Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-04 / 284. szám
10 Ä ‘Kelet-Jdagijarország hétvégi mettéffcte 1993. december 4. A magból mozdulatok sarjadtak Kállai János Nyíregyháza (KM) — A városi művelődési központ színpadán november 20- án, 19 órától mintegy hatvanperces darabbal lépett fel a nagyobbrészt debreceni táncosokból verbuválódott Mozgás Teátrum. Előadásuknak egyszerű, ám sokatmondó címe volt: A mag. Nos, hogy minek is lehetett tanúja a hangversenyterem alig néhány tucatnyi közönsége, arról igen nehéz szavakkal tudósítani, hiszen tipikusan az az eset „forgott fenn”, amikor minden beszédnél, elmélkedésnél és okoskodásnál többet modott (volna, ha lett volna kinek!) a látvány. A tizenkét tagú csapat valami olyasmit művelt a színpadon, ami ezen a tájon, de talán még országos értelemben is, meglehetősen szokatlan a tánc- és mozgás- kultúrában. A filozofikus tartalmakat sejtető cím tulajdonképpen csak összefoglalta azokat az önmagukban értelmezhető táncetüdöket, melyeknek megvolt a saját dramaturgiájuk. Egy-egy sűrített életszituációt villantottak fel a születésről, a szerelemről, a rituális beavatásról, az áldozathozatalról, a halálról, a kilátástalan magányról, az örömről, a szabadságról, egyszóval mindarról, ami emberi létünket évezredek óta kitölti, meghatározza, örök dinamizmusával előreviszi. A „mag” a benne rejlő számtalan lehetőség forrása, a befejezettség és az újrakezdés szimbóluma — sugallták harmonikus és egyszersmind eklektikusán ziláltnak tűnő, időnként sokkoló koreográfiájukkal a végül is teljes egésszé összeálló részletek. A Mozgás Teátrum koreográfusa Étteremé Dezső Virág a társulat eddig bemutatott kompzícióiból (pl. Kiáltás, Az utolsó négy perc) és friss ötletekből hozta ösz- sze az arányaiban imponálóan elegáns „darabot”. A táncokon, a kivitelezésen, a sokszor naturálisán nyersnek tetsző elemeken erőteljesen érződött a lengyel mester, Jerzy Leszczynsky, a lublini Mozgás és Víziószínház vezetőjének a hatása, de ez nem kérdőjelezte meg a debreceni együttes munkájának az eredetiségét. — Mi valójában vagyunk is, meg nem is — mondotta Daróczi István, A mag egyetlen férfitáncosa. Alkalmilag jövünk össze. Az ország különböző városaiban dolgozunk, tanulunk, egy társunk jelenleg is Lengyel- országban tartózkodik, így ő nem lehetett itt Nyíregyházán. A tagok életkorára a zsenge ifjúság a legtalálóbb jelző. A többségükben középiskolás lányok között a magam harminc évével már „öregnek” számítok. Annak ellenére, hogy nem működünk folyamatosan, a rutin, az ösz- szeszokottság megbízhatóvá teszi a fellépéseinket. A mag-ról nem kívánok semmit mondani, főként nem belemagyarázni bizonyos dolgokat. Mert a látvány min- denkinek mást mond, bizonyos jelenetek másmás emóciókat váltanak ki a nézőből. De, hát ezt akarjuk! Nagyon fontosnak tartom viszont a zenét. Sam Brown Stop című száma, vagy Peter Gabriel Birdy című filmzenéje, Vangelis 1492- jének a részlete nagyon céltudatosan szolgálja a totális hatáskeltést, és talán — természetesen ismerve a muzsikát — hozzásegíthet a táncok befogadását. Bizarr jelenet A mag-ból Balázs Attila felvétele Házasság kontra gyűlölet Hamburg (MTI) — Németországban 1945 óta 600 ezer német nő és 300 ezer férfi lépett házasságra külföldiekkel, ezzel hozzájárulva ahhoz, hogy a külföldieket egyre nagyobb mértékben tekintsék odatartozónak. Azoknak azonban, akik ezt az utat választják, számos akadályt kell leküzdeniük: egy évbe is beletelhet mire a kapcsolat hivatalos formát ölt. Különösen, ha a jövendőbeli a harmadik világ valamely országából származik: akkor ugyanis olyan sok papírt kell beszerezni és kitölteni, hogy néhányan már időközben feladják. A külföldivel való házasságkötés ceremóniája is drágább: míg a német állampolgárságú párok esetén a házasság- levél 50 márka, addig a külföldivel kötött házasságnál ez 150-200 márkát kóstál. Ennek ellenére 1991-ben például öt híján 44 ezer pár lépett „vegyes” frigyre, ennek nagy részében, 24 148 esetben német menyasszony mondott igent külföldi vőlegénynek. Az oldalt összeállította: Szőke Judit Jégverés ellen keresett receptet Lazításként Shakespeare szonettjeit elemezte és második lett az iskolai versenyen Szekeres Tibor felvétele Tóth Kornélia Nyíregyháza (KM) — Végy egy átlagos eredményt felmutató nyolcadikost, akit a 3,6-es teljesítménye alapján a szülei, tanárai is a középmezőnybe sorolnak, vidd el egy szakközépiskolába, amely nem igazán a kivételes képességűek gyülekezete, majd adj mellé egy jó szemű fizikatanárt, aki észreveszi a fiúban a tehetség szikráját és nem rest időt, fáradságot latba vetni a hozzájuk került fiatalember érdekében... íme, a recept, amely Soltész Attila, a nyíregyházi Bánki Donát Szakközépiskola 3. d-s diákjának sorokba szűkített önéletrajza. Akik ismerik, hitetlenkednek, ám a fiatalember neve ismerősen cseng a pályázatok elbírálói, megyei vetélkedők szervezői körében. Sőt, a bajai obszervatóriumban sem kellene kétszer bemutatkoznia, csillagászati pályázatát a szakemberek is érdeklődéssel forgatták. S ha már a csillagoknál tartunk: előbb a (jég)fellegekben jártunk, majd a Mars-pályázat került szóba, de felvetődött még a hidrogénmotor gondolata is. Szó volt még káosz áramkörről, az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) által is figyelemre számot tartó ötletről. Szárnyaló ambíciók — Csak annyit tudtam biztosan, hogy műszaki, technikai dolgokkal szeretnék foglalkozni a Bánkiban — emlékszik a kezdeti lépésekre Soltész Attila. — Noha a nyolcadikból vitt bő három feles bizonyítvánnyal nem villoghattam, óriási szerencsémre Zsi- gó Zsolt fizikatanárral hozott össze a sors. A tanórákon kívül is beszélgettünk műszaki problémákról, azok lehetséges megoldásáról. Ő hívta fel a figyelmemet egy-egy érdekes pályázatra, felkeltette bennem a kíváncsiságot azok iránt. Mi több, azt sugallta, hogy én képes volnék hasznos ötlettel előmozdítani valamilyen fontos ügy megoldását. Szárnyakat növesztett az ambíció, s a diák mohón habzsolta a szak- irodalmat. Megint csak mérföldkőnek számít kamaszéletében a Debrecenben, az Atomkutató Intézetben még első osztályos korában meghallgatott előadás, amelynek végeztével amolyan kirándulásfélét tett a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Fájdalmasan érte a felismerés, neki itt lenne majd a helye, de a szakközépből milyen eséllyel startolhat a bejutásért? Onnan a jobbak műszaki egyetemre, főiskolára pályáznak, a kevésbé jók technikusok lehetnek, míg a futottak még kategória a szakmunkássorsot célozhatja meg. — A debreceni tapasztalatok megacélozták elhatározásomat, s hallottam egy-két barátomtól, hogy innen sem lehetetlen a bekerülés. Választott szakpáromat, a számítás- technikát és a gépgyártástechnológiát, valamint az érettséginél meghatározó matematikát, fizikát logikai úton próbáltam minél eredményesebben bevésni. A tankönyv számomra segédanyaggá szelídült, a szakkönyvekben ugyanis sokkal részletesebb leírásokat, magyarázatokat találtam. A magyart, a történelmet pedig elsősorban az érettségi kedvéért vettem elő alaposabban. Attila emellett angolt kezdett tanulni, szintén nem középiskolás fokon. Érlelődött benne az elhatározás: műszaki tanárként oktatna majd gyerekeket, ezért matematika-fizika szakra adja be a jelentkezési lapját, s második után felveszi a csillagászatot is. Amikor meghozta életre szóló döntését, megnyugodott, és kettőzött erővel látott neki a műszaki és technológiai tudományok becserkészésének. Diákkarrier a Marstól „A tudomány nem ismer széles országutat, s csak azok remélhetik, hogy napsütötte ormait elérik, akik nem riadnak vissza attól, hogy meredek ösvényének megmászása fáradságos.” Emlékkönyvekbe rótt idézet, amelynek igazát Soltész Attila nap nap után bizonyítja. Kezdődött a diákkarrier egy Mars pályázattal, amely arra kereste a választ: a Mars bolygó felszínét borító jégrétegből miként lehetne oxigént nyerni. Attila szakszerűen kifejtett technikai javaslatából annyit értettem: egy speciális fényelnyelő fóliával kell beborítani minél nagyobb felületet. Űrszonda segítene a folyamatban. Szintén a jég a főszereplő a meteorológiai pályázatban, amely a jégeső elhárítására kért tippeket. Az Országos Meteorológiai Szolgálat által kiírt pályázatra Attila egy olyan tervezetet postázott, amely a felsőlégkörben hiányzó részecskéket pótolná, ezekhez kapcsolódnak ugyanis a jégszemek. S ha sok kis apró jégszem születik, azok a földre jutva nem okoznak annyi kárt, mint egy kiadós jégverés. A szakemberek országos harmadik díjjal, könnyvei, plakettel és a diákzsebhez mért 1500 forinttal jutalmazták a munkát. Lazításként az iskolai irodalmi versenyre tíz oldalon át elemezte Shakespeare szonettjeit, s a második díj után a magyartanár fájlalta, hogy ezt a srácot igazából a műszaki dolgok érdeklik. Káosz és Shaw-der Alig győzzük számba venni pályázati sikereit. A bajai obszervatórium csillagászati pályázatára a Föld-Nap síkja, illetve a Föld egyenlítője által bezárt szög koordináta rendszereinek átszámítását küldte el. Lelkesen magyarázza még a hidrogénmotor gondolatát, amelyet e pillanatban pihentet. Beszéltünk a káosz áramkörről: a meteorológiában kaotikus elemek is jelen vannak, míg a csillagászatban évezredekre előre meghatározott paraméterek szerint történnek a dolgok. A matematika- és a fizikaverseny szerény kiegészítésnek számít a sokoldalú diák ismeretszerzésében. A fizika, a csillagászat titkai nyomába szegődött srác bepillantott a metafizikába, abba a világba, amely a materialista törvényszerűségekkel nem magyarázható. Olvasmányai segítségével keresi a választ az őt foglalkoztató kérdésekre. Nem panaszként említi, de naponta egy szabad órányi időt tölthet kedvére. Ekkor szerkeszti a Shaw-der (fonetikusan sóder) iskolaújságot, egy fűtetlen garázsban az Infinity (végtelen) együttessel a könnyűzenében mélyednek el. Éjt nappallá téve tanulja az angolt, nyáron ugyanis két hónapot dolgozhat majd egy számítástechnikai szakember mellett a csatornán túl. S akkor jöhet a nyelvvizsga. Ma születésnapi bulira hívta barátait, a 17-dik már a nagykorúság előszobája... Egyszerűen boldog szeretne lenni Nyíregyháza (KM - D. B. G.) — A nyomorúság, a szegénység a legtöbb embert riasztja. Manapság különösen nagyon sok családi, egyéni tragédiát látunk, melyek nyomasztóan hatnak lelki világunkra. Az elesettekkel, a bajbajutottakkal viszont törődni kell, ezért is érdemelnek nagy tiszteletet és elismerést azok a lelkiismeretes ügyintézők, akik felvállalják ezt a feladatot. Dr. Erdei Csaba nemrég pályázta meg a nyíregyházi szociális iroda vezetőhelyettesi állását. — Számomra nem jelent terhet, különösebb erőfeszítést, hogy a rászorulók szociális ügyeivel foglalkozom — kezdte a beszélgetést — Min-' dig is szerettem az embereken segíteni. Itt sajátos esetek vanDr. Erdei Csaba Szekeres Tibor felvétele nak, melyek szinte teljesen önálló, egyedi megoldást igényelnek. S ez teszi, — ha lehet azt mondani — széppé ezt a területet. Nyilván mint jogász más helyen is kereshettem volna munkát, az embernek azonban el kell döntenie: a pénzszerzésre, a gazdagságra törekszik vagy anyagilag szolid, elfogadható körülmények között, boldog szeretne lenni. Én ezt választottam. A kezemben tartott önéletrajzból kiderül, a szociális iroda vezetőhelyettese korábban a Volánnál dolgozott forgalom irányítóként. Közben felvették a Miskolci Egyetemre, és 1992-ben kapta meg jogi diplomáját. Az egyetem elvégzése után visszament egykori munkahelyére, ahol azonban nem nagyon volt lehetősége arra, hogy jogi tevékenységet folytasson, ezért a bíróságon keresett állást, de végül is a közigazgatás mellett döntött. A polgármesteri hivatalban közreműködik a helyi jogalkotásban, döntések előkészítésében, határozatok jóváhagyásában és olyan módszerek kidolgozásában, melyek hatékonyan, célzottan segítenek az embereken. A körülötte zajló világot mindig lelkesedéssel és optimista szemmel nézi. Szívesen kutatgat, olvasgat az egykori jogtudósok, bölcselkedők munkájában. Az anarchizmus pozitív irányú értelmezésében például arra keresi a választ, hogy az ipari társadalmak válságából milyen társadalmi formációk, külső kényszer nélküli önszerveződések adhatnak kiutat. Véleménye szerint az úgynevezett „zöld mozgalmak” ezen a területen komoly sikereket érhetnek el. Feleségével — aki még egyetemista, szintén jogásznak készül — gyakran megvitatják az élet nagy kérdéseit. A jogászi munka mellett azért jut idő a pihenésre is: egy biciklitúra vagy egy ínyenc kínai étel elkészítése igazi kikapcsolódást jelent.
