Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-06 / 4. szám

1994. január 6,, csütörtök HÁTTÉR ^ Kelet-Magyarország 3 Nem várnak a sült galambra A jó kapcsolatrendszer kiépítése alapja lehet a továbblépésnek • Fontos a jó leltár is Györke László Gávavencsellő (KM) — Aligha vitatható, hogy 1994. sok tekintetben mérföldkő lesz nemcsak az ország, ha­nem egy-egy település életé­ben is, hiszen ez az év a vá­lasztások éve. S mintegy a leltárkészítés éve is, hiszen egy korszak zárul le. Vajon hogyan tekint vissza nemcsak 1993-ra, hanem a ciklus eddigi szakaszára Szán­tó Zsolt, Gávavencsellő jegy­zője? Aki késik, lemarad □ Mit tart az eltelt időszak legjelentősebb eseményeinek? — Minden bevezető nélkül rátérnék a legfontosabb ered­mények ismertetésére. Mint­egy 13-15 kilométer belterü­leti utat portalanítottunk az el­telt három évben. Jelenleg a gázberuházás közel 70 száza­lékos készültségi állapotban van, és úgy tűnik, semmi aka­dálya, hogy 1994-ben befeje­ződjék. Nagyon jelentős lépé­seket tettünk a telefon — nem­csak a belső hálózat, hanem a már meglévő külső vonalak— korszerűsítése érdekében is. Ahhoz aligha férhet kétség, hogy mindezek az infrastruk­turális beruházások nem való­sulhattak volna meg állami tá­mogatás nélkül. A pályázati rendszerről szólva el kell mon­danom, hogy bár sikerekről beszélünk, véleményem sze­rint későn ébredtünk így is. Ha nem várunk a sült galambra, arra, ami szinte beidegződéssé vált a régi rendszerben, hogy majd felülről intézkednek, ha­nem hamarabb lépünk leg­alább egy évvel, de minimum fél évvel, biztos, hogy most szebb eredményekről tudnék beszámolni. — Amikor viszont már sike­rült beilleszkednünk ebbe a pályázati rendszerbe, s rájöt­tünk arra, hogy a további fej­lődéshez az eszközöket csak ezen az úton tudjuk biztosítani — különösen a ciklus második, felében — igen fontossá vált az információ gyors áramlása. Azt már elmondtam egyszer valahol, hogy ebben nem kis szerepe volt a térség ország­A település arculatát nagymértékben meghatározza az általános iskola épülete Szekeres Tibor felvétele gyűlési képviselőjének. Hi­szen több olyan esetről tudok, hogy az önkormányzat be­nyújtotta a pályázatát, de nem tudta egészen pontosan, hogy abban minek kell szerepelnie. S mire megtudta, akkor már késő volt, hiszen a szükséges alapok ugyancsak hamar meg­fogyatkoztak. Segíteni a vállalkozásokat □ Az már gyakorlattá, ha úgy tetszik hagyománnyá vált, hogy egy-egy nagy beruhá­záshoz a környező települések összefognak. Gondolom, így lesz ez a telefon korszerűsíté­sénél is. — Igen, kilenc településről van szó, a gázberuházásban együttműködő „heteket” bőví­tettük Szabolccsal és Tímárral. Úgy vélem, ezeknek a közsé­geknek reális esélyük van arra, hogy sikerül rövid időn belül olyan központot létrehozni ta­lán Ibrányban, amelyre a leg­korszerűbb alközpontok tele­píthetők lesznek. □ Az infrastruktúra nagyon fontos, de akiknek ez a rend­szer a munkanélküliséget hoz­ta, nemigen tudnak lelkendez­ni igazán, hogy ennyi meg ennyi út, gázvezeték, telefon, szennyvízcsatorna, tornaterem stb. épült. Mit tud tenni az önkormányzat annak érdeké­ben, hogy csökkenjen a mun­kanélküliség? — Munkahelyet teremteni az önkormányzat önmagában nem tud. Viszont számos esz­köz áll rendelkezésére, hogy segítse a vállalkozásokat. Vé­leményem szerint ezt a támo­gatást háromféleképpen tud­juk megvalósítani: a szüksé­ges területet — már ahol van alkalmas önkormányzati terü­let — kedvező feltételek mel­lett kell a vállalkozó rendel­kezésére bocsátani; a másik: az infrastruktúra biztosítása, ami nálunk már hellyel-közzel megoldottnak tekinthető. Nem