Kelet-Magyarország, 1994. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-11 / 35. szám

Ktht-Magyartmin 3 Balogh Géza ■y -r égre valahára egy 1 / véleményen az or­V szag. Velünk az is­ten... Ki tehát ellenünk? Le­gyen az ember szocialista, vagy liberális, keresztény, vagy ateista, mindannyian elégedetten dörzsöljük a kezünket, ha az égre nézünk. Nem kell magasra pillan­tanunk, elég csupán öt-hat- száz méterre néznünk, má­ris kiszakad belőlünk az elégedett sóhaj. Mert mit látunk? Kövér, hasas felhők úsznak az égen, s alig múlik el nap, hogy az eső ne sze­merkéljen. Jobb lenne persze a hó, a fagy, de a mezőgazdászok így is boldogok. Annyi szá­raz, aszályos év után végre bizakodódban kezdhetjük az esztendőt, s ha nem kö­szönt ránk egy forró, tik­kasztó meleget hozó május, akkor normális termést hozhatnak a tengerivel, for­góval, búzával bevetett táb­lák. Szegény magyar föld el sem tudja képzelni, hogy ezzel milyen szolgálatot te­het a különféle politikai csoportosulásoknak. Ha ugyanis jó lesz a termés, s a mezőgazdaságból élőknek megtelik a zsákja, akkor a konzervatív-keresztény erők fogják állítani, azért történt mindez, mert ők megtették a szükséges lépé­seket, sikerrel állították át egy más, európai pályára az ágazatot. Ha viszont a liberálisok, vagy éppen a szocialisták, s kis öccsük, az agrárszövet­ségesek győznek a májusi választásokon, akkor ők döngetik majd a mellüket. Mondván, az ő agrárprog­ramjuknak köszönhető az, hogy hatvan mázsát adott a búza, s nyolcvanat a tengeri hektáronként. Orra csak akkor buknak majd — de akkor nagyon!— a konzervatív, vagy a szó- ciálliberális gazdászaink, ha netán jövő tavasszal me­gint a kegyetlenebb arcát mutatja a természet, s foly­tatódik a hosszú évek óta tartó aszály. Akkor melyik irányzat meri majd kimon­dani, hogy uraim tévedtünk, rossz a mezőgazdasági programunk? 1994 február 11 , péntek HATTER Farmerképzés és munkamorál Egységes szemléletre volna szükség a népfőiskolái mozgalomban A máriapócsi templom kapuja. Tóth Sándor szobrász­művész alkotása Elek Emil felvétele Baraksó Erzsébet Nyíregyháza (KM) — Izgal­mas kérdés napjainkban a kulturális élet számos terü­letének átszerveződése kö­zepette a népfőiskolák ügye. Mit akar a népfőiskola? Ho­gyan értelmezzük a külön­böző népfőiskolái kezdemé­nyezéseket, melyek között sokan nehezen tudunk eliga­zodni? « Ezért kértük háttérbeszélge­tésre dr. Göőz Lajost, a Nyír­egyházi Népfőiskolái Egye­sület elnökségének tagját ab­ból az alkalomból, hogy az egyesület nagyszabású regio­nális konferenciát rendez feb­ruár 18-19-én Nyíregyházán. O Tanár úr, Ön hogyan ke­rült kapcsolatba a népfőisko­lákkal? — Sárospataki diákként vet­tem részt a Református Fő­gimnázium népfőiskolái moz­galmában. Tanácsok az élethez Rendkívül nagy jelentőségű volt az a kurzus azoknak a falusi fiataloknak az oktatása és nevelése szempontjából, akik alacsony előképzettség­gel érkeztek, és a téli szünet­ben a mai farmer-népfőiskolák tematikájához hasonló tan­anyagot sajátíthatták el. □ Igen megosztottnak lát­szik ma a népfőiskolái mozga­lom, olykor egymás elleni kez­deményezéseket is vélünk fel­fedezni. így van ez? — Nagyon szomorú szívvel látom azt, hogy jelenleg nem egységes a népfőiskolái intéz­ményrendszer, ami ugyan cá­folható a sokszínű társadalom­mal, amely demokratikusan megosztja ezt az intézményi lehetőséget. Ugyanakkor na­gyon sajnálom, hogy — kü­lönböző érdekek is érvénye­sülve — ott is megbontják ezt, ahol nem volna célszerű. □ Nem estünk át a ló másik oldalára: egy tiltott mozgalom most a felszínre kerül, s rögtön akadnak, akik bizonyítani akarnak, ők jobbak, mint má­sok? — Az igaz, hogy a népfőis­kolákról nem is volt szabad beszélni. Ez az egyik oka, hogy most egyszerre így ki­virágzott a mozgalom. A má­sik a belső igény és a hagyo­mányápolás azok részéről, akik a mozgalom elindításánál már szerepet játszottak. Ugyanakkor a társadalom gaz­dasági szerkezetének meg­bomlásával törvényszerű a tár­sadalmi igény is, hogy például a farmer-főiskolákon meg kell tanítani az embereket, hogyan lehet 15-20 hektár földön öko­nomikusán dolgozni. □ Nincs itt valamiféle sze­repzavar, hiszen az ön által említett agrárképzésnek meg­vannak a maguk szakiskolái? — Az agráregyetemeknek csak most alakul ki az a funk­ciójuk, amit a népfőiskola far­mer-kurzusokon azonnal el­sajátíthatnak a résztvevők, és az az egyetemi képzés öt évig tart. Itt pedig nemcsak előadá­Olvasótermben Balázs Attila felvétele sok hangzanak el, hanem a hallgatók közvetlen gyakorlati választ kapnak a kérdéseikre. Önbizalmat adni Rengeteg olyan funkciója van a népfőiskolának, ami a min­dennapokban fontos, ami a társadalom strukturális vál­tozásával merült fel, gondolok itt a szociális munkások kép­zésére. Van már ilyen szak az egészségügyi főiskolán, de mikor fog ott végezni az első évfolyam? Cl A népfőiskola szemszö­géből mit tekint további ak­tuális társadalmi kérdések­nek? — Aggasztó kérdések szá­momra a társadalom disszo­nanciájának bizonyos jelei: sok az elzüllés, a hitehagyott- ság, az önbizalomhiány, és itt nemcsak a munkanélküliekre gondolok, hanem például az általános munkamorál meg­romlására is. Ennek kezelésé­ben az egyházak játszhatnak szerepet: önbizalmat, hitet ad­ni az embereknek. □ Tanár úr, kérem, meg le­het-e mondani az önkormány­zatoknak, milyen típusú népfő­iskolát érdemes támogatniuk? — Az a véleményem, hogy akik a népfőiskolákat irányít­ják, pénzzel támogatják, azok­nak meg kellene vizsgálniuk, mit teljesít az, amire pénzt ad­tak. Itt sok partizán-tevékeny­ség is kialakul, egyéni érde­kek, vagy — sajnos — pár csoportnak az érdekei is fel­színre jutnak, és ez megzavar­ja az alapgondolatot, ami na­gyon nemes, tiszta és becsü­letes. Én elgondolkodnék ezen a nagy megosztottságon, ne­kem ez nagyon fáj, különösen ha a világon legismertebb nép­főiskolái rendszereket tanul­mányozzuk — a dán, a hol­land, vagy a német módszert — ott kialakult egy egységes koncepció, irányítás, program- tervezet, hálózat, aminek van igen felkészült, demokratiku­san irányított vezető testületé. Önjelölt vezetők Itt van sok önjelölt is a veze­tésben sok helyen, aztán elő­fordul, hogy valaki nagyon jóindulatúan akar cselekedni, ami tiszteletreméltó, de ugyanannak az eredménynek az eléréséhez más utat lát cél­szerűnek. Nem ítélhetjük el ezeket az útkeresőket, de fáj a szétforgácsoltság. Sokkal jobb eredményeket érhetnénk el egységesen, közös összefo­gással. A kereskedelmi és ide­genforgalmi tovább­képző intézet egy munkanélküliekből ál­ló 25 fős csoport szá­mára műtárgykereske­dő, becsüs szaktanfo­lyamot szervezett. A sokoldalú képzést igénylő szakmát szá­mos szakterület megis­merésével 11 hónap alatt sajátítják el a résztvevők. Képünk a nyíregyházi Jósa And­rás Múzeum restaurá­tor műhelyében ké­szült, ahol a hallgatók a tárgyak újjávarázso­lásának első lépéseivel ismerkednek Balázs Attila felvétele Sorsidéző Kováts Dénes aráti meghívásnak i-J eleget téve hallgat­ja tam meg két kassai fiatalember rendhagyó iro­dalomóráját Nyíregyházán, az egyik középiskolai kol­légiumban. József Attila életútját mutatták be zenés irodalmi műsor keretében, a költő versei és más írásai, kortársak visszaemlékezései segítségével. A két, magyar nemzeti­ségű művész, a Kassai Thá- lia Színház színésze és a ze­nei szerkesztő (a népművé­szet ifjú mestere) rendsze­resen járja a magyarorszá­gi iskolákat is, Győrtől Ozdon át megyénk székhe­lyéig. Sikerrel. A középiskolás fiúk — nem is hittem volna, hogy ennyire—„vevőkvoltak” a produkcióra. A versek és a prózai részletek; gitárral, dobbal, furulyával és dudá­val kísérve magukkal ra­gadták a közönséget. Még azokat is, akik az átlagnál jobban ismerik József At­tilát. Az életút bemutatása, a sorsidézés egészen más hatást keltett így. Közelebb vitte a hallgatóság szívéhez a tragikus sorsú költőt, mí­toszment esebb, emberibb József Attila képet rajzolva elénk az előadók szándékai szerint. A műsort hallgatva el­gondolkodtam. Ha (ismét) magyar irodalmat taníta­nék, ilyen előadások segít­ségével próbálnám meg (még) közelebb vinni a köl­tőket a diákok szívéhez, lei­kéhez. Biztos, hogy sikerül­ne. A meggazdagodáshoz vezető legújabb holt­biztos módszeremhez először arra van szükség, hogy biztosítva legyen a kedves olvasó háza, lakása. Másodszor pedig arra, hogy oda betörjenek. Ne tessék már ijedezni kezitcsókolom! Ha én azt mondom, hogy az jó, ha betörnek, akkor a kedves ol- • vasó tutira tudhatja, hogy ki nevet a végén. Most szakem­berek vagyunk vagy Duma Dani?! Tudom, mit beszélek. Na! Mit is akartam mondani? Ja, igen, Szóval betörnek és elvisznek mondjuk százezer forint értékű tárgyat. Semmi baj. Csak ne fedezzünk. Hideg fejjel, mint Mata Hari az ágy­ban, beszerzünk néhány való­di számlát szuperdrága elek­tronikai cikkekről. Rokonság­tól vagy baksisért boltból, ugyan mindegy. No, most amikor jön a rendőrség, hogy felmérje a kárt, remegő kézzel kihajtogatjuk a számlákat és könnyeinket nyeldekelve el­mondjuk, hogy volt egy Hifi tornyunk háromszázezerért, egy videokameránk kétszáz­ezerért és egy IBM kompu­terünk (ezt meg kell tanulni legalább kimondani) félmil­lióért. Fontos szabály: val­lomás közben ki kell zárni a gyereket a szobából, külön­ben képes megkérdezni az agyalágyult, hogy mért nevez­zük a Supraphon lemez­játszónkat Hifi toronynak, a Smena fényképezőgépet vi­deokamerának és az Erika írógépet IBM komputernek. Ugyanezt a módszert alkal­mazzuk, ha feltörik a kocsin­kat és elviszik belőle a kis re­csegő csecsebecsét, amit egy­kor rádiónak vettünk a néhai Kari Marx Stadt-ban. Esküd­jünk meg a nagynénikénk éle­tére, aki hároméves korában diftériában elhunyt, hogy egy digitális, napenergiával mű­ködő, compact-disc-kel fel­szerelt és nyolc nyelven him­nuszt éneklő audiovizuális izénk volt, amit a NASA kife­jezetten a mi Trabantunk szá­mára fejlesztett ki. Ezenkívül ragaszkodjunk hozzá, hogy éppen New York-ba indultunk volna családostól, és a kocsi­ban volt két bőröndben az összes ruhánk, meg a 24 sze­mélyes arany étkészlet, a na­gyi brilljeivel együtt. Persze, ha igazán profi a kedves olvasó, akkor nem várja meg, míg azok a nyava­lyás lusta bűnözők meg gép­kocsitolvajok eljutnak a be­törésig. Szépen kirámolja a saját lakását meg kocsiját, mert az a legtisztább munka. Az „ellopott holmit” meg el­adja a handlénak, majd ki­fizetteti a biztosítóval is. Két­szeres ész, kétszeres pénz. Kicsike baj momentán ak­kor lehet, ha valamelyik va­gyontárgyat, amit netán be­diktált a rendőrnek, meg­találják az ócskapiacon vala­kinél, aki felismeri önben az eladót. X T agy lefülelik a bandát, 1 / aki felnyomta az aj- \ tóját és kiderül, hogy a Hi-fi-re nem az volt írva, hogy Pioneer, hanem az, hogy Supraphon. Akkor el kell sé­tálni a hatósághoz, esetleg ott is kell maradni kis ideig, amit nagyon sajnálnék, mert még van egy két betonbiztos ötle­tem a kedves olvasó számára. Bizony! Eső és politika

Next

/
Thumbnails
Contents