Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-28 / 303. szám

1993. december 28., kedd Átmeneti kitérő (ott)hontalanoknak Ki bánatában sír, mert idejutott, ki örömkönnyeit törölgeti azért, hogy itt lehet Tóth Kornélia Nyíregyháza (KM) — A fényesre sikált csempéken a vigyázatlanul lépkedő köny- nyen eleshet. A tiszta ab­lakokon hófehér függöny re­keszti kívülre a kíváncsi te­kinteteket. Patyolattisztaság mindenütt. Csak a lelkekben dúl a végeérhetetlen háború: hol rontott, aki önerejéből képtelen megkapaszkodni és menedéket keres az átmeneti szállón? Ki bánatában sír, mert idejutott, ki örömköny- nyeit törölgeti azért, hogy itt lehet... Három útbaigazítás után ta­lálom meg az Árpád utcán a szerény, földszintes épületet. Kopott kabátos, a semmibe révedő pillantású emberek nyomába szegődök. Kortalan arcok Seszínű, kócos haj keretezi kortalan arcát. Ki hinné, hogy egykor a Zrínyi gimnázium­ban érettségizett és a nagy­betűs életről rózsaszín álmo­kat szövögetett. Molnár Emő­ke, bár valaha rendezett csalá­dot, két fiúgyermeket, lakást mondhatott magáénak, ma egyedül hajtja álomra a fejét, fiai az ország másik részében szolgálati lakásban élnek, s az asszony egyszer csak albér­letbe kényszerült. — Amíg dolgozhattam, nem volt gondom, tudtam fizetni az albérletet — lapoz bele ma­gánélete történelemkönyvébe. — Második hete lakom itt a szállón. Akár takarítani is el­mennék, csak kapnék valami munkát. Akkor már albérletet válthatnék, ismét jól érezném magam. Jól kijövünk itt egy­mással, ingyen kapunk reg­gelit, ebédet, vacsorát. De reg­geli és ebéd után bezárják a szállót, akkor ténfergünk. Ha esik vagy fagy, behúzódunk az állomásba. Vagy üvegezünk. (Üres üveget gyűjtenek. A L ehet, hogy én vagyok az egyedüli a világon, aki nem hallott még az új, vagy talán nem is annyira új, szen­vedélyről, amelynek a nők közül is egyre többen hódol­nak. Pontosabban, a szenve­dély régi, csak számomra az a meglepő, hogy ebből a nők is egyenrangúan részt kér­nek... Az egyik dohányárut, aján­déktárgyakat kínáló butikban a mellettem álló középkorú férfi a butikos hölgytől azt kérdezte: — Tessék mondani, női pi­pa van? Azt hittem rosszul hallok, vagy valamilyen viccről van szó, de ugyancsak tévedtem. A válasz ugyanis így hang­zott: — Természetesen, nagy választékunk van női pipák­ból. Itt vannak. De újabb szállítmányt is várunk a na­pokban... Ilyen is van ? — kérdeztem félhangosan, naiv csodálko­zással. A butikos hölgy, aki ismerősöm, készségesen to­vább magyarázta, hogy igen nagy divat lett a társasági életben a pipázás, amiből a nők sem akarnak kimaradni. — Ezért aztán, ha haladni akarunk az igényekkel, folya­matosan gondoskodnunk kell női pipákról is. Szinte a világ minden tájáról kapunk pipa­készleteket, nem mondhatom, szerk.) Ebből jut legalább ci­gire. László Mihály apját, két öccsét hagyta otthon egy nyír­ségi faluban. Nem tudott ki­jönni velük. A baj nem jár egyedül, ugyanis a nagykállói fatelepen neki sem tudtak munkát adni. Most se pénz, se posztó... — S ráadásul az a legrosz- szabb, hogy semmiféle segélyt vagy járandóságot nem kapok sehonnan. Üresek a napok, az órák nem telnek. Szabad időm bőven, életemben nem olvas­gattam annyit, mint mostaná­ban. Hogy mit? Fogalmam sincs. Össze-vissza mindent. Terveiket keresztülhúzza valami Fekete József, ha rátörnek az emlékek, Siófokon látja saját magát, amint hintóztatja a németeket. A vaskos bukszá­val érkező nyugati turisták ugyanis örömmel röpültek a hintón. — Kár, hogy ez csak nyáron számít kereseti lehetőségnek — meséli. — Szívesen vissza­mennék jövőre, ha felvesznek. hogy túl olcsó az áruk. De mindent a vevőért... Még az is kiderült a néhány pillanat alatt lezajlott dis­kurzusból, hogy nemrég ren­dezték meg az egyik vidéki városban az országos pi­paszívó versenyt, amelynek egyik győztese egy hölgy volt. Nagyon Örültem, hogy a do­> -fjí r/r ,< í'V ’ Páli Géza Pipafüst hányzás, pontosabban a pi­pázás eddig számomra isme­retlen mozzanataiba nyertem bepillantást. El is játszadoz­tam a gondolattal, egyes he­lyeken milyen kép fogad majd a közeljövőben, amennyiben ez a szenvedély tovább terjed. Elgondolom a vezérigazgatói székben pöfékelő hölgyet, akinek a szájában sohsem hűl ki a pipa, s két sercintés közt, csak úgy odaveti a tárgyaló partnereknek: — Márpedig uraim, az üz­let nem jön létre, ha önök ra­gaszkodnak a régimódi szo­kásaikhoz és telefüstölik a szobám. Cigisekkel pedig mostantól nem tárgyalok. Aztán egy következő kép is megjelenik lelki szemeim előtt: szépen formált, női kéz­be tervezett pipájával a szá­jában folytatja közérdekű Addig csak terveink lehetnek, de valami azt keresztülhúzza mindig... Az átmenet valóban csak egy röpke kitérő lenne a krí­zishelyzetbe sodródott ember életében? — a kérdést Újfalusi Zoltán gondnokkal boncolgat­juk. A négygyermekes, Nagy­doboson élő, szerelő szakmát szerzett férfi a sors rendelé­sének érezte, hogy idehívták és itt szolgálhatja az Istent. — Keresztény szellemiség­ben nevelkedtem, s mindig azon fáradoztam, hogy máso­kon segítsek. Nagyon meg­indít az emberi szenvedés és kötelességemnek érzem a baj­bajutottat támogatni. Tudták ezt rólam a környezetemben, bizonyára ezért hívtak ide gondnoknak. Szívemen vise­lem az átmeneti szálló har­minc lakójának sorsát és az in­tézmény gondját-baját. A ke­resztény vallás, a hit átsegített eddig az élet nehézségein és most ezzel a szolgálattal tör­leszteni az Isteni kegy eddig kapott ajándékait. Mi naponta olvasunk itt Bibliát, beszél­getünk a vallás, a türelem, az áldozatvállalás kérdéseiről. csatározásait az ismert hon­leány, azaz országgyűlési képviselő. Napirend előtt szót kér és kifejti, hogy a T. Ház­ban elnyomják a pipázó ki­sebbséget, ezért ő nyomnban átül a függetlenek padjába. Még hozzáteszi: — A magyar nők mindig is vágytak a gondtalan pipázás- ra, csak eddig elnyomták őket, kispolgári csökevény- nek, később az etnikai kisebb­ségre utaló jegynek nevezték, ha valaki, lévén a szegény pára nő, pipát vett a szájába. Ezt nem tűrhetjük tovább — fejezte be fergetes mondan­dóját a honleány. Úgyhogy, tisztelt felebará­taim, ne nagyon lepődjenek meg, ha a közeljövőben mind több pipázó nőt látnak, netán feleségük, barátnőjük, egy egzotikus pipát kér szünnap­jára. Teljesítsék boldogan a kérést, mert az egyik bará­tom, akit hihetetlenül nagy optimizmussal áldott meg a természet, azt mondta: — Van ebben jó