Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-29 / 304. szám
Rossz orosz fa Mátészalkán A telep csendes, néhány lehorgasztott fejű munkás fenyőillatú deszkát rak garmadába Csak néhány ember depózza a deszkát A SZERZŐ FELVÉTELE Nábrádi Lajos Mátészalka (KM) — „Végveszély fenyegeti az ERD- KOM Kft.-t Mátészalkán” — hallottuk a rossz hírt. Tényfeltáró írást szeretnénk innen közzé tenni, annál is inkább, mivel az ügy Szatmárban legalább hatszáz embert érint. A kft., az egykori hatalmas fatelep körbe van kerítve: vámszabad terület. A közelmúltban a bejáratnál hazánk lobogója mellett az orosz Komi Köztársaság zászlaját lengette a szél. Most „árva” az árboc, ám a portán csak írásos engedéllyel, „útlevéllel” juthatunk át. Ahogy bent szétnézünk, tapasztaljuk: nincs itt dolguk a vámosoknak. Néhány munkásnak is csak alig-alig... Pécsre megy az áru Messze földről érkezett, havas rönkökkel megrakott vagonokat kellene itt látnunk, munkások nyüzsgése, fűrészgépek zúgása lenne természetes. Ám a telep csendes, néhány lehorgasztott fejű munkás fenyőillatú deszkát rak garmadába. Egy Rába teherautó szerelvény fűrészáruval megrakodva indulásra kész. Megtudjuk: az ország másik szélére, Pécsre megy az áru. Pedig — a szeptemberi ígéret szerint — Németországba, vagy Olaszországba is mehetne. Ott tapodjuk a belső kö- vesutat, ahol szeptember közepén a Komi Köztársaság miniszterelnöke lépkedett. Előkerül a jegyzetfüzetünk, amelyből kiolvasható a miniszterelnök ígéretes nyilatkozata: „A mátészalkai káeftén keresztül akarunk kijutni a nyugati piacra. A szálkái telep híd köztársaságunk és a Nyugat között”. Igen, szeptember közepén fényképes riportban tettük közzé, hogy a távoli rokonainktól folyamatosan, nagy mennyiségben érkezik a jó minőségű fa, itt feldolgozzák, s beindulhat a nyugati export. A közeljövőben létszámbővítésre kerülhet sor. Ezzel szemben a teljes létszámleépítés veszélye fenyeget, az igazgató már lemondott... A most komornak tűnő irodán Tóth Zoltán igazgató dióhéjban elmondja, hogy mi történt az alakulás, szeptember közepe óta. A csalódottság hangján sorolja, hogy a komik december végéig 16 ezer köbméter fa szállítását vállalták. Csak 1500 köbmétert szállítottak. Azt is rossz minőségben. „Az átvételnél reklamáltuk, dokumentáltuk, hogy rossz a fa minősége” — hangsúlyozza az igazgató. A beszámolóból megtudjuk, hogy a komik a Társasági Szerződésben garantálták a jó minőségű fa folyamatos szállítását. Az alakulás után több héttel nem jött a fa, ezért a kft. orosz ügyvezetője elutazott a komikhoz, s onnan ellentmondásos telefonbeszélgetéseket folytatott a szalkaiakkal. Ezért Tóth Zoltán a tulajdonosi taggyűlés összehívását kérte. Távoli partnerek Erre sor is került november 30-án a Komi Köztársaság fővárosában. A távoli partnerek nehézkesen tárgyaltak, szőnyeg alá akarták seperni a gondokat, végül kibökték, hogy az alapszerződésben vállaltnál drágábben szállítják a fát és a pénzt is hamarabb kérik, mint eredetileg kérték. (Három helyett egy hónapon belül akarnak inkasszálni.) Ennyi idő alatt a feldolgozott fa nem jut ki Nyugatra, nem jön be a pénz a nyugati partnerektől. Sakknyelven szólva patthelyzet alakult ki, ezért Tóth Zoltán e fórumon lemondott. Hatszázharminc ember sorsa Azt is elmondja a lemondott igazgató, hogy próbáltak néhány vagon fát vásárolni belföldön, hogy foglalkoztatni tudják az embereket. Nagy mennyiségű fa beszerzésére nincs pénzük, a kapacitás nincs lekötve, a kft. gyakorlatilag működőképtelenné vált. Szabó Imre, a kft. munkaügyi vezetője arról tájékoztat, hogy az utóbbi pár évben három nagy létszámleépítést élt meg. Érthető módon mindhárom neki is gyötrelmes volt. Furcsa ellentmondásként említi, hogy az utóbbi hetekben is sok munkanélküli járt nála: munkásfelvétel iránt érdeklődtek. Szívfájdalommal utasította el őket, hiszen stop van. A létszámban lévő 210 embernek sem tudnak munkát biztosítani. A szót Domokos Lajos, az üzemi tanács elnöke veszi át, s mindjárt azzal kezdi, hogy az ügy a családtagokkal együtt hatszázharminc embert érint. Hangsúllyal mondja, hogy a dolgozók zöme 50 százalékos munkaidőcsökkentéssel, 70 százalékos bérezés mellett otthon van. Kényszerpihenőn. Ő kérte a szakszervezet, a ME- DOSZ jogászának segítségét, s kérte, hogy az ÉRDÉRT vezérkara a helyzet tisztázása érdekében utazzon le Mátészalkára. Tapasztaljuk, amint meg is érkezik a megbeszélt időben dr. Anda István vezérigazgató, Feith Lénárt vállalkozási igazgató és egy nemzetközi ügyekben is jártas szakértő. A zárt körű megbeszélés után Domokos Lajostól kérünk és kapunk tájékoztatást. Nem túl biztatót, de némileg reményt- keltőt. E szerint még egy utolsó próbálkozást tesznek a szállítás elindítására és január 12- én Budapesten gyűlést tartanak. Ekkor dől el végleg a kft. jövője. Vállalkozók és a régió Vásárosnamény (KM - K. É.) — Vállalkozói estet tartottak december 17-én Vásá- rosnaményban a Marianne Centerben a Liberális Pol-. gári Szövetség Vállalkozók Pártjának Szabolcs-Szatmár Megyei Szervezetének tagjai, akik közül 51-en a huszonhatodik megyei szervezetet alakították meg. A vásárosnaményi szervezet az országos gazdasági programban foglaltakon túl célul tűzte ki megyénk, régiónk adta lehetőségeinek minél jobb kihasználását, hiszen mint a tagok elmondták, minden lehetséges eszközzel segíteni kívánják a tiszai turizmushoz kapcsolódó idegenforgalmi programokat, kezdeményező szerepet vállalnak a tiszai üdülőfaluk létesítésében is. A fentiek érdekében együtt kívánnak működni az önkormányzatokkal, a vállalkozói érdek- védelmi és érdekképviseleti szervezetekkel, de minden más egyesülettel, társasággal is.-----------------Tárca — A ki régóta a volán mögött ül, annak olyan ismerős már a fizető parkolóban lévő hölgy, mint a pénztáros a boltban, a ruhatáros a színházban, vagy a postás, aki a levelet hozza. Klára asszony — nem ez az igazi neve — is ilyen ismerőse sok nyíregyházi úrvezetőnek: mindenkiről tudja, hogy van a család, melyik csapatnak szurkol az úr, azt is, hogy mikorra aktuális a kocsicsere. O nem kényszerül vitára szinte soha, mindenki tudja a kötelességét, s már perkálja is le a pénzt, ha behajt a fizető par-, kólóba. O meselte:—Ketten érkeztek azzal az álomautóval oda az üzletsor melletti parkolóba, ahol éppen szolgálatot teljesítettem. Hiába igyekeztem, ők már bementek a presszóba, nyilván kávézni, megtárgyalni üzleti ügyeket, ahogy ez már lenni szokott. Azért szemmel tartottam azt az Alfa Rómeót, mert rátettem a szélvédőre egy figyelmeztetőt, s gondoltam, ha jön vissza a gazdája, elrendezzük a díjat. Klára itt megállt, mélyet sóhajtott, csak azután folytatta: — Jött is az úr, nem telt bele öt perc, s amikor meglátott engem, elkezdett ordibál- ni, hogy adjam vissza a táskáját, benne az ötvenezer forinttal, amit ő a kocsi tetejére Angyal Sándor mm ■ r ■ ■ ■ r Talalt tárgy tett, amíg bezárta az ajtót, s ott felejtette. Mondtam neki, jóember, maga álmodik, vagy képzelődik, honnan gondolja, hogy nálam van, ha egyáltalán volt az a táska. Amire válaszolt az úr: Onnan, hogy a cédula szerint ön járt itt a kocsi környékén, tehát önnek látnia kellett, s ha látta, elvette. Ekkorra már kis csődület támadt a kocsi körül. Kijöttek a közelebbi üzletekből is a dolgozók, próbáltak Klára asszony védelmére kelni, aki szerintük is talpig becsületes, szégyellje magát, hogy gyanúsítja ezt a tisztességes asz- szonyt, aki családot tart el a keresetéből, és örül, hogy munkája van. —Azt mondta az alfarómeós úr, hogy meglátom, majd feljelent a rendőrségen és ott tisztázzuk a dolgokat. Mondtam, az lesz a legjobb, de az idegességtől levegőt is alig kaptam. Utána nem tudtam éjszaka aludni, hiszen ilyen még soha sem fordult elő velem. Aztán rátér a hepi- endre: — Képzelje, szerkesztő úr! Éppen az önök újságjában jelent meg néhány nap múlva egy kis írás, hogy aki az üzletsoron elveszített egy táskát, benne jelentősebb ösz- szeggel, megfelelő igazolás ellenében átveheti. Hát ez volt az a táska, amit rajtam követelt az alfarómeós... Aztán egyszer újra érkezett, akkor éppen ott álltam, s nyújtottam neki a blokkot, közben megjegyeztem: örülök, hogy visszakapta a táskáját, benne a pénzzel, de nekem szerzett néhány kellemetlen éjszakát... És tudja szerkesztő úr mit válaszolt az illető bocsánatkérés helyett? Csak annyit: hát még nekem milyen éjszakáim voltak. Furcsa az ember, ugye?! A hó fogságában Balogh József A z egyik hang segítséget kér, a másik felháborodik, hogy immár 11 órája ott vannak a hó fogságában, s senki nem siet a segítségükre. A riporter, illetve dehogy riporter, csak éjszakai műsorvezető sopánkodik: jaj mit is tudnának segíteni így hajnali háromkor, de hátha hallja valaki a műsort és segítségükre siet. A nyugat-dunántúli hatalmas hóakadályról van szó, illetve volt a keddre virradó hajnalon a rádió éjszakai műsorában is. Az élet szerkesztette, mondhatnám, ha csak egy kicsit is élethű lett volna, de sajnos — legalábbis szerintem — egyáltalán nem volt az. Csak a hó volt, amit az életből vettek. Vagy inkább az égből hullott. De olyan mennyiségben, hogy Vas megye minden útja járhatatlan volt, hogy hétfőn délben a Győri Közúti Igazgatóság egyik idősebb dolgozója azt mondta: ilyen még soha nem tapasztaltak, akkora voltba szél, hogy a hómaró IFA-t lefújta az útról. Es járhatatlanok voltak a főutak, a mentőt sem tudták eljuttatni céljához, kenyeret, tejet sem voltak képesek szállítani. Es akkor jött a Westelltelefon hangja az úton lévő kocsiból: segítsenek. És jött korábban, majd később a hír hogy tízkilométeres hosszban rekedtek a kocsik a hó fogságában. Biztosan sokan fognak e mondat után kegyetlennek tartani: nem túlságosan esett meg rajtuk a szívem. Tudom, könnyű most innen, ahol még eső sem volt, kritizálni akik a hóban kocsiba szálltak és elindultak, pláne azok nem érdemlik ezt, akiket munkájuk kényszerített a kockázatos vállalkozásra. De hányán voltak, s vannak közöttük, akik ráértek volna a szélvihar után, a hómarók árnyékában útnak indulni, de gondolkodás nélkül útra keltek, mondván: úgyis kiszabadítja őket valaki. A honvédség lánctalpasai, a rendőrség, a közutak gazdáinak hókotrói minden bizonnyal ott voltak, de erejük kevésnek bizonyult a természet erejéhez képest. Talán a ritkán előforduló eset ezért is jó tanulság lehet azoknak, akik vakon bíznak a szerencsében, akik telefonnal felszerelik a Trabantot, de a hóláncot nem viszik magukkal, akik vakmerőén kockáztatnak, s másoknak miattuk kell kockáztatni. Ahelyett, hogy tudomásul vennék: tél van, ennek megfelelően kell, vagy nem kell közlekedni. Kommentar _______________________ A Tisza áradása után Balogh Géza / ánd alatt, a Tisza töltésén álltunk. Karácsony másodnapját írtuk, de oly gyönyörű, tavaszi volt az idő, hogy akár húsvéthétfőn is lehettünk volna. Egy hónapja ugyanitt álltunk, s azt beszéltük, milyen szép, kemény karácsony ígérkezik az idén. A földeket arasznyi hó fedte, a Tiszán meg szobányi jégdarabok úsztak. Aztán hirtelen meglágyult az idő... Most, e karácsonyi tavaszban is a Tisza kedvéért jöttünk Jándra. A három faluval odébb élő nagyszülőknél ünneplő gyermekek úgysem láttak még ilyet, autóba szálltunk hát, hogy megnézzük a vizet. Az utóbbi húsz év legnagyobb árhulláma nyomán gáttól gátig ért a folyó. A híres gergelyiugornyai üdülőtelep faházainak térdét mosta a medréből kilépett folyó, Namény és Ugornya között pedig valóságos tenger fogadta az embert. A nem mindennapi látvány lassításra ösztönözte a máskor veszettül száguldozó autósokat is. A gergelyi híd tövében pedig igazi tömeg figyelte a hátán fákat, bokrokat cipelő, félelmetesen hömpölygő folyót. Elkéstetek, szenteste kellett volna jönni, fogadott bennünket Tarr Gyuri bátyánk, a vén tiszai hajós. Az volt az igazi, legyintett, ez már semmi, láthatjátok, már apad. De még így is igazi áldás volt ez a víz, kívánni sem kívánhattunk volna szebb karácsonyi ajándékot. Mire e sorok megjelennek, a nagy árhullám talán már el is hagyta a megyét, megkönnyebbülhetnek a vízügyes szakemberek, s természetesen a beregi, szatmári falvak lakói. Örömük kettős: ha voltak is kritikus pillanatok, azért a védekező osztag jól vizsgázott, s ha csak kis időre is, de megszakadt a háromszor hét szűk esztendő, végre valahára megteltek vízzel a szatmári, beregi földek. Néhány hete pontosan Vá- sárosnaményban tartottak egy komoly tanácskozást az erdészek, a természetvédők, a vízügyesek, a mezőgazdászok, s vették sorba a nagy szárazság okozta károkat, a sürgős tennivalókat. Ott hangzott el egyebek mellett, hogy a két évtizedes aszály miatt soha nem látott mértékben csökkent le a térség talajvízszintje. Az ásott kutak jószerivel már mindenütt kiszáradtak, haldokolnak a híres, százados tölgyesek, s ha sokáig így marad, értelmetlen lesz a földművelés is. Ez a mostani áradás sokat segíthet, még ha korán is jött kicsit. Húsvéti ajándékként talán még kedvesebb lett volna, de a legtöbben azt mondják, ne elégedetlenkedjünk. Így is köszönettel tartozunk a Tiszának, mely ráadásul a mértéket is ismeri. Áradt, de nem árasztott el semmit. ' 1993. december 29., HÁTTÉR ' WKBKtttKM MK Kelet-MagyarorsÄ 3
