Kelet-Magyarország, 1994. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-15 / 12. szám
1994. január 15., szombat HATTER Egyszerre áradt a Tisza, s a Túr A védekezés mintegy húszmillió forintot emésztett fel, a károk felmérése folyik Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — A karácsony a keresztény világ talán legszebb ünnepe. Csillagszóró, fenyőillat, mákos kalács, csendes, békés órák a karácsonyfa alatt. Együtt a család, hazajönnek a gyermekek..., így volt ez legutóbb is. Félezernél is több ember azonban egészen másképp ünnepelt megyénkben, a gátakon töltötte e napokat, mert rendkívül heves árhullám vonult le a folyóinkon. A veszély azóta már elmúlt, a védekezés során szerzett tapasztalatokat e hét derekán tekintette át Nyíregyházán a területi árvízvédelmi bizottság. A Felső-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság tárgyaló termében vagy harminc, különféle szakma reprezentánsa jött össze, hogy értékelje az eseményeket. Kérdések és válaszok Többségük három héttel ezelőtt is itt volt, csak akkor az arcuk volt sokkal komorabb. Fazekas László, a vízügyi igazgatóság vezetője ugyanis igen kedvezőtlen hírekkel fogadta őket. Rahó, Técső, és Huszt környékén már kiléptek medrükből a Tisza mellékfolyói, hidakat, házakat sodortak el, s a tiszabecsi mérések szerint arra kell számítani, hogy a Tisza elérheti a nagy, hetvenes áradás szintjét. A mostani, záróértekezleten a szakemberek először is arra keresték a választ, hogy mi okozhatta a rendkívül heves áradást. A vízgyűjtő területen hullott rengeteg csapadék csak az egyik ok lehet. Közrejátszott a gyors áradásban a fagyott talaj, a hóolvadás is, meg az, hogy fent a hegyekben rengeteg erdőt pusztítottak ki, s nincs ami lassítsa a lezúduló vizet. Sajnos, az ukrán oldalon vannak olyan területek, melyekkel lehetetlen felvenni a Kilépett medréből a Tisza kapcsolatot, ennek ellenére a nyíregyházi vízügyeseknek sikerült beszerezniük azon információkat, melyek birtokában még időben elrendelhették itthon a készültséget. Erre december 21-én került sor. Az elővigyázatosság jogoságát mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy valóban veszedelmes mennyiségű víztömeg zúdult le a Tiszán, Vásárosnamény- nál például másodpercenként több mint 3200 köbméter. S nemcsak a hevessége, de a nagysága is óriási volt, Tivadarnál péltául még egy arasznyi sem hiányzott ahhoz, hogy elérje a hetvenes mértéket. Aggódnak a szakemberek Köztudomású, hogy a megyénkben lévő töltések magassága, erőssége nagyon sok helyen nem éri el a kívánt szintet. A szakemberek azonban nem csupán ezért aggódtak, hanem azért is, mert a gátakat több mint húsz éve nem érte ekkora terhelés, kiszáradtak, rengeteg bennük az ürge-, s vakondjárat, melyek szabad utat engednek a víznek. Ám nem csupán a Tisza okozott gondot, a Túr is rég látott mértékben duzzadt fel. Tartani kellett attól, hogy a hetvenes ár után épített lokalizációs töltés mögötti falvak, Garbolc és a két Hódos lakosságát ki kell telepítem. Hál’ istennek végül is erre nem volt szükség, — a romániai oldalon épített kányaházi tározó sokat segített ebben — annak ellenére, hogy Sonkád alatt a víz elérte a hetvenes szintet. Korszerűsítés szükséges Komolyabb beavatkozásra szerencsére sehol sem volt szükség, néhány fontos feladat azonban újból bebizonyosodott. Korszerűsíteni kell a vízügyi szolgálat hírközlési rendszerét, gyorsítani kell a gáterősítési munkákat, s az országos szolgálat által felállítani tervezett, gépesített osztagok egyikét mindenképpen a Fel- ső-Tisza mentén üldomos elhelyezni. M ennyire igaza volt a szegény jó Mariska néninek. Áldom az eszét. Hányszor megmosolyogtuk, amikor unalomig érvelt, magyarázott, hogy márpedig minden számlát, csekket, fontos írást meg kell őrizni. De meddig? — kérdeztük ingerülten, mire ő felnyitotta a féltve őrzött irattárát, egy szokatlan fedelű asztalt. Nem volt abban más, mint gondosan meg- őrzöttadóívek, csekkek, számlák sokasága. De nem amúgy ömlesztve, hanem vaskos borítékokban, a borítékon a felírás, házadó, kéményseprő, villanyszánla, és így tovább... — Ez a villanyszámla még a pengős világból való — mutatott egy háborút, megszállást, felszabadulást, majd újabb megszállást, a Rákosi rendszert, a beszolgáltatást, a tsz-esítést, a Kádár-rendszert túlélt aprócska, de ma is hiteles számlára. De ott sorakoztak az asztalfiókban az ötvenes években kivetett adók papírjai, a befizetett csekkek darabkái. Nem is fizetett senkinek kétszer Mariska néni, pedig hányszor hívatták a tanácsra, hogy hátraléka van. Ó csak benyúlt az asztalfiókba és már lobogtatta is a befizetést tanúsító iratot. Mindig a hivatal, a fizetséget másodszor is követelő cég fújt hát- raarc ÖtMilyen igaza volt Mariska néninek, aki valószínű keserű tapasztalatok után ismerte fel, abból nem lehet baj, amit megőrzünk. Abból viszont bármikor, amit hanyag móPáll Géza bizonylatot kidobtam. És vesztettem. A villanyszámlás már harmadszor említi, a havi szokásos látogatásakor, hogy van itt egy nyári számla, ami szerinte, nincs rendezve. En, természetesen megnyugtatom, hogy a számlát kifizettem, mert határoAdósság " dón elkeverünk, eldobunk. Miért jutott eszembe az idős, bohókásnak tartott Mariska néni, aki már rég a temetőben nyugszik? Az olvasó már rég kitalálta, az a bűnöm, hogy annak idején megmosolyogtam Mariska néni bölcs intelmeit és bizony nem fogadtam meg a tanácsát. A nyáron bagy buzgalommal rendet raktam az összegyűlt különféle számlák között, akadt ott több éves is, s egy merész, de meggondolatlan lépéssel, úgy döntöttem, mivel eddig soha semmit sem kértek tőlem kétszer, minek őrizgessem a sok felesleges papírt. Minden régi csekket, zottan tudom, hogy így volt. Csakhogy azt is tudom a becsületszó, ilyen ügyekben kevés. Azt is hiába bizonygatnám, hogy beteges igyekezettel szeretek eleget tenni minden fizetési kötelezettségemnek. Nem tudok, bevallom, papírt felmutatni a vélt tartozás kiegyenlítéséről. Anélkül pedig könnyen szánalmassá válik az ember, hisz bárki mondhatja, hogy ő bizony nem tartozik... — Szóval görgeted magad előtt az adóssságtömeget — mondta nevetve a kollegám, aki elkísért a TITÁSZ-hoz, ahol végére akartam járni a dolognak, és természetesen fényes győzelemre számítottam. Olyanfélére, hogy kiderül az igazság, a számítógép ördöge a vétkes, vagy egy hasonló nevű fogyasztónak ütötte be a gép az általam befizetett összeget. Igyekeztem is a pénztáros hölgyet meggyőzni arról, hogy ez csak tévedés lehet. A gépet kezelő tisztviselő is tévedhet, sőt maga a gép is tévedhet... De ő határozottan a számítógépre mutatott, mondván, igen önnek százvalahány forintos tartozása van... Enyhe, kábító áramütést éreztem az áramszolgáltató cégnél történt kudarcom után. Talán félhangosan mondhattam is valamit, mert a pénztáros hölgy értetlenül nézett rám. Szerintem azt mormolhattam: — Mennyire igaza volt a szegény, jó Mariska néninek. A zt már csak gondoltam, hogy holnaptól én is áttérek az ő módszerére, nincs többé eldobott csekk, bizonylat, csak sok-sok vaskos boríték, ami egyre csak hízik és hízik... És még valami, amint lesz egy kis időm, megköszönöm a kései intelmet Mariska néninek, viszek egy csokor virágot a sírjára. Megérdemli... A szerző felvétele A mögöttünk lévő hetekben nem csupán a kimondottan vízügyben jártas szakemberek vizsgáztak jól, hanem a nekik segítő szervezetek is, szűrte le a tanulságot mások mellett Rajkai Zsolt államtitkár, s Fekete Zoltán, a köztársasági megbízott nyíregyházi hivatalának vezetője is. A védekezésben naponta három-hatszáz ember vett részt, s azoknak több mint a felét az érintett ön- kormányzatok állították ki. Annak ellenére történt ez tulajdonképpen zökkenőmentesen, hogy a közigazgatást gyökeresen átformálták, hogy a nagy, gazdasági egységek megszűntek, s ma már a közvetlen utasítás lehetősége sincs meg. A védekezés egyébként mintegy húszmillió forintot emésztett fel, a károk felmérése pedig most folyik, de már biztosnak látszik, hogy százmilliós nagyságrendű lesz. Nagyon sok ez, de tulajdonképpen még örülhetünk is, hogy megúsztok ennyivel. Köszönhetjük a jobbra fordult időnek, s a gátakat őrzőknek. Angyal Sándor / elzésértékű, hogy a kormányszóvivő legutóbb bejelentette: Boross Péter miniszterelnök a jövő hét első napjaiban találkozni kíván az országgyűlési képviselőcsoportokkal rendelkező pártok elnökeivel és frakcióvezetőivel. Nyilvánvaló, hírértéket attól kap ez a bejelentés, hogy eltér az eddigi gyakorlattól, ami- koris csak kivételes alkalmakkor került sor ilyen széles köt# eszmecserére például a kormányzó koalíció és a parlamenti ellenzék között. (Leginkább külpolitikai kérdéskörök megvitatása adta az apropót a vélemények előzetes ütköztetésére, egyeztetésére.) Boross miniszterelnök már hatalomra jutása első óráiban jelezte, hogy újfajta kapcsolatra törekszik az ellenzékkel, amely a demokrácia elemi követelményeinek megfelelően a rendszerességben nyilvánul majd meg. Kár volna az ígéret kezdődő kormányfői beváltását valamiféle protokolláris gesztusnak vélni, hiszen az ilyen személyes találkozások kiváló alkalmak lehetnek az egymástól eltérő nézetének jobb megértésére akkor is, ha egyetértésről szó sincs. A kommüniké szerint Boross Péter első kézből tájékoztatja majd politikai partnereit a prágai csúcsról, a Clintonnal folytatott tárgyalásaikról, de várhatóan terítékre kerülnek majd feszítő-sürgető belpolitikai ügyek éppúgy, mint a választásokig hátralévő hetek törvénykezési munkája. Vélhetően az ellenzéki pártok a saját szeiitszögük- ből világítanak meg olyan fontos témákat, mint a médiák helyzete a választási hadjáratban, a közvéleményt foglalkoztató néhány korrupciós ügy, avagy a fontos tisztséget betöltőinek átvilágítása s néhány halaszthatatlan kétharmados törvény tető alá hozása. Hiba lenne túlhangsúlyozni e találkozók fontosságát, vagy túlzott reményeket táplálni valamiféle látványos megegyezésekre. Ám ugyanúgy helytelen volna alábecsülni a szándékot a párbeszédre: a nézetek, a szándékok feltárása még mindig sokkal jobb, mint a rosszindulatú üzengetés, a dühös hátatfordítás s a partnerben a szakadatlan ellenségkeresés akármelyik oldalról. A zöld asztalnál folytatott tárgyalássorozat mindig reményre ad okot. Ott a szám, nem látod? Harasztosi Pál felvétele Báli szezon Réti János y ízkereszt elmúltával nemsokára kezdődik a farsang, indul a báli szezon. Egymásba érnek majd a pompázatosabbnál pompá- zatosabb rendezvények és a legújabb kiváltságosok rétege — a ma született elit, a felső (ki tudja) hány ezer— felöld legszebb és legdrágább ruhakölteményeit, öltözékeit és a zene lágy hangjaira belejt, behömpölyög a fényárban úszó termek leg- közepébe. így van rendjén, aki teheti, fűit tegye. Akiknek az ilyen puccos és parádés kivonulások nem kevesebbet, mint az élet egyik értelmét jelentik, hát szórakozzanak, mutatkozzanak, fényűzzenek és fesztelenkedjenek kedvük szerint. A jelenség csak egyetlen formájában kelt visszatetszést bennem: amikor a hajcihő a jótékonyság tiszteletreméltó, ám ebben a körítésben mégiscsak groteszk jelmezét ölti magára. Ha azok, akik tehetik, nem találnak más, szolidabb módot a rászorulók, a „nyomorultak”, az élet kegyvesztettjeinek segítésére, mint meghökkentő árú belépőjegy ellenében részt venni és fényeskedni egy, két vagy több olyan bálon, amin — ahogy ezt mondani szokták — „mindenki ott lesz, aki számít" egyáltalán. Félreértés ne essék, nem savanyú a szőlő, senkitől nem irigy lek semmit! Sem a gazdagoktól a bálokat, a szegényektől meg persze, még kevésbé az adakozást. Csak ez utóbbinak valamely szolidabb, kevésbé hivalkodó formáját értékesebbnek tartanám, minta „lássátok, így mulatnak a királyok a koldusokért" tartalmat sugalló magamutogatást. Boross találkozói
