Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-22 / 18. szám
Aktuális kérdések_____________________________ Lényeg a részletekben Józsa Fábián Elek Emil felvétele Györke László A Magyar Közigazgatás decemberi számában jelent meg az új önkormányzati törvény- javaslat, amelynek vitájára és elfogadására már csak a parlamenti választások után, de a helyhatósági választások előtt kerül sor. Dr. Józsa Fábiánnal, a Belügyminisztérium politikai államtitkárával azokról a lényeges változtatásokról beszélgetünk, amelyeket, úgymond, az élet kényszerített ki. □ Különböző fórumokon különböző szintű vezetők elemezték a most még érvényben lévő önkormányzati törvényt. Önnek mi a véleménye erről? — Meggyőződéssel állíthatom, hogy Európában az egyik legszebb jogalkotási termék. Tudós szakemberek végigtanulmányozták az európai modelleket, s ezekből, valamint az európai önkormányzati charta szabályaiból állították össze az ÖTV-t úgy, hogy a legdemokratikusabb, a legli- berálisabb elemeket kiollózták ezekből a modellekből. Még azt sem mondhatom, hogy nem működőképes, hiszen eszerint tevékenykednek az önkormányzatok. Egyetlen hibája van, hogy túlságosan elméleti. Az eltelt három és fél év gyakorlata azt bizonyítja, hogy sok tekintetben kiigazításra szorul. □ Melyek azok a pontok, amelyeket kénytelenek voltak kiigazítani? — Megítélésem szerint túlzottan hézagosak, elnagyoltak a testületek működési szabályai. Nem kellően kimunkált például, hogy milyen esetekben kell zárt ülést elrendelni; mikor kell titkos szavazást tartani, milyen legyen a minősített többség, mely ügyeket vigye a testület, melyeket ruházhatja át például a bizottságokra. S egyáltalán: elnagyoltak a bizottságok hatáskörére vonatkozó szabályok. Mit történik most? Sok településen szinte minden kérdést a testület elé visznek, ami az érdemi munka rovására megy, hiszen túlzottan gyakoriak az ülések, amelyeken tengernyi napirendi pontot kell megtárgyalni. Hogy lehet így biztosítani a törvényességet? Olyan kérdésekben is a testület dönt, amelyeket nyugodt szívvel átruházhatna a bizottságokra. Tehát több funkciót kell kapniuk a bizottságoknak, de a tisztségviselőknek is. A testületnek pedig a jelenleginél sokkal kevesebb kérdésben kellene döntenie, viszont megalapozottabban, kimunkáltabban, több lehetőséget számításba véve. A hivatallal, illetve a tisztségviselőkkel szemben be kellene töltenie a kontroll szerepét Az ellenőrzés kérdése ugyanis elsikkadt Ugyanakkor a tisztségviselők — a polgármesterrel az élen—nagyobb hatáskört, nagyobb működési szabadságot kapnak, hogy önállóan dönthessenek bizonyos kérdésekben — természetesen teljes felelősségvállalással. Jelenleg a polgármester keze meg van kötve, s így nem tud igazán az ügyek urává, például a beruházási fejlesztések igazi motorjává válni, nem tud komoly tárgyalásokat folytatni vállalkozókkal, mert minden elhatározását jóvá kell hagyni a testületnek. A másik furcsaság, hogy a polgármester nem mozdítható el. Meg kell tehát teremteni az elmozdítás jogi lehetőségét, valamint azt, hogy a testület által elvetett ügyet a polgár- mester visszahozhassa egy hónapon belül. Tehát, míg az egyik oldalról növekszik a polgármester, a tisztségviselők mozgástere, önálló döntési jogköre, a másik oldalon viszont a felelőssége. □ A képviselő-testületre, illetőleg annak tagjaira milyen újszerű szabályok vonatkoznak majd? — Két alapvető módosításról van szó. Az egyik, hogy a képviselőt, amennyiben megbízatásának nem tesz eleget, azaz passzív — lemondathassák. A másik pedig, hogy kezelhetetlen ügy, ügyek esetében, amikor működőképtelenné válik, válhat a testület, önmagát feloszlathassa. Jelenleg ugyanis a parlament dönthet csak bármely önkormányzati képviselő-testület feloszlatásában. □ A megyét járván sokszor hallom panaszkodni a jegyzőket, hogy túlterheltek, nincs pontosan körvonalazva a hatáskörük. — Gondolom, a helyzetet jól illusztrálja, hogy országosan háromszor több jegyző mondott le, mint polgármester, és tizennégyszer több betöltetlen jegyzői állás van, mint polgármesteri. A jegyzőnek szakembernek .kell lennie, a törvényesség őrének. Jelenleg viszont hatáskör nélküli, ráadásul a képviselő-testületnek kiszolgáltatott helyzetű. Röviden: a jegyző tulajdonképpen állami közigazgatási feladatot lát el. □ A rendszerváltással csökkent a megye közigazgatásban betöltött szerepe. Lesz-e ebben a tekintetben lényeges változás? — Kétségtelen, hogy az önkormányzati középszint — azaz a megye — lecsupaszítta- tott, kiveséztetett. Annak politikai háttere volt, hogy így alakult. A megyére pedig szükség van, de nem ebben a konstrukcióban — de nem is a régiben. Méltán mondják a mai megyei önkormányzatra, hogy ,Je- beg”, hisz gyakorlatilag nem felelős most semmiért. Pedig a középszintű szolgáltatás továbbra is a megyéhez tartozik. Közigazgatási hatáskört kell, hogy kapjon bizonyos kérdésekben. Ilyen például a terület- politika, a területfejlesztésben való részvétel, az idegenforgalom. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a megye diszponáljon a települések pénze fölött. Viszont koordináló szerepet kell betöltsön a kistérségek, a kistérségi fejlesztési társulások között. □ Milyennek ítéli az önkormányzatok gazdálkodását? — Azzal kellett volna kezdenem, hogy a már említett joghézagok ellenére a települési önkormányzatok nagy többsége helytállt. Kétségtelen azonban, hogy a mostaninál sokkal szigorúbb gazdálkodási és pénzügyi fegyelemre lesz szükség, és a már korábban emlegetett ellenőrzésre. Ellenőrzés nélkül ugyanis nincs demokrácia, nincs nyilvánosság. Még egy szervezeti újdonságról hadd szóljak: minden megyében lesz köztársasági megbízotti hivatal a jövőben. □ Köszönöm a beszélgetést. A TARTALOMBÓL: _____________ • Életünk hangjait hallatni jött • A meséből a valóságba • Hódolatul a színésznőknek • A túlélés esélyei /~k r ataíia Kikpt iparművész (Ukrajna) eíső J\l önálló tárlatánakia nyíregyházi városigalé- y>räz adott otthont az elmúlt esztendőben. (Ii- tokzatos jelenés jelképekj ősi motívumoké groteszk. alakpk.olvadnak.egymásba, áradtiak.szét alkptásaiban, mint megannyi álomkép, vagy visszatérő emlék: Az 1966-ban született hölgy Luganszkban és Cser- kassziban tanult, majd a lembergi iparművészeti főiskolán szerzett diplomát divattervező szakon, 1989- ben. Mkptásaival azóta szerepelt különböző kiállításokon. ‘Textil- és divattervező művészként dolgozott a cserkasszi selyemgyárban, grafikával, ruhatervezéssel és textillel (kézi festésű batik] foglalkozott. Alkotásai hazáján kívül Magyarország, Lengyelország, Franciaország, a Dél-afrikai Köztársaság, az “Egyesült Államok.magángyűjtőinek.birtokában vannak: Dlső nyíregyházi kiállítása sajnálatos módon egyben utolsó is lett: most kaptuk, a hírt, hogy újabb, kijevi kiállítására utazva a vonaton vették.elfiatal életét. A selyem művésze Natalia Kikot: Párbeszéd (batik) Szekeres Tibor reprodukciói Szellemi információk vására Tóth Kornélia C saknem kétszer annyit keresett a szellemi foglalkozású, mint a fizikai dolgozó — olvasom egy nemrégiben közzétett statisztikában, amely a múlt év januárjától novemberig terjedő időszak bérezését vizsgálja. Eszerint a szellemi munkáért átlagosan havonta bruttó 41 ezer forintot vihetett haza az alkalmazott, míg a fizikai állománycsoportba tartozók átlagos havi bruttó keresete 21 ezer 450 forintra rúgott. Hogy a megélhetés egyre dráguló költségei mellett mindkét tétel is kevés a munkaerő, mint áru újratermeléséhez (hogy a bővített újratermelésről már ne-is elmélkedjünk) — ez bizonyára egyértelmű Közép-Európának ebben a szegletében bárki előtt. Ami viszont figyelmet érdemel, az, hogy a szellemi munkát magasabban dotálják a munkáltatók. S ez közvetve mindenképpen tükrözi a társadalom értékítéletét. Akik a Kádár-korszakban nőttek fel, tanúsíthatják: a jól képzett szakmunkásnak nagyobb respektet tulajdonított a hatalom, mint a diplomás tanárnak, ügyvédnek, hogy az oklevéllel nem rendelkező alkalmazottakat ne is említsük). Legfeljebb a második nyilvánosság, a baráti-társasági összejövetelek adták meg a diplomával űzhető hivatás, illetve az azt gyakorló valódi rangját. Természetesen az akkori fizetések is tükrözték a fizikai munka nagyobb megbecsülését. A magánszférában még kontúrosabban jelent meg a különbség: négy hétvégén annyit maszekolt össze a segédmunkás, mint amennyit a tanár egész hónapban hazavitt. A változások szele még nem söpörte végig Kelet-Európát, amikor a tudományos kutatásról, a szellemi munka értékéről folytattak nagyszabású nemzetközi tanácskozást valamelyik nyugat-európai városban. A sötétbe öltözött tekintélyes urak némelyike már mocorgóit, amikor a keleti végekről érkezett előadó újfent a rendkívül alacsonyan fizetett szellemi dolgozók elnyomoro- dásával hozakodott elő. Volt, aki a pulpituson is hangot adott véleményének, persze, hogy kevés a pénz, kinek nem az? — poénkodott, s ki, ha nem a magyar szociológus vázolta konkrét számokkal a helyzetet, egyúttal megvédve a sors által ránk kényszerített mundér becsületét. Havi 300 dollárnak megfelelő bért kapott akkor az értelmiségi, s a fordító visszakérdezett: bizonyára elhallotta az összeget, s 3 ezret akart mondani a felszólaló. A vén kontinens szerencsésebbik felében még a 3 ezerről is elhiszik, hogy alacsony a szürke agysejteket me gmozgat óknak. így aztán évről évre nem lepődhetünk meg azon a jelenségen, amit nemes egyszerűséggel agyelszívásnak titulál a közvélemény. A majdnem két évtizeden át tanulót, diplomát vagy diplomákat szerző értelmiségi, kutatásért, fejlesztésért élő-haló ember fogja a cókmókját és a szakma iránti elkötelezettségből és a saját karrierje építgetése céljából tőlünk nyugatabbra keres állást, megélhetést, szebb jövőt. Ezt a tanácskozást ma is hasonló eredménnyel zárhatnák, az viszont mindenképpen jelzi a változások irányát, hogy a sok éven át tanuló, nyelvismerettel bíró, magasan képzett, több irányú végzettséget oklevelekkel tanúsító értelmiségi már nem csupán réteg az uralkodó osztály perifériáján. Azt azért túlzás lenne állítani, hogy a kiművelt emberfők sokaságán fáradozik az állam, hisz a gazdaság gyökeres átrendeződése során tömegével szűntek meg a szellemi munkások állásai is. Viszont nem mehetünk el behúnyt szemmel a megszámlálhatatlanul sok át- és továbbképző tanfolyam mellett. Pályakezdőktől a nyugdíjhoz közeledőkig felnőttek ülnek a padba, hogy a második, harmadik, negyedik szakmát elsajátítsák a majdani állás vagy a saját vállalkozás elindításának reményében. S ehhez nemcsak a szervezett tanfolyamok, hanem az önművelés igénye, az olvasottság, a szakma elméletében való jártasság is hozzátartozik. o zerencsére, ma a mérnök, iJ a tanár beszélgetése nem csupán a kertben használható permetszer körül forog. Am az, hogy az értelmiségi léthez szükséges szellemi információk megvásárlására is jusson a fizetésből, még mindig legfeljebb remény marad... KM galéria
