Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-23 / 300. szám

1993. december 23., csütörtök Kelet-Magyarország 7 Viharfelhők eloszlóban Utórezgés Tisztelt Főszerkesztő Úr! Nagy csalódást okozott a szombati Bujtosi Szabadidő Csarnokban a városi Miku­lás-ünnepség. Elmentünk az unokámmal, hogy meg­nézzük a Csepregit, meg a többi műsort. Odaérve óriá­si tömeg egy ajtó bejára­tánál, legalább három ajtót kellett volna kinyitni, és nem elbolondítani minden gyereket, hogy kap egy cso­magot, mert én úgy képzel­tem el, hogy minden belépő gyereknek az ajtóban álló Mikulástól kap egy csoma­got. És a polgármester úr ott lesz és köszönti a közön­séget és főleg a gyereket, mert ez az ő ünnepük. Sok gyerek csalódott, mert lent­ről dobálták fel a csomagot, volt olyan gyerek, akinél két-három csomag volt. Úgy nézett ki az egész, hogy aki bírja marja, és sok hűhó semmiért, pedig jutott volna minden gyereknek valami, ha úgy szervezik meg. Tisztelettel Egy nyíregyházi nagymama Kedves Nagymama! Régi célunk olyan ingye­nes, népszerű programok szervezése, amelyek a vá­ros majd’ mindegyik polgá­rának, kicsiknek és nagyok­nak egyaránt, élményt je­lentenek. Ilyen a tűzijáték, az állami gondozottak kará­csonya, az újévi koncert, és az ön által említett Mikulás­ünnepség. Úgy gondoltuk, hogy a december 4-én az évről évre nagy sikerű Mi­kulás-futás után kellemes perceket szerezhetünk Pe- remartoni Krisztina, Csep- regi Éva koncertjével, a Bessenyei Színkör előadá­sával. S az érdeklődés ben­nünket igazolt. Zsúfolásig megtelt lelátó és küzdőtér jelezte, hogy ennek a prog­ramnak szavaztak legtöb­ben bizalmat ezen a napon. Úgy véljük, nem csak az ajándék reményében érkez­tek ennyien. Az elgondolás — ezt Ön sem vitatja — jó volt. A megvalósítás hagyott kí­vánni valót maga után, eb­ben teljesen igaza van. Négyezer gyerekre számí­tottunk, de jóval több jött el. A több csomagot is meg­szerző élelmes szülőkért pedig még a polgármester sem vállalhat felelősséget. A szervezés hibáiért elné­zését kérem, jövőre jobban odafigyelünk. Többet ma­gam is tapasztaltam a hely­színen, hiszen ha nem is a színpadon, de a sorok, az emberek között ott sétál­tam. Nem akartam a város egyik vezetőjeként jelen lenni. Csak a város polgára­ként. Tisztelettel: Mádi Zoltán polgármester A szerkesztőség fenntart­ja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, közölje. A főszer­kesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tar­talmával a* szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Én is osztom a magánvé­leményemet Angyal Sándor újságíróval, aki „Felső-Tisza menti ismerősével” együtt ke­sereg azok miatt a sajnálatos környezeti ártalmak miatt, amelyeket az elmúlt szombati „Civilizációs viharfelhők gyűlnek” című írásában fel­sorolt. Úgy gondolom, hogy azok csak század- vagy ezred­részét jelenthetik a valóságos problémáknak. Én sajnálkozásaimat is kife­jezem azért, hogy csak ke­sergünk, megállapítunk ténye­ket, javasolunk megoldásokat, esetleg határozatokat is ho­zunk a bajok megelőzésére, vagy netán a kijavításra, de tenni jóformán semmit, vagy csak nagyon keveset teszünk! Tudom, nagyon bonyolult a probléma, de ez az idő múlásá­val csak még bonyolultabb lesz. A dolgok tudományos la­tolgatása, a megoldási variá­ciókkal való sakkozgatás nem visz előre a gyakorlati meg­valósítás terén. Tenni kell! Én aggódom is a Tisza és a mellékfolyóinak a sorsa miatt. Nem tud vigasztalni az, hogy ebben a megyében az el­maradott iparosítás okaként — még nem annyira szennyezett a folyó vize, mint a többi folyószakaszon. Ne csak a vi­zet féltsük a szennyeződéstől, hanem egy olyan széles körű Mint megyei napilapunk rendszeres olvasójának nem véletlen akadt meg a szemem a december 6-án megjelent lap 3. oldalán Szondi Erika tol­lából megjelent cikk: „Egy­szer mindenki megöregszik.” Hej, de szívem szerint írta le és tette közé ezt a megjegy­zést, ami igazi tény. Kétszer is elolvastam a cikket és elgon­dolkodtam. Milyen jó lenne, ha nemcsak én, de a legille­tékesebbek is elolvasnák és okulnának belőle. Hosszú töp­rengésem után jutott eszembe. Ha Pusztadoboson nem áll meg az idő, akkor Túristvándi- ban megáll?? Ez nem igaz. Még a dédunokáim is tudják ezt már, és azt is, hogy a föld forog. Unokáim, dédunokáim, ha még nem tudják, majd megtudják, hogy az idő nem áll meg. Öröm még Öregkor­Tiszteit Szerkesztőség! Kormánypárti képviselők és a nemrégen megyénkben jár Szabó Iván pénzügyminiszter nap mint nap hangoztatják, hogy a jövő évi adótörvények most már igazán vállalkozás­barátiak és hogy soha nem volt még ilyen jó adótörvény ebben az országban. Mint egyéni vál­lalkozó két résztémát szeret­nék kiemelni az egészből: 1. A gk. tavaly elszámolható — számla nélküli — fenn­tartási költsége 8 Ft/km volt, ezt 1994-re 3 Ft/km-re módo­sították. Tették ezt akkor, ami­kor az 1993. évi hivatalosan is bevallott infláció 25 százalék körüli, tehát ilyen mértékben emelkednek az alkatrészárak is. Akik jövőre is a számla ökológiai szemlélet kialakítá­sára törekedjünk, ami fenntart­hatja, évtizedek múltával ja­víthatja majd azt a páratlan környezeti értéket, amivel még ma is rendelkezik ez a Felső-Tisza menti táj. Tudatosítani kell minden önkormányzattal, amelynek közvetlen köze van a Tiszá­hoz, hogy egy olyan nemzeti kincs birtokában vannak, amely nem csak az ő tulajdo­nuk! Úgy bánjanak a kezelé­sükbe tartozó értékkel, hogy azt csak védjék, gyarapítsák! Nejáruljanak hozzá azok tevé­kenységéhez, akik tudatosan vagy anélkül pusztítják azt! Minden felelőtlen tettükért számolniuk kell! A környezet­védelmi hatóságoknak itt óriá­si felelősségük van! Legyen vége azoknak a bál­ványos látszatakcióknak, ame­lyeknek csak időleges, felszí­nes hatása lehet! Mélyreható megoldásokat kell elhatározni és megvalósítani! Még vannak a folyónak olyan szakaszai, amelyeket én is javaslok vé­detté — szigorúan védetté nyilvánítani. Hagyjuk magára a folyót egy bizonyos méretű folyómelléki területtel együtt, amely háborítatlanságot élvez­ne. Hadd „téljen magához” a folyó, alakuljon ki, álljon helyre benne és a környe­zetében a biológiai egyensúly. ban is látni a feljövő nap fény­lő korongját, de nem öröm a lemenő nap bágyadt párával szegélyezett lementét, mely jelzi az elmúlás, a hanyatlás, az elmúlt nap elmúlását, a mi életünk éveinek visszaszámlá­lását. Az idősek világnapján klubunk tagjai (okt. 1.) meg­emlékeztünk klubunk megala­kulásának ötödik évforduló­járól. Nem volt ünnepség... Mi számvetést tettünk hányán haltak meg közülünk, fejet hajtottunk emlékük előtt. Számvetést tettünk, hogy a rendszerváltás óta mennyivel könnyebb a nyugdíjasélet. Saj­nos e számvetésnél nem voltak itt az illetékesek, ez a nap az önkormányzat részéről fele­désbe merült, pedig jó lett vol­na, ha az önkormányzat is ké­szített volna vagy készítene év végén lelkiismereti leltárt. Mit nélküli, azaz a 3 Ft/km elszá­molási lehetőséget választják ebből az összegből kell, hogy karbantartsák, javíttassák eset­leg több éves járművüket, il­letve ebből az összegből kel­lene félretenniük azt a pénzt, amiből 5-6 év múlva új gép­kocsit tudnak vásárolni. Éz lehetetlen, ez még bűvészmu­tatvánnyal sem oldható meg. Régen létezett olyan, hogy amortizációs költség, amely az elhasználódott eszközök újig pótlásának lehetőségét biztosí­totta. 2. Az elmúlt években az adómentes SZJA határ 100 E Ft volt, ez jövőre 110 E Ft-ra emelkedik. Ezt a sávváltozást az elmúlt években folyamato­san a mindenkori infláció mér­tékéhez kellett volna igazítani Angyal Sándor által javasolt védetté nyilvánításra már azért is szükség lenne, mert az il­letékes környezetvédelmi hi­vatal egységesebb koncepció­val tudna javaslatokat adni az önkormányzatoknak, hogy mik is-a teendői. Nem utolsó sorban tartom fontosnak azt is, hogy a tudo­mányos vizsgálódásnak is te­ret kell biztosítani, hogy mo­dellt készíthessen arra, hogyan regenerálja magát egy nagy folyó. De nem elhanyagolandó az oktatás, ismeretterjesztés szempontjából sem. Végül azért is szeretném fel­hívni minden érintett személy­nek a figyelmét arra, hogy le­hessenek követői nagy köl­tőinknek: Petőfinek, Juhász Gyulának, akik annyi tisztelet­tel és szeretettel írtak erről a folyóról. Még nekik nem kel­lett aggódniuk. Juhász Gyula egy kevésbé ismert felső-tiszai idézetével zárom a gondo­lataimat. „Ifjú Tisza, vad vággyal tör­ténő, / Te fiatalság, szépség és erő, / Elnézem, elmélázva a habot, / Mely tiszta, zöld, acé­los és ragyog. / S a másik Tisza jut eszembe már, / Mely Szeged táján oly merengve jár.” Nyilas Kálmán tanár, Tiszavasvári A második gyermekkor Adótörvényi keservek tettek az öregekért? Mit akar­nak tenni. Vállalnak-e na­gyobb felelősséget az örege­kért? Megjegyzés az öregklub tagjaink részéről: Tisztelt atyádat és anyádat! Egyik életünk már letűnt, de itt még a másik, az öregkor, a második gyerekkor. Vártuk a Mikulást, és kaptunk is egy kis csomagot, amit köszönünk. Itt a szeretet ünnepe. A képvise­lő-testület nekünk, idős beteg, nehezen mozgó klubtagjainak azzal szerzett volna örömet, ha a téli időben beszállított volna az otthonba. A lehetőség adott. Csak nem úgy, ahogy a pol­gármester úr ajánlja. Ne térjen ő ki, ne meneküljön a jogos igények elől. Az idő nem áll meg, mindenki megöregszik egyszer. id. Seres Zsigmond klubtag, Túristvándi és ez most sem így történt. Er­re a törvényre is vonatkoztat­ható a „nesze semmi fogd meg jól” példája. Pénzügyminisz­terünk szerint ez a rendelkezés kifejezetten a kisjövedelműe­ket segíti. Nem igaz. Tisztelt Szerkesztőség! Csak két példát ragadtam ki a jövő évi adótörvényekből, de lehetne beszélni még az évente változó és követhetetlen gyer­mekkedvezményekről, a ter­mészetbeli juttatások „meg­büntetéséről” stb. Az, hogy a jövő évi költségvetési hiány egy része csak külföldről fel­vett dollármilliókkal finanszí­rozható, egyértelműen mutatja a jelenlegi kormány „ország­gazdagító” munkáját. Tisztelettel: Nagy Zoltán Ami valóban elsikkadt Pusztadoboson Érthetetlenül és elképedve olvastam a Kelet-Magyaror­szág 1993. november 30. és december 2-i számában Györke László által írt Vala­hol elsikkad az ember és Pusztadoboson megáll az idő című tudósítást. Ezért kérem Főszerkesztő Urat, szíves­kedjen a Kelet-Magyaror­szág olvasóit az alábbiakról tájékoztatni. Id. Hankóczki Miklósné részére havi 8 ezer forint ápolási díjat folyósított a képviselő-testület mindad­dig, míg saját jogú szociális járadékra jogosultságot nem szerzett. Akkor sem a képvi­selő-testület kezdeményezte az ápolási díj megvonását, il­letve módosítását, hanem Hankóczki Miklósné kérte írásban az ápolási díj meg­szüntetését. A Nyugdíjfolyó­sító Igazgatóság az 1991. szeptember 1-jétől megál­lapított 5040 forint járadék folyósítását felfüggesztette, mivel tudomásukra jutott, hogy Hankóczkiné ápolási díjban részesül. A szociális törvény értelmében nem jo­gosult ápolási díjra a hozzá­tartozó, ha öregségi és egyéb nyugellátásban, illetőleg ha nyugdíjszerű rendszeres szo­ciális ellátásban részesül. A képviselő-testület figyelem­mel Hankóczkiné kérelmére, valamint a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság megkeresésére, a teljes összegű ápolási díj módosításakor méltányos­ságból nemcsak a havi 2610 forint ápolási díjat állapította meg a saját ellátás mellett, hanem a család körülmé­nyeire tekintettel a kettős fo­lyósításból eredő 55 440 fo­rint visszafizetésétől is elte­kintett. A szerző ezt kifelej­tette az értelmezéshez meg­jegyezni, az is lehet, hogy ifj. Hankóczkiék erről elfelejtet­ték tájékoztatni. Hogy sok-e ez vagy kevés? Megítéléshez pedig ez is hozzátartozik. Az ápoltak emelt összegű csa­ládi pótlékban és rokkantsá­gi járadékban részesülnek a Nyugdíjfolyósító Igazgató­ságtól. Ifj. Hankóczki Miklósné részére kiutalt ápolási díj 1993. október 16-tól 30-ig terjedő időre vonatkozott, a határozat ezt tartalmazta is. A TB-járulék levonására pe­dig a vonatkozó jogszabá­lyok alapján került sor. Égyébként az ápolási díj fo­lyósítás időtartama szolgá­lati időre jogosít. A mozgás­korlátozottság megállapítása nem a polgármesteri hivatal feladata. Az 53/1992. Hl. 21. Korm. sz. rendelet értelmé­ben mozgáskorlátozott az, akit az Országos Társada­lombiztosítási Főigazgató­ság Országos Orvosszakértői Intézetének területileg illeté­kes bizottsága annak nyilvá­nít. Az I. fokú orvosi bizott­ság névre szólóan küldte meg az érintettek szakvéle­ményét, mely szerint „nem tartoznak a kormányrendelet hatálya alá, s nem minősül­nek mozgáskorlátozottnak.” Tekintettel arra, hogy jog­szabály előírása folytán a gépkocsivásárlás támogatás­ra való jogosultság megálla­pításának feltétele a mozgás­korlátozottság orvosszakér­tői véleményben történő megállapítása, ennek hiá­nyába támogatásra való jo­gosultságot a jegyző nem ál­lapíthatott meg. Ézen ügy je­lenleg II. fokú elbírálás alatt áll. A cikk írójának köteles­sége lett volna a képzeletbeli kerekasztal másik oldalán az érintetteknek is helyet és nyilatkozattételükre lehető­séget biztosítani. A képzelet­beli kerékasztalnál helyet foglaló Szilágyi Györgyné 1992-ben 24 100 Ft, 1993- ben 19 500, a másik résztve­vő Szallai Bertalanná pedig 1992-ben 13 900, 1993-ban pedig 19 000 forint segély­ben részesült, s ezenkívül té­rítésmentesen kapták gyer­mekeik az általános iskolai tankönyveket és füzetet. Megjegyezni kívánom, hogy Szallai Bertalanná saját elhatározásából választotta a munkanélküli-járadékot. Munkanélküli-járadékának megszüntetése esetén bármi­kor igényelheti a gyermek- nevelési támogatást, erről úgy hivatalunk, mint a mun­kaügyi központ ügyintézője tájékoztatta, azonban mind a mai napig a munkanélküli­ellátást veszi igénybe, mind­két ellátást nem igényelheti. A két ellátás időtartama egy­aránt szolgálati időre jogosít. A kastélyparkot nem tart­juk annyira rendezetlennek, mint ahogy azt a cikkben szerepelt, óvodás gyerme­kek. Azonban sem most, sem korábban nem sepregettek ott, mint azt az óvónő állítot­ta (leírni is nevetséges volt.) A művelődési házban pedig évek óta nem volt annyi rendezvény, s rendsze­res klubfoglalkozás, mint je­lenleg. Ha a szerző megkeres bennünket, megtudhatta vol­na, hogy 1992. évben útépí­tésre, 1993/94. évre tornate­rem építésre adtunk be pá­lyázatot, s a gázberuházás­hoz a lakossági 25 ezer forint közműhozzájáruláshoz a képviselő-testület családon­ként még 25 ezer forint tá­mogatást biztosított, mente­sítve ezzel a családokat a na­gyobb tehervállalástól. Polgármesteri fogadóóra — függetlenül a kiírástól — van, de a munkaköröm is olyan, hogy állandó kapcso­latot biztosít a lakossággal. Közmeghallgatásra minden évben sor került több keve­sebb résztvevővel. Falugyű­lés megtartását pedig a tör­vény nem teszi kötelezővé. A lakosság nem igen kívánja vissza a társközségi státust, hiszen az idő alatt ment tönkre a község valamennyi középülete. Ha a szerző a fentiekről meggyőződik és nem csak az esetleges egyéni sérelmek miatt eltorzított dolgokat írja meg, írása tár- gyilagosabb lett volna. Buries Sándor társadalmi megbízatású polgármester Minden Kedves Olvasónknak, s mindazoknak, akík.l993-Ban leveleikkel megtisztelték^ (apunkat kellemes karácsonyt, Békés, Boldog új esztendőt kívánunk! A Kelet-Magyarország szerkesztősége MÜÜBMÍ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents