Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-03 / 283. szám
1993. december 3., péntek HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Ne vesszenek el a hagyományok Kulturális közösségek szervezésével is lehet segíteni szellemi értékrendünk helyreállítását------------------------------------- K Hagyományőrző népművészet a Nyíregyházi Népművészeti Stúdió kiállításán Harasztosi Pál felvétele Baraksó Erzsébet Csenger, Nyíregyháza, Budapest (KM) — Sokoldalúan jelenik meg a megye kulturális, művészeti életében a Magyar Művelődési Intézet tevékenysége. A korábban Népművelési Intézetként ismert kulturális centrum munkatársainak szakmai támogatásával számos szabolcs-szatmár-bere- gi faluban és városban karolják fel a kultúra ügyét. A fejlesztési osztály például a kistelepülések és -tájak közösségszolgálatának kiépítését folytatja: közreműködnek a központi segítséggel, vagy országos alapítvánnyal megvalósuló szervezőmunkában. Egyebek között ez azt is jelenti, hogy a szakértői munka egy része kiterjed a lobbizás tanítására, vagyis igyekeznek a települések közművelődési szakembereit bátorítani. Angol módszer Ebben a programban célozták meg Csengert, Fehérgyarmatot és Jándot. A Csenger térségében történt változásokról Déginé Bulyáki Edit, a helyi művelődési központ igazgatója többek között a következőket mondta: — Megalakult a szatmári és a beregi települések és közösségek szövetsége, amely a régió önkormányzatait, egyesületeit és a hozzá csatlakozó magánszemélyeket tömöríti egy szervezetbe. Ehhez ad szakmai segítséget az intézet, mert az önszerveződő közös- céuek létrehozásával és mű- ; közelebb ke- úgárosodás foltot egy angol rési módszer— esztők Egyesü- IVív *■-- izott Phare Democracy program — magyar- országi adaptálása részesévé is kiszemelték. A kortárs művészetek osztálya az amatőr képzőművészeket támogatja, különös tekintettel a nyári alkotótáborokra. Programjukban előkelő helyen tartják számon a nyírbátori tűzzománc alkotótelepet, amelynek országos jelentőséget tulajdonítanak. A népművészetekhez kapcsolódó amatőr tevékenységek területén több évtizedes oktatási tapasztalatot kívánnak hasznosítani, amikor gyakorló pedagógusok, művésztanárok, néprajz-, néptánc- és népzene- kutatók, oktatási szakemberek bevonásával szakmai közösséget működtetnek, melynek feladata, hogy ajánlásokat, tanterveket dolgozzon ki az általános-, a közép- és a felsőoktatás számára. Néprajzi, szociológiai, esztétikai szakemberek és más társadalomtudományi ágazatok képviselőinek bevonásával kerekasztal-be- szélgetéseket szerveznek, képzési és továbbképzési bázist működtetnek, illetve a népművészeti és kézművestáborok legjobb hagyományait követve segítik a pedagógusokat és az oktatókat, hogy ismereteiket bővíthessék. Levelező távoktatás Megkülönböztetett figyelmet kap ebben a programban megyénk, amelyet abból a szempontból tartanak nyilván, hogy az itteni népélet elemei és a hagyományok az utókor számára ne vesszenek el. Az oktatási koordinációs titkárság egyik programjaként, a nyíregyházi tanárképző főiskolának „A felsőoktatás megújítása” távoktatási alproject-je, valamint a Magyar Művelődési Intézet együttműködésével új képzési forma valósult meg megyeszékhelyünkön. Az új tanulási módszerről Mankó Mária, a főiskola felnőttképzési tanszékének vezetője tájékoztatta lapunkat. — Ez év szeptemberében kezdődött meg a levelező távoktatásos képzés, amelynek egyik érdekessége, hogy a képzés ideje rugalmasan kezelendő, döntően az egyén elhatározásától, valamint tanulási sebességétől függően. Az új tanévben az első harminc hallgató kezdte meg tanulmányait, főként érettségizett