején épült, de volt itt persze égy sokkal ré­gebbi is. Mégpedig egy fa­templom, mely 1790-ben egy földcsuszamlás következtében összedőlt. Egy rendkívül érde­kes anyakönyvi bejegyzés így tanúskodik a régi ramocsaházi idők­ről: „Nzetes N y á r á d y György ko­porsóba tété' tett tisztessé­gesen, de mi­vel a temp­lomba temet- tetni nem engő- dött, mert már ennek előtte közön­séges megegyezésből elvégeztetett, hogy senki többé a templomba ne temetkez­zen..., Anno 1766, tehát egész következendő martiusig teme- tetlen volt, éjszaka titkon el- temettetett.” A falu mai teme­tőjéhez is innen, mindjárt az iskola mellől juthatunk él. Semmi különöset nem láthat ott az igazat megvallva az ide­gen, olyan, mint a legtöbb sza­bolcsi temető. Egy valami azonban mégis csak feltűnik, rengeteg fiatal nyírfa övezi a hantokat. Egy vagyonba kerül ennyi gyökeres fát megvásá­rolni, mondanánk, ha nem előzne meg bennünket a pol­gármester szava. Nem kerül­tek azok a falunak egyetlen fil­lérjébe sem. Az erdészeti hiva­tallal egyeztetve kimentek az erdőbe a közmunkások, s össze­gyűjtötték, majd itt, a temető mellett elültették a sok fát. A háború után úgy tűnt, Ra­mocsaháza sok mindent pótol­ni tud a mulasztásokból, de a hetvenes évek derekán a falu­ban megállt az idő. Akkor csa­tolták közigazgatásilag Bak- talórántházához, szűnt meg az önálló, ramocsai áfész, s ha a helyiek nincsenek résen, ez várt volna a termelőszövet­kezetre is. Az elkö­vetkező másfél évtized így is a szendergés időszaka volt, a legutóbbi rendszervál­tást követően azonban ro­hamosan gya­rapodni kezdett a falu. A fentiek mellett elkészült vagy két kilométer hosz- szúságú betonút, mellette ár­kokkal, felépítettek egy im­pozáns tornatermet, elkészült az iskola központi fűtése, itt a gáz, a telefon, felújították az iskola politechnikai részlegét, s most éppen a telefonhálózat bővítésének lehetőségeit kere­sik. A falu eredeti költségveté­se tavaly negyvénegymillió forint volt, de a lakossági hoz­zájárulásokkal, meg a sikeres pályázataikkal ez csaknem a duplájára emelkedett. Az idén még nem tudják, mennyi is lesz a mennyi, de a kívánság- lista nagyjából már összeállt. E bből a leglátvá­nyosabb minden bizonnyal a ter­vezett ifjúsági park lesz. A kis kultúrház udvara egy nagy rét­ben folytatódik, ahol két, ha­talmas fűzfasor keretez egy kies kaszálót. A villanyoszlo­pokat már odáig vitték..., je­lezve a parkteremtő szándék komolyságát. Békésen a civil társadalomban Baraksó Erzsébet em megy ki a fe­N jemből egy gon­dolat, egy törté­nész fejtegette a nyilatkozatában: hazánkban a rendszerváltozás­sal kialakuló történelmi szi­tuációban nincs alternatívája a polgárosodásnak, vagyis he­lyette nincs más választásunk. De hol keressük ezt az egyedül lehetséges utat? Nin­csenek egyértelmű válaszok. Tanultuk, a polgárosodás alap­pillérei a szabad polgárok sza­bad elhatározásából működő civil szerveződések, melyek­ben a polgárság érdekei érvé­nyesülnek. Igaz, itt élnek kö­zöttünk azok a honfitársaink, akiknek vannak még emlékeik azokból az időkből, amikor a tisztes polgári lét erősen meghatározta a társadalmi vi­szonyokat, ám a generációk zöme — vehetjük a ÜŐ-ŐO év j alattiakat. összességében — csak az utóbbi évtizedek gya­korlatában járatos, nincs, ta­pasztalás arról, miként műkö­dik az önszerveződő civil tár­sadalom. Történelmünk sorsfordító kohójában pillantgatunk jobb- ra-balra, latolgatjuk az esélye­inket, mi lenne, ha Nyugatról . vennénk a mintát, vagy jobban járnánk, ha esetleg a távol-ke­leti . kistigriseket modellez­nénk. A magam részéről azok­kal értek egyet, akik azt vall­ják: igen, körül kell nézni Ke­leten és Nyugaton is, tanulmá­nyozzuk az egyes polgári tár­sadalmak berendezkedését, de nem a szolgai Utánzás szándé­kával. Érdemes talán a saját házunk táját is megvizsgálni. Vegyük az egyszerűség ked­véért Nyíregyházát. Egy törté­neti forrás, a Magyar városok monográfiája 1931-ben meg­jelent kötete némi meglepetés­sel szolgál több, mint hatvan év távlatából. A civil szerve­ződések gazdag kincsesháza tárul a szemünk elé a könyv lapjairól, amelyben minden­nek megvolt a maga helye, al­kalma, oka, békességben mű­ködtek egymás mellett a leg­különfélébb szerveződések. Nyíregyháza társadalmi és kulturális életének hosszú ideig két fokmérője volt: a Bessenyei kör hangversenyei és szabadlíceumi előadásai, valamint a Nyíregyházi Jóté­kony Nőegylet hagyományos bálja. A harmincas évekre azonban a gazdasági válság a kultúra szférájába is begyűrű­zött. Míg korábban a város nagy báljait az. urak csak frakkban látogathatták, ekkor­ra „szürke ruhában is megen­gedték a belépést, mert a sze­génység, az általános leron- gyolódás miatt meg kellett en­gedni.” Már nem tudták a messze földön híres koncertezőket meghívni a városba, azonban a társadalmi élet nem sekélyese- dett el, a polgárok nem mé­lyültek sötét apátiába, hanem megszervezték programjaikat a helybéli tehetségek köré, s a korabeli beszámoló szerint ki­ki érdeklődése, igénye alapján megtalálta azokat a közössé­geket, melyekben a társadalmi lét formái kiteljesedtek. Megélénkült az irodalmi élet, feljegyzik legalább vagy ötven szép- és szakíró nevét, akik rendszeresen publikáltak helyi és országos lapokban, s a megjelent cikkekről azután élénk viták folytak az irodalmi körökben, a kávéházi asztalok mellett. Kevesebb helybéli hí­rességgel, de ugyanez jellemzi a kor képzőművészeti és zenei életét is, olyanféle civil szer­veződéseket vélünk felfedez­ni, mint amilyen most a Mó­ricz Zsigmond Színház művészkörében kezd kialakul­ni, Összefonódik a kulturális és a jótékonysági tevékenység, ugyanis a különféle segélyező, vagy jótékonyságot folytató szervezetek körében rendsze­resek voltak a jótékony célú összejövetelek, műsoros estek, melyeknek bevételeit — a tár­sadalmi kontroll nyilvánvaló érvényesülése mellett — a valóban rászorulók kapták. Főként a nyomor enyhítése céljából működött a Nyíregy­házi Jótékony Nőegylet, to­vábbá a felekezetek nő- és leányegyletei, a betegsegélye­zők, a Jó Pásztor Egyesület, a Tüdőbeteg Szanatórium Egye­sület. Az egyik legérdekesebb szervezet az izraelita Chewra Thilin, aminek az volt a fel­adata, hogy az infláció idején a tőkeszegény iparosoknak és kereskedőknek kamatmentes kölcsönt nyújtson. (Félelmete­sen aktuális a téma, de hát azó­ta elfajultak a dolgok, rtia'nem tudni, akarjuk-e válóban a tel­jes nemzet boldogulását, vagy az érdekek csak. abban az irányban működnek, hogy hadd legyen a másiknak minél rosszabb, akkor is, ha abból senkinek haszna nem szárma­zik?) Nem hagyták magukra az elesetteket és az árvákat sem (jutnak eszembe azok a sze­gény állami gondozottjaink, akikből