Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-17 / 13. szám
1994. január 17., hétfő HATTER Boldogulnak a vállalkozók Ha az ember keményen dolgozik, annak meg is van az eredménye Balogh Géza H éhány év alatt kétszáz iV millió forintos vagyonra tett szert az egyik szegedi vállalkozó, s mint mondja, most rettenetesen fél. Nem, természetesen nem attól tart, hogy a havonta tíz-húszezer forintból élő milliók dühe zúdtil rá, hanem a vele egy koncon osztozók megtorlásától retteg. A közös konc az olaj, mely most már a jó ég tudja hány csatornán jön be az országba. Az illető úr nemrég szabadult ki a vizsgálati fogságból, ahová azért került, mert felmerült a gyanú, hogy esetleg adócsalást, meg más csalárdságokat követett el. Semmit sem sikerült azonban rábizonyítani, megkapta hát a szabadulólevelet. A rács mögött azonban nyugodtabb volt, mert mióta kijött, naponta kapja a titokzatos telefonokat: ha nem tartja továbbra is a száját, megnézheti magát a családja. Nem is mond sokat, de néhány elejtett megjegyzéséből azért kisejlik, hogy sok mindenről tudna regélni. A legfontosabb mondata, amely után egy nagy kérdőjel következik: miért a kishalakat—mint ő is —, zavargatják, miért nem az igazi cápákat keresik? Ez az a mondat, amivel a hétköznapi ember aligha tud mit kezdeni. Ha egy kétszázmilliós vagyon semmiség, akkor mennyit nyelhettek, nyelhetnek le az igazi cápák? Kérdések sokasága tolul fel az emberek jó részében e megjegyzés hallatán, s szinte törvényszerűen jutnak el a felismerésig sokan, hogy bezzeg ilyen nem fordulhatott azért régen elő. Ha csődöt mondott a rendőrség, az ügyészség, a bíróság, még mindig ott volt mondjuk a népi ellenőrző bizottság. Igaz ugyan, hogy akkor is gyakran kimosták egymást az elvbarátok, s az is igaz, hogy a múltban is voltak csirkefogók, jó néhányon akkor is megtalálták a módját, hogy pár milliót zsebre vágjanak, vagy éppen a svájci bankszámlájukra utaljanak, de ennyire nyíltan, szemérmetlenül sohasem loptak ebben pz országban. Tartok tőle, a múlton merengőknek ebben sajnos igazuk lehet. S hiába mondja nekik bárki, hogy most is léteznek az igazságszolgáltató szervek, melyek erejük megfeszítésével próbálják tenni a dolgukat, ha a cápák egyre gyarapodnak. Ha a részben örökölt, részben újrafogalmazott törvények lehetővé teszik a rabsic- kodást. Tavaszra vár a sétálóutca Nyíregyházán Harasztosi Pál felvétele Részvényjegyzés Cselényi György Nyíregyháza (KM) — Gomba módra szaporodnak a magánvállalkozások. A hírek szerint a nemzeti összterméknek már körülbelül a felét állítják elő. Néhány vállalkozónál arról érdeklődtünk: január 13-án milyen a közérzetük, milyennek ítélik meg a lehetőségeiket, valamint a jövőjüket? Verebélyi István, a East Coop kereskedelmi és Szolgáltató Gmk igazgatója. * — A vállalkozás négy éve működik — mondta a vezető. — Főként ukrán partnerekkel kereskedünk. Primőr uborkát, paradicsomot, faanyagokat és faházakat hozunk be, amiért cserébe Magyarországról ruhaneműt szállítunk. A gépészmérnök fiatalember elmondta: korábban a Mezőgépnél, majd a nyíregyházi Béke Tsz-nél dolgozott. Ez utóbbi helyen a lakatosüzemet vezette. Ott mindenre van vevő — A vállalkozóvá válásomban a téesz szétbomlása is közrejátszott — folytatta. — A szövetkezetben csak alkalmazott (vagyis nem tag) lehettem, ami azt is jelentette, bármikor felmondhatnak. A vállalkozás megkezdése miatt nem voltak álmatlan éjszakáVerebélyi István im, mert a magam útján járást — mint különböző gépésztervek készítője és kivitelezője — másodállásszerűen már gyakoroltam. Egyszer összefutottam egy volt kollégámmal, s elhatároztuk: együtt fogunk dolgozni. Gazdakörök Szolnok-Nyíregyháza (KM) — Két régió kivételével már minden megyében megalakult a gazdakörök megyei szervezete, sőt tíz már gazdaköri szak- tanácsadó hálózatot is működtet — hangzott el a Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetségének a napokban Szolnokon lezajlott küldöttgyűlésén. A gazdakörök nagy hangsúlyt fektetnek a gazdálkodók informálására a hitelek, gépbeszerzés, támogatások igénylése, a pályázat elkészítése területén. Tagjaiknak gépvásárlási kedvezményeket harcoltak ki a múlt ősszel. Külön említést érdemel a szabolcsi gazdaköri mozgalom az országban talán legdinamikusabbnak mondható fejlődése. Jelenleg már hetven helyi szervezetet számlálnak a megyében. Gazdasági szempontból az elmúlt évük az Ukrajnában zajló változások miatt kissé bizonytalan volt, de a problémákat sikerült áthidalniuk. A kapcsolataik bővültek. Köny- nyítette a helyzetüket az, hogy Verebélyi István Ukrajnában született, s több rokona most is ott él. — A megvásárolt áruk minőségére nagyon oda kell figyelni — említette — mert a szomszédunknál még nem olyan szigorúak a követelmények, mint nálunk. Ennek ellenére a partnereinkkel korrekt viszonyt sikerült kialakítani. Jelenleg az idei évre szóló szerződésekről tárgyalunk. Idén az Ukrajnában beszerzett anyagokból faházakat akarunk készíteni. Ha sikerül, akkor 4-6, a faipari munkákhoz értő embert felveszünk. Verebélyi úr nem panaszkodik. Szerinte meg lehet élni, illetve Kárpátalján fel lehet kutatni azokat az árukat, amelyeket itthon el lehet adni. Ukrajnában pedig szinte mindenre van vevő. Az East Coop a Nyíregyházi Szent István utcai épületét át akarja alakítani, hogy a zölségér- tékesítéshez jobb feltételeket teremtsen. Ezenkívül a termékkínálatát csomagolt száraz árukkal tervezi bővíteni. Nem harácsolok Zoltai Lászlóné, a Nyír- malomkert Bt. vezetője. — A vállalkozás 1993 augusztusában alakult — mondta az asszony, aki 26 éve kereskedő. — Évtizedekig az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál dolgoztam. Amikor a politikai és a gazdasági életben új szelek kezdtek füj- dogálni, a Puskin utcán kivettünk egy élelmiszerboltot szerződésbe, s azt 6 évig üzemeltettük. Onnan azért jöttek el, mert a boltot át akarták alakítani, amihez a ház tulajdonosa nem járult hozzá. Nyíregyházán, a Szent István úton élelmiszer- bolt céljaira egy új helyiséget bérelnek. — Úgy érzem, a vállalkozásunk sikeres. Bár hamarabb kezdtük volna! — vallja Zol- tainé, Erzsiké. — A környék, illetve a vevőkör elfogadott, sőt szeret bennünket. Mi is őket. A légkör mondhatni családias. Nem vagyunk elkeseredve, mert úgy látjuk, ha az ember keményen dolgozik, meg van az eredménye. Reggel fél 6-kor indulok otthonról, s este nyolcra érek haza. És a hét munkanapból hetet dolgozom. Szombaton és vasárnap sem tartok pihenőnapot. Ézt csak szívvel-lélekkel lehet csinálni. A vásárlók pedig hálásak érte. A kereskedelemben sok függ a bizalomtól. Ha valakit valahol becsapnak, az oda többé nemigen tér viszsza. A törzsvevőkor igényeire pedig különösen figyelünk. Akik idehordják a havi fizetésüket, azokkal szemben ez a legtermészetesebb. Inkább kisebb haszon mellett több árut forgatok. Ha az adott cikk már nem olyan szép, leértékelem. Ha ezt teszem, még lesz belőle valamennyi pénz. A szállítókkal jó a kapcsolatom. Ami kell, megkapom. Valamit valamiért. A Nyírmalomkert Bt. tulajdonképpen családi vállalkozás. Három dolgozójuk van. A nyíregyházi Szent István utcain kívül a déli ipartelepen is működtetnek egy boltot. Az saját, vagyis a helyiségért nem kell bérleti díjat fizetniük. Ezért ott valamivel olcsóbban tudják az árukat értékesíteni. — Nem vagyunk harácsoló Incze Béla A szerző felvételei típusúak — vélekedik Zoltai Lászlóné. — A lassan élj, tovább érsz mentalitást valljuk magunkénak. Ha nagy haszonkulccsal dolgoznánk, a közelben lévő nagy ABC és a diszkontboltok letipomának bennünket. Csak magamra számíthatok Incze Béla négy éve vállalkozó. Miután egy állami cégnél megszűnt a munkahelye, önállósította magát. — Nem volt más választásom — szögezte le. — Nem bántam meg, meg tudok élni belőle. 1990-ben háromszáz- ezer forint újrakezdési kölcsönt vettem fel, ami az induláshoz pont elég volt. Az utolsó törlesztőrészletet idén februárban fizetem be. — Csak magamra számíthatok. Hogy a döntéseimért teljes felelősséget kell vállalnom, megszoktam. Úgy érzem, állami céghez, ha hívnának, akkor sem mennék dolgozni. Egy maszekhez pedig még úgy sem. A függetlenségnek, meg annak, hogy nem dirigál senki, nincs párja. Nem vagyok kiszolgáltatva. A családommal annyi pénzből élek, amennyit én és a feleségem — aki női szabó kisiparos — képesek vagyunk előteremteni. Nem hivatkozhatunk másra. — Gondolom, azért elég nagy a kockázat is... — jegyeztem meg. — Januárban általában semmi sem megy, de szezonálisan vannak jó hónapok. Az egyik kiegészíti a másikat. Az árukészletem egy részét a feleségem varija, aki nagyon ügyes és szorgalmas. Máthé Csaba A valós értékét még nem közelíti meg a kárpótlási jegy, de a kezdeti jelentős esés után folyamatosan emelkedik az árfolyama. Egyáltalán nem titkolják azok a privatizációban szereplő társaságok, magán- személyek, akik az elmúlt évben az állami vagyon kivásárlásakor kárpótlási jegyet használtak fel, hogy igencsak jóljártak. Amikor az árfolyam 50 százalékon mozgott és az AVÜ120 százalék körül számolta be, a vétel nagyon kedvező volt. A kárpótlási jegy piaca a tavalyi év második felében pezsdült meg, amikor nemcsak a privatizációs kínálat bővült, hanem jelentős részvényjegyzési akció is megindult. Akik jegyüket a licitálás során nem akarták földre váltani és nem adták el féláron, hanem bíztak abban, hogy az árfolyama 50 százaléknál magasabb is lesz, azok nem csalatkoztak. A felvásárlásnál a brókercégek száma nemigen változott, viszont — ahogy egyre több kárpótolt fogalmaz — nem kellett elkótyavetyélni a megkapott kárpótlási jegyet, egyre jobban keresleti piac alakul ki. A részvényjegyzések újabb lehetőséget adnak a kárpótlási jeggyel rendelkező mezőgazdasági termelőknek. A sütő-, a tej-, vagy a gabonaipar megyei cégeinek átalakulása után az állam a termelők számára elkülönített egy részvénycsomagot, amely a privatizációs kiírásban nem szerepel. Az a rég áhított tulajdonosi részvétel ezeknél a nagy cégeknél most megvalósulhat: Kérdés, hogy ki kerülhet bele ebbe a körbe, hiszen mezőgazdasági termelőnek bárki vallhatja magát és ha még kárpótlási jeggyel is rendelkezik, akkor nyugodtan jegyezhet magának részvényt abból az elkülönített csomagból. rr önnyezik az ismerősöm, A úgy meséli milyen kellemetlenségek értek az új év elsőnapjaiban.Szemérmesen elhallgatom a kérdést, hátim nagy tragédia történt, nem illik megtudakolni, miért potyognak a könnyei annyira. Jól kezdődött az év, ecseteli önmarcangoló hangon. — Mivel kezdjem? Ellopták a kocsim egyik lámpáját, kilyukadt az új radiátor a hálószobában. Es még egy: átmenetileg hozzánk költözött az anyósom. — Soroljam tovább? — néz rám és várja a hatást, miközben szaporán törölgeti a szemét. — Ráadásul nem volt biztosításom — egészíti ki az év elején történteket, amelyeket év eleji szörnyűségek címszó alatt tovább mesél. A könnyek most is áradnak. — Még ez nem minden — folytatja az önkínzást. — A feleségem tanácsára bedőltem egy hirdetésnek, ami azzal kecsegtet, hogy pár hónap alatt akár millimos is lehetek. Amolyan piramis dolog ez, ami úgy terjed, mint Páll Géza Torma az influenzavírus. Engem is utolért. Odalett néhány ezer forintom és olyan szegény vagyok, mint voltam. Sőt, a kidobott pénzzel még attól is szegényebb. Egy pillanatra abbahagyja a könyhullatást és csillogó szemmel folytatja: annak a másik hirdetésnek viszont nem dőlt be, amely busás fizetség ellenében azt ígéri, hogy minden kihullott ha- jaszála visszakerülhet a kopasz fejére, ha megfogadja a közölt tanácsot, és a mellékelt csekken befizeti a V X;X-X XX; XX X:X‘: X'XX; XX . hajnövesztő csodaszer első adagjának árát. Most az nem világos számomra: ha ez örömhír, mert nem dőlt be a hajnövesztő hirdetésnek, minek kezd újra könnyezni. Mivel az erkélyen egymástól kissé távolabb állva beszélgetünk, nem látom közben mit matat a kezével, de valami fazékfélébe csurgat valamit. A szem most se marad szárazon. Nem bírom tovább ezt a nagy elérzé- kenyülést, és kissé emeltebb hangon fordulok hozzá... — Egyébként, mit csinál most? Egy kicsit elegem lett a siránkozásából. Ráadásul egyáltalán nem olyannak ismerem, aki holmi apró bosz- szúságok miatt könnyekre fakad. A válasz nem sokáig várat magára. Szinte rendre- utasítóan, ő is némileg emelt hangon mondja: — Nem látja? Tormát reszelek. Zoltai Lászlóné .......1.....11...........1.....*.................... "... Százmilliós vagyonok
