Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-06 / 4. szám

1994. januáré. KisKelet Na 7 Idegenlégiós Svájcban Sallai Sándor: itthon lötyögősen is lehet sikereket elérni Nyíregyháza (KM - K. B.) — Az I. magyar teremlab­darúgó-bajnokság országos döntője az Alkaloida kupá­ért sok nézőt vonzott me­gyénk sportcsarnokainak lelátóira. A budapesti Lő­rinc FC csapatában ismerős névre bukkanhattak a sport­barátok, Sallai Sándor ne­vére, aki korábban több mint hatvan alkalommal ölt- hette magára a válogatott címeres mezét. Csapatával a kisvárdai selej­tezőből került a nyíregyházi döntőbe, amelyen végül is dia­dalmaskodtak. Az egyik mér­kőzés után sikerült néhány szót váltanom vele. □ Banális a kérdés, de azért felteszem. Hogy vagy mos­tanában? — Köszönöm a kérdést, fáradtan. Tegnapelőtt szintén részt vett a csapatunk egy kispályás tornán, s mivel csak három napja érkeztem haza Svájcból, bizony fáradt és ál­mos vagyok kissé. De kie­gészítő tevékenységnek ra­gyogónak tartom a kispályás focit, amolyan karácsonyi pi­henő idejére valónak. A csa­patomban egyébként sok kispályás válogatott is játszik. Ö Mostanában keveset hal­lunk rólad. Netán a nagypá­lyás játékot abbahagytad? — Nem, egyáltalán nem. A mai napig szerződésem van a svájci Esser Delemont nevű másodosztályú klubbal. Úgy tűnik, januárban ismét nekik írok alá, legalábbis a csapat vezetése meghosszabítaná a szerződésemet. Négy éve ját­szom a városka csapatában, akik odakeyülésemkor még a harmadik osztályban fociztak. Egyike vagyok a három meg­engedett idegenlégiósnak. Végig biztos csapattag vol­tam, akkor sem bontották fel a szerződésemet, amikor közel egy évig sérüléssel bajlódtam. □ Hazai ajánlatot nem kap­tál? — De igen. Sőt, első osztá­lyú csapat is megkeresett szer­ződést ajánlva, azonban nemet Sallai Sándor A SZERZŐ FELVÉTELE mondtam. Mindennek első­sorban a korom az oka, hiszen harminchárom évesen nem igazán érzek magamban annyi erőt, hogy a kátyúban lévő magyar futballon lendíteni tudjak. Akkor pedig nincs értelme hazajönni. Később levezetésként is inkább itt kint szeretném folytatni és befe­jezni a pályafutásomat vala­melyik alsóbb osztályú csa­patban. A svájci foci iramá­ban, a játékosok fizikális fel- készültségében sajnos jócskán elhagyta a magyart, még a má­sodik osztálya is csak árnya­latnyit különbözik az élvo­naltól. Nem véletlen, hogy az ő válogatottjuk kijutott a vi­lágbajnokságra, a mieink pedig nem. □ Szerinted, mi a kudarc oka? — Sajnos a játékosok men­talitásával van baj. Minden külföldön sikeresen szereplő magyar játékos példája azt bi­zonyítja, vannak tehetségeink. Ám amíg itthon lötyögősen is sikereket lehet elérni, nincs, ami megváltoztathatná a hoz­záállást. A külföldi bajnoksá­gok színvonalának csak ke­mény, céltudatos és rendsze­res munkával lehet megfelel­ni, nálunk ugyanakkor elég csak jól focizni. Sajnos, mára a svájci átlagpolgár is leírja a magyar focit. Sokszor hallot­tam, amint magyar meccsek összefoglalóját közvetítette a tévé, hogy az iram inkább edzésre, vagy lassított felvé­telre emlékeztet. Fájt, de el kellett ismernem a kijelentés