betörők lesznek, meg a kulcsos gyerekek, akiket az utca nevel). A Bethánia Egylet és a FEBÉ DiaconissaEgyesü- let felkarolta, gondozta a sze­rencsétlen, nyomorék gyere­keket, az Iparos Tanonc Ott­honban pedig az árva tanon- cok fegyelmezett nevelésével foglalkoztak jó eredménnyel. Sorolhatnánk még: Leányegy­let, Magyar. Asszony ok Nem­zeti Szövetsége, Szívgárda Egyesület, Szeressük Asztal- társaság, Jóbarátok Asztaltár­sasága, mindnek, volt szoci­ális, karitatív célja is. . A turista egyesület nyírségi osztályának célja: „osztálykü­lönbség nélkül, tisztán a tu­risztika nemes célját tartva szem előtt fáradozik” azon, hogy: tagjai mind a test, mind a lélek kultúrája szempontjából megújhodjanak. Ugyancsak nagy kirándulásokat rendezett az iparosok helyi szervezete, melynek több, mint ezer tagja volt. Családostul vettek részt a műsoros estélyeken, kirándu­láson, ahol a tehetős iparos­családok batyujukból kínálták az urakat. Egyletet alakítottak az iparos ifjak, programjaik célja az önképzés volt. A Ke­reskedők és Gazdák Köre könyvtárat, olvasótermet, já­tékszobát tartott fenn. A gaz­dák a Gazdaszövetségben cso­portosultak, minden vasárnap volt program, a gazdaifjak szerveződésének középpont­jában a hazafias nevelés ál­lott. Uraknak megvolt a Casino, ott olvasták a lapokat, folyó­iratokat, s szokás volt a könyvkölcsönzés is. A földbir­tokosok egyesülete kiállítások és vásárok szervezésével nép­szerűsítette a „korszerű” me­zőgazdálkodást. És így to­vább: agarász egylet, automo­bil club, galamblövő egyesü­let... Konkrétabban vett kulturá­lis élet zajlott az irodalompár­tolók társaságában a Korona- kávéházban minden pénteken délután 6-tól, valamint a szá­mos dalárdában, amelyek kö­zül a Városi dalegylet a legré­gebbi. A városi könyvtár még nem nyílt meg, a polgárság a Polgári Olvasó Egylet könyv­tárában jutott olvasnivalóhoz. Abban az évben 36 könyvtár működött a városban, a pol­gári rétegződés szerint tartot­ták fenn könyvtáraikat a gaz­dák, a kereskedők, még a fog­házban is volt 500 kötet. Jelentős szerepet töltöttek be a város kulturális életében az iskolák és az egyházak, az előbbiek a különböző verse­nyek, játékok, majálisok, az utóbbiak az ismeretterjesztő előadások, dalestek szervezé­sével. Négy-öt hónapot ját­szottak a művészek a szín­házban, és három mozi is mű­ködött. Egyesületbe tömörül­tek a tanítók, a nyíregyházi öregdiákok, a gyorsírók, a háztulajdonosok, a mérnökök, az építészek, a nyugdíjasok* a fűszerkereskedők és a húsipa­rosok, még az újságírók is. A Munkás Otthon a szociálde­mokrata munkásság központja volt, s megvoltak a külön kö­rei a tiszti- és az altiszti karnak is. Nem teljes a felsorolás, de az igazsághoz tartozik: mind­ezek mellett még — békésen a civil társadalomban — kilenc városi sportszervezet is megélt egymás mellett, összesen hu­szonöt szakosztállyal, plusz a leventék. A tanulság levoná­sa részemről most nem követ­kezik be. Viszont eszembe jut, amikor vizsgálták a japán cso­da titkát, rájöttek: a japánok körülnéztek Keleten és Nyu­gaton, s azt mondták, hogy a német Leica gépet érdemes továbbfejleszteni. így startolt a japán hi-tech. Nem biztos, hogy nekünk most fel kellene találni a spanyol viaszt. Hátha már feltalálták... Ä Kmt-magyarország hétvégi melmjzlxm IO

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents