Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-07 / 286. szám

1993, december 7., kedd HÁTTÉR iflflHflHH Kelet-Magyarország 3 A csúcsot még mindig Ajak tartja Gyakorlatilag befejeződött a vagyoni kárpótlási igények elbírálása Balogh József Nyíregyháza (KM) — Be­fejeződött a vagyoni kárpót­lással összefüggő kérelmek el­bírálása a megyei Kárrende­zési és Kárpótlási Hivatalban. Közismert, hogy több mint hatvanezer kérelem érkezett, s már csak néhány kérelem el­bírálása nem történt meg, első­sorban azért, mert a kérelmező további bizonyítékokat kíván beszerezni, vagy a hivatal ész­lelte úgy, meg kell keresni a földhivatalokat és beszerezni a hiányzó okiratokat. □ Mivel foglalkozik akkor most a hivatal? — Például a fellebbezések elbírálásával. A 60 ezer elbí­rált kérelemből 4-5 ezer körüli fellebbezés érkezett, ez a ké­relmeknek 8-10 százaléka. A megfellebbezett határozatok többsége Veszprémben szüle­tett, onnan nehézkesebb volt egyeztetni az itteni földhiva­talokkal. Saját hatáskörben próbálunk intézkedni, tehát ha azt észleljük, hogy mulasztot­tunk, nem helyesen derítettük fel a tényállást, most a felleb­bezés során alaposabban el tudjuk végezni, mint a határo­zat meghozatalakor. Az állam­polgárok szempontjából ez azért lényeges, mert lerövidül a határidő, nincs fölteijesztés Budapestre, nincs várakozási idő, így a kárpótlási jegyet is hamarabb fel tudják venni. □ Hogyan haladnak az árverezésekkel? — December elsejétől öt helyen árverezünk a megyé­ben, egészen december 23-áig. Ha különösebb probléma nem jön közbe, — a Kárrendezési Hivatalnál ilyen nem lehet — és ha a földhivatal is győzi az adatszolgáltatást, akkor 708 árveréssel zárjuk ezt az évet. A mai nappal (hétfőről van szó) 646 árverést bonyolítottunk le, 45 822 hektár terület talált gazdára, ennek az aranykoro­na értéke megközelíti a 600 ezret és termőföldtulajdonhoz jutott 13 331 család. Úgy gon­dolom, hogy az év hátralévő időszakában további 12-15 ezer hektár terület talál majd gazdára, ezzel újabb 60 ezer hektár termőföld kerül tulaj­donba, az aranykorona-érték pedig megközelíti a 7-800 ezret és termőföldhöz fog jutni 15-16 ezer család. Az árveré­sek egyébként zökkenőmente­-------------------Tárca— j j át István bácsi? — il kérdeztem faluról be­járó ismerősömtől, aki egy kosárka elálló szőlővel nyitott be hozzám. A ritka gyümöl­csöt István bácsi, ismerősöm nagyapja küldte ajándékba azért, mert egész évben tőlük vásároltam egyet s mást. — Megvan! — válaszolta ismerősöm. —Hány éves is? — Maholnap kilencven lesz. —Egészséges? —Most gyengélkedik, meg­fázott... Na de bíztattam, hogy viszek neki innen lilemadarat, fantrw —------- * sen folynak. Változatlanul tartja magát az ajaki csúcs, a csütörtöki árverésen 22 ezer forintra módosult egy arany­korona értéke, ennyire tor­názták fel az árverésen. □ Mostanában népesebbek az árverezések, mint a nyáron voltak. Mi ennek az oka? — Elsősorban az, hogy a vagyoni kárpótlást befejeztük, gyakorlatilag tehát mindenki megkapta a kárpótlási jegyét. A másik ok, hogy az országos központ is hatékonyabban bí­rálja most már a személyi kár­pótlást az úgynevezett málen- kij robotért, 1956-ért és más események idején elszenve­dett esetekért, onnan is óriási mennyiségű kárpótlási jegy érkezik és az emberek nagy százaléka termőföldet kíván vásárolni. □ Önök részt vesznek a sze­mélyi kárpótlási igények el­bírálásában? — Most már igen, eddig csak az országos hivatal vé­gezte ezt a munkát. Kezdetben lassan haladtunk, mostanra felgyorsultak az események, hetente ezer-ezerötszáz sze­mélyi kárpótlási ügyben jár el a hivatal. Az év végéig kb. 6-8 ezer kérelemre számítunk, amit nekünk kell elbírálni. Ezek a kérelmek elsősorban nem magyar vonatkozásúak, hanem ukrán, román és a dél­vidékről származó igények. — Sokan aggódnak amiatt, hogy a személyi kárpótlásokra kiosztott jegyekért is többen földet szeretnének venni, s így azoknak nem jut, akik vagyoni kárt szenvedtek. — Nincs különbség kár­pótlási jegy és kárpótlási jegy között, ugyanúgy jogosult ter­mőföldre az I-es, a ü-es, vagy a Hl-as kárpótlási törvény alapján adott jegy, tehát ár­verezhet bárki. Nekem az a véleményem, hogy nagyon kevés olyan települése lesz a megyében, ahol valóban kevés a termőföld. Vannak kritikus , pontok, elsősorban a sváb lak­ta területek, ahonnan rengeteg embert hurcoltak el. Talán Mérk, Vállaj, Tímár, Raka- maz, Gávavencsellő az, ahol szorít a cipő, de úgy gondo­lom, még ezeken a települé­seken is ki tudjuk elégíteni az igényeket. Ezeknek az igé­nyeljek a kielégítésén enyhít az, hogy megkezdődött és a végéhez közeledik az állami gazdasági területek kijelölése. □ Hol tartanak az árve­rezésekkel? — A megye településeinek felében megtartottuk a har­madik árverezést, ami azt je­lenti, hogy egyelőre ezekre a településekre már nem térünk vissza. — Hány olyan termelőszö­vetkezet van, ahol még nem sikerült a földalapokban meg­egyezni, s emiatt mindeddig el sem kezdődött a kárpótlás? — Kótaj-Kemecse kivételé­vel a korábbi települések saj­nos változatlanul megvannak. Tímár esetében is kedvezően alakult a helyzet, mert a ter­mészetvédelmi hatóság hoz­zájárult a földalapok kijelölé­séhez, de még mindig 10 olyan településünk van, ahol nincs elfogadott földalap. Ez részben másodfokú elbírálás alatt van, részben földhivatali felkérés van a földalapok el­különítésére, egy részében pe­dig bírósági eljárás van folya­matban. Nem jelent még meg, de várható egy olyan kor­mányrendelet, amely könnyí­tést jelent majd ezen a terü­leten. Információim szerint ar­ról van szó, ha egy mezőgaz­dasági nagyüzemhez több település is tartozik és csak mondjuk egy településen van gond a földalapok elkülö­nítésével, a többi településen — ahol megszületett az egyez­ség —, bevezetik a részjogerő intézményét, vagyis ezeken a helyeken el lehet kezdeni az árverezést. □ Mikorra fejeződik be a megyében az árverezés? — Közismert, hogy a kor­mány május 31-ig meghosz- szabbította az árverezések idő­pontját. Elképzeléseink szerint mi áprilisban be tudjuk fe­jezni, hogy a gazdasági év ne szenvedjen csorbát. A kö­vetkező árverezéseket már úgy ütemezzük, hogy minden alkalommal legyen gyümöl­csös is meghirdetve, mert az almáskertekben már decem­berben elkezdődik a mezőgaz­dasági munka, azt szeretnénk ezzel segíteni, hogy mindenki saját maga metsze a gyü­mölcsfáit. Tervezi a kormány a földhivatalok munkájának megkönnyítését is. Ennek lé­nyege, hogy azokon a telepü­léseken, ahol a földalapok nagy része nem kél el, ott csak azokat a területeket kell fel­dolgozni, amelyekre a kárpó­toltak igényt jelentenek be. A fel nem mért táblákra pedig csak abban az esetben kerül sor, ha az árverezéskor valaki bejelenti, hogy abból szeretné földjét megkapni. Ekkor kö­zöljük, hogy mikor jöjjön be a megyei hivatalba, ahol az ár­verezés megtörténik. Ez min­denképpen meggyorsítja az időt és költségkímélést jelent a földhivataloknak. dóm!... De mifelénk ma is em­legetik az öregek, ha bete­geskedésről esik szó. Olyan­kor hallom tőlük: Majd a lile­madár megmutatja, hogy Tóth M. Ildikó Lilemadár megmarad-e vagy elmegy! Kár, de nem kérdeztem meg, milyen is az a madár és hol tanyázik — felelte elbúsulva ezen a mulasztáson. Kerestem, kutattam a ma- ~b i 'c l t olvad a talajba és mint az egér, surranva szalad, ala­csonyan repül — sorolta a madár tulajdonságait. — Betegséget felismerő képessége van-e? — kérdez­tem óvatosan. A madártan tudósa elmo­solyodott. — Az már kívül esik a madártanon — felelte meg- bocsájtón. Nos, ezzel sem jutottam sokkal előbbre, mígnem a kezembe akadt a Mohay And­rás által fordított Physioló- gus című könyv, melyben az időszámításunk előtt élő, is­meretlen nevű szerző az álla­tok „fizimiskáját” írja le. A liléről ezt: „Van egy állat, amelynek lile a neve... hófehér madár, semmi sötétség nincs rajta. Ürüléke gyógyítja a tompán látó szemeket. A királyi palo­ták udvarán tanyázik. A beteg emberről a lile megmutatja, hogy életben marad-e vagy elpusztul. Odaviszik az ágy­ban fekvő beteg elé, s ha a be­tegség halálos, a lile elfordít­ja a betegről az arcát, amiből mindenki tudja, hogy az meg fog halni. Ha viszont a be­tegség nem fenyegeti az em­ber életét, a lile a betegre függeszti tekintetét, amaz meg őreá. A madár ekkor elnyeli a betegséget, és felszáll vele a napkörüli levegőbe, ahol elégeti és szétszórja. így a lile s a beteg egyaránt megme­nekül.” Amikor falusi ismerősöm újra nálam járt, újságoltam neki, mit tudtam meg a szó­lásbeli madárról. Közlésem gondolkodóba ejtette. — Most, amikor minden olyan drága, érdemes volna fogni ilyen madarat és gyó­gyító emberként házalni vele — mondta elmenőben. jn nnek már három hete, Hí azóta nem láttam. Lehet, hogy lilemadárra les valahol? Várom vissza, mert hátha én is fogok egyszer beteges­kedni. Tények és aggályok Kováts Dénes G yorsan szárnyra ka­pott a hír a tervezett gyulaházi veszélyes hulla­déklerakó ügyében. Az utób­bi időszak hasonló történé­seit tekintve nem is alapta­lan az aggodalom, hisz szá­mos olyan beruházással ta­lálkoztunk napjainkban, amikor környezetvédelmi okok miatt ütköztek érvek és ellenérvek. Nyilvánvalóan más az érdeke annak, akinek el kell tüntetnie, azaz ártal­matlanítania a termelés so­rán keletkezett veszélyes hul­ladékot, s nem mindig egye­zik ezzel az ott élők érdeke. Köztudott: számos ve­szélyforrás van, melyek az egyént és környezetét, illetve az élővilágot károsítják. Küzdeni ellenük azért is na­gyon nehéz, mert jelentős anyagi eszközöket igényel ártalmatlanításuk. Okkal- joggal merül fel egy-egy térség lakóiban a kétség: vajon nem ellenükre, ká­rukra akarnak-e kivitelezni olyan létesítményt, amely a veszélyes hulladékokat ár­talmatlanítja, illetve tárolja. Néhány éve indulatoktól túlfűtött hangulatban került sor arra á falugyűlésre, melyet Morvái Ferenc, a „kazánkirály" részvételével hirdettek meg: hulladékége­tőt akart telepíteni a község területén. Az ott élők heves ellenállása meghiúsította tervét. Gyulaházán pénteken tar­tanak falufórumot egy ott tervezett beruházásról. A kisvárdai Caroflex Fékbe­tétgyárban felhalmozott, ha­talmas mennyiségű azbeszt­port helyeznék el a település határában. Nem akarok fogadatlan prókátor lenni, — fogadott végképp nem — 5 nem is is­merem teljes mélységében az ügyet. Annyi azonban biztatónak látszik: a kör­nyezetvédelem illetékesei alaposan megvizsgálják a lehetőségeket, és a döntés előtt (!!) figyelembe kíván­ják venni a gyulaháziak véleményét is. Vélhetően az ottani fórumon is ellentétes vélemények ütköznek majd, a lakosság érthető félelme kerülhet szembe az elkép­zelést pártolókéval. S ilyen­kor az érzelmek könnyen előtérbe kerülnek, nem is alaptalanul. Azt gondolom: figyelme­sen meg kell hallgatni a sza­kembereket. Tény: az az­besztpor ott, ahol van, a gyár területén veszélyezteti a környezetet. A tervek sze­rint a gyulaházi lerakóban nem lenne ilyen gond, mert maximális biztonsággal, több réteggel zárnák le alul­felül a csak por alakban szállva veszélyes azbesztet. Többek szerint „bombabiz­tosán” . Meg kell ismerkedni a tényekkel, azután dönteni. Az ész és az értelem közös nevezőre hozásával. Az ala­pos, jogos aggodalmat or­vosolni kell. Ha alaptalan, akkor elvetni. Kommentár Tudományos közösségben Kállai János r öbb mint egyéves te­vékenységet tudhat már maga mögött a Magyar Tu­dományos Akadémia me­gyénkben tudományos tes­tületé. Ha csak az adatokat nézzük, a prosperálás két­ségbe vonhatatlan jeleit fi­gyelhetjük meg, mert a tag­létszám immár a négyszáz­hoz közelít. De egy tudós társaság esetében nyilván­való, hogy nem a szépen ívelő grafikongörbék a leg­fontosabbak. Sokkal inkább az a rang és tiszteletet ki­váltó tekintély, melyet konk­rét cselekedeteikkel vívtak ki maguknak. Nos, a mi testületünk igencsak aktivizálta a benne résztvevőket az utóbbi idők­ben. A nyár folyamán a TT égisze alatt zajlott le Nyír­egyházán az Alkalmazott In­formatika Nyári Egyetem, melynek hatvan hallgatója között tizenhét külföldit üd­vözölhettünk. S hogy mi eb­ben az érdekes? Elég, ha annyit válaszolunk: végre szűkebb pátriánk fogadott egy, a műszaki tudományok­hoz kapcsolódó rendez­vényt, jóllehet ezen a tájon e tudományterület viszonylag kevés reprezentánst tud fel­mutatni. De volt még más esemény is! Októberben az MTA Agrártudományok Osztálya megyeszékhelyünkön tartot­ta kihelyezett ülését. Ugyan­ebben a hónapban a ta­nárképző főiskola volt a házigazdája a Vili. Környe­zeti Mikrobiológiai Tudo­mányos Ülésnek. Ez szintén nemzetközi eseménnyé szé­lesült a számos külföldi szaktekintély jelenléte által. Szabolcs-Szatmár-Bereg sajátos földrajzi helyzetéből logikusan következik, hogy a tudományos testület a hatá­rainkon túli magyarság szellemi élvonalával bőví­teni, szélesíteni kívánja a kapcsolatait, minél gazda­gabb tartalommal megtöl­teni az együttműködési for­mákat. Ennek jegyében hoz­ták létre a napokban az MTA megyei tudóskollek­tívájának kárpátaljai szek­cióját, melynek máris közel harminc tagja van. A szek­ció születésnapján elhang­zottak konkrét javaslatok. Többek között a közös kiad­ványozásról és publikáci­ókról. Akár csattanóként mondhatnánk: ungvári tu­dós kollégáink nyitott ka­pukat döngettek ötletükkel, mivel a TT könyvsorozatá­nak szerkesztői — immár a tizenkettedik kötetnél tar­tanak! — nagyon szívesen látnák a külső tagok mono­grafikus munkáit a szériá­ban. Ügy gondolom, ez a közös szándék-kinyilvánítás első lépésnek nem is kevés. Sveda Béla Szekeres Tibor felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents