Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-07 / 286. szám
1993. december 7., kedd Centenárium — kopott ruhában Százéves a penyigei református templom A SZERZŐ FELVÉTELE Kormány Margit Penyige — Bölcsen rendelte első szent királyunk, István, hogy minden tíz falu köteles egy templomot építeni, benne vasárnaponként keresztényi hitet gyakorolni. Kivételt csak a betegek és a tűzre vigyázók képeznek. Bölcsen oldotta meg az első, hatalmas méretű, máig kiható, keresztény világunkat megalapozó rendszer- váltásnak a maihoz semmiképp nem hasonlítható horderejű, mérhetetlenül nagy feladatát: törzsi pogányságból egységes, európai szellemiségű keresztény államot alkotni. De sikerült. Erre létünk a bizonyíték. Azóta nem tíz, de minden falu épített magának templomot. Némelyik többet is, a különböző felekezetei számára. A hagyományt követve a penyigei első templom is a falu legmagasabb pontján épült. A XIV. század elején már volt a falunak római katolikus egyháza, amely az ugocsai espe- rességhez tartozott. Jákob nevű papja 40 dénár pápai tizedet fizetett, ami azt mutatja, hogy már ekkor tekintélyes egyházközség volt. Kiss Kálmánnak a szatmári református egyházmegye története című 1878-ban kiadott könyvében az alábbi érdekes adatok olvashatók a penyigei templom korabeli állapotáról: ,,A templom egyhajós téglaépítmény. A hajó apróbb négyszögű mezőkre osztott, virágokkal festett deszkamennyezettel födve...A szentély igen kezdetleges csúcsívekbe futó boltozattal bír, melyek a diadalív háta megetti keresztboltra támaszkodnak. Ablakok csak a templom déli oldalán vannak. 1832-ben a földrengés miatt e déli oldal falának felső vége mintegy kijjebb csúszott. A templomhajó nyugati végén emelkedik a torony, mely a fal magasságáig szintén téglából van építve, s csak azon felül fazsindellyel borítva, míg négyszögű teste nyílt árkádokban végződik, azokon felül emelkedvén a kegyes fasisak, amelyet 4 apró fióktorony vesz körül. A vitorlákon lévő évszám szerint 1777-ben zsindelyeztetett. E toronyban 2 harang függ: a nagyobbik Orosz Zsigmond és Lőwey Zsuzsánna ajándéka, 1777-ből.” A jelenlegi templom éppen száz éve, 1893-ban épült az eredeti helyére teljesen téglafallal és fazsindelyes tetőzettel. A téglát helyben vetették és égették. Egyháza ekkor már református anyaegyház. A római katolikus őslakosság a reformáció idején előbb a lutheri, majd a Kálvin-féle reformációt fogadta el az Erdőd felől kiinduló reformátori körtől. A templom sok eltérést mutat az eredetitől úgy külső, mint belső formájában. Érdekessége, hogy a nyugati oldalán, a torony alatt, a bejárat két szélén jókora támpillérek simulnak az épülethez, melyek akár díszítménynek is nézhe- tők. Az altalaj laza, folyami hordalék, egymásra rétegező- dött homok és iszapréteg. Emiatt a templom építése után nem sokkal a torony és a templom fala között szakadás keletkezett, s a torony nyugat felé megdőlt mintegy 70 centimétert. Ezt ellensúlyozandó, 1905-ben Trokár Péter viski kőműves építette elé a két támpillért, mely ma is szépen mutat és jó szolgálatot tesz. 1922-ben, mivel a fazsindely elkorhadt, a hívek nagy áldozattal, önkéntes adományból palatetővel látták el. 1928- ban a tornyot és a falakat újból átfestették. Belső berendezését is felújították. Tornyában két harang van. A nagyobbik a már fentebb említett Orosz és Lőwey család ajándéka, régi emlék. A kisebbiket az első világháborúban a hívek feláldozták a haza oltárán. A régi időkben szokás volt a temetkezési helyet a templom körül kialakítani, különösen árvízveszélyes területen, mivel a templomkömyék mindig magasabban feküdt. így volt ez Penyigén is. Ma mindössze két sír található a templom mellett: a Leőwey Józsefé (1837), a Leőwey Klára édesapjáé, kinek családja egykoron birtokosa volt a falunak. A másik a Bessenyei Bertalané, aki az 1970-es árvízkor feküdt halva, s az árvíz elborította a temetőt, ezért a templom kertjébe temették el. Százéves templomunk igen megkopott ruházatban érte meg születésnapját. Harminc év alatt nem kapott igazi külső felújítást. Ezért hát nagyon esedékes. A penyigei hívekből és a falu vezetőiből nem halt ki az áldozatkészség, a tenni és segíteni akarás. Törődésük számos eredménye kézzelfogható. Ennek ismeretében, bizakodva a jövőben, kívánok újabb száz évet templomnak, egyháznak, Szent István-i következetességgel, Isten áldásával. Szabadelvűén, dogmák nélkül Nyíregyháza (KM) — Fennállásának 425. évfordulóját ünnepelte az unitárius egyház. E nagymúltú egyházról, — melynek megyénkben is van egy szép gyülekezete, a kocsordi reformátusok egy része a század első harmadában tért át e hitre, s épített a főutcán egy gyönyörű kis templomot — úgy tűnik igen keveset tud az átlagember — vetettük fel Orbókné Szent- Iványi Ilona unitárius lelkésznek, aki az egyház közügyi igazgatója és a megbízott püspök helyettese is, valamint az Unitárius Élet című lap szerkesztője. — Valóban keveset tudnak általában az unitárius egyházról, pedig az egyetlen magyar földön létrejött történelmiprotestáns egyházról van szó. 1568-ban a tordai ország- gyűlésen mondták ki először a világon a vallás és lelkiismereti szabadságot Dávid Ferenc sugallatára, aki az unitárius egyház megalapítója volt. De ebben a sorban kell megemlítenünk Szervét Mihályt is, a híres Szervét-Dávid vitáról írta Sütő András a Csillag a máglyán című művét. Még egy mai érdekesség: Szervét Mihály nem csupán egyházi személyiség volt, hanem orvos is, a kis vérkör felfedezője. Régóta szerettünk volna szobrot állíttatni emlékének, de ez csak most valósulhatott meg, Antall József miniszterelnök támogatásával. Ma áll a szobra a pestszentlőrinci unitárius templom előtti téren. □ 1568 tehát az unitárius egyház alapításának dátuma. Mik a legfőbb jellemzői e vallásnak? —Legelőször a tolerancia, a türelem tanát említeném. Másik jellemzőjeként azt említem, hogy e szabadelvű, liberális egyház, mely az értékkereszténységet tartja fontosnak, és elveti a dogmákat. Igaz, az unitárius név azt jelenti, hogy egy Isten hívők, úgy mondjuk: Egy az Isten. Szép jelmondattá vált ez az idők folyamán, bizonyára sokan ismerik Jókai azonos című regényét, mely a torockói unitáriusokról szól. Székelyföldön igen sok az unitárius ma is. □ Hogyan alakult az egyház helyzete Magyarországon? — Az ellenreformáció nálunk igen erős volt, a Pécs környéki több mint száz gyülekezet például a XVII. században eltűnt, megszűnt. Újra bevett vallás 1848 után lett. Trianon és a II. világháború után, majd a 80-as évek áttelepülési hulláma révén 30 ezerre nőtt az unitáriusok száma Magyarországon, és újabb érdeklődés kezdődött e vallás iránt. □ Sokan úgynevezett értelmiségi egyháznak tartják. — Igaz, hogy a magyar kultúra jeles képviselői találhatók az unitáriusok között. Egy jellemző példa: Bartók Béla, aki nem volt születésétől unitárius, fiát, ifjú Bartók Bélát e hitre kereszteltette, egyébként ma ő egyházunk világi elnöke. De sorolhatnánk sok kiválóságot Orbán Balázstól Kriza Jánoson keresztül a nemrégen elhunyt Török Tamásig, akik e hitben nőttek fel, ezt vallották. Ma nálunk a szétszórtság jellemzi az e valláshoz tartozókat. Budapesten körülbelül 7000 unitárius él, három templomunk van, az országban 11 unitárius templomot tartanak számon, van 27 szórvány egyházközösség, őket a református és evangélikus közösség látja vendégül gyülekezeteiben. □ Egyéb intézményeik vannak-e? — Itt a nagybudapesti központunkban van egy önkormányzati óvoda, ezt rövidesen átveszi az egyház, volt Sár- bogárdon egy szeretetotthonunk, Magyarkúton egy gyereknyaralónk, most itt épül fel az új szeretetotthon időseknek. Kiterjedt karitatív tevékenységet folytatunk, több bizottságunk van, közte szociális bizottság, az 1500 budapesti családot magam látogatom, segítünk az időseken, betegeken, rászorultakon. □ Anyagi hátterük? Honnan kapják a működéshez szükséges pénzt? — Híveink sokat áldoznak, mert anyagi lehetőségeink szűkösek, gyülekezeteinket a hívek tartják fenn, van egy amerikai testvérgyülekezetünk, tőlük is kapunk segítséget. Van rendszeres hitoktatásunk, világi hitoktatókkal, teológiai intézetünk, és Kolozsvárott működik magyar nyelvű unitárius teológia. Van saját könyvkiadásunk és újságunk, mely most lesz havilap. Több helyen templom épül, így Győrött és Pécsett. Modem vallásnak tartjuk az unitáriust, annak ellenére, hogy 425 esztendős, mert mindig az emberhez szól, képes megújulni, fejlődni, ahogyan az ember is állandóan változik e változó világban. Szatmárnémeti 16. lakótelepén épülő római katolikus templomának homlokzati rajza Az oldalt összeállította: Balogh József Máriás József Szatmárnémeti — November 21-én, Krisztus Király napján, Nagybányán a veresvízi római katolikus templom búcsúünnepének szentmiséjén dr. Temyák Csaba, a Budapest-Eszter- gom Főegyházmegye segédpüspöke, a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia titkára szentbeszédében az anyaország és a kisebbségbe jutott magyarság kato- likussága kölcsönös, jobb megismerését szorgalmazta. Hisz sok, nagyon sok a pótolni való. E buzdítás szellemében született ez az írás, amely a szatmári római katolikus egyházmegye jelenébe enged betekintést, arról nyújt vázlatos képet. Az 1989-es fordulat történelmi korszakváltás nyitánya az egyházmegye számára. Több mint négy évtizedes elnyomásnak szakad vége. A megújulás fontos időpontja: 1990 májusa. A Szentszék betölti az 1952- ben mártírhalált halt dr. Scheffler János püspöki székét, Reizer Pál főpásztori kinevezéssel megkezdődhet a megújulás szakasza, folytatásaként annak az áldozatos és kitartó munkának, amelyet az elnyomás éveiben, ordináriusként, dr. Czumbel Lajos, Szvoboda Ferenc, majd’ közel negyed századon át Sipos Ferenc kormányzó végzett. Az elmúlt három év sza- bad(abb) politikai légköre azonban nem hozta, adta meg a teljes megújuláshoz oly nagyon szükséges alap- feltételeket. Hisz a diktatúra által elkobzott javak nagy részét még ma sem adták vissza, intézményeink, elsősorban az oly nevezetes iskolák, reményeinkben is alig éledhetnek újra. A Szatmárnémetiben 1991- ben, Nagykárolyban 1992- ben indult római katolikus szemináriumi líceum, az 1993-ban szatmárnémetiben megnyílt Egészségügyi Posztliceális Iskola bár létezik ugyan, saját otthona nincs. A római katolikus, református, evangélikus, unitárius, román görög katolikus egyházak kemény harcot vívnak azért, hogy a parlament elé kerülő jóvátételi, továbbá a kultusz, valamint a tanügyi törvény jóvá tegye mindazt, amit a megbukott diktatúra követett el az egyházakkal szemben. Kelet-Magyarorszag / Mi megépítjük templomainkat Vannak azonban a megújulásnak olyan területei, amelyek az elmúlt három évben látványos előrelépést jelentettek. Kettőt említenénk: az egyik az, hogy teológusaink előtt megnyíltak a külföldi képzés lehetőségei: magyarországi, ausztriai, németországi és olaszországi teológiai intézmények kapui tárultak fel előttük, ami mind a felkészülésben, mind a világegyházhoz való szorosabb kötődésben jelent nagy hatású változást. De ennél is fontosabb talán az, hogy megindulhatott a templomépítés. Míg az elmúlt negyvenöt évben mindössze négy templom épülhetett — kettő Szatmárnémetiben, egy-egy pedig Femezelyen és Szat- márudvariban —, jelenleg Szatmárnémetiben, Nagykárolyban, Nagybányán, Huta Certezén, Batizon, Adorjánban, Érkörtvélyesen, Kak- szentmártonban, Egriben és Avasújvárosban épül új templom, illetve kápolna, továbbá papi otthon a püspöki székvárosban. Az említettekkel egyenrangú jelentőségű az, hogy a hitélet immár kiléphetett a templomok falai, a cintermek kerítései mögül. Búcsúünnepeink, körmeneteink, a feléledő nőszövetségi és ifjúsági tevékenységek, a karitatív munka jelzi: az egyház hatalmas tömegeket mozgósíthatnak, amelyek a célok és társadalomépítés biztos erőforrásaiként alakíthatják életünket. A hívő embert a remény élteti. Éltette akkor is, amikor vallásosságát csak szívében hordozhatta, élteti ma is, amikor nyíltan megvallhatja azt, nem kell tartania a következményektől. A római katolikus egyház a többi keresztény egyházzal együtt a kisebbségbe jutott magyarság védőbástyája volt, s maradt ma is, oltalmazó és megtartó édesanya, a szeretet vallása az intoleráns világban. Mi megépítjük templomainkat — mondhatjuk válaszként Ady keserű kifakadásá- ra: „még a Templomot se építettük föl” —, s aki templomot épít, az nemcsak Istenbe vetett hitéről, hanem önnön jövőjébe vetett bizalmáról, reményéről is tanúságot tesz, ama reményről is, hogy fogyatkozásunknak is vége szakad, szétszóródásunk is csak a zord idők utóhatása, időleges csupán, melyet a magunkra találás időszaka követ.