Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-04 / 2. szám

1 o KeJet-Magyarország CSALÁD - OTTHON ■■■■■■■ 1994. január 4., kedd A nyír erősíti a hajat Egy szépen formált félhosszú frizura MTI-Press felvétele Budapest (MTI-Press) — Hosszú, vállat verdeső vagy nyakbastuccolt rövid hajak — e két véglet az ősz meg a tél frizura divatja. De bár­melyiket választja is viselő­je, nem feledkezhet meg ar­ról, hogy ebben a szezonban a nőiesség, a természetesség dominál. Ruhában, sminken és hajviseletben egyaránt. Mindezt azon a bemutatón is megerősítették a szakem­berek, amelyet a Stella Ke­reskedelmi Szövetkezet ren­dezett egy dunai hajó fedél­zetén. A manökenek természetes szálú háziszőttes jellegű kel­mékből formált bama-nyers- fehér mintázatú öltözékek­ben mutatkoztak be. Igaz, ezúttal nem a ruhán, sokkal inkább a hajkozmetikán volt a hangsúly. Lévén, hogy egy szlovén cég, a ljubljanai Ili- rija készítményeit és e ké­szítményekkel kezelt, ápolt, formázott hajakat mutattak be. Mesterfodrászuk, akit egyszerűen csak Péter név­vel illettek, valóban káprá­zatos frizurákat fésült a lá­nyoknak. Illusztrálva: a ter­mészetes színű vagy ilyenné színezett hajak előnyösen keretezik a szép arcokat. De nemcsak megjelenés­ben, az alapanyagok fel- használásában is a természet a természetes dominál. Sam­ponok, hajápolók, hajsze­szek, regenerálók, rögzítők, természetes hatóanyagok hozzáadásával más-más haj­típusok számára ideálisak. A nyír például a haj erő­sítésére, a rozmaring a haj­gyökér tápanyag-ellátására, az ámika a korpás hajra, a gesztenye a zsíros hajra, a kamilla az érzékeny fejbőr­re, a csalán hajhullás ellen ajánlott. Festésre, színezésre a természetes vagy gyöngy­házszínű árnyalatokat ajánl­ják. De még a tartós hullám készítésére való göndörítő és neutralizáló készítmé­nyek is a természet jegyében fogantak. Ezekkel a színezékekkel, hullámosító- és ápolószerek­kel könnyű megformálni a manapság divatos laza hul­lámokat, enyhe loknikat. Intim sarok _____________________ Elszürkülő kapcsolatok Vassné Figula Erika pszichológus „Tizenöt éve vagyunk há­zasok a férjemmel. Jóban- rosszban mindig támogattuk egymást. Egy ideje azonban, mintha ellaposodott volna a kapcsolatunk. Mindegyikünk csinálja a saját dolgait, a mindennapok teljesen szür­kék, egyformák. Jó lenne egy kis változatosság, de állan­dóan fáradtak vagyunk, és már azokra a helyekre sem megyünk el, ahová azelőtt rendszeresen jártunk. Min­den szabad időnket a gyere­keinkkel töltjük, de mivel még kicsik, így a velük töltött idő nem nyújt teljes kikap­csolódást. Most már mindig ilyen sivár lesz az életünk?” — Nem törvényszerű do­log az, hogy egy idő múlva a házasságoknak el kell sivá- rosodni és a hétköznapok csak szürkék lehetnek. Ez mindig a házasságban élő két személyen múlik csupán. A hétköznapokat is változa­tossá lehet tenni, ha be-beik- tatunk olyan közös tevé­kenységeket, ami mind a két fél kikapcsolódását jelenti. A másik félnek szerzett meglepetés (virág, kisebb ajándék, meghívása valaho­vá) mindig új színt visz a hétköznapok monotóniájá­ba. Nagyon jó dolog és közös élmény forrása, hogy sok időt töltsenek gyerekeikkel, de a kettesben eltöltött idő nagyon jót tesz a férfi — nő kapcsolatnak. Ajánlom, utazzanak el minél előbb kettesben a férjével vala­hová. Ennek célja nemcsak a változatosság, a kikapcsoló­dás, hanem célja lehet egymás újra megtalálása. Az otthon kialakult életritmus egyfajta megszokottságot eredményez. Érdemes arra törekedni, hogy ezt a ritmust felrúgják, s a pihenés ideje alatt min­denki megtalálja a maga szórakozását, kedvtelését. A felnőtt emberek is vágynak egy kis romantikára: esti sé­tákra, beszélgetésekre, s oly­kor egy kis táncra. Ezek a meghitt percek feltöltik pszichésen az embert, s part­nerük olyan, már talán elfe­ledett tulajdonságai kerül­nek felszínre, amelyek a mo­noton hétköznapok miatt háttérbe szorultak. Vendégváró falatok ínyenceknek Ha számítunk a látogatóra, jóval előtte elkészíthetjük a különleges fogásokat Budapest (MTI-Press) — A váratlan vendég általában fejtörést okoz a háziasszony­nak: mivel lehetne megkí­nálni? Ha számítunk a láto­gatásra, jó előre elkészíthet­jük az alábbi íncsiklandó falatokat. Töltött fánk Hozzávalók (16 db-hoz): A tésztához: negyed liter víz, 7 dkg vaj, 15 dekagramm liszt, 4 tojás, késhegyni só. A töltelék­hez: 40 dekagramm kenőmá­jas, kapribogyó, egy teáskanál szárított majoránna, őrölt fe­kete bors, kevés tejszín. A vizet és a vajat egy kis lá­basban felfőzzük, majd a lisz­tet beleöntjük a forrásban lévő folyadékba, és addig keverjük, amíg a massza, mint egy gom­bóc, összeáll. Ekkor levesszük a tűzről, és kissé hűlni hagy­juk. Lassan hozzáadjuk a fel­vert tojásokat, és hagyjuk ki­hűlni. Amikor kihűlt, evőkanállal diónagyságú tésztákat for­málunk belőle, sütőlapra he­lyezzük, és előmelegített sü­tőben körülbelül 220 fokon 25 percig sütjük. Forrón félbe­vágjuk, majd hagyjuk kihűlni. Amíg a tészta sül, elkészítjük a tölteléket: a kenőmájast ösz- szekeverjük a kapribogyóval, a majoránnával és a borssal: Ha túl kemény, a massza, ke­vés tejszínt keverünk hozzá. A májkrémet rákenjük a fánk alsó felére, és ráhelyezzük a másik felét. 167 kalória!da­rab. Húsroló Hozzávalók (4 személynek): 12 dekagramm mazsola, 2 póréhagyma, 1 evőkanál vaj vagy margarin, 2 evőkanál tisztított napraforgómag, só, fehér bors, curry, kevés cit­romlé, 4 szelet karaj (csont nélkül), egy evőkanál mustár, vaj vagy zsír a sütéshez, só. A mazsolát két óra hosszat vízben áztatjuk, hogy meg­puhuljon. A póréhagymát ka­rikákra vágjuk, és zsiradékban barnára sütjük. Hozzáadjuk a mazsolát, a napraforgómagot, és citromlével ízesítjük. A húst bekenjük mustárral, és rátesszük a hagymás keve­réket. Felgöngyöljük, cérnával átkötjük, vagy fapálcikával betűzzük. Zsiradékban lepi­rítjuk, majd körülbelül 10 per­cig közepes lángon sütjük. Ki­hűtjük és hidegen tálaljuk. 373 kalória!adag. Marhahúsfiié Hozzávalók (4 személynek): 4 szelet barna kenyér, ma­jonéz, 4 vékony szelet marha­sült, 15 dekagramm Camem­bert sajt, bazsalikom és két kicsi paradicsom. A kenyérszeletek héját le­vágjuk, és a kenyereket meg­kenjük majonézzel. Rátesszük a hideg marhasült szeletet. A sajtot felszeleteljük, és minde­gyik hús tetejére teszünk egy szeletet. A paradicsomokat kettévágjuk. Fél paradicsom­mal és bazsalikommal díszít­jük a szendvicseket. 290 kaló- rialadag. Keksz tatárbifsztekkel Hozzávalók (4 személynek): 30 dekagramm darált főtt vagy sült marhahús, 2 tojássárgája, egy hagyma, kapribogyó, só, fehér bors, piros porpaprika, 40 db sós keksz, olívabogyó és citrom. A húst összekeverjük a to­jássárgájával, az apróra vágott hagymával, a kapribogyóval, a fűszerekkel. Kávéskanállal a kekszekre teszünk egy-egy adag húst, olívabogyóval és vékony citromszeletekkel dí­szítjük. 22 kalória!darab. Sonkás falatok Hozzávalók (4 személynek): 10 dekagramm majonéz, egy evőkanál curry, kevés citrom­lé, 4 szelet barna kenyér, 8 szelet sonka, salátalevél, 8 darab aszaltszilva kimagozva. Egy kevés majonézt fél- reteszünk, a többi majonézt el­keverjük a curryvel és a cit­romlével. A kenyereket meg­kenjük a curry-majonézzel, és minden kenyérszeletre két szelet sonkát teszünk. A salá­taleveleket és a szilvát vékony csíkokra vágjuk, és a kenyér­szeletek tetejére szórjuk. Ma­jonéz-pöttyökkel díszítjük. 334 kalórialadag. Kaviáros fánk Hozzávalók (4 személynek): 10 dekagramm liszt, 2 tojás, só, másfél deciliter tej, másfél deciliter víz, vaj a sütéshez, egy pohár tejföl, 7 dekagramm fekete kaviár, petrezselyem. A lisztből, a tojásból, a tej­ből és a vízből tésztát gyú­runk. 30 percig kelni hagyjuk, majd forró vajban kis fánkokat sütünk. Minden fánk tetejére egy kávéskanálnyi tejfölt és fekete kaviárt teszünk, zöld petrezselyemmel díszítjük. 307 kalórialadag. Sajtos falatok Hozzávalók (4 személynek): 40 dekagramm eidámi vagy ementáli sajt, 5 dekagramm szalámi vékony szeletekre vágva, egy üveg olívabogyó, egy csomag petrezselyem, 2 db paradicsom. A sajtot kockákra vágjuk, és egy részére összegöngyölt szalámiszeletet és egy olíva- bogyót teszünk, és fogvájóval átszúrjuk, a többi sajtkockára negyed paradicsomot vagy egy-egy olívabogyót tűzünk. Hogy változatosabb legyen, tűzhetünk néhány sajtkockára ananászdarabot, szőlőszemet, sonkaszeletet vagy uborkasze­letet. 501 kalórialadag. A csecsemő biztonságérzete Nagyon fontos, hogy az anyaságra-apaságra megfelelően készüljenek fel a fiatalok Budapest (MTI-Press) — A csecsemő élete első percétől kezdve kommunikál a kör­nyezetével. Szükségleteit és komfortérzését hangadással, arckifejezéssel, mozdulatok­kal adja a világ tudtára. Ha figyelmes édesanyja jól érti az önkéntelen jelzéseket, ak­kor a szükségleteket megfe­lelően elégíti ki és a baba jól érzi magát, testi-lelki fejlő­dése zavartalan lesz. Tudni kell, hogy már az első órák- napok fontos szükséglete az érintés melege, az ölelés biz­tonsága is! A csecsemő élete kezdetén nem tudja elkülöníteni saját testét a külvilágtól. Ez majd a következő hónapok során, a megfelelő szükségkielégítés után lesz lehetséges valahogy így: „Éhséget érzek, rossz a közérzetem; megszoptatnak, megölelnek; ezután jól érzem magam; akkor tehát ez vagyok én, az meg az anyám, akitől ezeket a jókat kapom.” Ha nem elégítik ki megfele­lően a kisgyermek szükségle­teit, tehát ha éheztetik vagy túletetik, ha nem kapja meg naponta elegendő időn át az ölelés biztonságát, ha nem lát mosolygó emberi arcot maga fölött — akkor kezdődik a baj. A kulcsingerek híján nem alakul ki kellő időben a szilárd testképe, nem körvonalazód­nak biztosan a testhatárai, így később sem lesz stabil belső énképe. , Felnőttként aztán kialakul­hat az a kóros lelki szituáció, hogy fontos belső szerveit csak azok megbetegedése tu­datosítja benne, csak a hibás működésről szerez belső ér­zékletet, a fájdalom tölti ki benne a belső űrt. „Fáj, tehát vagyok” — éppen a kóros szervműködés teszi lehetővé a testkép valamilyen szintű helyreállítását, ezért rögződni fog. Ha a gyermek énképe nem stabil, akkor emberi környeze­tét is bizonytalanul éli meg, nem tudja szeretetét igazából rájuk ruházni, vonzalma saját teste iránt rögződik, túlzottan saját testi működéseire irányul érdeklődése, aggodalma, félel­me. így felnőve aggodalmas­kodva és elégedetlenkedve fi­gyeli majd testalkatát és testi működéseit, állandósulhat ná­la a hipochondriás önmegfi­gyelés és betegségfélelem. Be­fészkelhet a megingathatatlan hit, hogy ő deformálódott, testileg csökkent értékű, és hamarosan beteg lesz. (Ez az­tán éppen emiatt válhat való­ra.) Magárahagyottsága követ­keztében szorongó és vissza­húzódó lesz a gyermek, de szorongását — mivel igen ko­rai időszakban kezdődött — nem tudja szóban megfogal­mazni, és később sem éli át teljes mértékben élményszin­ten, inkább csak teste mélyén a vegetatív idegrendszer kóros izgalmi állapotában rezegnek tovább a feszültségei. Nem alakulnak ki eléggé az egész­séges felnőttre jellemző belső elhárító mechanizmusok, me­lyek védik a testet-lelket mint­egy szelepet biztosítva az ártó mennyiségű feszültségtől. Hi­ányzik a fantáziaműködés is, így háttérbe szorul a szem­léletes gondolkodás, és ural­kodni fog a józan, logikus racionalitás, de ezzel megle­hetősen szürke, unalmas, érze­lemszegény emberré válik. A leírt személyiségjegyek mind-mind egy bizonyos kó­ros személyiségfejlődés, az ún. pszichoszomatikus szemé­lyiség felé mutatnak, melyet korai énbetegségként tart szá­mon a pszichológia. A pszi­choszomatikus személyiségű embernél, ha valami küldő ne­gatív hatás kizökkenti egyen­súlyából (például egziszten­ciális gond, hajszoltság, siker­telenség, családi konfliktus, haláleset stb.), fokozatosan szervi elváltozás, ún. pszicho­szomatikus betegség (szívin­farktus, magasvémyomás, migrén, nyombélfekély, bőr­betegség stb.) alakulhat ki. Ezekhez egyébként bizonyos örökletes testi tulajdonságok és testi rizikófaktorok is hoz­zájönnek, de ilyenekért ál­talában nem kell a szomszédba menni. Ezért is fontos: az anyaságra-apaságra megfele­lően készüljenek fel a fiatalok, hogy kellő tudásanyag bir­tokában, harmonikus család keretében, boldog várakozás­sal, pozitív érzelmi ráhangoló­dással fogadhassák az új családtagot. Fontos lenne, hogy a csecsemő élete első óráit ne a rideg, fényes-hangos teremben félelmetesen magára hagyatva, hanem anyja testén, karjában vészelhesse át. Energiatakarékosság a konyhában Budapest (MTI-Press) — Az energiatakarékosság cél­szerű dolog, már csak a pénztárcánk kímélése érde­kében is. A konyhában sok­féle elektromos gép van, melyek sok áramot fogyasz­tanak. Néhány jó ötlet, hogyan tu­dunk itt spórolni? Elektromos tűzhelyeknél: — Mindig a főzőlapnak megfelelő méretű lábast, fazekat használjunk. A kis méretű főzőedények a kis méretű főzőlapra valók, mert a szabadon maradó főző­lapszél csak a konyhát fűti. Ha jól zár a fazék vagy lábas fedele, akár ötven százalék áramot is megtakaríthatunk. Használjuk ki a főzőlap utómelegét. Már a forrás előtt kisebbre vehetjük az erős­ségét, vagy le is kapcsol­hatjuk, a főzőlap tartja a me­leget, és az étel forr. Főzés után a kihűlő főzőlapon moso­gatóvizet melegíthetünk. Ha olyan ételeket készítünk, me­lyeknek hosszú a főzési ide­jük, használjunk kukta gyors­főző fazekat. így hatvan szá­zalék energiát is megspórol­hatunk. Hűtőszekrénynél: Hűtőszekrényünket lehető­leg a konyha leghűvösebb sar­kában helyezzük el. Meleg he­lyen, például tűzhely, fűtőtest mellett vagy napsütötte helyén a hűtőszekrény gyakrabban kapcsol be, és ezáltal szükség­telenül sok áramot fogyaszt. Csak hideg, kihűlt ételt tegyünk a hűtőszekrénybe. El­lenőrizzük rendszeresen a tö­mítéseket, így nem kerül me­leg levegő a szerkezetbe. Rendszeresen olvasszuk le a hűtő- és fagyasztószekrényt. Ha túl vastag a jégréteg, sok­kal több áramot használ fel.

Next

/
Thumbnails
Contents