Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-01 / 281. szám
1993. december 1., szerda KÖZÉLET Kelet-Magyarország 5 Megélhetést, kiszámítható jövőt Kampány előtti beszélgetés Hosszú Lászlóval, a Munkáspárt nyíregyházi elnökével Nyíregyháza (KM - B. J.) — November 6-án tartotta XVI. kongresszusát a Munkáspárt, amelyen Szabolcs- Szatmár-Bereg megyéből 16 küldött vett részt. A csoport vezetője Hosszú László, a Munkáspárt nyíregyházi elnöke volt. Vele készült ez a beszélgetés a kongresszusról, a megyei köldöttek szerepléséről, a Munkáspárt választási készülődéseiről. — Jó hangvételű kongresszus volt, rendben zajlottak az események. Mivel csak egy napig tartott, huszonhét hozzászólás hangzott el. Eredetileg hárman jelentkeztünk szólásra, de arra is felkészültünk: ha nem jut mindenki szóhoz, aki lehetőget kap, az elmondja a párt választási programjáról kialakított közös álláspontot. Óriási siker — Amikor kiderült, hogy egy szabolcsi felszólalásra kapunk lehetőséget, úgy döntöttünk, hogy ezt Kovács Attilának, a Megyei Munkás Cigányszövetség elnökének adjuk meg a lehetőséget, aki meghívottként vett részt a kongresszuson. Mivel a nap második felében kaptunk szót, idő közben elvesztették aktualitásukat azok az észervételek, amelyeket a párt programjával kapcsolatban el kívántunk mondani, mert mások is hasonlóképpen ítélték meg, s szóvá is tették azokat. □ Milyen visszhangja volt a felszólalásnak? — Óriási sikere volt a felszólalónak. Kovács Attila nagyon reálisan foglalkozott a cigányság helyzetével és azzal, hogy milyen módon lehet ezen a helyzeten változtatni. Hozzászólásának lényege az volt, hogy a cigányság helyzete ma rosszabb, mint bármikor a történelmünk folyamán, ezen belül is nagyon tragikusnak ítélte meg a munka- nélküliek helyzetét. Kitért arra, hogy az elmúlt évtizedek lakásépítési programjában jelentős építési kölcsönökhöz juthattak a cigányok és most munkanélküliként nem tudnak fizetési kötelezettségeiknek eleget tenni. Egyébként úgy érzem, hogy minden olyan kérdés, ami a tervezetben szerepelt, az elhangzott kiegészítésekben megfogalmazódott, a Hosszú László Harasztosi Pál felvétele mi elképzeléseinkkel is találkozott. □ Változtatott-e a kongresszus lényegesen a Munkáspárt alapkoncepcióján? — Nem. Három lényeges kérdésben foglalta össze a párt programjának gerincét. Elsőként munkát, biztos megélhetést, kiszámítható jövőt. Második pontként: törvényességet, demokratikus rendet, biztonságot, nyugalmat az országnak, harmadik pontként független, semleges Magyar- országot, békét és biztonságot. Úgy gondolom, érzékelhető, hogy a biztonság mindhárom programpontunkban benne van. Mi ennek kiemelt jelentőséget tulajdonítunk jelenleg és a jövőben is, mert úgy érezzük, hogy ezen a területen jelentkeznek gondok, és úgy is érezzük, hogy a jelenleg meghatározó politikai erők nem mindig képviselik ezeket. Gondolok itt a szomszédainkkal való nem éppen felhőtlen viszonyra. Belpolitikai vonatkozásban is van néhány olyan dolog, ami az egyébként korábban elindult demokratrikus átalakítást nem éppen kedvező irányban befolyásolja. Említhetem a sajtóval kapcsolatos eseményeket, az oktatási törvény körül kialakult vitát is, de az olyan természetű dolgokat, amik különösen az utóbbi időben a Boross-féle irányzatban nyilvánulnak meg elsősorban. Azt hiszem, minden állampolgár érzi, hogy ezek nem a demokrácia kiszélesítését, megőrzését, hanem annak korlátozását segíti elő. □ Szóba került-e a kongresszuson, vagy akár a készülődés során itthon, hogy milyennek látják a párt esélyeit a választáson? — Már a kongresszus előtt eldöntöttük koordinációs bizottsági ülésen, hogy a kongresszusi határozat ismeretében fogjuk lényegében a választási előkészületeinket intenzívebb szakaszba juttatni. Most az lenne a fő feladatunk, hogy megismertessük a párt programját sokkal szélesebb körben, mint ahogy most van. Ebben javuló sajtókapcsolataink ellenére elég szűkek a lehetőségeink. Mi semmi többet nem akarunk, mint véleményünknek hangot adni részarányunknak megfelelően. Természetesen megkezdtük képviselőjelöltjeink kiválasztását is. Örömmel mondhatom, hogy a város területén nincsenek gondjaink, a kiválasztás megtörtént, lassan sze- repelgetnek is képviselőjelöltjeink. Úgy ítéljük meg, hogy az előző választáson elért eredményt mindenképpen el fogjuk érni, sőt egy kicsit jobbat is szeretnénk. Az akkor meghaladta az 5 százalékot. Rengeteg téves felfogás terjedt el □ Mi lesz, ha hat százalékra emelik a küszöböt? — Úgy ítéljük meg, hogy megyei szinten a 6 százalék is elérhető lesz, ezt támasztja alá a párt tevékenységével kapcsolatban tapasztalt érdeklődés. Érződik ez a létszám növekedésében, de olyan jellegű érdeklődésekből is leszűrhető, hogy egyre többször hívnak bennünket a megye településeire, mert szeretnék megismerni a Munkáspárt programját. Rengeteg téves felfogás terjedt a pártról különösen a rendszerváltozás után. Besegített ebbe, hogy mivel a névváltoztatás nem történt meg, a Munkáspártot azonosították a régi MSZMP-vel. Mi nem akartuk, nem akarjuk az MSZMP és elődjeinek örökségét egy sor kérdésben felvállalni. Természetesen föl kell vállalni azokat az elemeket, amelyek a marxizmus címszó alatt fogalmazódnak meg, annak minden tételét, amelyek ma is időszerűek. Nem akarjuk letagadni — mint ahogy egyetlen baloldali párt sem — a marxizmushoz való kötődést. Jogutódlásról egyébként sem lehet szó. Közismert, hogy a pártvagyont nem mi örököltük. Viccesen úgy szoktuk fogalmazni, hogy mi Marxot örököltük, a tőkét pedig az általunk is természetesen balodalinak tartott párt, az MSZP. □ Milyen választási kampányra számítanak? — Korrektebbre, mint a legutóbbi volt. Mi nem fogunk egyetlen baloldali pártot besározni, gondolom ezt mi is joggal elvárjuk tőlük. Eldöntött szándékunk, hogy messzemenően kerüljük a sárdobálást, a mocskolódást, más személyek, pártok lejáratását. Nemrég egy beszélgetésen vettünk részt egyik településen az elnökasszonnyal. Körülbelül kétszázan voltak, köztük az egyházak képviselői is. Az egyik pap azt mondta: hasonló kulturáltságú rendezvényen rég nem volt. Mi a saját programunk megismertetésére, elfogadtatására törekszünk. Akinek jobban tetszik más párté, azt választja, mi mesz- szemenően hívei vagyunk a lelkiismereti szabadságnak, természetes számunkra, hogy mindenki arra szavaz, akire akar. Mi alapvetően tisztességes politikát képviselünk, amiért nekünk nincs szégyellniva- lónk, ami mellett bátran ki lehet állni, ami a magyar állampolgárok döntő többségének alapvető érdekeivel találkozik. Ebből nem vonom le azt a következtetést, hogy a magyar állampolgárok döntő többsége ránk szavazna. Mi abban bízunk, hogy a választási küszöböt megyei és országos szinten is meg fogjuk haladni. Én 7-8 százalékos arányt remélek. Folytatják azt, amit elkezdtek □ Mi lesz akkor, ha nem jut be a Munkáspárt a parlamentbe? — Ha véletlenül így alakulna, de nem hiszem, akkor is folytatjuk azt, amit elkezdtünk. Folytatjuk egy korszerű marxista alapállású párt építését, és majd 1998-ban, vagy ha akkor sem, majd a következő választáskor eljutunk a parlamenti szereplésig. És ha parlamenten kívül is maradunk, bízunk abban, hogy a demokrácia fejlődésével azért a mi elveink, elképzeléseink is eljutnak az emberekhez. Dokumentumok a diktatúráról Iskolaszék Fehérgyarmat (KM M. K.) — Az elmúlt hét végén a fehérgyarmati pedagógusok vendége volt Vár- konyi István, a Parlament mellett működő, a diákok és nevelők érdekében tevékenykedő bizottság alelnö- ke. A nemzeti alaptantervről, a közalkalmazotti törvényről, az iskolaszék működtetéséről, a fiatalokat érintő programokról friss tájékoztatást kaptak a pedagógusok. Mint megyénk ország- gyűlési képviselője elmondta: a szándék megvan az elképzelések végrehajtására. Véleménye szerint 1994. januártól mindenképpen sor kerül a bérek korrekciójára. Ezzel kapcsolatban szólt arról, hogy az eddigiektől több lehetőség nyílik az új tervezet szerint a nivellálásra. A sokat vitatott F kategóriába sorolást felülbírálják. Nyíregyháza — A Rákosi- korszakról készült korabeli sajtótermékek és propagandafilmek munkasikerekről, az ipar és a mezőgazdaság felvirágzásáról, az életszínvonal folyamatos javulásáról tudósítottak. Eközben elég volt egy indulatos mondat, egy félreérthető mozdulat és a széles körű besúgóhálózat révén máris a rendőrségen találta magát az ember. Az alábbiakban az 1950-es évek rendőri jelentéseiből idézek. A parasztember éhezett. Padlását lesöpörték és mindenét elvitték a beszolgáltatásba. A boltok előtt hosszú sorok kígyóztak. A kenyeret és az alapvető élelmiszereket jegyre adták, de ruhát, cipőt, tüzelőt, építőanyagot sem lehetett kapni. A kilátástalanság felszabadította az indulatokat. „Kó- tajban V. J. hatholdas paraszt- gazda 15 fő előtt azt fejtegette, hogy azóta nincsen kenyere, amióta a felszabadulás megtörtént. Mert ez a betyár társaság, amelyik most hatalmon van, az embertől erőszakkal elvisz mindent a beszolgáltatásba.” „G. A. Gáván a vegyesbolt előtt azt a kijelentést tette, hogy Horthy nem törődött a parasztsággal, nem érdekelte az anyagi helyzete. Nem törődött azzal, hogy hány tehene, disznaja van, nem úgy mint Rákosi, aki még azt is tudja, hogy a paraszt tyúkja hányat tojik.” „Az egyik ibrányi tsz-tag, Cs. J. a csoportgyűlésen az elnöknek arra a kijelentésére, hogy az ötéves terv végén majd könnyebb lesz az élet — azt kiabálta, hogy megnézhetjük magunkat, ha még öt évig tart ez a demokrácia!” „K. I.- né nagyhalászi lakos 1952-ben az utcán kiabálta, hogy nincs kenyér, nincs szén, nincs fa, nem fogunk dolgozni! Sztrájkolunk!” Ugyancsak Nagyhalászban „a vidám vásárban I. M. azt ordította, hogy jobb volna, ha zsírt árulnának a népnek! Neki 12 gyermeke van, akik már egy hete nem ettek főtt ételt, mert nincs zsírja!” 1953-ban, Sztálin halála után egy héttel a nagy generalisszimusz is bekerül a rendőri jelentésekbe. ,JP. M. tímári lakos azt mondta, hogy kit gyászoljunk mi? Ezt a bitangot, aki az országot félrevezette, aki a népet elámítottá?! Az ilyen bitang, csavargó nem érdemli meg, hogy gyászoljuk!” „Demecserben a kenyérosztásnál 50-60 fő előtt F. P.-né azt mondta, hogy bár öt évvel ezelőtt halt volna meg Sztálin, akkor most lenne kenyerünk!” Befejezésül a rendőri jelentésekből a nagyhalászi B. J.- nét idézem, aki a bolt előtt azt kiabálta, „hogy tesz ő Rákosi elvtársra...” Dr. Nagy Ferenc levéltáros Almapénzt karácsonyra! Budapest (KM) — Takács Péter, az MDF országgyűlési képviselője kedden napirend előtti felszólalásában kemény kritikát fogalmazott meg az almaügyben intézkedésre képtelennek bizonyuló kormányzati szervek munkájáról. Az alábbiakban a képviselő felszólalását adjuk közre. Mindannyiunk előtt ismert a mezőgazdaság, azon belül is a kistermelők nehéz helyzete. Érdekvédelmi szervezettségük hiányában csak a Jóisten törődik velük. Most még a földművelésügyi kormányzat is cserben hagyni látszik őket. Történt ugyanis, hogy az őszi moszkvai zavargások miatt egyik napról a másikra összeomlott az étkezési alma piaca. Társadalmi nyomásra — három képviselő kőkemény küzdelme árán — sikerült elérni, hogy a Földművelésügyi Minisztérium Agrárrendtartási Hivatala 9. számú közleményében 1993. október 6-án — a Világgazdaság, a Napi Világgazdaság, az országos és megyei napilapok hasábjain — „többlet exporttámogatás igénybevételére” pályázatot hirdetett meg. Ennek lényege: mindazon kereskedők és almasűrítménytexportálók, akik a termelőktől kilogrammonként 8 forintért vásárolják meg az almát, ipari alma exportálása esetén kilogrammonként 3 forint, almasűrítmény exportálása esetén pedig kilogrammonként 30 forint külön exporttámogatást igényelhetnek. A kiírás értelmében az ipari almát exportálók december 15-ig, a sűrítményt exportálók 1994. április 30-ig pályázhatják a támogatást. Az Agrárpiaci Rendtartási Tárcaközi Bizottság 1993. november 23-án megtartotta ülését, és azon az alábbi döntést hozta: 1993. november 25-ig beérkezett 38 393 tonna almasűrítmény kivitelére a pályázat, ebből vám 91-el igazoltan kivitt almasűrítmény nem éri el a 8300 tonnát. Ezzel szemben a bizottság 33 650 tonnányi sűrítménypályázatot fogadott el. Tisztában vagyok azzal, hogy az említett bizottság döntésének mechanizmusába képviselő nem avatkozhat. Az viszont már a képviselő kompetenciája, hogy a költségvetésből, az állampolgárok adójából adott többlet-exporttámogatás csak azokhoz juthasson el, akik a termelőktől 8 forintért vásárolták az almát. Az említett bizottság döntésénél azonban ez az egy szempont maradt figyelmen kívül. Olyanok kaptak támogatást 5-6 ezer tonna sűrítményre — 150-180 millió forint erejéig —, akik a hozzánk beérkezett felvásárlási számlák tanúsága szerint a legutóbbi napokig 4 forint 1 fillérért, 4 forint 55 fillérért, avagy 5 forintért voltak csak hajlandók felvásárolni a termelőktől az almát. Eközben 40 millió forint vissza nem térítendő támogatásban is részesültek az Ipari Minisztérium részéről. Ugyanakkor az Agrárpiaci Rendtartás Tárcaközi Bizottság november 23-i döntése olyanokat fosztott meg a pályázat lehetőségétől, a kilogrammonkénti 3, illetve 30 forintos támogatástól, akik az április 30-i határidőben bízva, felvásárlási jegyekkel bizonyítottan 8 forintért vásárolták az ipari alma kilóját. Mi — naív vidéki képviselők, akiket elzár az FM az információktól, akik hónapokig nem kapnak választ leveleikre, s akik mosoly és gúny tárgyai a kormányzati apparátus némely tagjainál — úgy hittük, úgy hisszük ma is, hogy a demokrácia játék- szabálya a törvények és jogszabályok betartása, az állampolgári esélyegyenlőség bizonyossága. Úgy hittük, hogy egy törvényre épülő kormányzati rendelet nem szemre, nem tetszésre, nem mosolyra, és nem baráti alapon osztja a támogatást, hanem a végrehajtás folyamatát megszervező, ellenőrizhetővé tevő folyamat eredményeként ítél. Képviselőként nem engedhetjük meg, hogy egyesek 1-2 forint felvásárlási ár mellett tegyenek szert horribilis haszonra, míg azok a vállalkozók, akik a termelői érdekeket is szem előtt tartották, megfoszttassanak a támogatás elnyerésétől. Ezúttal sem a bizottság tagjait, sem a vállalkozókat nem nevezem néven, de az eljárás gyanús volta miatt kénytelen vagyok a képviselői irodámba beérkezett nyolcezernél több felvásárlási számlát, s az ezt követően beérkezőket — s itt kérem mindazokat, akiktől 8 forint alatt vették meg az ipari alma kilóját, küldjék be továbbra is a számlákat — az Országos Rendőrfőkapitányságra beküldeni, az ügyben szigorú vizsgálatot kérni, s egyben kérni azt is, hogy mindazon vállalkozók, akik betartották a játékszabályokat, kapják meg a többletexport-támogatást lehető leghamarabb, hogy a termelők egész évi munkájának gyümölcse 8 forint felvásárlási árral legalább karácsonyra kifizethető legyen. Ha mi, képviselők a végrehajtó hatalmat nem tudjuk erre rászorítani, nem ér a munkánk semmit, s akkor a demokrácia nem valóság, csak szavak tengere. Hogy mindez így legyen, a jövő héten interpellációt nyújtok be az ügyben a Földművelésügyi Kormányzathoz és a Belügyminisztériumhoz. Remélem, mire az interpellációra választ kapok, akkorra megnyugtatóan rendeződik az 1993-as almaháború. Most úgy hiszem, Magyar- országon 100-120 ezer almatermelő család nyugodt karácsonya megér annyit, hogy próbára tétessék három-négy minisztériumi főosztály szakmai apparátusa, hogy hivatásuk magaslatán állanak-e, vagy kiderüljön, hogy mit sem törődnek a rájuk bízott társadalom gondjaival. Az oldalt összeállította: Balogh József A besúgóhálózat révén máris a rendőrségen találta magát az ember