Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-06 / 4. szám
1994. januáré. KisKelet Na 7 Idegenlégiós Svájcban Sallai Sándor: itthon lötyögősen is lehet sikereket elérni Nyíregyháza (KM - K. B.) — Az I. magyar teremlabdarúgó-bajnokság országos döntője az Alkaloida kupáért sok nézőt vonzott megyénk sportcsarnokainak lelátóira. A budapesti Lőrinc FC csapatában ismerős névre bukkanhattak a sportbarátok, Sallai Sándor nevére, aki korábban több mint hatvan alkalommal ölt- hette magára a válogatott címeres mezét. Csapatával a kisvárdai selejtezőből került a nyíregyházi döntőbe, amelyen végül is diadalmaskodtak. Az egyik mérkőzés után sikerült néhány szót váltanom vele. □ Banális a kérdés, de azért felteszem. Hogy vagy mostanában? — Köszönöm a kérdést, fáradtan. Tegnapelőtt szintén részt vett a csapatunk egy kispályás tornán, s mivel csak három napja érkeztem haza Svájcból, bizony fáradt és álmos vagyok kissé. De kiegészítő tevékenységnek ragyogónak tartom a kispályás focit, amolyan karácsonyi pihenő idejére valónak. A csapatomban egyébként sok kispályás válogatott is játszik. Ö Mostanában keveset hallunk rólad. Netán a nagypályás játékot abbahagytad? — Nem, egyáltalán nem. A mai napig szerződésem van a svájci Esser Delemont nevű másodosztályú klubbal. Úgy tűnik, januárban ismét nekik írok alá, legalábbis a csapat vezetése meghosszabítaná a szerződésemet. Négy éve játszom a városka csapatában, akik odakeyülésemkor még a harmadik osztályban fociztak. Egyike vagyok a három megengedett idegenlégiósnak. Végig biztos csapattag voltam, akkor sem bontották fel a szerződésemet, amikor közel egy évig sérüléssel bajlódtam. □ Hazai ajánlatot nem kaptál? — De igen. Sőt, első osztályú csapat is megkeresett szerződést ajánlva, azonban nemet Sallai Sándor A SZERZŐ FELVÉTELE mondtam. Mindennek elsősorban a korom az oka, hiszen harminchárom évesen nem igazán érzek magamban annyi erőt, hogy a kátyúban lévő magyar futballon lendíteni tudjak. Akkor pedig nincs értelme hazajönni. Később levezetésként is inkább itt kint szeretném folytatni és befejezni a pályafutásomat valamelyik alsóbb osztályú csapatban. A svájci foci iramában, a játékosok fizikális fel- készültségében sajnos jócskán elhagyta a magyart, még a második osztálya is csak árnyalatnyit különbözik az élvonaltól. Nem véletlen, hogy az ő válogatottjuk kijutott a világbajnokságra, a mieink pedig nem. □ Szerinted, mi a kudarc oka? — Sajnos a játékosok mentalitásával van baj. Minden külföldön sikeresen szereplő magyar játékos példája azt bizonyítja, vannak tehetségeink. Ám amíg itthon lötyögősen is sikereket lehet elérni, nincs, ami megváltoztathatná a hozzáállást. A külföldi bajnokságok színvonalának csak kemény, céltudatos és rendszeres munkával lehet megfelelni, nálunk ugyanakkor elég csak jól focizni. Sajnos, mára a svájci átlagpolgár is leírja a magyar focit. Sokszor hallottam, amint magyar meccsek összefoglalóját közvetítette a tévé, hogy az iram inkább edzésre, vagy lassított felvételre emlékeztet. Fájt, de el kellett ismernem a kijelentés jogosságát. □ Ki az, aki játékosként még megállja a helyét, illetve szakemberként ki tudna mozdítani valamit a honi focin? — Sok a fiatal tehetség, s ha nem esnek át a ló túlsó oldalára, még sokan sokra vihetik. Détári Dömét még mindig meghatározó egyéniségnek tartom, s talán az ő példája is igazolhatja, a dicsőség nem kell, hogy elvakítson. A fiatalok máig ebbe a csapdába esnek bele leggyakrabban. Szakemberek közül igazán sok szövetségi kapitánynyal volt dolgom tíz évi válogatottság alatt. Mészöly, Mezey, Garami, Verebes, Ko- mora, Bálint, Bicskei, még elsorolni is sok a neveket. Közülük leginkább Bicskei Bertalan és Mezey Gyuri bácsit tartom a legtöbbre, de a fiatalabb generációnak is vannak tehetségei, mint a debreceniek edzője, Garamvölgyi Lajos. Igaz, ő még csak most kóstolgatja igazán az élvonal sikerét. Sokszor elmondták már eddig is, de ettől még tény marad, amíg a fejekben nem tesz rendet valaki, és a mentalitáson nem sikerül változtatni, a legmodernebb edzéstervek sem tehetnek csodát. Amilyen mélyen a labdarúgásunk van, valóban csoda kellene a fel- emelkedéshez, vagy kemény munka. A csodavárás helyett ez utóbbi tűnik járható útnak. Eredmények a sakkban Nyíregyháza (KM) — A sakkozók is befejezték az őszi küzdelemsorozatot. A _______ magasabb osztályban szereplő csapatok jól megállták a helyüket. A csapatbajnokságoknak különleges légköre és nagy jelentősége van, hiszen igen nagyszámú sakkozót ültet a sakkasztalok mellé. Megyénknek ez az év sakktörténelmi jelentőségű, először van OB I B-s és két OB Il-es sakkcsapatunk. A nyíregyházi sakkozók a volt SZÁÉV SE megszűnte után az NYVMK SC-ben folytatták lelkes, jó játékukat és megszerezve az OB II Maróczy csoportjában az első helyet jutottak az OB IB- be. A Tiszavasvári Alkaloida SE csapata megnyerve a megyei bajnokságot jutott az NB II-be. A Záhonyi VSC második évét kezdi az OB II-ben. A három OB I-es csapat mellett nagy örömmel tölti el a sakkozókat, hogy több évi szünet után a Fehérgyarmatnak újból van sakk-szakosztálya. Az OB I B-ben újonc Nyíregyházi VMK SC öt forduló után a hetedik helyen várja a tavaszt. A csapatban két veretlen játékos — Rácz Zoltán és Kocsis Zoltán — ül hétről-hétre a táblához. Megyénkből két csapat is szerepel az OB II-ben. A magasabb osztályban először játszó Tiszavasvári Alkaloida SE csapata öt forduló után a tizedik helyen áll. A Záhonyi VSC kissé szerényebben szerepel, ám a csapat sportszerűen küzd a jobb helyezés eléréséért. Jelenleg a 14. helyen tanyáznak, de még hátra van a tavaszi szezon. A megyei csapatbajnokságban öt fordulót bonyolítottak le. Az őszi forduló után az NYVMK SC n. 20 ponttal vezet a Nyíregyházi Vízügy SE (16,5 pont) és az újonc Fehérgyarmati SE (16 pont) előtt. Két játéknapon hét fordulót játszottak a megyei csapatbajnokság II. osztályában, ahol a Nagykállói Szabadidő SE (22 pont) kiváló játékkal fölényesen vezeti a tabellát. Őt követi a Nyíregyházi Vízügy SE II (19 pont) és a Tiszavasvári Alkaloida SE II (19 pont). Rácz Zoltán
