Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-25 / 20. szám

1994. január 25., kedd HÁTTÉR Utolsó lehetőség a kárpótlásra A kérelmeket 1994. február 15-től 1994. március 15-ig lehet benyújtani Nyíregyháza (KM - BJ) — A napokban látott napvilágot a Magyar Közlönyben a kár­pótlási igények megújítását lehetővé tevő rendelet. Több olvasónk kereste meg már előtte is szerkesztőségünket, hogy tájékoztatást kérjen a kárpótlási törvény módosí­tásáról. A módosításról, s az ezzel kapcsolatos tenniva­lókról érdeklődtünk dr. Sve- da Bélától, a Megyei Kár- rendezési Hivatal vezetőjé­től. — Az információ helyes, az Országgyűlés 1993. december 22-i ülésnapján elfogadta az 1994. évi n. sz. törvényt, amely a kárpótlás iránti kérelmek benyújtásának határidejéről és az állampolgárok, tulajdoná­ban igazságtalanul okozott ká­rok részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvényt módosította. A törvény alap­ján a kárpótlás iránti kérelmét 1994. február 15-től 1994. március 15-ig az illetékes kár- rendezési hivatalokhoz min­den olyan jogosult benyújthat­ja, aki eddig bármely okból ezt nem tette meg, s egyébként erre jogosult lett volna. Mindenki benyújthatja □ Vonatkozik-e ez a rendel­kezés -valamennyi hatályban lévő kárpótlási törvényre? — Igen, az 1994. évi II. tör­vény rendelkezéseit alkalmaz­ni kell a tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdo­nában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló Kpt. I., a tulajdonviszo­nyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában az 1939. május 1-jétől 1949. június 8-ig ter­jedő időben alkotott jogszabá­lyok alkalmazásával okozott károk részleges kárpótlásáról szóló KpL II., valamint az éle­tüktől és szabadságuktól poli­tikai okból jogtalanul meg­fosztottak kárpótlásáról szóló Kpt. ül. törvényekre egyaránt. Az a jogosult is benyújthatja egyébként kárpótlás iránti ké­relmét, aki igényét korábban már bejelentette, de azt a ha­táridők elmulasztása miatt a kárrendezési hivatal elutasítot­ta. Természetesen ezek a sze­mélyek is csak a megadott határidőn belül nyújthatnak be kárpótlás iránti kérelmet. Ö Az új törvény alapján benyújtott kárpótlási igények elbírálása a határozat rendel­kezése, illetve az annak alap­ján felvett kárpótlási jegy fel- használása eltér-e a korábbi törvények által biztosított fel­használási lehetőségtől. — Az új törvényi rendelke­zés ténylegesen néhány eset­ben eltér a korábbi törvényi rendelkezésektől és bizonyos fokú korlátot állít. Nevezete­sen arról van szó, hogy a ké­relem benyújtására megállapí­tott határidő elmulasztása jog­vesztéssel jár, és a mulasztás miatt igazolásnak nincs helye. Ez azt jelenti, hogy aki kár­pótlási igényét 1994. március 16-án (szerdán), illetve azt kö­vetően nyújtja be, kérelmét el­utasítja a hivatal. Az új tör­vény alapján kapott kárpótlási jeggyel termőföldet is nehe­zebb lesz szerezni, ugyanis termőföldvásárlásra kizárólag az állandó lakhely szerinti te­lepülésen kijelölt termőföld­árverésen lehet felhasználni. — A személyi kárpótlással összefüggő korlátozás csak annyiban lesz érezhető, hogy a jogosult kárpótlásban csak ak­kor részesülhet, ha a kárpótlás összegét a kérelmet benyújtott hozzátartozók között még nem osztották fel. Abban az eset­ben tehát, ha az élet elvesz­téséért járó egyösszegű kár­pótlásban a jogosultak része­sültek, az újabb igénybejelen­tő nem számíthat kérelme