is. Leg­alább addig hallgatnak... De ezt a véleményt nem osztom és mélyen sértőnek ta­lálom. Tudományosan sem érzem megalapozottnak. Ugyanis, pipázás közben is lehet beszélni. Igaz kissé pö- szésen, sejpítősen, hibásan, de lehet. Egyébként se a szép magyar beszéd divatjának korát éljük... Ha valakinek sikerül átmeneti vigaszt nyújtani, vagy a sorsá­nak jobbra fordításában hasz­nos útmutatást adni, már nem dolgoztam hiába. Gyakran tapasztalják a segítőszándékot A másik gondnok, Kovács Mihály arról a segítőszándék­ról beszél, amelyet nap mint nap tapasztalnak. — Harmadik éve működik az átmeneti szálló, de sokáig csak egy váltás ágyneműt mostunk, szárítottunk. A Krú­dy Szálló tulajdonosváltása után kaptunk ágyneműt, abro­szokat. Egy magát megne­vezni nem kívánó néni tíz kiló hurkát küldött Szélsőbokor­ból. Bár hétvégén nem tá­lalunk meleg ételt, az alkalmi segítők jószántából mégis megtehetjük. Ami gondot je­lent: kevés a műanyag tányé­runk, gyógyszerünk alig-alig akad. Áz evangélikus egyház és a városi önkormányzat által fenntartott átmeneti szállóra naponta hordják a meleg ebé­det a vasútállomásról, itt csu­pán tálalnak. Társulás Nyíregyháza (KM) — A Első Nyírségi Fejlesztési Tár­sulásban, mint alapító vesz részt Nyíregyháza megyei jogú város. A PHARE és a kormány — egy korábbi meg­állapodás alapján — jelentős támogatást nyújt a területfej­lesztéshez. Megyénkben kísérleti jel­leggel egy olyan program in­dul be, amelyhez nemcsak szakértői segítséget kapha­tunk, hanem pénzt is. Ez a PHARE-program arra irányul, hogy az alulról fölépített rend­szeren keresztül nagy- és kistérségi beruházásokat ké­szítsenek, melyeket a decent­ralizált alapokból finanszíroz­nának. A térség- és gazdaság- fejlesztés érdekében most kü­lönösen fontos, hogy az ön- kormányzatok összefogjanak. Nyíregyháza a környező te­lepülésekkel egy agglomerá- lódó településegyüttest alkot, amely a gazdasági és társadal­mi élet szerteágazó terüle­teinek intenzív kapcsolatát je­lenti. A megyeszékhely szelle­mi és gazdasági potenciáljá­val, illetve az azt megjelenítő intézményrendszerével min­denképpen a kisebb térségek fejlődésének meghatározója. A nyíregyházi közgyűlés ezek alapján fontosnak tartotta ha társulás formájában egyesül­nek, és a nagyobb beruházá­sokat, fejlesztéseket a jövőben közösen dolgozzák ki, Tárca Kónya tervei Kováts Dénes F elemás érzésekkel fo­gadták az országgyű­lési képviselők — pártál­lástól függően is — Kónya Imre belügyminiszterré tör­tént kinevezését. Azt, hogy mit tud elérni e röpke né­hány hónap alatt, talán még nem lehet tudni. Esetleg csupán sejteni. Nyilvánva­lóan sok függ attól is, tervei megvalósításában a koalíci­ón kívül mennyire segíti az ellenzék. Hiszen bizonyos kérdésekben nem az a fon­tos, ki melyik pártnak a kép­viselője, szimpatizánsa, ha­nem az: a célok mennyire szolgálják a köz, az ország érdekét. Nézetem szerint üdvözölni kell azt a törekvést, hogy még ebben az időszakban tető alá akarja hozni a rendőrségi törvényt, annál inkább, mivel késésben van vele az országgyűlés. Két­ségtelen, sok és fontos tör­vény megalkotása várt a képviselőkre, de bizony akadnak olyanok — köztük a rendőrségről szóló — amelyet előrébb kellett vol­na sorolni. Nem mindegy ugyanis, hogy a változások időszakában mennyire mer határozott lenni a rendőr, érzi-e, hogy a jog, a törvény védi, mögötte áll. Márpedig — a közbiztonság helyzetét ismerve — egyrészt biztos hátteret kell teremteni szá­mukra, másrészt határozott és szigorú igazságszolgál­tatásra is szükség van. Örvendetes, hogy a gaz­dasági bűnözés visszaszorí­tása a kiemelt feladatok között szerepel. Nemcsak azért, mert számtalan ki- sebb-nagyobb visszaélés történik, de azért is, mert igazán jelentős eredménye­ket alig tudnak felmutatni a gazdaságvédelem területén. Ez persze — gondolom — nemcsak a rendőri munka hiányosságaira vezethető vissza... Ha az új belügyminiszter meg tudja valósítani elkép­zelései legfontosabbjait, ak­kor emelt fővel nézhet min­denki szemébe, mondván: ami rajta múlott, megtette. Ehhez persze — mint utal­tam rá — pártállástól füg­getlenül segíteni kell. Azzal együtt, hogy természetesen hangot kell adni az építő, jobbító szándékú kritikának is, mert kontrollra minden­kinek szüksége van... Forog a korong, készül a kerámia Elek Emil felvetele Kommentár Gyerekjáték Baraksó Erzsébet M ifelénk a karácsonyi ajándékozásnál a ki­szemelt tárgy pénzügyi ér­téke nem volt fontos, talán azért, mert általában so­hasem volt annyi pénzünk, amennyit a szeretteinkre szívesen ráköltöttünk volna. Lehetőleg praktikus legyen, amit jól lehet használni, többnyire ez volt a szem­pont. A legnagyobb becsben természetes a gyermekek voltak a nagyobb családban is, az ő játékaikat mindig különös gonddal választot­tuk ki. Lehetőleg azt néztük: olyan logikai, vagy képes­ségfejlesztő legyen az aján­dék, ami az ismereteiket já­tékosan gyarapítja. És ter­mészetes volt az is, hogy könyvet kapniuk kell az isko­lás gyermekeknek. Tavaly hogy megörültünk a mini szövőszéknek, amit az egyik kislány kapott—azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy a magyar népművészet iránti érdeklődését tápláljuk —, meg a gusztusosán cso­magolt színes gyurmának, amiből a szorgos kis kezek szebbnél szebb figurákat va­rázsoltak elő. Gondolván a százszámra nyíló butikokra, fényes üzletekre, azt hittük, idén már gyerekjáték lesz hasznos és szép gyermek- játékok beszerzése. Hiszen csillog-villog a sok kirakat, az árusok ellepték a belvá­rost, hangos zeneszóval rek­lámozták a portékáikat. Am hatalmas csalódás ér­te azokat, akik okos és ízlé­ses ajándékokat kerestek a nagy karácsonyi forgatag­ban. A direkt erre az alka­lomra felvonuló árusoknál ormótlan és gusztustalan zöld dinoszauruszok, meg az amerikai akciófilmek űrfegyveres gépembereinek fröccsöntött műanyagválto­zatai lepték el a piacot, igénytelen csomagolásban, vagy csak úgy csupaszon. Vajon a gyerek milyen esz­tétikumot kap ezektől, amit a művelt Nyugat is szennynek tart és kiközösít? Es nem is az a baj, hogy ezek megje­lentek — biztosan vannak, akiknek ez tetszik—, hanem az, hogy mást, ami a gyer­mekek értelmét, vagy ügyes­ségét fejleszti, nem nagyon találtunk mellette. Hogy ki­ki választhasson a saját értékrendje szerint. HATTER Kelet-Magyarorszag 3 A menü babgulyás, káposztáskocka Harasztosi Pál felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents