Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-18 / 14. szám
1994. január 18., kedd HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Napok óta januári kánikuláról árulkodnak a hőmérők, de a meteorológusok azt ígérik, a hónap második fele már meghozza az igazi, havas-jeges telet Balázs Attila felvétele Kiszámíthatóvá tenni a piacot Bizonyítási lehetőség vállalkozóknak • Állami pénz csak versenyeztetés után Balogh József Nyíregyháza (KM) — Négy- százmillió dollár jön két-két és fél év alatt az országba és ez úgy épül be, hogy magyar vállalatok használják fel, magyar embereket foglalkoztatnak. Amellett tehát, hogy meglesz az a hiányzó 50 kilométeres kapcsolat, amelyik hiányzik a Budapest és Bécs közötti autópályából, nemcsak ez épül meg, hanem egy nagy vagyoni érték épül be, amely munkaalkalmat ad. És ha tisztességesen adóznak, akkor az állami bevételek növekednek. Néhány napja mondta el ezeket a mondatokat Szalai Béla, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium főosztályvezető főtanácsosa, amikor az Ml-es és M15-ös autópálya befejezésre kiírt koncesszióról beszélt, majd hozzáadta ehhez a pénzhez az M3-as építésére Ígérkező vállalkozó által beépíthető pénzt, az idén felhasználható 45 milliárd útalapot és levonhatta a következtetést: 1993 után 1994 is lehet rekordév a közlekedési tárca számára. Kiszámítható megrendelések — Ahhoz, hogy ezt elmondhatom, sokat segített az útalap, ami egy elkülönített állami pénzalap, önálló jogintézmény, amely megszabadította a közlekedési tárcát attól a kényszertől, hogy évenként kényszerítse ki a pénzt költségvetésből. Azzal, hogy törvény mondja ki: van egy útalap és ennek az útalapnak az értékállóságát meg kell őrizni, ez beépít egy automatizmust, és egy tervezhetőséget. Régen ha elindult egy jelentősebb beruházás, akkor nem lehetett tudni, hogy annak a következő évre tervezett szakasza mennyibe kerül majd — mondja a főtanácsos. — Mert akár úgy is dönhetett a kormány, hogy nem adja oda arra a célra a pénzt. Most, hogy tervezhetővé vált a pénz felhasználása, és kiszámíthatóvá vált az évente felhasználható mennyiség, ez nyugodtabbá tette az állami döntések meghozhatóságát, kiszámíthatóvá tette az állami megrendeléseket az ipar számára. Nagyon fontos, hogy a közúti fejlesztési politika a piac számára kiismerhető, hosz- szú távon tervezhető legyen, tegye lehetővé a tudatos, és mivel tudatos, jó, hatékony gazdaságot, a kapacitásfejlesztést a kivitelezők számára, mert ez a minőségben és az árban is visszatérül. És volt még néhány dolog, ami a tárca múlt évi sikerei közé sorolható. Ilyennek említette a főosztályvezető a piacépítés mellett, hogy a nagy- vállalatok mellett kicsik is megjelentek, s ezek is hozzá tudnak jutni a stabil, kiszámítható állami megrendelésekhez. — Magyarországon az volt a jellemző, hogy volt tizenöttizennyolc nagy útépítő vállalat, és se fölöttük, se alattuk senki. Ahhoz, hogy a nagyok mellett legyen középnagyságú, először kicsiket kell létrehozni, illetve segítem létrejöttüket, majd közülük nőnek né- hányan naggyá. Egy részük elvérzik, a naggyá felnövő kicsi helyét pedig betölti az újabb kicsi és ezzel elindul egy természetes fejlődés, kiválasztódás és verseny. Kockázat vállalkozókért A közpénzeket csak verseny- tárgyalás alapján lehet kiadni, a versenytárgyaláson való részvétel feltétele pedig, hogy referenciája legyen a jelentkező vállalkozónak. Vajon honnan lehetne referenciája annak, aki most vállalkozik először? — Erre a kérdésre is megtalálta a választ a tárca — mondja a főtanácsos. — Ezért hoztunk létre egy olyan központi pénzalapot, és erre szakosított intézményt, amely megtervezte a kezdő vállalkozók számára a referencia- szerzés lehetőségét, ahol a vállalkozó is, mi is vállaltunk bizonyos kockázatot. Tavaly 15 kezdő váltakozónak adtunk bizonyítási lehetőséget, amely ha jó eredménnyel zárul, referenciaként szolgálhat már az 1994 évi versenyeztetéseknél. 1993-ban volt arra először lehetőség, hogy az útalap egy törvény által meghatározott részével az önkormányzatok gondjain segíthet a közlekedési tárca, mégpedig pályázatos rendszerben. — Összesen 1,7 milliárd forintot kapott 450 település. Ebből a megyéből 39 település nyert el 290 milliós támogatást. Még Borsod megye települései részesültek hasonló mértékű támogatásban. Ez azt mutatja, hogy a kormány törvényesen felvállalta azoknak a területeknek a kiemelt kezelését, amelyeket hátrányosnak lehet megítélni akár gazdasági szempontból, akár munkaerőfoglalkoztatási szempontból. Időnként támadásokat is kap a minisztérium, hogy ezeket a megyéket kiemelten kezeli. Mi azt mondjuk: nem elfogultak vagyunk, hanem odavisz- szük a lehetőséget, ahol erre a legnagyobb szükség van. Tízezer embert foglalkoztatott 1990-ben közel tízezer embert foglalkoztatott a közlekedési, hírközlési és vízügyi tárca, vállalkozott majdnem kétmilliárd forint értékben és emellett megtermelt mintegy há- rommilliárdot. Ma hétezer embert foglalkoztat, vállalkozóként termel 400-500 milliót és szolgáltatásként felél majdnem tizenöt milliárd forintot. P anaszkodik egy fiatal anyuka, természetesen a férjére annak nevelési módszere miatt. Az, hogy a fiatal anyukák panaszkodnak a férjükre, az bármely család történetében természetes, mondhatnánk nincs benne semmi szóra érdemes. Az, hogy a gyereket mindenki félre akarja nevelni, őrajtuk kívül, az is a neveléseszme folyománya. Az anyukák azt szeretnék, ha gyerekük olyan tökéletessé válna, amilyenné nekik nem sikerült. Ennek oka is a felmenőkben, a locsi-fe- csi nagynénikben és az ütödőtt nagybácsikban keresendő. Ezt családi viták is igazolják, amelyben mindig mindenki a másikat vádolta majomszeretettel. Ó más okból panaszkodik. Náluk az történt, hogy a kicsike már 9 hónap őskorában beszélni kezdett. Érthetően kimondta, hogy papa, mama, baba és ettől az egész család boldog volt, kivéve apucit. Neki az nem tetszett, hogy gyereke félreérthetetlenül magyarul mondta e szavakat. Rögtönzött családi munka- értekezletet tartott, ahol ellentmondást nem tűrően kömutat, kezdjék el postgra- duális képzésüket. Mert ő a babából, akarom mondani, from baby, világpolgárt azaz citizen of the world akar nevelni. Ezzel a módszerrel zölte a követendő nevelési elveket a baba 3 éves koráig. Megszabta, hogy a továbbiakban a gyermek jelenlétében csak angolul szabad egymással beszélni. Még vitázni, veszekedni, sőt netán káromkodni is. De figyelni kell természetesen mindig a helyes kiejtésre. Előírásai közé tartozott az is, hogy a tv-ben csak a Super Channel, vagy más angol nyelvű adást nézhetnek. Azok a családtagok, akiknek nyelvtudása kívánnivalót szerinte el lehet érni, hogy a gyermek az anyanyelvitől kissé magasabb fokon ismerje és használja az angol nyelvet. Amikor legutóbb Angliában jártam, betértem egy kocsmába, amit itt pubnak mondanak. Ennek a tulajdonosa egy magyar ember, aki már csak törve beszél magyarul. Mint kiderült azzal, hogy angolabb akart lenni a született angoloknál, csak ivócimborákat szerzett és nem barátokat sőt, a vevőköre sem bővült. Az angolok éppen úgy lenézik a népüket, a gyökereiket megtagadókat, mint a népek kohójában született amerikaiak. Kocsmáro- sunk csak azt érte el, hogy már nem tud magyarul és élete végéig sem fog megtanulni tökéletesen angolul sem. Az anyuka panasza azzal végződik, hogy az az értelmes kisbaba, aki olyan korán kezdett beszélni, az új nevelési módszer bevezetése óta nem szól egy árva szót sem, pedig látszik rajta, hogy érti, amikor beszélnek hozzá. Azóta csak sírni, esetleg gügyögni hajlandó, szava sincs. r* e angolul, se magyarul. (3 Ezért arra kér tanácsot, mit csináljon ezek után, hogy a kicsikéjének ismét megjöjjön a szava? Úgy tűnik, ebben a családban csak a csecsemő érez felelősséget az anyanyelve iránt. Páll Géza rz ülönös megfigyeléseid két tettem az elmúlt napokban az olcsóbb árukat kínáló—nem szívesen írom le, de sajnos így ment át a köztudatba — diszkontáruházakban, üzletekben. Nem csaptam fel önkéntes kereskedelmi ellenőrnek, vagy hasonlónak, csupán azt vettem észre, amit mások legalább így érzékelnek, mint én. Az elszegényedéssel arányosan növekszik ezeknek az üzleteknek a népszerűsége. Különösen zsúfoltak a diszkontáruházak a sokféle jelzővel illetett, kegyetlenül hosszú januári hónapban, amikor azok is gyakran itt kötnek ki, akik eddig nem nagyon számolgattak, hol olcsóbb egy üveg étolaj, kávé, tea, gyümölcs, bármi... Nem a január tehet róla, inkább a decemberi költekezésünk, hogy jócskán megcsappant a pénztárcánk tartalma. Ez a kevés pénzű hónap talán sokakat elvezet a kézenfekvő felismeréshez, legyen bár több, vagy kevesebb pénzünk, ott érdemes vásárolni, ahol ugyanazért a pénzért többet kaphatunk. Ezt a vásárlói szokást szükséges erősíteni magunkban, különben a hónapok során rengeteg pénzt kidobunk az ablakon. Csakhogy, úgy tűnik mint sok minden más, ez sem mindig, és mindenkinél kézenfekvő. Találkoztam az említett diszkontüzletekben néhány ismerősömmel, akik közül többen szinte szégyenkeztek, hogy összefutottunk. Mintha röstellték volna, hogy idejárnak, ahol igen sok a munkanélküli, a nyugdíjas, az igen kispénzű vásárló. Találkoztam viszont néhány jól kereső, már-már gazdagnak mondott ismerőssel is, akik valósággal kérkedtek vele, hogy bizony a diszkontban törzsvevők, s egyáltalám nem szégyellnek a kispénzű emberek boltjában vásárolni. Erre mondhatná valaki, ha én gazdag lennék, én sem szégyenkeznék, a tehetősek egy részének talán tetszetős virtus a diszkontban vásárolni, míg a szegényebbek aligha válogathatnak a lehetőségek között. De ne legyünk igazságtalanok. Az is lehet, hogy a tehetősebbek már szegényebb korukban rájöttek a kézenfekvő felismerésre, nincs abban semmi röstell- ni való, ha az ember nem dobja ki a pénzét az ablakon, mert többnek akar lát- szani a másiknál. Ügy tűnik, esetenként a pultnál nemcsak a pénztárcák, hanem a tárcák gazdái, mi magunk is vizsgázunk. Nem is annyira mások, mint inkább magunk előtt... Matematikaverseny Nyíregyháza (KM) — Január 19-én délután fél háromtól matematikaversenyt rendeznek a nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumban. A versenyt az általános iskolák nyolcadikos tanulóinak szervezik, s ez egyben felvételi is a speciális matematika tagozatra. Kommentár A siker összege Baraksó Erzsébet G yermekek voltunk, és sokáig nem volt előttünk kellően tisztázott, mit jelent az a szó: káröröm. Semmiképpen sem bírtuk felfogni, ha egyszer örömről vanszó, hogyan lehet ugyanakkor kárról beszélni. Azután ahogyan kezdtünk eltávolodni a gyermekkor tisztaságától, s mind inkább belenőttünk a felnőttek társadalmába, egyre kevésbé lepődtünk meg, ha azt a mondást hallottuk: a legszebb öröm a káröröm. Hogy vetődik fel a múlt ködéből ez a furcsa példa? A múltkor egy szerkesztőségi kerekasztal-beszélgeté- sen azt fejtegettük, miért van szüksége ennek az országnak arra, hogy lakóiként mielőbb polgárokká váljunk. Ekkor fogalmazta meg az egyik résztvevő: a polgárosodás folyamatának az is velejárója, hogy ne váltson ki jó érzést az emberből, ha a másiknak sikertelensége van. Hosszan boncolgattuk még ezt a kérdéskört, és sajnos, szomorúan, de egyetértőén állapítottuk meg: nálunk, mint oly sok minden más, ez a folyamat is fordítva működik. Sok esetben tapasztalhatjuk azt; nemhogy együttérzést váltana ki a másik sikertelensége, bosszúsága, hanem inkább valamiféle káröröm figyelhető meg, mintha egyesek direkt szurkolnának: X. menjen tönkre, érje baj, legyen neki rossz. Valaki megjegyezte, az még csak érthető is, ha valaki azért kívánja a más kárát, mert abból személy szerint neki java származik. A legszomorúbb azonban az, hogy olyan esetekben is érzékelhetjük ezt, amikor a kárörvendőnek a világon semmi haszna nem származik abból, ha a másik pórul jár, egyszerűen és szimplán csak az ellen- drukkerség jelei azok, amelyek motiválnak. Van egy régi mondás: Bajban világlik ki, hogy ki az igaz barát. Azt nyilván nem feltételezhetjük, hogy erőszakot követünk el magunkon, és ellenségekből hipp-hopp barátok leszünk. Az azonban nagyon ránk férne, hogy legalább azért szurkolhatnánk egymás sikerességének, mert sok kis siker összeadódhat, s abból a nagy többségnek is haszna származhatna. Mert azt nem tagadhatjuk, hogy most éppen elég nagy bajban vagyunk. Él k í* j * I *7 I fi sfffl Megéri a fáradságot