öncél, hanem feltétel — S itt válaszolok kérdése első felére, hogy tudniillik az infrastruktúra, bár önmagában is jó dolog, de nem öncél: egyik fontos feltétele a vállal­kozások létrejöttének, idetele- pülésének; a harmadik: a mun­kahelyteremtéssel kapcsolatos helyi adózás, ami mifelénk — gondolom nem csak Gáva­vencsellő esetében van ez így — szinte a nullával egyenlő. Tény, hogy nem vonunk el semmilyen pénzeszközöket a vállalkozóktól helyi adó for­májában. Én azt gondolom, hogy ez is sokat lendít az ügyön, hiszen tudjuk — igaz a fejlettebb térségekben —, hogy a jobban menő vállalko­zásoktól igen jelentős pénze­ket vonnak el helyi adó címén. □ Gávavencsellőn tovább növekszik-e a munkanélküli­ség 1994-ben, vagy megáll ez a tendencia? — Egy már meglévő vállal­kozás van a faluban, amely 1994-ben tésztagyárrá növi ki magát. Ehhez a szükséges te­rületet biztosította az önkor­mányzat. Információink sze­rint a pénzeszközök is a ren­delkezésére állnak a vállalko­zónak. Az olasz tésztát gyártó üzem hozzávetőleg mintegy 65-70 embert foglalkoztat majd. Közvetítésünkkel előre­haladott tárgyalások folynak a volt kerékpár-összeszerelő csarnokkal kapcsolatban, és úgy néz ki, ide vissza fog térni az élet. Itt is mintegy 25-40 ember talál majd munkát. Ter­mészetesen az egyéni kisvál­lalkozásokat is támogatjuk, ezeknek a száma jelentősen nőtt. Amit viszont még ennél is fontosabbnak tartok, hogy a kisvállalkozások olyan mér­tékben kezdenek megerősödni — bár ha nem is kötnek le nagy számú munkaerőt — de két-három bedolgozót, alkal­mazottat mindenképpen fog­lalkoztatni tudnak. A népre lőni könnyebb, mint a népet boldogítani. De ez utóbbi mégis szebb dolog. * * * A látók többnyire vakok. Homérosz is az volt, Teireszi- asz is, és Milton is. Sajnos, a legtöbb államférfi szintén. * * * A rossz színész, ha szál­fatermetű is, eltörpül a színen az igazi művész mellett. * * * A szerzők darabokat írnak, a költő egészet. * * * Nincs szomorúbb, mint egy rossz komikus. * * * A jó színésznőnek külön szépítőszere a művészet. * * * A kalandor nem a zászló színét nézi, hanem a nyelét. * * * A gondolatok vámmente­sek. Sajnos, az ostoba gondo­latok is. * * * Vannak tehetséges koldu­sok, akiknek a halála után dús vagyont találnak a szal­mazsákjában. A költők több­nyire ilyen koldusok. A múlt itt olyan kísértet, amely márványból és bronz­ból van, és lágyan muzsikál. * * * Tanítani annyi, mint tanul­ni. Megtanulni, hogy mit érdemes tanítani, és mit kell elfelejteni. * * * A jeltelen sírokban jelesek is alusznak. * * * Úgy látszik, mióta megértik Adyt, jobban haragszanak rá. Es én ezt nagyon megértem. * * * Bizonyosan észrevették már, hogy Beethoven nevének annyi betűje van, ahány szim­fóniát szerzett. Ez a világ leg­dicsőbb és legmaradandóbb kilenc tagú koronája. A tudósok az egész közép­koron át hiába keresték az örök élet titkát. A művészek már régen megtalálták. * * * Moliére annyit foglalkozott az orvosokkal, hogy egészen belebetegedett. * * * Egy arasznyi könyvben nagyobb messzeségeket járok be egy óra alatt, mint az ezer mérföldes villámvonaton. * * * A császároknak nincsen hazájuk, nekik csak birodal­muk van. * * * A majmokról azt mondják, hogy sokszor majmolják az embereket. De az emberek sokszor nem emberelik meg magukat. A történelem örökös vádi­rat az emberi gonoszság és butaság ellen. Az utolsó ítéle­tet mindig elnapolják. * * * Eljő még az idő, mindőn egyetlen nagyhatalom lesz e földön: a munka! * * * A gyermek szeme a jövő tükre. Jaj annak, aki elhomá­lyosítja. * * * Ki volt Csokonai idejében a debreceni kollégium rektora? Nem tudom, de azt biztosan tudom, hogy kicsapta Csoko­nait. * * * Ha az emberi ostobaságból tornyot emelnének, akkor nem volna egyetlen munka- nélküli sem ezen a világon. * * * Az újkor legigazabb és leg­tisztább éposza Defoe Robin­sonja. Az emberi kultúra di­adalát mutatja az európai ci­vilizáció kegyetlenségei nél­kül. * * * Galileit elítélték, és a Föld mégis mozgott tovább. A könyvek között az író úgy érzi magát, mint a katona a A földrengés nem ismer fedezékben. Azért az élet országhatárokat, akár a gon- gránátja oda is becsaphat. dolat. Juhász Gyula aforizmái * A tanár az a gyerek, aki Nem akarsz megöregedni? legtovább jár az iskolába. Tarts a fiatalokkal! Nézőpont) Fesztiválasztás Réti János / smét lesz táncdalfesztivál — jelentették be január 3-án a szervezők a hatx’anas évek óriási érdeklődéssel kísért műsorsorozatának megújulásáról tartott sajtó- tájékoztatón. Megtudhatta az ország, hogy január 15- én szombaton este negyed kilenckor ismét megszólal­nak a fanfárok és megkez­dődik az első elődöntő. Ezt további kettő követi, majd február 5-én, a döntőben ki­derül, melyik szám lett a 963 benevezett, illetve a képer­nyőre került 45 „nótából” a legeslegjobb, amit nemcsak dudorászni fogunk regge­lenként, hanem az illetéke­sek elküldik Dublinba is az Eurovíziós Dalfesztiválra. A hír hallatán nyilván vannak, akik érdeklődéssel várják az eseményt, és van­nak olyanok is, akiket vi­szont hidegen hagy az egész. Magam nem is gondolkod­tam még azon, hogy melyik tábort „erősítem”, az vi­szont szöget ütött a fejembe, hogy miért épp a választás évében élesztik újra hosszú szünet után a nagy össznépi szórakozásnak és vélemény- nyilvánításnak (volt év, ami­kor több mit egymillió néző szavazott a dalokra) eme ki­próbált módozatát. Van va­laki, aki erre választ tudna adni? Azért, hogy bejárassa sza­vazásra serkentő idegvégző­déseinket vagy épp ellenke­zőleg, hogy még május előtt fásulttá váljunk az állás­pontok pluralizálhatósága iránt? Netán puszta kíván­csiságból, megtudni meny­nyire bolyául fel, mennyire bolydítható fel a közvéle­mény a televízió képernyő­ién keresztül? Vagy egysze­rűen CSAK! A választ az idő ismeri. Oros határában elkészült a MATAV közel 100 méter magas mikrohullámú átjátszó antennája Elek Emil felvétele Kommentár Kis drága tolvajom Angyal Sándor A z ember manapság már semmin sem lepődik meg. Hallom, olvasom pél­dául, hogy vandálok garáz­dálkodtak az új év első mun­kanapját megelőző éjszaka az egyik nyíregyházi böl­csődében: törtek, zúztak, ami kezük ügyébe került. Hasonló, állati ösztönökre utaló példákkal sokszor és sok helyütt találkozhattunk. Már-már hozzászokunk, együtt élünk ezekkel a tör­ténetekkel. Legfeljebb az üt szöget az ember fejébe, hogy ugyanez a suhanc gárda ugyanitt pusztított derekasan kará­csony előtt is. Tehát már is­mert terepre tértek vissza. Tehették, hiszen az ilyen közintézményeket nem őrzi senki ünnepnapokon, s úgy tűnik, a riasztóberendezés túl nagy kiadás lenne az ön- * kormányzatnak, amely épp most díszburkolja a város­háza környékét, lévén éppen az a legfontosabb teendő. így csupán azon csodál­kozhat a jámbor városi pol­gár, a kiskorú betörők nagy­korú szüleinek az első eset után sem jutott eszébe, hogy a család szeme fényét meg­kérdezze: ugyan gyerme­kem, hol a fészkes fenében mászkáltál te az éjszaka kel­lős közepén, mert hogy hiá­ba várt az ágyikád. S ha nem jönne elfogadhatói?) válasz, máris megkaphatná a méltó jutalmat a kis drága tolva- jocska, hogy azért — leg­alább egy hétig — emlékez­zék a tettjére. Mert ne mindig csak a hatóságra, meg a közegre mutogassunk, ha a saját szennyesünket lengeti a szél.

Next

/
Thumbnails
Contents