Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-10 / 7. szám

1994. január 10., hétfő Keiet-Magyaroiszág 3 HATTER A Start a viharban is helytáll Országos viszonylatban is egyedülálló a Nyíregyházán folyó rehabilitációs program Cselényi György Nyíregyháza (KM) — A ne­héz gazdasági viszonyok kö­zepette vállalatok sora tűnik el és alakul meg. A nyíregy­házi Start Rehabilitációs Vál­lalat és Intézményei hat éve állják az idők viharát. Az eredményei még szebbek, ha tekintjük, hogy a dolgozóinak többsége beteg, vagy mozgá­sában korlátozott. — Tavaly közel fél milliárd forint árbevételt, s 6-7 száza­lékos nyereséget értünk el — tájékoztatott Balogh Zoltán vezérigazgató. — Gyártunk bőr- és műanyagipari termé­keket, amelyeket exportálunk is. Tizenöt településen műkö­dik üzemünk, s ugyanennyi helységben vannak boltjaink. Négyszáz új munkahely Ezerkétszázötven, zömmel csökkent munkaképességű em­berrel állítanak elő eladható cikkeket, és tartanak fenn kere­sett szolgáltatásokat Ezek ter­mészetesen csak a dolgozóik egészségi állapotának romlása nélkül valósíthatók meg. So­kuknak a jövedelem mellett a közösség gyógyító erejére is nagy szükség van. Egy olyan munkahelyre, ahol tudja, szá­mítanak rá, s ahol ő ugyanolyan értékes munkát végezhet, mint az egészséges ember. Két év alatt négyszáz új munkahelyet teremtettek, sőt van egy szakmunkásképző is­kolájuk is, ahol jelenleg száz olyan tanulót képeznek, juttat­nák szakmához, akik az egész­ségi állapotuk miatt a hagyo­mányos szakiskolákba nem járhatnak. Az intézmény a fel­nőttek átképzéséből is kiveszi a részét. Február elsejétől meg­kezdi működését a gyógyásza-, ti segédeszközgyártó átképző. Ide valamilyen alapszakkép­zettséggel rendelkező munka- nélküliek, vagy a munkanél­küliség által potenciálisan ve­szélyeztetettek kerülhetnek. — A kezdeményezéseink Magyarországon egyedülálló­ak —folytatta a vezérigazgató. —Erre utal az is, hogy az ILO, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által a múlt év végén megtartott közép-európai régió tanácskozás egyik napirendi pontjának előadója én lehet­tem. Az ILO angol vezetője szerint az eredményeink euró­pai viszonylatban is figyelem­Munka közben re méltók. A kormányzati szer­vekkel megbeszéléseket foly­tatunk arról, hogy amit itt ki­csiben megvalósítottunk, azt országossá kellene szélesíteni. Ehhez világbanki hitel is ren­delkezésre áll. A múlt év utol­só napjaiban a Népjóléti Mi­nisztérium felkért bennünket a működési koncepciójavaslat kidolgozására. Ha a terv meg­valósul, épületre is szükség lesz. Nyíregyháza önkormány­zatának felhatalmazása alapján arról a területről tárgyalhatunk, ahová a korábbi elképzelések szerint egy Makovecz Imre ter­vezte mezőgazdasági iskola épült volna. Sőt ezt a területet már át is adták nekünk. Szociális bolthálózat BaloghZoltán kifejtette: az em­lített nagy célok eléréséhez, vagyis a módszertani központ létrehozásához az egészség- ügyi főiskola segítsége is szük­séges, hiszen a szociális fog­lalkoztatás mikéntjének magas szintű oktatása a részvételük nélkül elképzelhetetlen. A komplex rehabilitáció megva­lósítását vették célba. A vezérigazgató a kecsegte­tő jövő és az ahhoz szükséges feltételek taglalása után ismét a múlt évről beszélt. 1993-ban pályázat útján, kormányzati se­gítséggel olyan szociális bolt­hálózatot hívtak életre, amely­ben a vásárlók a piaci áraknál olcsóbban szerezhettek be alapvető élelmiszereket. Ta­valy több mint 40 millió forint értékben — ajándékokat is tar­talmazó —segélycsomagokkal lepték meg a rászorulókat. — Üzleti filozófiánk, hogy olyasmivel foglalkozzunk, amire a népnek mindennap szüksége van. így például az aranygombos pulóver gyártá­sát és értékesítésétmeghagyjuk a fővárosi Váci utcának. Azon­ban az olcsóbb, de még a vi­szonylag kisjövedelműek által is megvásárolható holmikat készséggel hozzuk létre, s kí­náljuk, sikerrel. A műszaki fejlesztések sorá­ba tartozik a Nyírteleken „tető alá hozott” hypóüzem. Átadás előtt van az ecetgyártó üzem. Hasonló mondható el az Ökö- ritófülpösi faipari termelőegy­ségről is. Ez utóbbiból láda­alapanyagok fognak kikerülni. Nyíregyházán létrejött a több ezer négyzetméteres raktá- diszkont és hűtőház. — Jó néhány ezer fő, köztük diákok étkeztetéséről is gon­doskodunk—újságolta Balogh Zoltán.—A Kölcsey és a Vas­vári gimnázium tanulóit mi ebédeltetjük. Erre a nyíregy­házi Bethlen Gábor utcában a volt KEMÉV-konyha működ­tetésével van módunk. Megem­lítem a varrodánkat is, amely nem kevesebb, mint 69 millió forint értékű árut termelt, egye­bek mellett exportra, valamint a honvédségnek és a postának különleges ruházatot Az ered­mények között tartható számon az is, hogy az idei év első nap­jaiban Ököritófülpösön beköl­töztünk a rehabilitációs cent­rumba. Ott olyan munkavál­lalók laknak, akik bizonyos munkaműveletek elvégzéséért díjazásban részesülnek, de megoldjuk az étkeztetésüket, sőt a ruhájuk mosatását is; szó­val mindazt, ami a normális életvitelükhöz kell. Elek Emil felvétele 1994-ben Nyíregyházán, a Pacsirta utcán megnyitják a gyógyászati segédeszközök gyárát. Ott az Ukrajnában és a Romániában lakók megrende­lésére is fognak dolgozni. To­vább bővül a Start Vállalat megyeszékhelyi központja is, szomszédságukban már meg­vették egy vállalkozó épületét. Ebben az évben Tiszavasvári- ban is vásároltak egy házat. így e városban a faipari üzemen kívül varroda is fog dolgozni. Itt a létszám is bővíthető. A jövő reményei Szóval a lényeg az: már meg­rendelt, vagy egyébként is jól eladható cikkeket igyekeznek előállítani. Ebből némi feszült­ség is adódik, mert a munka­morál és -erkölcs a Start Válla­latnál sem lehet rosszabb, mint másutt. De nyilván az emberek fizikai és szellemi teljesítő képességét maximálisan figye­lembe kell venni. Az itt tevé­kenykedőknek egy átlagem­bernél nagyobb mozgásszervi, vagy belgyógyászati problémái vannak. Ezekkel együtt élve ad­nak számukra hasznos munkát. A Starttól jelenleg is több szá­zan várnak munkalehetőséget. Viszont kőműveseket, ácsokat és varrónőket feltudnának ven­ni. Ez ügyben a megyei mun­kaügyi központtal már tárgyal- * tak. Ä vezérigazgató végül egy tévhitet szeretne eloszlatni. Sokan azt hiszik, a társadalom- biztosítás segíti a Start vállala­tot, holott neki is ugyanazokat a járulékokat be keÚ fizetnie, mint bármelyik munkaadónak. De tény: a kormány a rehabili­tációt anyagilag támogatja. j j a nem mosolyog rájuk a íl szerencse, talán most nyugodtabbak. Azóta ugyanis nem egészen nyugodt a lelki­ismeretük. Az történt, hogy a járdán ott hevert egy igazi ezres, a gyerek vette észre, fel is kiáltott örömében: — Nézd, apa, úgy látom az egy ezres. Az apa épp mással volt elfoglalva, a kirakatot für­készte, néhány aparóság még hiányzott a karácsonyi aján­dékok sorából. De a gyerek nem tágított, és kénytelen volt odanézni, ahol a pénz feküdt és várta, hogy valaki észre ve­gye. Egyszer már volt hasonló esetük. Egy ötszázforintos la­pult a fűben, de aki elhagyta hamar észrevette. Es tanács­talanul kapirgált a fűben, a gyerek nyomban odaadta neki a talált pénzt. Az idős ember nem győzte megköszöni.. —Veddfel, gyorsan—szólt a gyerekre, aki még mindig félt lehajolni. Talán attól tartott, a következő pillanatban meg­bán morfondírozott, nem is any- nyira a gyereknek szánta a szavait: Páll Géza Szerencse fogja a kezét valaki, akié a pénz, és szégyenben marad. Aztán mégis lehajolt és zsebre tette a szépen, kocka alakúra gyűrt papírpénzt. Ösztönösen jobbra-balra néztek, nem lát­ta-e valaki a jelenetet, de az emberfolyam épp távolabb hömpölygőit, kavargóit. —Szerencsénk van, apa, — örvendezett a gyerek, aki ilyen közelről még nem is látott igazi ezrest. Egy köteg játékpénzzel ugyan meglepte egyszer a ma­ma, de az mégiscsak más. Útközben is a pénzről beszél­gettek. Az apa inkább magá­— Elvégre nem tehettünk mást. Ha nem mi, más veszi fel, és lehet, olyan ember is, aki rosszra, mondjuk italra költi. Azt mégsem lehet, hogy elkezd­jük lobogtatni aforgatagban a pénzt és kiabálni, ki hagyott el ezer forintot. Félő, hogy sokje­lentkező akadna... A monológ később, otthon is folytatódott, de már a feleség közreműködésével, aki ugyancsak megörült a talált pénznek. Most fizetett ki épp ezer forintot az éves szemét- szállításért. A legjobbkor jött a pénz, már egy vasuk se ma­radt elsejéig. Látva, hogy a férje és gyerek nyugtalanul hallgatja az okfejtést, így zár­ta le az ügyet: — Egyébként ne vágjatok már ilyen képet. Nem loptátok, találtátok. Gondoljunk arra, hátha egy gazdag ember hagy­ta el. Ha pedig nem gazdag, máskor jobban fog vigyázni. Aki elveszíti a pénzét, az szinte nem is érdemli meg... ]ír emsokára asztalhoz ül- 1V tek. De valami mégis be­árnyékolta a nyugalmukat. Mintha valamilyen közös vétek nehezedett volna a lelkűkre. Az ezres pedig azóta is érintet­lenül hever—most már nem a járdán — a szekrény egyik fi­ókjában. Mintha nem is lenne, mintha nem is az övék lenne. Talán azt példázva, nem min­den szerencse hozhat örömet. S egyáltalán, mi is a szeren­cse...? Nem lesz sztrájk Balogh Géza A z újságíróiskolán az el­ső, amit megtanítanak: nemazahír.haa kutya meg­harapja a postást, hanem az, ha a postás harapja meg a kutyát. Gyakran meg­feledkezik a magyar sajtó egy része manapság e taní­tásról. Legutóbb például öles be­tűkkel adták az olvasó tud­tára, hogy nem lesz taxis­sztrájk. Hogy ebben mi a hír? Azt talán maguktól a szerzőktől kellene megkér­deznünk. Maguk a taxisok is értetlenkedve fogadták a blokád iránt faggatózó kér­dést, mondván, nekik eszük­be sem jutott mindez. Igaz, a kötelezővé tett taxaméter, amely számlát is ad, igen drága, a beszerzése körül­ményes, a tiszta bevételt is csökkenti, hiszen lehetetlen­né teszi a kibújást az adózás alól..., de a blokád azért meg sem fordult a fejükben. Normális esetben az ilyen válasz hallatán a krónikás megköszöni a tájékoztatást, s legfeljebb vág egy gri­maszt, hogy fölöslegesen te­lefonált, majd más téma, más megírnivaló után néz. De nem nálunk! Nálunk ugyanis van egy jól körül­határolható alkotóműhely, melynek, az ember érzése szerint minden mindegy, mindenáron „vért kíván”. Nekik az a jó, ha sztrájk van, ha blokád, ha felfor­dulás. S ha nincs, hát meg­próbálják ők maguk szítani. Tudjuk, az újságírás ke­gyetlen terep. A lapgazdák árgus szemekkel figyelik a példányszám alakulását, a szerkesztő attól fél, hogy a másik lap lekörözi, az újság­író meg retteg, hogy lema­rad valami eseményről. Bi­zony a konkurencia nagy úr. A / maverseny nemcsak itt létezik, hanem az élet minden területén. S éppen a média az, mely joggal kel ki, ha a gazdaságban, a politi­kában, a kultúrában tisztes­ségtelen módszereket vél felfedezni. A magunk tevé­kenységét is hasonló szigor­ral kellene megítélnünk. An­nak ellenére is, ha a tapasz­talatok azt mutatják, nem mindig a korrekt magatartás az üdvözítő. Tavaszvárók Balázs Attila felvétele Kommentár Három az igazság Nyéki Zsolt a léalma minimálára /l nyolc forint—röppent fel az elmúlt év augusztu­sában a hír, melyet azóta is sok félreértés, bosszúság és keserűség övez. A négy-öt forintos felvásárlási árak után az almatermesztők nagy része még ma is várja a beígért háromforintos tá­mogatást, de valójában csak kevés gazda bízhat vágyai­nak teljesülésében. A termésbecslésekre, a vi­lágpiac áraira és felhalmo­zott készleteire vonatkozó vizsgálatokból már szezon előtt sejteni lehetett az érté­kesítés gondjait. Ezek eny­hítésére alkották meg a kü­lönböző támogatásokat, köztük a legnagyobb érdek­lődéssel kísért többlet-ex­porttámogatást. Az indulá­sakor egy forintot érő támo­gatásra csak azok a kereske­dők, exportőrök pályázhat­tak, akik számos egyéb felté­tel mellett azt is vállalták, hogy legalább nyolc forin­tért vásárolják meg az al­mát. Azonban hamar kide­rült, az állam bácsinak mé­lyebben kell a zsebébe nyúl­nia, így emelkedett a támo­gatás mértéke három fo­rintra, változatlan feltételek mellett.Hazánk legnagyobb mennyiségben termesztett gyümölcsének legfontosabb termőtája megyénkben ta­lálható. Itt sok család élet­mentőjövedelménekforrása az almatermesztés, s az ezzel kapcsolatos problémákkal több politikai párt tagja is foglalkozott, foglalkozik. A képviselők kétség kívül job­bító szándékú és tiszteletre méltó elszántságú törekvé­seit azonban gyakran szí­nezte politikai felhang. A szövegből kiragadott, vasta­gon kiemelt és hangzatos részinformációkkal pedig az egyszerű ember könnyen megtéveszthető. Mint ahogy a nyolcforintos beharango­zást követően sokan hitték: akkor ezt az összeget mini­mum meg kell kapniuk ipari minőségű almájuk kilo­grammjáért. A tények alap­ján azonban aki négy forin­tért adta el termését, több pénzre már nem is számít­hat, háromforintos ígérvény birtokában pedig remény­kedni lehet abban, hogy az adott felvásárló pályázatát elfogadják az illetékes mi­nisztérium hivatalában. S hogy a három forintokat visszaadják a termelőknek, arra a tisztességes üzleti ma­gatartás mellett a pénzügyi revízió nyújt garanciát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents