Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-28 / 23. szám
1994. január 28., péntek HÁTTÉR Jogászok szóltak igazgatókhoz Anomáliák a közalkalmazotti bértáblázat körüli • Komolyan kellene venni Rendteremtés egy tanteremben Balázs Attila felvétele Kállai János Nyíregyháza (KM) — Bértáblázat, be- és átsorolások, pénzhiány, elégedetlenség, sztrájkhangulat...Lehetne még folytatni az ideillő szavak sorát. A döntések motívumai, melyek a pedagógusok kedélyét ismét és megint csak alaposan felborzolták valahol az állampénztárca „hiányosságaiban” keresendők. A napokban a Pedagógus Szakszervezet jogi szakértői, dr. Selmecziné dr. Csordás Mária és dr. Nyulász István tartottak tájékoztatót a kialakult helyzetről a Megyei Pedagógiai Intézetben. A találkozást a szakemberekkel a megye középfokú oktatási intézmény vezetőinek munka- közösségei kezdeményezték. — Az önkormányzatok eltérő módon kezelik a bértáblázat bevezetésének a kérdését — modotta vitaindítójában Nyulász István —, de igyekeznek a törvényesség határain belül maradni. Teljes nyíltsággal A segíteni akarás kell, hogy vezéreljen minden érintettet a problémák megoldásának, illetve mérséklésének a folyamatában, mert többletpénz nincs. De még ebben a szituációban is kerülendő, hogy az önkormányzatokat szembeállítsák az intézményekkel. Utalva a nehézségek forrására megfogalmazta: az érdekegyeztetés fórumait már 1992- től működtetni kellett volna, és főként: komolyan venni. Most pedig arra lenne szükség, hogy az önkormányzatok teljes nyíltsággal tárják fel: miként állnak anyagiak dolgában. Mert annak a kijelentése, hogy nincs pénz, önmagában kevés. Nem az ominózus .^’-kategóriába sorolás kérdése — folytatta —, vagyis a vissza- sorolások jelentik a fő problémát. A lényeg, hogy február harmadikán az emelt bért kézhez kapják-e a pedagógusok. Egyáltalán: kapnak-e pénzt, ki tudják-e fizetni nekik az emelt illetményt. Az pedig egyáltalán nem világos, hogy az „F” fizetési osztályból majdan (esetleg) vissza kell-e, lehet-e sorolni valakit. Újabb módosítások Erről nem tesz említést a közalkalmazotti törvény, ami, mint a jogi szakértő megjegyezte: máris újabb módosítás előtt áll. Megállapítható: a törvény átfogó felülvizsgálatra szorul. Megítélése szerint: íróasztal mellett született, a konkrétumok alapos ismerete nélkül. A törvény szerint — utalt egy problémaforrásra — a munkáltatónak joga van bárkit átsorolni a kötelező „F’-kategóriába, vagyis a támadhatóság mint lehetőség folyamatosan megőrződik a „lehetséges F-eseknél”. Ezért lenne szükséges, hogy legalább egy adott megye intézményvezetői járjanak el egységes elvek szerint. — A „lehetséges F’-kate- gória megítélésben — folytatta a magyarázó-értelmező információkat Selmecziné Csordás Mária — igen eltérő munkáltatói magatartások érhetők tetten. Pl. az áthelyezés intézményét ezek a különbségek szinte lehetetlenné teszik. Mert pl. a túl liberálisan döntők, mindenkit áthelyeztek az ,F”-be. Ennek az eljárásnak a negatívumai akkor jelentkeznek, amikor konkrét áthelyezésre kerülne sor. Ha mondjuk egy önkormányzat felélte az összes pénzét, mit fog csinálni akkor, ha valakit a most visz- szasoroltak közül—megnyert pere eredményeként — mégis be kell tenni a kötelező „F”- be? Véleménye szerint: a munkáltatói jogokat sérti, hogy a „lehetséges F’-be soroláshoz ki kell kérni az önkormányzat véleményét. Jogbizonytalanságot szül továbbá a közalkalmazotti törvény módosításának a visszamenőleges hatálya az,^’’-kategóriát illetően. Megjegyzendő, hogy sem a törvény, sem a módosítása nem tekintette besorolási kategóriának az „F”-et, csupán átsorolásinak: át kell vagy lehet értelemben. Mindezek kimondásával — tette hozzá — nem „tuti perekre” uszítjuk a pedagógusokat, és főként nem akaijuk őket költségekbe verni. Munkaügyi vitákkal A Pedagógus Szakszervezet álláspontja: munkaügyi vita igenis kezdeményezhető. Mert, ha nem fordul a sérelmet szenvedett a bírósághoz, biztos, hogy , .nullára fut” az ügye. Mi — fogalmazta meg befejező gondolataiban — senkit sem buzdítunk a pereskedésre, azt sem mondhatjuk, hogy biztosan megnyeri. No, persze valamit mégis cselekedni kell. De nem sztrájkolni. Az a végső és a legrosszabb eszköz. Mert a sztrájk olyan esetben, amikor munkaügyi vita indítható, amikor jogi úton megszüntethetők a problémák, eleve törvénytelen. Rendes jogorvoslat esetén nincs helye a munkabeszüntetésnek. Átjárhatóság Balogh József A zt hiszem félnék szegedi lakos lenni. Nem csak emiatt a legfrissebb eset miatt, hogy fejlövéssel, hangtompítós pisztollyal kivégeztek profi módon egy négytagú családot, s még csak rablásra sem lehet gyanakodni, hisz nem vittek el semmit a lakásból, hanem azok miatt az esetek miatt, amik az utóbbi időben történtek. Híradások vezető anyagaivá váltak az utóbbi években azok a szegedi tudósítások, amelyekből tudomást szerezhettünk például arról: hogyan szedett először krimikben látható módon védelmi pénzt a maffia a kereskedőktől. Onnan érkezett két és fél éve az első igazi emberrablás híre, s sajnos azóta sem került elő Farkas Helga. Ott pattant ki a gyermekkereskedelemről szóló botrány, amikor szerencsétlen román asszonyok néhány dollárért megváltak volna gyermekeiktől. Szegedről érkezett az országossá duzzadt olajbotrány híre, ott szőkítették motorolajjá az olcsó tüzelőolajat, oda csempészték át a határon csövön a szeszt Jugoszláviából, ott éli virágkorát a kábítószer-, és a fegyverkereskedelem. Persze csak a nagyját említhetjük, hisz teljes leltárt talán még ott sem lennének képesek felállítani, de gondolom, így is félelmetes lehet,a kép. Nyilván emiatt nevezik sokan Magyarország Palermójának Szegedet. Anélkül azonban, hogy félelmet szeretnénk kelteni, nem lehet elhallgatni azt sem: mi sem vagyunk sokkal rózsásabb helyzetben. A legfrissebb híradások már olyan feltételezéseket is hangoztattak: nem lehetetlen, hogy az Afganisztánt megjárt, emberirtásban jártas volt orosz katonákból lesznek a bérgyilkosok, hisz határokhoz közel eső városról van szó, s mire felfedezik a gyilkosságot, akár el is tűnhetnek az országból. Mi is közel vagyunk a határokhoz, itt is szabad az átjárhatóság. Nálunk is országos hírű (hogy jó, vagy rossz hírű, arról most ne essék szó) a kgst-piacunk, itt is keresnek eltűnt gyilkosokat, itt is folyik a pénzmosás például a kaszinóban, s ki tudja, mire derül még fény. És az sem vigasztalhat bennünket, hogy tőlünk nem csak keletre és délre, hanem északra és nyugatra is durvul a világ. Sorslépés Balázs Attila felvétele Tenyésztők Nyíregyháza (KM) — A szarvasmarha-, a juh- és a baromfitenyésztés megyei helyzetéről és fejlesztésének lehetőségeiről tartanak szakmai tanácskozást január 28-án fél 10-től Nyíregyházán a Tudomány és Technika Házában. Az előadók között lesz Szénégető László FM hivatalvezető, Tóth Imre, az FM főtanácsosa, Békéssy Gyula, a Juh Teiméktanács igazgatója, Végh János, a Kelet-Magyarországi Juh- tenyésztők Egyesületének igazgatója, Molnár Gyula, a kisvárdai Hajdu-Bét Rt. igazgatója, valamint Már- földi István, a Szabolcstej Rt. igazgatója. A MAE megbízott tisztségviselőjeként a szervezésben és az FM hivatal főmunkatársaként az előadók sorában egyaránt közreműködő Fesztóri Sándor a mostam és a következőkben tervezett rendezvények céljáról az alábbiakat mondta: „A MAE a jövőben részletesen kíván foglalkozni a megye sertés- és baromfitenyésztésével, a növénytermesztésen, kertészeten belül pedig a meghatározó növényfajokkal.” ttot nyomdahiba, l\J nincs tévedés: még I Y mindig a gyors meggazdagodás távoktató tanfolyamán vesz részt kedves szegény olvasónk. Sőt! Most ismertetendő módszerünk talán nem is ismeretlen. A szak- irodalomba zemlényioniz- mus néven vonult be. Lényege: kölcsönkérni, majd a kétszeresét megadni, újra kölcsönkérni egy nagyobb ösz- szeget, s újra a kétszeresét megadni, majd újra kölcsönkérni milliókat, s nem megadni. Miután felelősséget érzek minden olvasóm, minden tanítványom iránt, úgy döntöttem, hogy nem javaslok számukra olyan—mástól tanult — meggazdagodási módszert, amit nem próbálok ki. Feláldozom magam: legyek először én milliomos, ha lehet. A kezdet egyszerű volt: egy kedves és gazdag ismerősömtől kölcsönkértem húszezer forintot azzal, hogy negyvenet adok vissza egy héten belül. Ismerősöm egy picit ódzkodott, merthogy egy éve tartoztam neki kétszáz forinttal és még nem tudtam megadni, de aztán, hogy aláírtam egy papírt, miszerint negyvenezret kértem tőle kölcsön, ideadta a húszat. A módszer szabályait betartva pontosan egy hét múlva — miután eladtam a tévénket húszezerért—megnári szigetekre, és ott élek, ameddig tart a pénz, de aztán arra gondoltam, hogy mi az a kétmilkó, amikor húsz is lehet?! Gvorsan Nógrádi Gábor jájjk ' ,% ,'6 fff 'táf' ' \y. fi , Legyen milliomos! hMNS .fí?99Ni4 NS 11 I " ' adtam neki a kétszeres ösz- szeget. Vártam egy hetet, hogy a bizalom szétáradhasson az ereiben, majd újra felkerestem, s kértem tőle kétszázezret. Az elismervényben persze az állt, hogy három napon belül négy- százezret adok neki vissza, így is történt. Sikerült villámgyorsan eladnom kétszázezerért a tavaly vásárolt Ladámat, s ismerősöm elégedett arccal tette el a négy- százezer forintot. Ekkor megtáltosodtam és két nap múlva beállítottam hozzá. Kétmilliót kértem két napra száz százalékot ráígérve. Ismerősöm bizalma ekkor már olyan nagy volt, hogy ha nem erőszakoskodom, talán még papírt se kér a kétmillióról. Bevallom, megfordult afejembeh, hogy felhúzom a nyúlcipőt, elmegyek a Kaeladtam kétmillióért háromszobás lakásunkat — minek az? Sokkal szebbet veszek majd! — és siettem megadni a pénzt. Ekkor már két hetet vártam, hadd örülje ki magát a szegény balek, hogy ennyit nyert rajtam. Mondanom sem kell, hogy tűkön ültem. Lakás híján ugyanis a családommal együtt egy varroda raktárában húzhattuk meg magunkat. Végre letelt a két hét. Nyugalmat erőltettem magamra és felhívtam a pénzeszsákomat telefonon. Az anyósa vette fel a kagylót. Azt mondta, hogy ismerősöm a Kanári szigeteken nyaral a családjával, és azt üzeni, hogy mostanában nem tud sajnos kölcsönadni, mert minden pénzét befektette. Mit mondhatok? A zemplé- nyionizmushoz Zemplényire van szükség. Morális akadály Cselényi György r ártok tőle, hazánkban a minden tekintetben működőképes piacgazdaság kialakulásának nemcsak anyagi, hanem komoly morális akadályai is vannak. Szerintem az egyik gátló tényező az, hogy nálunk sokan nem szeretik a tőlük gazdagabbat. Egy közmondás szerint: a jó indu- latú kereskedőt a rossztól az különbözteti meg, hogy a jó indulatú a vetélytársát illetően azt vallja: „Nem bánom, ha megy neki, csak én se járjak rosszul. A rossz indulatú pedig azt tartja: „Inkább kinyúlok, de ő is dögöljön éhen, az anyja istenit!” Jóllehet, ma még sokak vagyona nem tisztességes munkából származik. Én nem is az ez ellen jogosan ágálók ellen szólok. Nekem a másokra ok nélkül, úgymond reflexszerűen irigy- kedők ellen van kifogásom. Akad olyan ismerősöm, akin valósággal dühroham lesz úrrá, ha a magáénál jobb autót lát. Aztán döbbenettel hallottam egy zöldségboltos panaszát, aki észrevette: az üzlettel egy házban lakó asszony inkább a jóval távolabbi elárusító helyről cipelted a férjével a krumplit és egyebet, minthogy tőle vásároljon. Bizonyára elvből, valamint irigységből még akkor sém vesz tőle, ha tudván tudja, az újonnan nyílt üzletben egy ideig az átlagosnál olcsóbban juthat az áruhoz. Természetesen, mindnyájunknak joga van ott, és attól beszerezni bármit, ahol és akitől akarunk. De hogy várhatjuk a fejlett piacgazdaság létrejöttét, ha nem tudjuk tolerálni: másnak a miénknél esetleg jobban megy sora, vagy a jelenlegi viszonyok az ő tevékenységét, erőfeszítéseit anyagi- lagr előnyösebben dotálják. Érdekes, külföldön legendák keringenek az önzetlenségünkről, vendégszeretetünkről, segíteni akarásunkról, jószívűségünkről. Ha ez igaz, akkor miért egymással, magyar a magyarral, szomszéd a szomszéddal vagyunk irigyek?