fiatalok, de ajánlható ez a forma azoknak a gyakorló pedagógusoknak is, akik a közművelődés területén is tevékenykednek, illetve hasznosan frissíthetik fel és korszerűsíthetik ismereteiket a korábban népművelőként, vagy újabban művelődésszervezőként végzett szakemberek is. Halász Péter, a Magyar Művelődési Intézet igazgatója két kulcsszóval fogalmazza meg, mi vezérli az intézet szakembereit kulturális missziójuk teljesítésében: — Hagyomány és közösség! A társadalom, a nemzet immunrendszerének két fontos, bár nem kizárólagos eleméről van szó, ezek nélkül védekezésre és önmegvalósításra képtelenné válik, széthull, felolvad, elenyészik a társadalom minden kezdeményezése. Ennek a két, sokszor és sokaktól lejáratott fogalomnak, társadalmi tényezőnek a szerepét, lehetőségeit keressük. Átadni a tudást A négy évtizedig tartó „gyülekezési tilalom” után az azonos érdekű és érdeklődésű állampolgárokból szerveződő közösségeknek a közösségeket formáló szerepével kell foglalkoznunk. Ezek lehetnek a különböző művészeti, nép- művészeti, műkedvelő, vagy a néphagyományhoz kötődő művelődési területek. A hagyomány közösségi értékeket hordozó szerepének a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben kellene érvényesülnie nemcsak a művelődési közösségek létrejöttében és működésében, hanem mindennapjaink szemléletében. Ennek érdekében akarunk összefogni az óvónő-, a tanító- és a tanárképző intézményekkel, hogy a hagyomány művelőinek legjobb mesterei adhassák át tudásukat, mutathassák mej teremtő szemléletüket azoknak, akiknek keze alól a jövendő pedagógusai kikerülnek. Ibrányban helytörténeti kiállítást nyitottak a városavatás alkalmából. Bemutatják a korábban gyűjtött és a legújabb darabokat, ezzel is dokumentálva a település fejlődését Elek Emil felvétele Bodnár István Ostoros tél-------------Tárca— jlz órán ránk csördített JSl. csípős ostorával a tél. Váratlanul támadt a még őszi színekben pompázó erdőre, s a hirtelen jött fagy miatt a meglepett sárgapiros levelek jórésze még búcsúzkodni sem tudott, megdermedve árválkodik az ágakon: itt felejtő- dött kaláris, ékesség. Az alvó fák már mit sem tudnak erről, csak a varjak, a tél szomorú napszámosai felhoznék kicsit szomorúbban. Sejtik talán, hogy maratoni hosszúságú lesz a tél. Párját ritkító november volt: a hideg, akár a kés. Csonttá fagyva a kint felejtett kerti virágok. A vén diófán riadt cinkék, máskor ilyenkor még vidámak voltak. A jég hamar eltemette a vizet, ijesztgetve a tavak álmos lakóit. A szél tétován bolyongott a hidegben, porka havakat kavarva, és a köd is mintha ritkábban kúszott volna fel az idén a völgyekből. Ropog a föld, mintha jégből lenne. A hideg ölelésétől megkeményedett a vakondtúrások háta: a rögök mint megfagyott kövek. Nem fukarkodott az ég áldásaival, a hó korai, visz- szatérő vendég lett. A rétek békés, fehér szemfedőben. Furcsa ősz végi tünemény a zúzmara. Gyönyörű díszítő- művészet. A fák, bokrok ágain vastag, jégcsípte minta, ékes jégvirág. Furcsa tünemény: a földön szétszórva parányi jégkristályok, a természet furcsa üzenetei. A barit kristályokhoz hasonlóak, ékeságú, fénylő barokktüskék. j j allgató homályba bori. rulnak a falvak. Hókucsma a kazlak tetején. A házak fehér füstöt lehelnek az égre. Az ablakok fázósan hunyorognak, az ereszen néma jégharangok. A tűzhely mellett dajkáló meleg. Esténként a csend beles az ablakokon, a csillagok szikrázva villognak. Alig kezdődött el a tél. Valós vészmadarak Kovács Éva j j a igaz a hír, a náciz- n mus „nagy” alakja, Göbhels konkrét számokat említve már jóval a tragikus események bekövetkezte előtt arról beszélt, hány zsidó kiirtása szükséges ahhoz, hogy a hitleristák nagy álma valósággá váljon, hogy a világon az ő szempontjaik szerint értelmezendő rend legyen. A holocaust előjelére akkor senki nem figyelt, a vérgőzös szavakat a hallgatóság elengedte a füle mellett, bizonyára azt gondolva, beszélj csak, beszélj, ez olyannyira irreális dolog, magyarán akkora hülyeség, hogy még megjegyezni sem érdemes. Pedig érdemes lett volna! Már csak azért is, mert mint a történelemből tudjuk, a szónok forgatókönyve később szinte szóról szóra lejátszódott, a tragédia megtörtént, zsidók százezrei vesztették életüket. Nem tudom, voltak-e Göbbels egykori hallgatói között később, akik a zsidóüldözést látva, a marhavagonokba zsúfolt öregek, ártatlan gyermekek sírását hallva, a gázkamrák füstjét érezve visszaemlékeztek Göbbels szavaira, s ha egyetlen másodpercre is, de beismerték tévedésüket, s legalább maguknak azt mondták: a világ normáli- sabbjainak sokkal jobban kellett volna figyelniük, hisz az az őrült komolyan gondolta, amiket beszélt! A történet azért méltó a figyelemre, mert aki csak kicsit is számontartja a napi politika történéseit, azonnal rájöhet, ma is mennyi politikus beszél hülyeséget! Vélt(?) igazának bizonyításához összehord hetet-ha- vat, s mi jó szándékkal csak mosolygmk, néha még jól is szórakozunk rajta. Tragédia? Komédia? Igaz, vagy valós? A meghatározás azért is nehéz, mert az ember ösztönösen is védekezik, ráadásul sosem tudhatja, honnan meríti a szónok a bátorságot, s miféle konkrét tények ismeretében jelent ki dolgokat, hirdeti az igét, s olykor azt is hajlamosak vagyunk feltételezni, akit hallgatunk, az eleve többet tudhat nálunk. A történelem jó néhányszor már bebizonyította: nem árt az óvatosság, s néha lehetünk vészmadarak. Mint tapasztalhatjuk, ha nem vigyázunk, a legvadabb, legrémisztőbb álmok is valóra válhatnak, ha nem teszünk ellene... Hétköznap délelőtt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ nyíregyházi kirendeltségén Elek Emil felvétele Kommentár ______________ A hazai áruk Kováts Dénes 171 rdekes—bár korábban Ht már mások által is felvetett — gondolatot fogalmazott meg egyik olvasónk, akivel telefonon cseréltünk eszmét. Hogy van igazság- tartalma mondandójának, arról egy közelmúltbeli, külföldről érkezett hír is beszámol. Nevezetesen: a hazai vállalatoknak, vezetőknek, de akár a „közembereknek” is a belföldi árukat, használati cikkeket kellene előnyben részesíteniük. Az elgondolás nem rossz, bár kérdőjeleket is felvet. Az olvasott lengyel példa arról szól: egyes miniszterek úgy döntöttek, hogy hazai gépjárművön utaznak ezentúl, nevezetesen a Polonézzel. Igaz, a korszerűbb (és drágább) nyugati autókat kedvelők úgy vélekednek: a kényelem és a biztonság, valamint a gyorsaság fontosabb a hazai ipar efféle támogatásánál. Nos, a példa nálunk is követendő lehet — fogalmazta meg olvasónk az önkormányzatokra, s a vállalatokra utalva — járjanak Opellel vagy Suzukival. Hiszen a magyar ipar érdekelt gyártásukban, a megrendelésekkel valamit lehetne segíteni. Miért ne húzzon haza a szívünk? Meglehet: ez is segít valamelyest. Nemcsak az autóiparban, de számos más területen is. Hiszen elárasztanak a — nem biztos, hogy minden esetben kiválóbb minőségű, de gyakran drágább— külföldi termékek. így lesz a magyar mosóporból, csokoládéból és egyébből esetenként szebb csomagolású, de nem biztos, hogy jobb külföldi. A termék révén ugyanis a piachoz jut hozzá a tőkés, ez köztudott célja. T j azai vagy külföldi: tail Ián örök dilemma marad. Egy biztos, talán a kereslet is hozzájárulhat egy- egy termék életben maradásához. Ha megérdemli, segítsünk ebben — ha még megtaláljuk az üzletekben...
