Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-23 / 300. szám

12 Kelet-Magyarország KULTÚRA 1993. december 23., csütörtök Osztrák-magyar iskola Győr — Nyíregyháza (KM — K. J.) — Győr-Mo- son-Sopron megye és Auszt­ria Burgenland tartománya között az utóbbi időben eredményesen szövődtek az oktatási együttműködés szá­lai. A közös munkálkodás újabb területét jelenti, hogy — osztrák kezdeményezésre — 1994. szeptember 1-jétől a Művelődési és Közoktatási Minisztérium engedélye alapján Fertődön nyitja meg kapuit az az osztrák-magyar iskola, ahol az osztrák keres­kedelmi akadémiai képzés­nek megfelelően magyar vállalkozási ügyintézők kép­zését kezdik el (közös tan­tervek alapján és mindkét országbeli tanárok közremű­ködésével). A szakképesítés ekvivalens, így Ausztriában és Magyarországon munka- vállalásra, továbbtanulásra feljogosítja a tanulót. Az 1994. évi induláshoz a diákok felvétele már folya­matban van. A jövendő első osztályosokat a jelenlegi 0. évfolyamon — Mattersburg- ban — tanulók, valamint a nemzetiségi iskolákból je­lentkezők közül — felvételi eredményük alapján — vá­lasztják ki. Az együttműkö­dést mindkét ország szakmi­nisztériumai támogatják, és lehetőleg megyénként egy­két fő felvételét kérik éven­te. Ezért már az 1995. évi kereskedelmi akadémiai képzésnek megfelelő, ma­gyar vállalkozási ügyintézői képzést folytató beiskolázás lehetőségéről is érdemes tá­jékozódni. Megyénk, Szabolcs-Szat- már-Bereg szintén kapott ajánlatot ezt illetően, mely­nek értelmében a most nyol­cadik osztályos, németül jól beszélő gyerekek érdeklődé­sére számítanak. Tehát azok jelentkezését várják a kö­vetkező 0. évfolyamra, akik tanulmányaikat 1995-ben (a mattersburgi év befejezté­vel) Fertődön, az osztrák­magyar szakközépiskolában szeretnék folytatni. A diá­kok elhelyezését mind a 0. évfolyam, mind a szakkö­zépiskolai tanulmányok öt éve alatt a fertődi iskola kol­légiumában biztosítják. A képzéssel, a felvételivel (melyre januárban kerül sor) és minden más, a témával összefüggő kérdéssel kap­csolatban felvilágosítást a Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyei Önkormányzati Hivatal intézményi osztályán Lesko- vics Józseftől lehet kérni. Könyvtárhasználat Nyíregyháza (KM — K. J.) — A megyénkben ötéves múltra visszatekintő könyv­tárhasználati vetélkedők jó szakmai híre is vélhetően nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az Országos Közoktatási Szolgáltató Iro­da az 1993/94. tanévben első alkalommal hirdette meg az általános és középiskolás tanulók országos szintű könyvtárhasználati verse­nyét. A szervezők Bőd Péter — XVm. századi, jeles er­délyi tudós — ma is aktuális gondolataitól vezéreltetve indították útjára a három korcsoportban lebonyolítan­dó versengést: „Mert vala­miképpen a hazának ártani nem szabad, azonképpen an­nak nem használni, mikor lehetne, nagy vétek.” A Szabolcs-Szatmár-Be­reg megyei fordulókon — novemberben és december­ben — kilenc iskola huszon­nyolc diákja vett részt — tájékoztatta lapunkat Zsol- dosné Cselényi Gyöngyi me­gyei szakértő. Az eredmé­nyek alapján az 1994 febru­árjában tartandó országos döntőn a következő tanulók képviselik szűkebb pátrián­kat. A tizenkét évesek kor­csoportjából Sulyok Ger­gely, a nyíregyházi Evan­gélikus Kossuth Lajos Gim­názium diákja (tanára: Blas- kóné Brösztl Márta). A ti­zennégy évesek kategóriá­jából Balogh Zoltán, a nyír­egyházi Krúdy Gyula Gim­názium versenyzője (felké­szítője: Kalydi Zsuzsa, a ti­zenhat évesek csoportjából pedig Helmeczi Csaba — a nyíregyházi Széchenyi Ist­ván Szakközépiskola to­vábbjutója —, akit Kádár- né Pivarnyik Ilona készített fel. Kölyökvári találkozó Nyíregyháza (KM — K. J.) — Mondhatják: egy ese­mény a sok közül, minek róla írni. Pedig nekik, akik esendőbbek, sérülékenyeb­bek, mint egészséges, fizikai és szellemi képességeik tel­jes birtokában levő társaik, szóval nekik, a fogyatéko­soknak biztosan sokáig em­lékezetes marad a Kölyök- várban eltöltött délelőtt. A nyíregyházi Őz utcai Szociális Gondozási Köz­pontból kaptuk a hírt, hogy a megyei ÉFOÉSZ az idén is megrendezte,az immár ha­gyományosnak számító kul­turális találkozót, melyen a speciális nevelési-oktatási feladatokat ellátó iskolák, napközi otthonok és foglal­koztató intézetek kisdiákjai és felnőtt korú fiataljai mu­tathatták be: mi az, amiben ők is jeleskedni tudnak. A változatos programban a fel­lépők mese- és versmondás­sal, egyéni és csoportos tán­cokkal, népi játékokkal szó­rakoztatták a sok-sok vendé­get és érdeklődőt. És, mint ahogyan az ilyen eseményeken lenni szokott: a szereplőket megjutalmaz­ták. Mindenki kapott egy- egy mézeskalács szívet, a Nyírség Jóléti Szolgálat Alapítvány pedig húszezer forint pénzadománnyal já­rult hozzá a rendezvény si­keréhez. Ez utóbbihoz — aki ott volt, tanúsíthatja — kétség sem fért! Volt tombo­la és zsákbamacska, de a fiatalok legjobban a diszkó­nak örvendeztek, amihez a szakolyi Szociális Foglal­koztató Intézet együttese szolgáltatta a zenét. A kulturális találkozó si­kerén munkálkodók — az ÉFOÉSZ megyei vezetősé­ge, a nevelők és a gondozók — nem fáradoztak hiába! Színvonalas felkészítő és szervező munkájuk eredmé­nyeként felejthetetlen élmé­nyekkel ajándékozták meg azokat a gyerekeket és fiata­lokat, akik bizony sokszor kimaradnak az ilyenfaj­ta programok lehetőségei­ből. Visszaállítani az értékrendet Muzsikusok, képzőművészek, érdekes emberek randevúja a Nyíregyházi Művészkörben Ismerkedés a műalkotásokkal Balázs Attila felvétele Baraksó Erzsébet Nyíregyháza (KM) — Kez­déskor még kevesebben — ötvenen-hatvanan — gyűl­tek össze, de folyamatosan érkeztek az újabb vendégek, s telt ház volt a művésztár­salgóban, a kamarában meg­tartott pyilvános főpróbára pedig az érdeklődő közönség egy része már nem is fért be. Megint számos emlékezetes perccel, eseménnyel lehet­tünk gazdagabbak a Nyír­egyházi Művészkör legutób­bi rendezvényén a Móricz Zsigmond Színházban. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, keresi a művészkör házigazdája, Verebes István, illetve az estek műsorait szer­kesztő Pankotai Éva a közön­ségnek legmegfelelőbb idő­pontot. December 19-én dél­után 4-től este fél 9-ig követ­ték egymást szinte nonstop a változatos programok, me­lyekből ki-ki kedve szerint válogathat. Népszerű táncok a komoly­zenében címmel az Újfehértói Zeneiskola művész-tanárai ad­tak koncertet a nagyszínpa­don. Daróczi Sándor, Daróczi Sándorné, Hotzi Péter, Mon- dik Béla és Roskó Béla köny- nyed, elegáns műsorral lepték meg a közönséget. Polgárság és becsületszó A zeneiskola tanárai Újfe- hértón rendszeresen koncer­teznek, de zenei szempontból valójában túlnőtték már tele­pülésüket, hiszen a Nemzeti Filharmónia bérleti sorozatá­nak keretében ezt a műsorukat már megyeszerte játszották if­júsági hangversenyeken. A ze­neiskola igazgatójától, Mon- dik Bélától arról érdeklőd­tünk: nem megyeszékhelyi, de megyei értelmiségiként, mű­vészként és pedagógusként milyennek látja a nemrégiben megalakult Nyíregyházi Mű­vészkört? — Azt a kérdést veti fel, miért nincs még egy olyan polgári rétegünk, amelynek az életmódjához hozzátartozna, természetes igénye lenne, hogy ilyenféle körökben, klu­bokban keresse a szórakozást, művelődést? Persze, tudjuk a választ, hosszú időn át önszán­tunkból nem gyülekezhettünk, plusz megjelent a tv. Nekem még vannak emlékeim arról, milyen volt a munkácsi polgár — onnan származom —, ami­kor még volt sétapálca, ke­ménykalap, hitel és becsület­szó. Az eltelt évtizedek alatt összekuszálódott értékrendet kellene visszaállítani, s ebben az ilyen körök az értelmiség találkozóhelyeként sokat te­hetnek az értékek felmutatásá­val. Ezen az estén is változott, cserélődött az egyes progra­mok közönsége, volt, aki kon­cert után távozott, mások meg éppen a képzőművészek be­mutatkozására jöttek el. Kiál­lítás fogadta a vendégeket a művésztársalgóban, ahová újabb asztalokat, székeket kel­lett behozni, hogy minden­kinek legyen helye. így igazán „szoros” kapcsolatba kerülhet­tünk a művekkel és alkotóik­kal, akiket Baja Ferenc, a Városi Galéria igazgatója mu­tatott be, illetve faggatott sze­mélyiségükről, a művészetről, műhelytitkaikról. Erősítené a várost Bár személy szerint és mű­veik által is ismerősek voltak a művészek a jelenlévők több­sége számára, sok újdonságot, meglepetést is tartogatott a rögtönzött interjúcsokor. H. Németh Katalin, Soltész Al­bert, Petkes József, Pintér Nándor, Krupiczer Antal, Ma- darassy György, Szepessy Béla, Fodor Ilda és Mészáros Gábor — stílusosan szólva — szinte csak felvázolt portré­jából is érzékelhettük, meny­nyire sokszínűvé vált me­gyénk képzőművészeti palet­tája, melyben mostanra megje­lent a jó értelemben vett pro­fizmus is, illetve új anyagok, műfajok, technikák és tech­nológiák kémek teret és fi­gyelmet maguknak. Hogy csak egyetlen momentumra utaljunk, a Fodor-Mészáros házaspár interjújában pen­dítették meg: az itt lévő érem­művészeti alkotótelep mellett a várost nem gyengítené, ha­nem erősítené, ha hasonlót létrehoznának, például a kerá­mia, vagy az üvegművesség számára. Kellemes intermezzója volt a képzőművészeti ismerkedés­nek, felforrósította az est han­gulatát az a néhány perc, amikor díjak, kitüntetések át­adása következett. Mádi Zol­tán polgármester adta át Bá­rány Frigyesnek a „Nyíregy­háza városért” díjat. A szín­házigazgató nyújtotta át a Film Színház Muzsika alapítvány Déryné-díját Szabó Tündének, illetve itt, a közönség előtt gratulált Pregitzer Fruzsiná­nak, aki a Dómján Edit-díjat a napokban Budapesten veheti át. Bizalmas vallomások Az est legszórakoztatóbb- nak vélhető, valójában az éle­tünk drámai mélységű kérdé­seit is feszegető részeként Ve­rebes István ismert és érdekes embereket ültetett mikrofonja elé. Takács Csaba férfifod­rásztól megtudtuk, olykor a vendég közlékenyebb az is­meretlen fodrásszal, mint akár a jó ismerőseivel, s néha bizal­mas titkok is elhangzanak a műhelyben, például arról; kik, hogyan dugnak el milliókat a törvény elől. Dr. Nagyószy Jó­zsef szülész-nőgyógyász a születés varázslatos misztéri­umáról beszélt, valamint arról, mennyire megszaporodott az utóbbi időben a 14-15 éves, terhességmegszakításra jelent­kező kislányok száma, ami az erkölcsi szabadosság terje­dését és az egészségügyi kul­túra hiányosságait mutatja. Vargáné Kovács Katalin vál­lalkozótól és férjétől a buti­kosok vagyonával kapcsolat­ban a romló közbiztonságról hallhattunk kirívó eseteket. S ki ne ismerné a megye egyik leggazdagabbnak tartott em­berét, dr. Helmeczy László ügyvédet, aki mesterségének humanitárius, szakmai és poli­tikai összefüggéseibe engedett bepillantani. Eközben üdítő perceket szereztek a hallgató­ságnak a költői verseny rek- lám-rímfaragó dalnokai. Két védnöke van a művész­körnek, egyikük Baja Ferenc. Őt kérdeztük, vajon hogyan formálódik tobább a művész­kör arculata? — Ezzel a körrel valameny- nyiünk számára új szakasz kezdődik a város kulturális életében, és örülök, hogy nem a hivatal hozta létre, hanem a közönség élteti. A visszajel­zések szerint egyes programok hosszúak voltak, jobban kell ügyelni az arányokra. A tervek szerint szeretnénk a megye más településein élő művé­szeket is elérni, illetve szín­házunk művészei mellett egy- egy alkalommal Budapestről is meghívnánk sztár­vendégeket. Karácsonyi hangversenyek a megyeszékhelyen A katolikus és a református templomban ünnepi koncerteket adtak a művészeti együttesek Babka József Nyíregyháza — Az elmúlt héten megtartott kulturális rendezvények sorából két ka­rácsonyi, templomi hangver­senyt szeretnék kiemelni. Pén­tek este a Váci Mihály Városi Művelődési Központ két együttesének, a Szabolcsi Szimfonikus Zenekarnak és a Városi Vegyeskamak a hang­versenyét hallhattuk a római katolikus templomban. Az est műsorán Beethoven: VH. szimfóniája és Verdi: Négy szent éneke szerepelt. Az énekkar karigazgatója Fehér Ottó, míg a koncertet Murgu Dorel vezényelte. Az esten fellépő előadók egyenként minden tőlük telhe­tőt megtettek a siker érdeké­ben, és ami nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, az nem rajtuk múlott. A vonósok szá­ma kevés volt a fúvósokhoz viszonyítva, és a fúvósokat még egy emelvényen helyez­ték el, ami tovább rontotta az arányokat. A szimfóniában, amikor a téma a vonósoknál volt, és a fúvósok beléptek — akik különben igen kulturáltan játszottak — sok esetben csak kitartott hangokat, akkordokat és osztinátós kíséretet lehetett hallani, úgy elnyomták a vo­nósokat. Verdi: Négy szent énekének előadása nagy fel­adatot ró az előadói apparátus­ra. Murgu Dorel karmester a drámai és lírai részekben oly gazdag mű minden szépségét igyekezett feltárni. Előadásá­ban ragyogóan érvényesültek a nagy zenekari fokozások és tetőpontok. Az összhatást az énekkar férfi tagjainak kevés száma erősen befolyásolta. Az egységesen és kidolgozottan éneklő női karhoz és a nagyze­nekarhoz erőtlennek bizonyul­tak. Vasárnap este a református templomban került sor a zene­iskola, a művelődési központ, a Pro Archi egyesület és ala­pítvány rendezésében a Pic- coli Archi Zenekar hangver­senyére, Tóth Nándor vezény­letével. A koncert első felében Albinom, Vivaldi, Corelli, Lisznyai zenekari művei szó­laltak meg, a szólisták Ba­ranyai György, Hadházy Ildi­kó, Keresztes Eszter, Tóthné Kulcsár Katalin voltak. Az egyes művek szép tónussal, stílusosan, a növendékek korát meghazudtoló biztonsággal szólaltak meg. Ezek után Ber­kes Sándor és Farkas Ferenc karácsonyi népdalfeldolgozá­sai hangzottak el, a zeneiskola szolfézscsoportjainak közre­működésével. A közismert dalok igényes hangszereléssel, a gyerekek őszinte előadásával nagy si­kert arattak. Az egyes számok között dr. Szabó Gyula sza­valatai foglalták az estet egységes keretbe. A hangverseny díszvendége volt Tátrai Vilmos Kossuth-dí- jas hegedűművész a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola professzora. Már a délutáni fő­próbát is meghallgatta és jóin­dulatú tanácsaival segítette a fiatalokat. A hangverseny utáni fogadáson dr. Endreffy Ildikó alpolgármestertől vette át a Pro Archi emlékérmet. Tátrai Vilmos személyes meg­jelenése az ügy szeretetének, és az emberségnek szép példá­ja.

Next

/
Thumbnails
Contents