Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-04 / 284. szám

10 Ä ‘Kelet-Jdagijarország hétvégi mettéffcte 1993. december 4. A magból mozdulatok sarjadtak Kállai János Nyíregyháza (KM) — A városi művelődési központ színpadán november 20- án, 19 órától mintegy hat­vanperces darabbal lépett fel a nagyobbrészt deb­receni táncosokból verbu­válódott Mozgás Teátrum. Előadásuknak egyszerű, ám sokatmondó címe volt: A mag. Nos, hogy minek is lehe­tett tanúja a hangversenyte­rem alig néhány tucatnyi kö­zönsége, arról igen nehéz szavakkal tudósítani, hiszen tipikusan az az eset „forgott fenn”, amikor minden be­szédnél, elmélkedésnél és okoskodásnál többet modott (volna, ha lett volna kinek!) a látvány. A tizenkét tagú csapat valami olyasmit mű­velt a színpadon, ami ezen a tájon, de talán még országos értelemben is, meglehetősen szokatlan a tánc- és mozgás- kultúrában. A filozofikus tartalmakat sejtető cím tulaj­donképpen csak összefoglal­ta azokat az önmagukban ér­telmezhető táncetüdöket, melyeknek megvolt a saját dramaturgiájuk. Egy-egy sű­rített életszituációt villantot­tak fel a születésről, a szere­lemről, a rituális beavatás­ról, az áldozathozatalról, a halálról, a kilátástalan ma­gányról, az örömről, a sza­badságról, egyszóval mind­arról, ami emberi létünket évezredek óta kitölti, meg­határozza, örök dinamizmu­sával előreviszi. A „mag” a benne rejlő számtalan lehe­tőség forrása, a befejezettség és az újrakezdés szimbólu­ma — sugallták harmonikus és egyszersmind eklektiku­sán ziláltnak tűnő, időnként sokkoló koreográfiájukkal a végül is teljes egésszé össze­álló részletek. A Mozgás Teátrum kore­ográfusa Étteremé Dezső Virág a társulat eddig bemu­tatott kompzícióiból (pl. Ki­áltás, Az utolsó négy perc) és friss ötletekből hozta ösz- sze az arányaiban imponáló­an elegáns „darabot”. A tán­cokon, a kivitelezésen, a sokszor naturálisán nyers­nek tetsző elemeken erőtel­jesen érződött a lengyel mester, Jerzy Leszczynsky, a lublini Mozgás és Víziószín­ház vezetőjének a hatása, de ez nem kérdőjelezte meg a debreceni együttes munkájá­nak az eredetiségét. — Mi valójában vagyunk is, meg nem is — mondotta Daróczi István, A mag egyetlen férfitáncosa. Alkal­milag jövünk össze. Az or­szág különböző városaiban dolgozunk, tanulunk, egy társunk jelenleg is Lengyel- országban tartózkodik, így ő nem lehetett itt Nyíregy­házán. A tagok életkorára a zsenge ifjúság a legtalálóbb jelző. A többségükben kö­zépiskolás lányok között a magam harminc évével már „öregnek” számítok. Annak elle­nére, hogy nem műkö­dünk folya­matosan, a rutin, az ösz- szeszokottság megbízható­vá teszi a fel­lépéseinket. A mag-ról nem kívánok semmit mon­dani, főként nem belema­gyarázni bi­zonyos dol­gokat. Mert a látvány min- denkinek mást mond, bizonyos je­lenetek más­más emóci­ókat váltanak ki a nézőből. De, hát ezt akarjuk! Nagyon fontosnak tartom viszont a zenét. Sam Brown Stop című száma, vagy Pe­ter Gabriel Birdy című filmzenéje, Vangelis 1492- jének a részlete nagyon cél­tudatosan szolgálja a totális hatáskeltést, és talán — ter­mészetesen ismerve a mu­zsikát — hozzásegíthet a táncok befogadását. Bizarr jelenet A mag-ból Balázs Attila felvétele Házasság kontra gyűlölet Hamburg (MTI) — Né­metországban 1945 óta 600 ezer német nő és 300 ezer férfi lépett házasságra kül­földiekkel, ezzel hozzájárul­va ahhoz, hogy a külföldi­eket egyre nagyobb mérték­ben tekintsék odatartozónak. Azoknak azonban, akik ezt az utat választják, számos akadályt kell leküzdeniük: egy évbe is beletelhet mire a kapcsolat hivatalos formát ölt. Különösen, ha a jöven­dőbeli a harmadik világ va­lamely országából szárma­zik: akkor ugyanis olyan sok papírt kell beszerezni és kitölteni, hogy néhányan már időközben feladják. A külföldivel való házasságkö­tés ceremóniája is drágább: míg a német állampolgársá­gú párok esetén a házasság- levél 50 márka, addig a kül­földivel kötött házasságnál ez 150-200 márkát kóstál. Ennek ellenére 1991-ben például öt híján 44 ezer pár lépett „vegyes” frigyre, en­nek nagy részében, 24 148 esetben német menyasszony mondott igent külföldi vő­legénynek. Az oldalt összeállította: Szőke Judit Jégverés ellen keresett receptet Lazításként Shakespeare szonettjeit elemezte és második lett az iskolai versenyen Szekeres Tibor felvétele Tóth Kornélia Nyíregyháza (KM) — Végy egy átlagos eredményt felmutató nyolcadikost, akit a 3,6-es teljesítménye alap­ján a szülei, tanárai is a kö­zépmezőnybe sorolnak, vidd el egy szakközépiskolába, amely nem igazán a kivételes képességűek gyülekezete, majd adj mellé egy jó szemű fizikatanárt, aki észreveszi a fiúban a tehetség szikráját és nem rest időt, fáradságot lat­ba vetni a hozzájuk került fi­atalember érdekében... íme, a recept, amely Soltész Attila, a nyíregyházi Bánki Donát Szakközépiskola 3. d-s diákjának sorokba szűkített önéletrajza. Akik ismerik, hi­tetlenkednek, ám a fiatalem­ber neve ismerősen cseng a pályázatok elbírálói, megyei vetélkedők szervezői körében. Sőt, a bajai obszervatórium­ban sem kellene kétszer bemu­tatkoznia, csillagászati pályá­zatát a szakemberek is érdek­lődéssel forgatták. S ha már a csillagoknál tartunk: előbb a (jég)fellegekben jártunk, majd a Mars-pályázat került szóba, de felvetődött még a hidrogén­motor gondolata is. Szó volt még káosz áramkörről, az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) által is figyelemre számot tartó ötletről. Szárnyaló ambíciók — Csak annyit tudtam biz­tosan, hogy műszaki, techni­kai dolgokkal szeretnék fog­lalkozni a Bánkiban — emlék­szik a kezdeti lépésekre Sol­tész Attila. — Noha a nyolca­dikból vitt bő három feles bi­zonyítvánnyal nem villoghat­tam, óriási szerencsémre Zsi- gó Zsolt fizikatanárral hozott össze a sors. A tanórákon kí­vül is beszélgettünk műszaki problémákról, azok lehetséges megoldásáról. Ő hívta fel a fi­gyelmemet egy-egy érdekes pályázatra, felkeltette bennem a kíváncsiságot azok iránt. Mi több, azt sugallta, hogy én ké­pes volnék hasznos ötlettel előmozdítani valamilyen fon­tos ügy megoldását. Szárnya­kat növesztett az ambíció, s a diák mohón habzsolta a szak- irodalmat. Megint csak mér­földkőnek számít kamaszéle­tében a Debrecenben, az Atomkutató Intézetben még első osztályos korában meg­hallgatott előadás, amelynek végeztével amolyan kirándu­lásfélét tett a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Fájdal­masan érte a felismerés, neki itt lenne majd a helye, de a szakközépből milyen eséllyel startolhat a bejutásért? Onnan a jobbak műszaki egyetemre, főiskolára pályáznak, a kevés­bé jók technikusok lehetnek, míg a futottak még kategória a szakmunkássorsot célozhatja meg. — A debreceni tapasztala­tok megacélozták elhatározá­somat, s hallottam egy-két ba­rátomtól, hogy innen sem le­hetetlen a bekerülés. Válasz­tott szakpáromat, a számítás- technikát és a gépgyártástech­nológiát, valamint az érettsé­ginél meghatározó matema­tikát, fizikát logikai úton próbáltam minél eredménye­sebben bevésni. A tankönyv számomra segédanyaggá sze­lídült, a szakkönyvekben ugyanis sokkal részletesebb leírásokat, magyarázatokat találtam. A ma­gyart, a törté­nelmet pedig elsősorban az érettségi ked­véért vettem elő alaposab­ban. Attila emel­lett angolt kez­dett tanulni, szintén nem középiskolás fokon. Érlelő­dött benne az elhatározás: műszaki tanár­ként oktatna majd gyereke­ket, ezért ma­tematika-fizika szakra adja be a jelentkezési lapját, s máso­dik után felve­szi a csillagá­szatot is. Ami­kor meghozta életre szóló döntését, megnyugodott, és kettőzött erővel látott neki a műszaki és technológiai tu­dományok becserkészésének. Diákkarrier a Marstól „A tudomány nem ismer széles országutat, s csak azok remélhetik, hogy napsütötte ormait elérik, akik nem riad­nak vissza attól, hogy meredek ösvényének megmászása fá­radságos.” Emlékkönyvekbe rótt idézet, amelynek igazát Soltész Attila nap nap után bi­zonyítja. Kezdődött a diákkar­rier egy Mars pályázattal, amely arra kereste a választ: a Mars bolygó felszínét borító jégrétegből miként lehetne oxigént nyerni. Attila szaksze­rűen kifejtett technikai javas­latából annyit értettem: egy speciális fényelnyelő fóliával kell beborítani minél nagyobb felületet. Űrszonda segítene a folyamatban. Szintén a jég a főszereplő a meteorológiai pályázatban, amely a jégeső elhárítására kért tippeket. Az Országos Meteorológiai Szolgálat által kiírt pályázatra Attila egy olyan tervezetet postázott, amely a felsőlégkörben hiány­zó részecskéket pótolná, ezek­hez kapcsolódnak ugyanis a jégszemek. S ha sok kis apró jégszem születik, azok a földre jutva nem okoznak annyi kárt, mint egy kiadós jégverés. A szakemberek országos harma­dik díjjal, könnyvei, plakettel és a diákzsebhez mért 1500 forinttal jutalmazták a mun­kát. Lazításként az iskolai iro­dalmi versenyre tíz oldalon át elemezte Shakespeare szo­nettjeit, s a második díj után a magyartanár fájlalta, hogy ezt a srácot igazából a műszaki dolgok érdeklik. Káosz és Shaw-der Alig győzzük számba venni pályázati sikereit. A bajai ob­szervatórium csillagászati pá­lyázatára a Föld-Nap síkja, il­letve a Föld egyenlítője által bezárt szög koordináta rend­szereinek átszámítását küldte el. Lelkesen magyarázza még a hidrogénmotor gondolatát, amelyet e pillanatban pihentet. Beszéltünk a káosz áramkör­ről: a meteorológiában kaoti­kus elemek is jelen vannak, míg a csillagászatban évezre­dekre előre meghatározott pa­raméterek szerint történnek a dolgok. A matematika- és a fi­zikaverseny szerény kiegé­szítésnek számít a sokoldalú diák ismeretszerzésében. A fizika, a csillagászat titkai nyomába szegődött srác bepil­lantott a metafizikába, abba a világba, amely a materialista törvényszerűségekkel nem magyarázható. Olvasmányai segítségével keresi a választ az őt foglalkoztató kérdésekre. Nem panaszként említi, de naponta egy szabad órányi időt tölthet kedvére. Ekkor szerkeszti a Shaw-der (foneti­kusan sóder) iskolaújságot, egy fűtetlen garázsban az In­finity (végtelen) együttessel a könnyűzenében mélyednek el. Éjt nappallá téve tanulja az an­golt, nyáron ugyanis két hóna­pot dolgozhat majd egy számí­tástechnikai szakember mel­lett a csatornán túl. S akkor jö­het a nyelvvizsga. Ma szüle­tésnapi bulira hívta barátait, a 17-dik már a nagykorúság előszobája... Egyszerűen boldog szeretne lenni Nyíregyháza (KM - D. B. G.) — A nyomorúság, a sze­génység a legtöbb embert ri­asztja. Manapság különösen nagyon sok családi, egyéni tragédiát látunk, melyek nyomasztóan hatnak lelki vi­lágunkra. Az elesettekkel, a bajbajutottakkal viszont tö­rődni kell, ezért is érdemel­nek nagy tiszteletet és elis­merést azok a lelkiismeretes ügyintézők, akik felvállalják ezt a feladatot. Dr. Erdei Csaba nemrég pályázta meg a nyíregyházi szociális iroda vezetőhelyettesi állását. — Számomra nem jelent terhet, különösebb erőfeszí­tést, hogy a rászorulók szociá­lis ügyeivel foglalkozom — kezdte a beszélgetést — Min-' dig is szerettem az embereken segíteni. Itt sajátos esetek van­Dr. Erdei Csaba Szekeres Tibor felvétele nak, melyek szinte teljesen önálló, egyedi megoldást igé­nyelnek. S ez teszi, — ha lehet azt mondani — széppé ezt a területet. Nyilván mint jogász más helyen is kereshettem vol­na munkát, az embernek azon­ban el kell döntenie: a pénz­szerzésre, a gazdagságra tö­rekszik vagy anyagilag szolid, elfogadható körülmények kö­zött, boldog szeretne lenni. Én ezt választottam. A kezemben tartott önélet­rajzból kiderül, a szociális iro­da vezetőhelyettese korábban a Volánnál dolgozott forgalom irányítóként. Közben felvették a Miskolci Egyetemre, és 1992-ben kapta meg jogi dip­lomáját. Az egyetem elvégzé­se után visszament egykori munkahelyére, ahol azonban nem nagyon volt lehetősége arra, hogy jogi tevékenységet folytasson, ezért a bíróságon keresett állást, de végül is a közigazgatás mellett döntött. A polgármesteri hivatalban közreműködik a helyi jogalko­tásban, döntések előkészítésé­ben, határozatok jóváhagyásá­ban és olyan módszerek kidol­gozásában, melyek hatéko­nyan, célzottan segítenek az embereken. A körülötte zajló világot mindig lelkesedéssel és opti­mista szemmel nézi. Szívesen kutatgat, olvasgat az egykori jogtudósok, bölcselkedők munkájában. Az anarchizmus pozitív irányú értelmezésében például arra keresi a választ, hogy az ipari társadalmak vál­ságából milyen társadalmi for­mációk, külső kényszer nél­küli önszerveződések adhat­nak kiutat. Véleménye szerint az úgynevezett „zöld mozgal­mak” ezen a területen komoly sikereket érhetnek el. Felesé­gével — aki még egyetemista, szintén jogásznak készül — gyakran megvitatják az élet nagy kérdéseit. A jogászi munka mellett azért jut idő a pihenésre is: egy biciklitúra vagy egy ínyenc kínai étel el­készítése igazi kikapcsolódást jelent.

Next

/
Thumbnails
Contents