Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-17 / 13. szám

1994. január 17., hétfő HAZAI HOL-MI Az átkelő vonzza a bűnözőket Az alkalmi főpróba bebizonyította: rengeteg problémát kell megoldani Most gyér a forgalom a beregsurányi határátkelőn. De vajon meddig? A szerző felvétele Györke László Beregsurány (KM) — Az alig hatszáz lelkes kisköz­ségre, Beregsurányra szinte megoldhatatlan gond sza­kadt december végén, ami- kőris a záhonyi (és csapi) ka­miontorlódás miatt erre a kishatár-átkelőhelyre is irá­nyították a forgalmat. Mivel a tervek szerint még az idén nemzetközi határátkelő lesz Beregsurányból, nem ér­dektelen megkérdezni ezzel kapcsokban Oláh DezsSné polgármestert. Eszköz- és emberhiány — Éppen ma kaptam kézhez a Belügyminisztérium levelét ezzel kapcsolatban — mondja a polgármester asszony. — Most csak annyit tudok mon­dani, hogy a decemberi alkal­mi főpróba kemény lecke volt számunkra is. Bebizonyoso­dott, hogy a jelenlegi appará­tus, a mostani költségveté­sünk, az eszközeink és a lét­számunk nem alkalmas arra, hogy ekkora feladatot ellás­son. Nyilván, a csendes beregi kisközség lakosait is nyugta­lanította, hogy a várakozók — két-három kilométeres kocsi­sor alakult ki ezekben a na­pokban — nem mindig euró­pai mércével és toleranciával viselték el a megpróbáltatáso­kat. Magyarán: több tonna szemetet hagytak maguk után, feltörték a ravatalozót és átme­neti szállásnak használták. — Míg korábban elég volt egy tavaszi nagy lomtalanítás, most hetente kell eltüntetnünk az utasok által hátrahagyott szemetet. Erre nekünk se em­berünk, se pénzünk nincs. Községünk 7,5 kilométeren határos Ukrajnával. Tehát nemcsak maga a határátkelő jelent komoly pluszproblémát, hanem a zöldhatár is. Rendőrőrs kellene Hogy a gondolatsornál marad­junk: a polgármester aszszony többször kérte a Vásáros­naményi Rendőrkapitánysá­got: legalább körzeti megbí­zottat nevezzen ki. Később in­dokolt lenne rendőrőrs létre­hozása, hiszen egy nemzetközi határátkelő, sajnos, vonzza a bűnözőket. Ehhez a feltétele­ket az önkormányzat már megteremtette. Kintjártamkor viszont választ még nem ka­pott Oláh Dezsőné. Eddig lényegében annyi előrelépés történt, hogy a tele­fon kint van a határon. Azt is tudni vélik — magyarán: kap­tak egy „fülest” —, hogy a Közúti Igazgatóság szélesíteni fogja a 41. számú főút határ­hoz közeli szakaszát. Nem vitás, hogy a már érin­tett problémák mellett előnyei is származhatnak Beregsu­ránynak és a környező telepü­léseknek abból, ha nemzetkö­zivé válik a határátkelőhely. Jelenleg 16-an dolgoznak a határon a községből, de még többen a környék települése­iről. Panziót építenek A vállalkozók számára — nemcsak kereskedőkre gondo­lok, hanem szolgáltatásokra is — kedvező lehetőség nyílik, hiszen minden bizonnyal a mostaninak a sokszorosára nö­vekszik a forgalom. A Felicia Kft. például panziót akar épí­teni, több (pesti) vállalkozó vásárolt itt telket, ingatlant, akik jobbára üzletet akarnak nyitni. Nyilván lenne munkája egy autószerelőnek, gumijaví­tónak. Sőt, amilyen benzin­mizéria (mily paradoxon!) van jelenleg Ukrajnában, talán még egy benzinkút is eltartana egy vállalkozót. Tény: még egy nemzetközi határátkelőre szükség van Uk­rajna felé, hiszen óriási a tran­zitforgalom, amit Záhony- Csap már rég nem tud zökke­nőmentesen lebonyolítani. Hogy épp a beregsurányi a legalkalmasabb erre, azt már lehet vitatni, hiszen a túloldalon úttalan utak van­nak, Beregszászon kellene átkelni az utasok többségének. Úgy tűnik, ott még nagyobb előkészületekre lesz szükség... Fény az alagút végén Egy mezőgazdasági vállalkozó gondjai és kilátásai Búzabérlet Tivadar (KM) — Bódi József, a tivadari földkiadó bizottság tagja tájékozta­tott a földkérdésről. Esze­rint a részarány-tulajdono­soknak 2559 aranykorona­értékű földet jelöltek ki, míg a kiegészítő földalap (más néven: képzett tagi tulajdon) 1259 aranykoro­nát tesz ki. A kis települé­sen (alig háromszázan lak­ják) mintegy 30-an kíván­ják önállóan megművelni földjüket. A bizottság a ha­tározatokat meghozta, sőt, az ideiglenes használatba vétel lehetőségével élve már tavaly áprilisban ki­osztották a parcellákat A kiegészítő földalapra negyvenketten jelentkez­tek, akik a szövetkezetben dolgoztak, de saját földjük azelőtt nem volt. Elvben 30 aranykorona járt volna, azonban figyelembe vették a szövetkezetben ledolgo­zott évek számát, valamint azt, hogy tudtak miből osz­tani. Akadt olyan, aki 52 aranykorona-értékű föld­höz jutott (ez a csúcs), de nem ritka az 50 aranykoro­na sem. Tudniillik, így is marad ebből a földalapból 456 aranykorona-értékű, mely egyelőre nem talált gazdára. — Reményeink szerint parlagföldek nem lesznek az idén — mondja Bódi József. — Tavaly sem vol­tak. Persze, hogy mikor jön a földmérő, azt még Tiva­darban sem tudják. A földhöz jutottak közül azonban nem sokan gaz­dálkodnak önállóan meg­felelő eszközök és tőke hi­ányában. Mivel helyben gyakorlatilag nincs szövet­kezet, a kisari Új Élet Szö­vetkezetnek adják bérbe földjeiket, melynek fejé­ben tavaly aranykoronán­ként 20 kilogramm búzát kaptak. Beregsurány (KM - Gy. L.) — Jól megfért volna a szövetkezet és a vállalkozás egymás mellett — mondja Filep Gyula mezőgazdasági vállalkozó Beregsurányban, aki már 1985-ben kiváltotta az ipart, először mint fuva­rozó. Az már akkor látszott, hogy itt a végeken ebből nem lehet megélni, hát kibővítette a vál­lalkozását mezőgazdasági te­vékenységre és bérmunkára. — Beleszülettünk a gazdál­kodásba — folytatja.—Apám odamaradt az orosz lágerben, s gyerekfejjel tudni kellett a jó­szágot ellátni, szántani, vetni. Mindig is szerettem volna ön­állóan gazdálkodni. Most, ha kimegyek a határba, s látom, milyen szép az őszi vetés, úgy érzem: erősebb lettem. A ma ötvenhárom éves Fi­lep Gyula a helybeli szövet­kezetben dolgozott kiválásáig hol gépkocsin, hol traktoron, de volt műhelyvezető is. Ami­kor kilépett, először traktort vásárolt komplex felszerelés­sel. Még a gépkocsit is eladta maga alól, mert traktor kellett, meg eke, meg a többi. Saját földjük nem volt, bérelt eleinte kisebb parcellákat, árokparto­Filep Gyula A szerző felvétele kát kaszálni. Mert jószágot mindig tartottak. — Apám azt mondta annak idején: fiam, ha tehén van a háznál, nem hal éhen senki a családban. Most is tartok tehe­net, pedig ráfizetés a tejterme­lés. A termelőknek 10 forint 50 fillért fizet a Beregtej. Ha a takarmányt adom el, nyernék is a bolton. Vásároltak saját földet. Nőtt a géppark is. Ma már gyakor­latilag minden, földművelés­sel kapcsolatos gépi munkát el tudnak végezni, hiszen van egy Rába-Steigerük, három MTZ-80-as, egy MTZ-50- esük, sőt egy kombájnjuk is. A „telepen” mutatja be a géppark egy részét, ami nem más, mint egy üres telekhely, ezt meg­vette az önkormányzattól. Egy matuzsálem teherautónál meg­állunk (talán IFA, már a már­kajelzést is lemarta róla a rozs­da). Arrébb két szénakazal, majd mögötte a „birodalom”. Távolabb üdén zöldell az őszi vetés. Elkészítette a vállalkozás költségvetését: ahhoz, hogy mindent idejében előkészít­sen, beszerezze a gazdálko­dáshoz szükséges anyagokat — műtrágya, vegyszerek, üzem- és kenőanyagok stb. — 3,5 millió forintra lenne szük­sége. Mivel tavaly gyakorlati­lag nem volt nyeresége, hitelt kellene fölvennie. De hol az a bank? A kamatról nem is be­szélve. A másik lehetőség a termelési szerződés kötése. Filep Gyula már látni véli az alagút végén derengő gyenge fényt. Csak hagyni kell dol­gozni a magyar földművest. Százszor talpra állt, talpra áll százegyedszer is. Ez a nagyhódost utca egyenesen a román határra vezet — igaz, itt sose állítják zöldre a jelzőlámpát, mert nincs átkelő Györke László felvétele Határhelyzet Györke László A z természetes, hogy a megyebeli embert lé­nyegesen jobban érinti az országhatár témája, mint mondjuk azt, aki Pest me­gyében él. Hisz megyénk há­rom országgal is határos. Igaz, Szlovákiával csak egy kis szakaszon, de Ukrajná­val és Romániával annál hosszabban. Emlékezhetünk rá, gyak­ran naponta adtunk hírt ar­ról, mi vanZáhonyban, illet­ve a másik, a csapi oldalon. Januárban — a sokévi át­lagnak megfelelően — ala­posan megcsappan a forga­lom, tűrhetőek az átkelési lehetőségek mind Záhony­nál, mind Csengersimánál, valamint a kishatárátkelő- kön is. Persze, az idén sem hiszem, hogy elmaradna a forgalomnövekedés, amely­nek a „ lázgörbéje" szinte az év végéig fokozatosan ível fölfelé, közben persze ki- sebb-nagyobb csúcsokat produkál úgy a nyár vége- felé. Most év végén Ukrajna felé például nemcsak a ka­mionsor tette szinte elvisel­hetetlenné a tolongást, ha­nem az ukránok által vásá­rolt tengernyi használt Lada kivitele körüli adminisztrá­ció is alaposan megnövelte az átkelési időt. Na és per­sze a bürokrácia—főleg és elsősorban — a túloldalon. Nem akarok én ezzel senkit megsérteni, de tény, hogy akkor is lassítják az átkelést, amikor arra semmi okuk nincs. Tisztelet a kivételnek! Oly gyakran emlegetjük az átjárható határokat, mint óhajt. Példának hozzuk fel a nyugat-európai országok közötti szinte már csak jel­képesen létező országhatá­rokat. Csakhogy ma ez Kelet felé inkább csak kívánalom, mint realitás. Ugyanis a ha­tárok átjárhatósága, hogy úgy mondjam: a szimboli­kussá válása függvénye a gazdaságnak, az életszínvo­nalnak. Nem csak a politiká­nak. Magyarán: olyan or­szágok között, ahol az élet- színvonal tekintetében nagy különbségek vannak, az or­szághatár nem válhat jelké­pessé — esetünkben akár Ukrajnát, akár Romániát vesszük tekintetbe. Az ugyan dicséretes, hogy a meglévő nagy különbségek ellenére az ukránok lényegében újra­nyitották a korábban ki tud­ja már milyen ürüggyel be­bezárt kishatárátkelőket, a célját viszont — tudniillik azt, hogy a határ két oldalán élő rokonság, az ismerősök könnyebben és gyakrabban meg tudják egymást látogat­ni — nem érte el, mert „csencselők” szállták meg (mindkét oldalon). Aki tény­leg „csak" látogatóba akart menni — különösen a múlt év végén —, inkább letett eme szándékáról. Persze, nincs jogunk ítéle­tet mondani azok felett, akik miatt nem igazán átjárható­ak a határok, hiszen csupán egyet akarnak: valamivel jobban élni, mint a nagy át­lag. És nem is biztos, hogy sokkal jobban él jelentős résztik. De ez már egy másik téma... Lopott autó... ...nem számít ritkaságnak a határátkelőkön, de ha azt évekkel ezelőtt tulajdoní­tották el, s azóta „pihentet­ték” vagy használták, s csak most buktak le, az már ér­dekes fogás. Rábafüzesnél két bolgár utas cseh úti ok­mányokkal, s fénymásolt bolgár forgalmi engedéllyel jelentkezett átlépésre. Várakozás nélkül... ...kelhettek át a hétvégén mind a kamionok, mind a személygépkocsik Záhony­nál mindkét irányba. Az ok: pravoszláv újév volt. (KM) Cigaretta és vodka... ...a leggyakoribb tömegáru Ukrajnából, amely fenn­akad a vámtisztviselők szű­rőjén a záhonyi határátke­lőn. Kifelé viszont többnyi­re pulóverből és híradás- technikai berendezésekből próbálnak a megengedett­nél többet átvinni a „kis­kereskedők”. (KM) Tanulságos... ...statisztika illusztrálja, mekkora forgalom volt ta­valy Záhonynál. Kifelé 1 155 250 személygépko­csi, 42 591 kamion, 14 114 autóbusz, 755 motorkerék­pár, befelé 1 111 446 sze­mélykocsi, 39 862 kamion, 12 765 autóbusz, 822 mo­torkerékpár lépte át a határt. Lassul a forgalom... ...az esztergomi határőrizeti kirendeltség területén: a szlovákiai változások miatt több mint 15 százalékkal kisebb az utasforgalom a helyi határállomáson. (Or- szágHatár) megközelítése is probléma mentessé válna. A Bártfa ut­ca lakóinak nagyrésze nyug­díjas, nem tudják vállalni ilyen támogatás mellett sem a felmerülő 20-25 ezer fo­rintos családonkénti költsé­geket. A Kőris utca polgá­rai felvállalták a kezdemé­nyezést, s az Igló és Verec- ke utca lakóközössége is él a lehetőséggel, így ezekben az utcákban elindul a szer­vezés, s talán már tavasszal munkához is látnak. Útépítési fórum Nyíregyháza (KM) — La­kossági fórumra hívták a napokban a kertvárosi Kő­ris és Bártfa utca l|Lkóit. Az illetékesek tájékoztatták a megjelenteket arról az ön- kormányzati rendeletről, mely 70 %-os támogatást nyújt azoknak a lakóközös­ségeknek, amelyek önerős szerveződéssel építenek kö- vesutat. A régi és az új városrész szilárd burkolatú összekötése valósulna meg, s az iskola, orvosi rendelő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents