Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-29 / 24. szám
1994. január 29., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 A kétfelé vágott falu A benki határnak kétharmada túl a Tiszán van, Lónyát meg Mátyust súrolja Télen pihen a komp A szerző felvétele MSSSS8J8»®l8WSSOTÍ«5SS5»MWS5S»r.íW«)SKK8S»^^ Balogh Géza JMC6MMMMOOM0COK«4OWWttOMOaMMOWe63MeC4OX>>MOWK4«OMM»CCaH»»MW’:tta Benk (KM) — A Mezőla- dányt Mándokkal összekötő országút derekán hirtelen egy öreg nyárfasor bukkan fel, s tart nyílegyenesen a Tiszának. A Naményból Záhony felé kocsikázönak talán eszébe sem jut, hogy jobbra fordítsa a fejét, az meg végképp nem, hogy arra kormányozza az autót. Pedig egy igen szép, takaros községben köthetne ki. Benkre azonban csak ritkán téved idegen. A Tiszát nyugatról kísérő falvak közül Benk a legkisebb, alig több mint félezren lakják, s még ők is két szabályos, különálló falucskában. Elhagyva a községházát egy nagy, lapos mélyedés, valami feltöltődött holtág következik, s vagy kétszáz méter után, mintha semmi sem történt volna, folytatódik megint a falu. Itt áll az öreg templom is, ezt nevezik a helyiek az Ócska-falunak. Vagy húsz-huszonöt ház, aztán rögtön a töltés, kétszáz lépéssel odébb pedig a Tisza. A falujárás után erre tartunk mi is a polgármesterrel, Takács Sándorral, mert szerinte Benkhez úgy hozzátartozik a folyó, mint házhoz a tető, asszonyhoz az ember. A polgármester nem idevaló ugyan, de jó huszonöt éve él már itt, ismeri hát Benk történelmét. Túl a Tiszán — Ha a Tisza mostani medrét nézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy a falu a túlsó oldalon feküdt — magyarázza. — Aztán, mikor a folyó elnyerte a mai arcát, akkor úgy döntöttek az eleink, hogy ők nem maradnak a túlparton, ragaszkodnak a szabolcsi oldalhoz. Híres a strand Ez magyarázza azt a furcsa helyzetet is, hogy a falu szélső házai tulajdonképpen már a mándoki határba nyúlnak, míg a benki határnak több mint kétharmada túl a Tiszán van, kis híján Lónyát, meg Mátyust súrolja. — Hogyan közelítik meg a benkiek azokat a messzi földeket? — kérdezzük már bent az ártérben, a nagy, karácsonyi árvízből ittmaradt tócsákat kerülgetve. — Kompon — feleli Takács Sándor. — Eddig jól jártunk a mándoki termelőszövetkezettel, mert a rév költségeit állta, de most, hogy ők is gondokkal küszködnek, nekünk is zsebbe kell nyúlni. A kocsit a gát tövében hagytuk, attól tartva, hogy elsüllyedünk az elázott talajon, de jobb is, hogy gyalogolunk. Mert olyan gyönyörű, ártéri erdőben járunk, hogy az még a Tisza mentén is párját ritkítja. Most persze csendes, hallgatnak a vén füzek, nyárfák, bezzeg, ha nyár lenne! A benki strand vagy ötszáz méter hosszú, a hatalmas lapály mágnesként vonzza a für- dőzőket. S nem csak a helybélieket. Debrecen, Pest, Szombathely..., visszatérő vendégei vannak már az itteni selymes homoknak. De nem csupán vendégei. A távoli kereskedők is rájöttek, hogy tisztes forgalmat érhetnek el ezen a részen. Jönnek is Nyíregyházától Csongrádig sok helyről. Vannak köztük sajnos tisztességtelenek is, olyanok, akik azt hiszik, e tájon nekik mindent szabad. Most a nyáron is lement a partra egy benki asszonyka két kosár almával, s nemsokára sírva panaszkodott a községházán, hogy elzavarta valami csongrádi kereskedő..., ne rontsa az ő boltját. — S mit tett a benki önkormányzat? — Megmagyaráztuk az úrnak, hogy itt mi vagyunk otthon. Ha jót akar, akkor húzza meg magát! A benkiek egyébként igen békés természetűek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy itt minden különösebb nehézség nélkül jutottak túl a kárpótláson is, a harmadik licitre már nem is volt szükség. A félezer hektáros határban nyolcvan- egynéhány hektár talált új-régi gazdára, a vastag, fekete föld jó részét már fel is szántották a tulajdonosok, akik egyébként vagy huszonötén vannak. — Ezek azonban csak a kárpótoltak, Benken tulajdonképpen nem is lesz olyan család, amelyik ilyen, vagy olyan formában ne művelne meg egy kis földet — kapcsolódik a beszélgetésbe Uzonyi Dezső, az eperjeskei iskola igazgatója, amúgy benki illetőségű pedagógus. — Nem lesznek azok nagy területek, de segíthetnek a családok anyagi helyzetén. Benken a kicsi Is sok Benken a kicsi is soknak tűnik. Másutt, ha azt mondják, hogy huszonkilenc óvodásuk van, akkor sopánkodnak is egyben. Itt azonban kifejezett örömmel mondják mindezt, hiszen három éve még tizennyolcán voltak összesen a kicsik, az iskolában első osztályos pedig egyetlen egy sem. Másutt ötven-százmillió forintból gazdálkodhatnak az önkormányzatok, a benkiek- nek évente tíz-tizennégy millió áll a rendelkezésükre. A termelők ötszázezer forintja Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Naponta sokan keresik meg a megyei Földművelésügyi Hivatal mellett szerkesztőségünket is a megkapott földjükön gazdálkodni, de az ehhez szükséges eszközökről csak eztán gondoskodni szándékozó kisvállalkozók. Kétségbeejtő anyagi helyzetük közepette azonban a gépbeszerzésre csakis valamilyen jelentős állami segítségvállalás mellett gondolhatnak. Ezért érdekli őket minden támogatásról szóló hír, amelyek között nehezen, vagy egyáltalán nem igazodnak el. Több helyütt volt már eddig olvasható — nem mindig világos közlésből —, hogy akár 500 ezer forint vissza nem térítendő támogatás is elérhetővé vált a mezőgazdasági vállalkozók számára, egy most életbe lépő konstrukcióval. A tisztán látás végett szólunk most — reményeink szerint közérthetően — a tényekről. Az életbe lépett módosító rendelkezés a Mezőgazdasági Fejlesztési Alap beruházás támogatási rendszerét (6/1 993. FM rendelet) egészíti ki. Az új elem, mostantól azt teszi lehetővé a — kizárólag új gépeket vásárolni akaró — vállalkozó számára, hogy a pályázat útján elnyerhető, a gépi beruházás teljes összegének felét kitevő visszatérítendő kamatmentes kölcsönön kívül, a maradék 50 százalékból még további 30-at megkaphasson, mint vissza nem térítendő támogatást. Ez az egyszer igénybe vehető forráskiegészítés legfeljebb 500 ezer forint lehet. Ez nyilván abban az esetben ennyi, ha 1,6 milliós gépberuházásról van szó, mivel ekkora összegnek 30 százaléka az 500 ezer. Abban az esetben viszont, ha például csak a minimális összegű félmilliós gépvásárlásához kér az illető pályázat útján támogatást, csupán 150 ezer forint lehet az „ajándékba” kapott támogatási összeg és 250 ezer a kamatmentes kölcsön. A maradék 20 százalék a saját erő, de ha van pénzintézet, amelyik ad, lehet bankhitel ez a hányad is. Y t alószínű könnyebb 1 / gondolatban, elmé- \ leiben helyeselni, mint a valóságban is megtenni, — ezt szűrtem le abból a beszélgetésből, amely az egyik rádióműsorban a házasság előtti szerződésekről szólt. A szakember, lévén gyakorló ügyvéd, amellett érvelt, az ilyen szerződések, nemhogy megkérdőjelezik a leendő házaspárok egymás iránti bizalmát, hanem még közelebb is hozzák őket egymáshoz. Nyílt, tiszta lappal kezdik az együttélést, nem takargatnak semmit egymás elől, nem tévesztik meg a másikat — még akaratlanul sem—mert a házastársi szerződésben pontosan, hitelesen rögzítik az induláskor meglévő anyagi javaikat, illetve azok további sorsát. Ma még kevesen élnek ezzel a lehetőséggel, talán éppen a már említett fenntartások miatt is. Úgy vélekednek, elegendő, ha egymás között, szóban megállapodnak, ha egyáltalán napirendre kerülnek az anyagi kérdések. Valószínű sokan — akik egyébként szívesen belemennének Pedig ilyen szerződések tető alá hozására ekkor is van mód és lehetőség. Olyan kölcsönös biztonsági mentőkötélről van szó, amely mindkét házasfélnek — nem kevésbé a gyermekeknek — menekPáll Géza Szerelem szerződéssel UK .mM e szerződések megkötésébe — nem merik kockáztatni a meghitt kapcsolatot. Félnek, hogy ez beárnyékolhatja a szerelmet. Sokan viszont nem is nagyon ismerik ezt a lehetőséget, amelyre legfeljebb akkor gondolnak, amikor kátyúba jutott a házasságuk. Talán még kevesebben szánják rá magukat erre a házasság éveiben, akár vannak gondok, akár nincsenek. vést nyújthat, kiküszöböli a vádaskodásokat, a gyanakvást, megkönnyíti a válást. Manapság, amikor a virágzó, vagy éppen tönkre- menő vállalkozások korát éljük, amikor a szülők anyagi segítsége nélkül igen sokan nehezen boldogulnak, a fiatalok keresetéből lakást venni szinte lehetetlen, valóban hasznos lehet tisztázni, ki, mit, milyen értéket vitt be a házasságba. így később teljesebb lehet a házastársak közötti megértés. Ha pedig mégis zátonyra fut a házasság, egyik se kerül ki az utcára, nem köt ki a kórházak idegosztályán, vélt, vagy valós igazának bizonygatása közben. Az igazi, tartós szerelmet, úgy gondolom, nem veszélyeztetik a még nem igazán elterjedt házastársi szerződések. Akadnak persze olyan vélemények is, ha valaki ilyen szerződést köt, akkor minek egyáltalán a házasságkötés. Van benne valami, de a döntést hagyjuk meg az egyénnek. C sak annyit jegyezzünk meg, a két dolog azért nem áll szöges ellentétben egymással, s az egyik nem helyettesíti a másikat. De a végső szó a sorsát irányító emberé... Tévhitek M. Magyar László M intha az ötven évvel ezelőtti Magyarországon járnánk: a falon Szálasi Ferenc portréja, két oldalt árpádsávos zászlók. A fiatalok karján árpádsávos szalag, s egymást előrelendített karral üdvözlik, miközben lelkesen kiáltják: „kitartás”. Mindezeket nem az 1944- es híradókban láthattuk, hanem napjaink valóságát jelzik: a Világnemzeti Nép- uralmista Párt szoros tartozékai ezek a tárgyak, illetve mozdulatok. S vessünk egy pillantást a párt eszme- rendszerére: a párt tagjai hallhattak előadást Szálasi Ferenc mártírhaláláról, illetve küldetéséről, a zsidók „1945 utáni rémuralmáról” . Azt vallják, hogy kulturális értelemben léteznek fajok, a magyarok a felsőb- brendűekhez tartoznak. Hangoztatják, hogy Auschwitzban szó sem volt tömeges kivégzésekről, csak a természetes halállal elhunyt emberek holttestét égették el. Az egyszerű állampolgár csak kapkodja a fejét ezek hallatán, s felmerül benne a kérdés: Nem tanultak az iskolában történelmet ezek a fiatalok? Nem hallottak a gettókról? Mit olvashattak vajon Radnóti Miklósról? Kinek lehet az érdeke, hogy elültesse ezeknek a tévhiteknek a magvait gyermekeinkben? A napokban a Nemzetbiztonsági Hivatal feljelentést tett a Világnemzeti Nép- uralmista Párt ellen. Az ügy pikantériája, hogy nem illegális szervezetről van szó. A párt vezetői és tagjai jogosan védekezhetnek azzal, hogy szervezetüket a Fővárosi Bíróság 1993. október 11-én hivatalosan is nyilvántartásba vette. A kérdés már csak az, hogy a Fővárosi Bíróság bejegyzése mennyire felel meg a jogszabályoknak, az alkotmány előírásainak? S vajon ezért a téves döntésért a bíróknak felelniük kell-e bírák előtt? 26-30 ebédet visz rendszeresen házhoz a szakolyi szociális gondozási központ a község nyugdíjasainak Balázs Attila felvétele Tízmillión múlik Kovács Éva Y y a^om’ végképp M—i vesztésre áll a tiJ. J. szalöki szülőotthon sorsa. A szakemberek számoltak, osztottak és szoroztak, a végeredményt látva pedig döntöttek: nincs rá szükség, kihasználtsága alacsony, színvonala szintén, üzemeltetése sokba kerül, jöhet a lakat... A szakembereknek bizonyára igaza lehet. A ma egészségügyében főszerephez jutott a pénz, az üzlet, a gyógyításban a gazdaságosság a legfontosabb szempontok egyike lett, s mára nemcsak az eredmény, hanem az eléréséhez szükséges kifizetett forintok mennyisége is számít. Csakhogy a pénz még nem minden. Hiába van belőle jócskán az egyik serpenyőben, ha a másikban a lokálpatriotizmus, az érzelmi kötődések, egy település megtartó erejének igénye és fokozása lelhető. A tiszalökiek azt szeretnék, ha nem költözne el, megmaradna a szülőotthonuk. Nem csak azért, mert a településen és a környező falvakban élő nőknek így kényelmesebb, hanem kicsit azért is, hogy legyen pár év múlva olyan ember, aki elmondhatja majd magáról, ő bizony Tiszalökön született. Az itteniek nemcsak az érzelmeket adják, hajlandók lennének a szülőotthon fenntartásához pénzzel is hozzájárulni, ha ez segíti az ügyet. Az önkormányzatok köztudottan nem gazdagok, mégis zsebbe nyúlnak, ha ennek értelmét látják. Ti- szalök és még tizenöt falu lakói ezt az esetet ilyen fontosságúnak tekintik, s szó nélkül fizetnek, fizetnének érte. Mondják, a fenntartás évente tízmillióba kerül. Sok ez, vagy kevés? Nem a mi tisztünk eldönteni. Ha egy kis falu költségvetését nézzük, akkor sok, ha a megye közel ötmilliárdját, akkor már lényegesen kevesebb. Kár lenne tagadni, nem könnyű a döntéshozók dolga sem. Annyit azonban mégis látniuk kellene, nem csak az értelem, olykor az érzelem is játszhat vezető szerepet. A tiszalökiek, a szülőotthon megmaradásáért harcolók helyzete egyszerűbb: ők érthető módon nemcsak a forintokkal, hanem a fogyatkozó lelkekkel is „számolni” kénytelenek...