tel­jesítésére. □ Mikortól kell alkalmazni a törvény rendelkezéseit? Sérelmek bizonyítékai — Az 1994. évi II. tv. a ki­hirdetés napját követő — 1994. január 14. — 30. napon lép hatályba, tehát február 14- én. □ Mi az állampolgárok teendője, s mikor szerezhetik be a kérelemhez szükséges egységcsomagokat? — A magam részéről azt tu­dom javasolni, hogy addig az időpontig is szerezzék be a sérelemmel összefüggő bizo­nyítékaikat, hogy az egység- csomagok árusítását követően azok értelemszerű kitöltése után már csak a postára adás legyen a feladat. Ismereteim Az egyik legnagyobb gond művelése Harasztosi szerint egyébként az egység- csomagok értékesítését csak és kizárólag a megyeszékhe­lyen Nyíregyházán működő postahivatalok fogják árusíta­ni. Megítélésem szerint az egy­ségcsomagok beszerzésére vo­natkozóan jelentős feladat há­rul az önkormányzatokra. Szükségesnek látom felmérni, hogy mekkora igényekre szá­míthatunk egy-egy település­ről, mert ennek ismeretében keressük meg az illetékes nyír­egyházi postahivatalokat, hogy a település lakói számára közvetlenül átadhassák az egységcsomagokat. Ezt a fel­adatot egyébként a település postahivatali is elláthatják, amennyiben a helyi igények­nek megfelelően közvetlenül kérik meg a nyíregyházi posta- hivataloőól a szükséges egy­ségcsomagot. Információim szerint az egységcsomagok gyártása folyamatban van és várhatóan február első felében kerülnek forgalomba. □ Sok helyen még mindig 60-70 százalékos értéken cse­rélnek gazdát a kárpótlási je­gyek. Mennyi 1994. január 1- jétől a kárpótlási jegyek kama­ta? —146,2 százalék. Ez azt je­lenti, hogy az 1000 forintos névértékű kárpótlási jegy 1462 forintot, az 5000 forintos 7310 forintot, míg a 10 000 forintos 14 620 forintot ér. □ Bár a téma most az új lehetőség ismer­tetése volt, ké­rem mondjon néhány informá­ciót az árverezés jelenlegi helyze­téről! Árverések — Egy rövid belső irodai munkavégzést követően 1994. január 12-től folytatódnak a termőföldárve­rések. 1993. de­cember 23-ig 692 594 AK ér­tékű 53 272 hek­tár termőföld ke­rült árverés útján a föld meg- 15 599 személy Pál felvétele tulajdonába. Jel­lemző az utóbbi időben a termőföld-vásárlás iránti igény fokozódása. Míg 1992-ben augusztus 22-től de­cember 31-ig összesen 1191 hektár termőföld kelt el, és 455 ember szerzett tulajdonjo­got, addig az utóbbi egy hét alatt 2170 hektár föld jutott 654 tulajdonoshoz. A termőföldvásárlási igény élénkülését bizonyítják egyéb­ként az 1994. január 18-án lefolytatott árverések adatai is, amennyiben négy településen összesen 549 hektár 7187 aranykorona értékű föld talált gazdára. » □ Mikorra fejeződik be az árverezés? — Mint ismeretes, a Kor­mány az elmúlt év végén mó­dosította az árverések befe­jezésének határidejét, ameny- nyiben a mezőgazdasági nagy­üzemek tulajdonában lévő ter­mőföldárverésekre 1994. má­jus 31. napját követően nem kerülhet sor. A megyei hivatal szeremé ezt az időpontot lerö­vidíteni és legkésőbb 1994. április 31-ig a megyei vala­mennyi mezőgazdasági nagy­üzem termőföldárverését befe­jezni. Természetesen ez a határidő nem vonatkozik azokra a nagyüzemekre, illetve tele­pülésekre, ahol még mindig nincs elfogadott termőföld­alap. Sajnos azonban ez még mindig négy mezőgazdasági nagyüzemet és 12 települést érint. Y y ov<* dugja az ember Ja maradék kis pén- JL x zét, betétkönyvét, amikor annyit hall, olvas a mindennapos betörésekről? Az idős asszonynak elég sok fejtörést okoz ez, gyakran uta­zik a fővárosba, ahol a lánya, veje, unokái élnek. Már az utazás előtt napokkal hatal­mába keríti az izgalom. U jabb és újabb rejtekhelyeket talál ki a kevéske pénznek, amit a nyugdíjából megspórolgat. —Kitaláltam én egy jót— mesélte—De majdnem meg­jártam. Azóta jobban vigyá­zok. Súgva mondja, nehogy a feltételezett rabló véletlenül meghallja a titkot. Ezek sze­rint leggyakrabban a szeme­tes vödör fenekére rejtette a húszvalahány ezer forintot. Rá tett egy újságpapírt, és máris kész lett a csodálatos rejtekhely. Ezt találja meg a betörő... —Csakhogy egyszer majd­nem ode lett a pénzem. Vala­hogy kiment a fejemből, s amikor hazajöttem Pestről, nem vettem Id a borítékot a vödör aljáról. S amikor az megtelt, szépen levittem mindent a kukaedénybe. Egy jó óra múlva, mint akit a vil­lám megcsap, jutott eszembe, Pást Géza hogy ezt ejteni kellett. így került a pénzes boríték a krumplis, zöldségesdoboz aljára, a szennyesruha kosa­rába, a szobai lábtörlő alá, de még sorolhatnánk tovább Rejtekhely a vázában hogy kidobtam a vödör fene­kén lévő borítékot is, a pénz­zel... Szerencsére a guberá­lók akkor nem jártak a sze­metes helyiségben. Megtalál­tam, azaz nem találta meg más. De azt hittem, infarktust kapok. Legközelebb más rejtekhe­lyei kellett kitalálnia. Né­hányszor a falikép hát­lapjára ragasztotta a pénzes borítékot, de látott egy krimit a tévében, ahol a szemfüles rablók először ott keresték az értékpapírokat, dollárokat. Ezt a hazai rablók is átve­hetik, mint módszert. Ugy­az ötletesnél ötletesebb rej­tekhelyeket, de nem akprunk tippeket adni a betörőjelöl­teknek. Tény, hogy az idős hölgy kifogyhatatlan a rej­tekhelyek kiagyalásában. Szerintem egy kicsit már él­vezi is a játékos bujócskát, szellemesen rakosgatja a fo­rintjait, már-már nemcsak a tolvajok, hanem saját maga elől is. — Ki fog nevetni, de csak elmondom, hogy jártam leg­utóbb. Az egyik virágvázába tettem a pénzt. Olyan szűk a nyaka, hogy apránként tud­tam beleszuszakolni a ban­kókat. A vonaton riadtam meg, amikor eszembe jutott, jó-jó, de hogy fogom majd kiszedni a pénzt... Hazaér­kezem, hát mit látok. A szoba közepén darabokra törve ott hever a váza, meg szanaszét a megtépázott százasok, ez­resek. A fránya macska fel­mászott a szekrényre és le­lökte a vázát.. Úgyhogy a tolvaj-pandúr játék tovább tart. Az idős né­ni elárulta, mi a legújabb, minden betörőt kicselező tipp- je. Egy levelet hagy az elő­szoba közepén azzal a meg­szólítással, tisztelt betörő úr, vagy urak, ne keresgéljenek feleslegesen, itt és itt van a pénzem, nyugodtan vigyék el, csak csukják vissza az ajtót. Huncutkásan hozzátette, per­sze egy fülért sem találnak majd a megjelölt helyen. — Ezután magammal vi­szem a pénzt. A nyomorult betörők meg dolgozzanak, keresgéljenek, ha egy ilyen szegény öreg asszonyt akar­nak kirabolni. Megérdemlik a sorsukat... Piacot találni Kováts Dénes A z elmúlt három év­ben sajátos helyzet alakult ki megyénk­ben, a rendszerváltás nem annyira politikai, mint in­kább gazdasági viharokat váltott ki. Talán azért is, mert a piacgazdaság leér­tékelte a vidéket—hangzott el az egyik megyei vezetőnk szájából egy közelmúltbeli összejövetelen. Ebben persze közreját­szott az is, hogy a jó szán­dékok és törekvések ellené­re sem érezzük szélesebb körben a gazdaságélénkítés hatását. Ha belegondolunk, mi jellemzi — különösen a mezőgazdaságot — akkor azt kell mondanunk: bizony sokszor hallhattuk a Tibor- cok panaszát. Hiszen hiába dolgoztak, termeltek, a pi­aci viszonyok nem éppen úgy alakultak, ahogyan a termelők szerették volna. Vannak, akik úgy vélik, ennek több összetevője van. Az egyik, hogy nagyobb súlyt kellene fektetni a ke­reskedelemre, a másik, hogy azt kellene termelni, ami eladható. Van igazság ezekben a szavakban, mégha nem is oly egyszerű átlépni saját árnyékunkon, szakítani a hagyományokkal. Szükség lenne olyan em­berekre, akik jó üzleti ér­zékkel, kellő kapcsolatokkal és pénzzel rendelkeznek ah­hoz: igazi kereskedői men­talitással piacot találjanak a megtermelt javaknak. Olyan piacot, mely biztos felvevő, melyre számíthat­nak a termelők. Mert az „amit nem lehet eladni, azt nem kell megtermelni” elv jól hangzik, jelentős igaz­ságtartalommal, de sokszor nem lehet kiszámítani, mit lehet egyáltalán, — s főleg kinek érdemes eladni. Mert sok vállalkozóval találkoz­tak már a megyebeliek, akik ígértek fűt-fát, aztán oda­maradt nemcsak a megter­melt zöldség és gyümölcs, de az ára is. Örömmel üdvözölnénk azokat a jól felkészült szak­emberekkel rendelkező cé­geket, amelyek irányt mu­tatnának. Uj papírbolt nyílt a Szarvas utcában Harasztosi Pál felvétele Kállai János A költővel szólva: azt hiszem, manapság könnyebb lenne a szépen cseperedő gyerme­keknek csillagot választani az ég mezejéről, mint teszem azt általános vagy közép­iskolát, főiskolát, egyete­met. A változatos kínálat minden iskolafokozatban és típusban már-már a bőség zavarának tanácstalansá­gával terheli a többségük­ben egyébként sem tájéko­zott szülőket és csemetéiket. Mert mindegyik intézmény — ez szinte már kötelező elvárás a korszerű oktatási­nevelési fellegvárakkal szemben—elő tud rukkolni valami olyan specifikum­mal, ami máshol nincs, ami­ben pluszt tud nyújtani. így van ez rendjén, tehetnénk hozzá, hiszen az átlagos, az általános senkit sem vonz igazán, jóllehet a beisko­lázandó nebulók döntő több­sége a középmezőnybe tar­tozik. Most, hogy a napokban sikeresen befejeződtek a múlt év novembere óta zaj­lott megyei pályaválasztási hetek rendezvényei, akár valamilyen mérleget is ké­szíthetnénk: hol, melyik kö­zépiskolában vagy főiskolai nyílt napon hányán fordul­tak meg, mi iránt érdeklőd­tek. Mondom, lehetne sta- tisztikázni, de az adatok méricskélése egy lényeges dologban továbbra sem ad­na megbízható választ. Történetesen arra nehéz magyarázatot találni (vagy talán túl könnyű, csak még magunknak sem merjük megfogalmazni!), hogy propaganda ide vagy oda, bizonyos sulikba az isten­nek sem akaródzik beirat­kozni a nebulóknak. Legyen ott — maradva most már csak a középfoknál — tagozat vagy speciális osz­tály, hatos, nyolcas gimi, vagy öt évfolyamos kom­binált képzés, nem és nem! Pedig ez a probléma csak addig volt lazán kezelhető, amíg a sokat emlegetett de­mográfiai hullám fölfelé ívelt, illetve tetőzött. De, momentán, az apály köze­leg. Az általános isiket már elérte. „Meg kell fogni” minden gyereket — tudato­sul mindinkább a közép­fokon. Ha kell fikciók, tet­szetős ötletek árán is, mert, sajnos, távlataiban egyre kevesebben fognak kopog­tatni az alma materek ajta­ján. És a tétlenül várakozók végül becsukhatják a kaput. Hát, mindezekre figyelve tessék választani! Válassz iskolát!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents