Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-28 / 303. szám
1993. december 28., kedd CSUPA ERDEKES Divatbemutató az Operában / Ámulatból — ámulatba • Szín és harmónia • Különleges anyagok • „Nina Riccis” összkép Budapest-Párizs (J. Ó.) — Személyes vallomással kell, hogy kezdjem. November utolsó napjaiban ámulatból ámulatba estem, s mindez a Nina Riccinek volt köszönhető. Azon szerencsés néhány ezer ember között lehettem, akik megcsodálhatták az Operaház színpadán a híres francia divatcég nagybemutatóját, majd néhány nap múlva Párizsban az Avenue Montaig- ne-on a valódi divatvilágba is bepillantást kaptam. A kollekció, amelyet Gerard Pipart tervezett és állított színpadra, azonos a párizsi nagy- bemutatóéval, de mint megtudtuk tőle, a zenét speciálisan a budapesti alkalomra válogatta össze. Egyszóval úgy is lehet jellemezni a látottakat, hogy pompás! A nézők egyik ámulatból estek a másikba, már ami a látványt, a szín és harmóniavilágot illette. Az első csodálatos estélyi ruha láttán azt gondolta az ember, hogy ennél szebb, különlegesebb már nem is jöhet. És jött! Mindegyik más volt — alapvetően az alapanyagok különlegessége határozta meg a modelleket — mégis egységesen „Nina Riccis” volt az összkép. A piros és a fekete dominált szinte minden öltözéknél, s azt szinte el se kell mondanom, hogy az alapanyaggal, a kiegészítőkkel, az ékszerdíszítőkkel nem takarékoskodtak. A magyarországi bemutató egyetlen hátránya, hogy rövid VOlt------------ -.'A A francia fővárosban Erica Damet sikeresnek értékelte a magyarországi bemutatkozást. Nagy örömükre szolgált, hogy mindezt jótékonysági céllal Hosszú fekete bársonyruha piros taréj* Piros gyapjúnadrág és blézer fekete díszítéssel bársony sállal Lavrentyij Berija, a demokrata? Új dokumentumok kerültek napvilágra • A törvényesség helyreállításának elképzelése Moszkva (AN) — Nemrégiben vetítette a Magyar Televízió a Sztálinról szóló filmet, amelynek utolsó képsoraiban jelenik meg az eddig véreskezű gyilkosnak, a nőbolond szexmániásnak ismert Lavrentyij Berija, akitől csellel szabadultak meg Sztálin örökösei. A köztudatban mindmáig az maradt meg, hogy a Lubjanka teljhatalmú urát azért kellett eltenni láb alól, mert hatalomra tört. A legfrissebb adatok birtokában azonban feltételezhetjük — már amennyiben ezek az adatok hitelesnek tekinthetők —, hogy a valós ok Berija „demokráciával való kacérkodásában” keresendő. Hatalom — egy kézben Amikor Lavrentyij Berija a Belügyminisztérium élére került, óriási hatalom összpontosult a kezében. Számos vélemény forgott annak idején közszájon arról, miképpen akart Berija élni ezzel a hatalommal. Tény, hogy egy Mi- kojannal folytatott beszélgetésben a következőképpen fogalmazta meg céljait: „Helyre kell állítani a törvényességet... Sok minálunk a rab, szabadon kell engedni őket és nem szabad ártatlan embereket lágerekbe zárni. Csökkenteni kell a belügy létszámát, mert minálunk nem a védelem, hanem a mindenkire kiterjedő megfigyelés érvényesül.” Már március 9-én, Sztálin temetésén az alkotmányban megfogalmazott személyiségi jogok biztosításáról beszél. Apparátusa még ebben a hónapban több írásos javaslatot juttatott el a Központi Bizottsághoz és a Minisztertanácshoz, ami Berija szándékainak komolyságát bizonyítja. Márciusban állítják le az úgynevezett orvospert és a „mingre- lek” ügyét. (A mingrelek Grúziában élő nemzetiségi kis- sebbség. szerk.) Elkészítették és eljuttatták Hruscsovnak és Malenkovnak azt a javaslatot, amelynek értelmében szabadlábra kellett volna helyezni a peren kívüli eljárással — a trojkák által — bebörtönzötte- ket. Egy másik javaslatukban a miniszter mellett működő különleges tanács — úgyszintén nem jogintézmény — azon jogának korlátozását javasolták, amellyel bárkit 10 évre lágerbe küldhették. A javaslatot tárgyaló központi bizottsági ülésen Hruscsov, Malenkov és Kaganovics támogatásával, a javaslatot elutasította. Egymillió ember szabadon A Pravdában március 28-án közzétett rendelet értelmében egymillió embert bocsátottak szabadon a táborokból, azokat, akik öt évig terjedő büntetést kaptak. A harmincasnegyvenes években elítéltek amnesztiájára vonatkozó minden Berija-javaslatot elutasítottak és figyelmeztették a belügyminisztert, hogy elsietett intézkedéseket javasol. Elsőként Berija javasolta azt is, hogy bizonyos intézmények kerüljenek ki a belügyminisztérium hatásköréből. Ilyen intézmény volt többek közt a Dalsztroj, Szpecsztroj és a Gidroproekt tervező vállalatok. Ekkor kerültek a belügyminisztérium hatásköréből az igazságügyhöz a munkatáborok. ~ A hruscsovi olvadás korszakában a párt igyekezett elhitetni az emberekkel, hogy a nagy terror évtizedében a biztonsági szervek a párt fölé kerekedtek, és Sztálin halála után Berija szerette volna visszaszerezni ezt a szerepet. A dokumentumok viszont egészen másról beszélnek. Minden, a tömegeket is érintő intézkedés, a belügyi szerveken belül végrehajtandó minden szervezeti változás a központi bizottság folyamatos ellenőrzése mellett zajlott és minden intézkedést vagy a szervező bizottságnak, vagy pedig a politikai bizottságnak kellett jóváhagyni. Berija egyszer sem sértette meg a kialakult rendet. A belügyminisztérium még 1953 nyarán hozzálátott, hogy adatokat gyűjtsön arra vonatkozóan, hogy a pártszervezetek szakmai hozzáértés nélkül avatkoznak a gazdasági ügyekbe. Nagy riadalmat váltott ki az apparatcsikok körében az a rendelet is, amelynek értelmében a megyei, városi és járási pártbizottságok dolgozóinak nemzetiségi hovatartozásáról és végzettségéről kellett anyagot gyűjteni. A legnagyobb felháborodást talán mégis az a belügyminiszteri javaslat váltotta ki, amelynek értelmében a párt központi bizottságának vezetősége megtiltotta a felvonulóknak, hogy a vezérek arcképeivel vonuljanak fel, valamint azt, hogy ezekkel a portrékkal díszítsék a közintézményeket az állami ünnepeken. Berija letartóztatása után egy héttel a KB visszavonta ezt az utasítást... — Felszámolandó gulagok A levéltárakban őrzött anyagokból az is kiderül, hogy közvetlenül Berija letartóztatása előtt rendkívül fontos dokumentumok voltak készülőben a belügyminisztériumban. Többek közt egy június 16-i dátummal jelzett irat szerint végérvényesen meg kell oldani a gulagok problémáját, Berija azt javasolta, hogy gazdasági hatástalansága és értelmetlensége miatt fel kell számolni az egész kényszermunka-rendszert, és felül kell vizsgálni minden ellenforradalmi tevékenységgel kapcsolatos ügyet. A levéltári anyag elemzése arra enged következtetni, hogy Sztálin halála után Berija komolyan gondolta a reformokat. A reformok azonban akkor sokak érdekeit sértették, s megvalósításukra csak napjainkban kerülhet sor. Amikor a fák beszélnek... Horváth S. János Washington — A west virginiai Martinsburgban mindenki ^ ismeri James Howellt. Ősei állítólag jó száz évvel ezelőtt telepedtek le a városban. Maga James sem ifjú már, most lesz hetvenéves. Ez persze nem zavarja abban, hogy kora reggelenként elinduljon dolgozni. A fűrésztelep ott áll, ahol az út eltér Charlestown felé, éppen jó helyen, erre vannak a legközelebb a hegyek, ahonnan a nyersanyag, a fa jön. A fa pedig olyan James- nek, mint a jó barát. Amikor először találkoztunk, James éppen a lehántolt és szeletekre vágott deSzkákat pakoltatta rakásra, hosszú ideig vizsgálgatta az elkészült sort, majd gondosan elhelyezte a vékony keresztléceket, amelyekre rákerül a második réteg. Ezután magyarázta el, miért nem mindegy az egész. Nem érzi jói magát... Hogy miért? Tőle hallottam először: mert akkor a fa nem érzi jól magát. Az igaz, hagyta rám az öreg, hogy minden lehetetlen alaknak, mármint olyanoknak, mint én, a fa az csak fa. Hazafelé kísértem James-t, amikor még mindig oktatott. Elmesélte, hogy amióta csak Az eszét tudja, járja az egész környéket. Ezért van -az, hogy mikor megérkezik egy-egy szállítmány, tudja, melyik hegyről hozták. A rozsdabarna törzsű fenyők a nagy északi hegyről valók, míg azok, amelyeknek egészen világos az alsó törzsük, Massanuttenből jönnek. Mielőtt útközben bemennénk a fűszerüzletbe, mert Jamesnek egy-két dolgot vásárolnia kell, ha nem akar étteremben vacsorázni, még megkérdezi: aztán mondja csak, hallotta már azt, amikor a fák beszélni kezdenek? Csak a fűrészgépet — mondtam. A boltban magamra hagyott, korát meghazudtolva rohangált a polcok között. A boltos unatkozott, magas széken hintázott és a kezével mutatta, valami nincs rendjén az öregnél. Nagyot nézhettem, mert magyarázkodott: nem úgy értem. Csak hát mondja meg őszintén, nem bolond az ilyen ember? Míg James a reggeli és az esti menüjét állította össze, addig a vastag ujjú boltos, aki ilyen kis helyen, mint Martinsburg, mindent tud, elmesélte, hogy ez az ember, amióta csak ismeri, megállás nélkül dolgozik. Majd hozzátette: Aztán nehogy azt higgye, hogy szegény! Van ennek mindene. A fia mérnök, valami vegyész, két lánya közül az egyiknek ingatlanügynöksége van, a másik nem dolgozik, a férje gazdag. Meg aztán ennek a fűrészüzemnek is a fele az övé, és mégis a lerakodásnál dolgozik. A boltos széttárta a karját: ki érti ezt? James közben odatolta bevásárlókocsiját a pulthoz és kezdte kirakodni. A boltos James cipőjére mutatott: nehogy azt higgye, hogy ez az ember életében vett volna akár egy autót is. Ez az ember gyalog jár mindenhová. És most csak nézze meg a cipőjét. Látott már valaha ilyen bakancsot? Nem patikába — erdőbe! James kiszámolta a pénzt és a szemüvege fölött a boltosra mosolygott: Jerry, te sohasem térsz észhez. Majd az ajtóból visszakérdezett: hallom, már megint az orvosnál voltál. A doktor azt mondta, igaz-e, hogy fogyni kell barátom, kevesebbet inni és kiszállni a hintóból. De ez a vén James is mondhatna neked valamit. Ne patikába menj, hanem az erdőbe és hallgasd meg, mit beszélnek a fák. Hazafelé menet a gyerekeiről kérdezem. James kimérten lépkedett és dörmö- gött: hát már ezt is leadta a rádió? Egyébként megvannak. Igaz, nem gyerekek már, a fiam maga is nagyapa. Most nem vagyunk valami jól. Egyébként éppen Jerry miatt. Mert hogy ez a túlhízott szatócs, mivel mindent tud és ezért mindig többet mond, mint amit tud, a drága fiam is állandóan őt hívogatja telefonon, hogy látott-e, jól vagyok-e, meg ilyen marhaságokért. Mert hogy azt akaija, adjak el mindent, menjek, költözzek hozzá. Hogy legyünk együtt nyugdíjasok. Oktalan egy ember, mintha nem is az én fiam lenne. A lányai? Két áldott jó teremtés. És dicséri őket vég nélkül, mert hogy nem hívogatják. Csak egyszer mondták neki, ha úgy gondolja, bármikor mehet. Hát ő pedig nem gondolja úgy. Felesége, szegény, erős asszony volt, majdnem olyan mint ő maga. Csak a szülést, különösen az utolsót nem bírta. Akkor halt meg. James házát egész erdő veszi körül. Amikor odaérünk, kikerüljük a házat, az öreg lerakja a csomagot a lépcsőre és csak annyit mond: jöjjön. Minden fához odamegyünk, az öreg James minden fát megmutat. Félkörben állnak, mindegyik más, nincs két egyforma. Már sötétedik, amikor bekerülünk. James begyújt a kandallóba, leül a tűzzel szemben és nézi, hogyan lobog a láng. Nem nagyon akarom zavarni, de sehogyan sem értem. James, mintha megérezné, rám néz. Ami elkísér ••• Hogyan lehet az — kérdezem —, hogy belehasítja a fába a fűrészt, hogy megkínozza, hogy ráveti a tűzre, hogy gyönyörködve nézi, amint a hasábok ropogva omlanak össze, és amikor az erdőt járja, nem tud veiül betelni és csak hallgatja, hogyan beszélgetnek a fák? James mosolyog és csak halkan mondja: Ne higgye, hogy a fa bármikor is meghal. Ez is olyan, mint minden az életben. A fa is tovább él. A lángokban, a bútorokban, a hajókban, a falakban és a koporsókban. Látja... a fa az utolsó, ami elkísér. — Kélet-Ma^árbrézág 1 15 tettek — a Heim Pál gyermekkórház javára. Remélik, hogy a Nina Ricci parfümök és acceso- irok mellett hamarosan más termékeivel is jelen lehetnek a magyar piacon. Modellek tervezőasztalon A Nina Ricci cég FELVÉTELEI