jogosságát. □ Ki az, aki játékosként még megállja a helyét, illetve szak­emberként ki tudna mozdítani valamit a honi focin? — Sok a fiatal tehetség, s ha nem esnek át a ló túlsó oldalára, még sokan sokra vi­hetik. Détári Dömét még mindig meghatározó egyé­niségnek tartom, s talán az ő példája is igazolhatja, a dicső­ség nem kell, hogy elvakítson. A fiatalok máig ebbe a csap­dába esnek bele leggyakrab­ban. Szakemberek közül iga­zán sok szövetségi kapitány­nyal volt dolgom tíz évi vá­logatottság alatt. Mészöly, Mezey, Garami, Verebes, Ko- mora, Bálint, Bicskei, még el­sorolni is sok a neveket. Kö­zülük leginkább Bicskei Ber­talan és Mezey Gyuri bácsit tartom a legtöbbre, de a fiata­labb generációnak is vannak tehetségei, mint a debreceniek edzője, Garamvölgyi Lajos. Igaz, ő még csak most kóstol­gatja igazán az élvonal sikerét. Sokszor elmondták már eddig is, de ettől még tény marad, amíg a fejekben nem tesz ren­det valaki, és a mentalitáson nem sikerül változtatni, a leg­modernebb edzéstervek sem tehetnek csodát. Amilyen mé­lyen a labdarúgásunk van, valóban csoda kellene a fel- emelkedéshez, vagy kemény munka. A csodavárás helyett ez utóbbi tűnik járható útnak. Eredmények a sakkban Nyíregyháza (KM) — A sakkozók is befejezték az őszi küzdelemsorozatot. A _______ magasabb osztályban sze­replő csapatok jól megállták a helyüket. A csapatbajnokságoknak különleges légköre és nagy jelentősége van, hiszen igen nagy­számú sak­kozót ültet a sakkasztalok mellé. Me­gyénknek ez az év sakk­történelmi jelentőségű, először van OB I B-s és két OB Il-es sakkcsapa­tunk. A nyír­egyházi sak­kozók a volt SZÁÉV SE megszűnte után az NYVMK SC-ben folytatták lelkes, jó játékukat és meg­szerezve az OB II Maróczy csoport­jában az első helyet jutottak az OB IB- be. A Tiszavasvári Alkaloida SE csapa­ta megnyerve a megyei bajnokságot ju­tott az NB II-be. A Záhonyi VSC má­sodik évét kezdi az OB II-ben. A három OB I-es csapat mellett nagy örömmel tölti el a sakkozókat, hogy több évi szünet után a Fehérgyarmatnak újból van sakk-szakosztálya. Az OB I B-ben újonc Nyíregyházi VMK SC öt forduló után a hetedik he­lyen várja a tavaszt. A csapatban két veretlen játékos — Rácz Zoltán és Ko­csis Zoltán — ül hétről-hétre a táblához. Megyénkből két csapat is szerepel az OB II-ben. A magasabb osztályban először játszó Tiszavasvári Alkaloida SE csapata öt forduló után a tizedik helyen áll. A Záhonyi VSC kissé szerényebben szerepel, ám a csapat sportszerűen küzd a jobb helyezés eléréséért. Jelenleg a 14. helyen tanyáznak, de még hátra van a tavaszi szezon. A megyei csapatbajnokságban öt for­dulót bonyolítottak le. Az őszi forduló után az NYVMK SC n. 20 ponttal vezet a Nyíregyházi Vízügy SE (16,5 pont) és az újonc Fehérgyarmati SE (16 pont) előtt. Két játéknapon hét fordulót játszottak a megyei csapatbajnokság II. osztá­lyában, ahol a Nagykállói Szabadidő SE (22 pont) kiváló játékkal fölényesen vezeti a tabellát. Őt követi a Nyíregy­házi Vízügy SE II (19 pont) és a Tiszavasvári Alkaloida SE II (19 pont). Rácz Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents