Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-23 / 300. szám
Kelet-Magyarország 5 1993. december 23., csütörtök ni HAZAI HOL-MI Hogy javuljon a diákélet Az országos tanácskozás javaslatokat küldött a kormánynak, a parlamentnek Nyíregyháza (KM - MML) — A gazdasági-társadalmi élet változásai a közoktatásra, illetve a középiskolák működésére is rányomják bélyegüket. A közelmúltban Egerben éppen azért rendeztek országos diákparlamentet, hogy az ifjúsági szervezetek választ kaphassanak többek között a következő kérdésekre: Hogyan reagálnak a tanulók a változásokra? Milyen sajátos problémák jelentkeznek? Mit lehet tenni diákélet javítása érdekében? Az országos diákparlament előtt a Nyíregyházi Középiskolások Köre megyei fórumot szervezett a középiskolások számára. Akadályozzák a munkát — A megyei találkozón leginkább a diákönkormányzatok munkájáról volt szó — ösz- szegzi a tapasztalatokat Bódi Mária, a NYEKK vezetője. — A fiatalok elmondták, hogyan működik iskolájukban a diákönkormányzat, kapnak-e^ segítséget a felnőttektől. Általában minden középiskolában megalakult a diákönkormányzat, néhol azonban az igazgató vagy a tantestület akadályozza a munkát. Nagyon sok helyen a pénzügyi nehézségek is hátráltatják a működést. A diákönkormányzatok támogatást nem kapnak az iskolától, ezért pályázatok segítségével próbálnak működőképessé válni. Az Egerben megrendezett diákparlamenten megyénket közel negyven középiskolás képviselte. A résztvevőknek először dr. Szilágyiné Szemkeő Judit, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára tartott vitaindító előadást a közoktatási törvényről. Utalt többek között arra is, hogy az információk gyakran nem jutnak el a diákokhoz. Mint kiemelte, a cél az, hogy az önálló élethez szükséges ismereteket megszerezzék a fiatalok a 9. és a 10. osztályban. Az előadást követően rengeteg kérdés elhangzott. Megkérdezték a fiatalok például azt, miért vonták be a régi tankönyveket, holott jobbak voltak mint a mostaniak. Arra is választ szerettek volna kapni, mikorra lesz stabil az új iskolarendszer. Másnap szekciókban folytatódott a tanácskozás. A résztvevők külön szekcióban vitatták meg a diákönkormányzatok működését, az iskolai diákéletet, a szabad idő eltöltését, a korosztály századvégi kilátásait, a környezet- és természetvédelmet, az ifjúsági devianciákat, az egészséges élet fontosságát. Volt egy olyan szekció is, amely azzal foglalkozott, hogy mi hiányzik a diákságnak ahhoz, hogy jobban érezze magát. A tanácskozás végül határozatok meghozatalával ért véget. Elmarasztalták a vezetőket A diákparlament elmarasztalta az ifjúsági ügyekért felelős kormányzati vezetőket, mert nem vettek részt a diákparlament munkájában, mert nem számoltak be az ifjúsági célú pénzek felhasználásáról, mert nem számoltak be az elmúlt diákparlament óta eltelt időszakban végzett tevékenységükről. Ugyanakkor a diákparlament határozatában felkérte az országgyűlést, hogy a költségvetési törvény tárgyalása során önálló rovatként határozza meg a diákönkormányzatok normatív támogatásának összegét, valamint az önkormányzati törvény módosításakor külön feladatként határozzák meg a helyi és a megyei önkormányzatoknak a diákönkormányzatok támogatását, illetve egy ifjúsági alap képzését. A tanácskozás résztvevői kérték, hogy a privatizáció során magánkézbe került erdők és tavak esetében is biztosítsa az Országgyűlés a természetjárást, a turizmust, a szabadidősportot. Nem elküldeni, hanem segíteni Felkérték a Népjóléti Minisztériumot, hogy készítsen a szülők és az iskolák részére olyan közérthető kiadványokat, amelyek segítségével visz- szaszorítható az egyre fenyegetőbben terjedő kábítószer- és alkoholfogyasztás. Mit tegyünk, hogy jobb legyen a diákélet? Szekeres Tibor felvétele Örömteli ünnepi várakozás Békét a békétleneknek, szeretetet a gyűlölködőknek, vigasztalást a szomorú szívűeknek Szitha Mária Nyíregyháza — Szerb Antal szerint: „A dickensi hangulat a karácsony jelképében csúcsosodik ki.” Rendkívül jelentősnek tartja, hogy az író karácsonyi történetei a napfényes Olaszországban fogantak, a ködös téli London után érzett nosztalgia ihlette őket. Számomra — s gondolom, a keresztény emberek nagy többsége így van ezzel — advent első vasárnapjával kezdődik az örömteli, vagy éppenséggel fájó emlékektől terhes ünnepi várakozás. Nekem a decemberi vigilia kettős születésnapi ajándék: Legzsengébb gyermekkoromtól kezdve a karácsonyi családi szertartást nyomon követte saját születésnapom ünneplése. Holott igazában 23-án este sírtam fel először. Egy román megszállás alól éppen csak felszabadult városban hozott világra édesanyám háromnapi vajúdás után. Az egész család azért imádkozott, hogy 20 óra előtt érkezzem meg, mielőbb kikapcsolják a központban a villanyvilágítást. Tudtam a kötelességem. Egész életemben örültem, hogy a kis Jézus születésének előhírnökeként érkezhettem meg a családba, s egyetlen ajándékként felehettem a pici műanyag karácsonyfa alatt. Ez volt mindössze, amit szüleim nagy nehezen megszerezhettek. Őriztük is a fácskát akkor is, amikor a négy méter magas ezüstfenyő alatt halomban álltak az ajándékok. Nem is sejtettük, hogy rendeltetése van első karácsonyfámnak, hogy eljön 1945 ünnepe, amikor a család életben maradt tagjai mellette zokogják végig a Mennyből az angyalt. Szinte semmi más, de a kis műanyag fácska megmaradt az otthonunkból. Az élet, a szeretet, a reménység és hit örök szimbóluma. Édesanyám nagyon találékony volt, kérőm — nem hiába volt mérnök — nagyon ügyes. Kis fadarabokat szaloncukor alakúra faragott, aztán nem tudom már honnan szereztük, sztaniolpapírba becsavartuk, úgy akasztottuk a kicsi fára. Felerősítettünk néhány — egyébként világításra szolgáló gyertyát is, s amikor meggyújtottuk őket, karácsony fénye nemcsak sötét szobánkat, hanem friss gyászoktól éjfekete szívünket is elárasztotta melegével. Zsolt születésnapomra most nem rendelhette meg tüzérbarátjától az ágyúlövéseket, mint tette azt, ahogyan tábori lapon írta 1942-ben a Donnál. De hozott az amerikai fogságból egy kis doboz pörkölt kávét. Micsoda luxus volt az akkor a melaszból készített sütemény után. A régi, már-már elfeledett ízt élvezte a nyelvünk, mélyen beszívtuk a gőzölgő kávé illatát. És emlékeztünk. Régi karácsonyokat idéztünk, amikor hideg, havas, csúszós éjszakákon nagybátyáinkba karolva igyekeztünk az Angolkisasz- szonyok/ kápolnájába, éjféli misére. Édesanyánk evangélikus öccsei semmiért el nem mulasztották volna ezeket a csodálatos karácsonyéji szertartásokat. A Máterek, Soro- rok remek énekkart alkottak M. Wemer Mária hivatott vezetésével. Énektanámőnk nagyszerű muzsikus családból származott. Fivére, Wemer Alajos (Lojzinak emlegette mindig) a kiváló komponista és papkamagy alapította a Schola Cantorum Sabariensis nevű gyermekkórust, amely 1938-ban, a budapesti Eucharisztikus Kongresszus idején vált világhíressé. Húga hangja a legmagasabb és legmélyebb fekvésben is kristály- tisztán, ragyogó szépséggel, érzelemtelten szólalt meg az éjféli miséken. Feledhetetlen élménnyel ajándékozta meg a jelenlévőket, mindig elbűvöl- ten hallgattuk. Belopta szívünkbe a karácsonyi áhítatot. 1945 éjszakáján nem mehettünk éjféli misére, kijárási tilalom volt. De lelkünk mélyén megkondultak a karácsonyi örömhírt hirdető harangok, zengett az angyalok és pásztorok éneke. A háború, az ostrom, a földig rombolt és kifosztott otthonok iszonyú képeit képzeletünkben elfedte az egyszerű jászol körül békésen kérődző állatok látványa. Ők, akárcsak a tudatlan pásztorok és tudós háromkirályok, egy piciny, anyja kaiján mosolygó kisdedből áradó isteni békesség, boldogság érzését keltették ezen az éjen is millió és millió szívben. Közeleg a karácsony. Tíz és tízezrek, tőlünk nem messze, vajon meghallják-e majd a karácsonyi éneket? Megértik-e karácsony üzenetét? Elnyomhatja-e az ágyúdörgés, csatazaj, a gyilkolás üvöltése, szenvedély sikolya, a halálhörgés? Tudom mit jelent bombák robbanása, aknák becsapódása, ágyúgolyók süvítése közepette ünnepelni. 1944 karácsonyán részünk volt benne a körülzárt Budapesten. December 25-én azért elmentünk a farkasréti katolikus templomba, hogy hódoljunk az isteni gyermeknek. Öreg papbácsi prédikált a nagymisén. Jézus születésének titkáról, jelentőségéről beszélt. Ahányszor kimondta a Megváltó nevét, leemelte fejéről sapkáját. Éppen ezt cselekedte, amikor megindult velünk az épület. Ablakok csörömpöltek a kövezeten, falak repedtek, inogtak a csillárok, hullott a vakolat, fülsiketítő robaj töltötte be a zsúfolásig megtelt székesegyházat. A pap szoborrá meredve állt, magasra tartva a papi föveget. A hívők ezreinek ajkáról egyetlen hang sem jajdult. Pár perc, pár pillanat volt? Számunkra egy örökkévalóságnak tűnt. Aztán ismét szilárd lett lábunk alatt a mozaikpadozat. Amikor kimentünk az utcára, iszonyodva, s ugyanakkor hálatelt szívvel bámultunk a templomtól alig két-három lépésre tátongó, sok méter mély bombatölcsér fenekére. A kis Jézus nem engedte, hogy bárkinek is meggörbüljön a haja szála. Jegyzet A jóságos anyóka D. Bojté Gizella 77> gy öreg fára ráhajolva Hí támaszkodott, a lábát összekulcsolva nehezen tartotta magát. A buszmegállóban jó néhányon várakoztunk. Mindenkit elfoglaltak a saját gondolatai. A fa mellett roskadozó fiúval senki sem foglalkozott. Biztosan valami részeg, nap mint nap találkozik ilyesmivel az ember. A busz megérkezett. Az utolsó pillanatban a húsz év körüli fiú is felugrott a járműre. Buszjegyet sem lyukasztott. A hátsó ülésre dobta le magát, a fejét az ülés támlájára fektette. Elaludt. Még a szája is nyitva maradt. Arcáról azonban nem a békesség, nyugalom sugárzott, hanem valami fájdalom, keserűség. Nagyon rosszul nézett ki, mint mikor a filmekben látjuk a kábítóval befecskendezett, öntudatlan állapotban lévő fiatalokat. Zavaros tekintetükben pedig a szánalmas könyörgést, hogy segíts! A buszon mindenki elhúzódott tőle. Egy idősebb hölgy arcán szinte látni lehetett a megvetést, a mély felháborodás pökhendi gőgjét, amivel oly gyakran szokás illetni a mai fiatalokat. Vajon, mi, nagy bölcsek, mit csinálnánk a mostani huszonévesek helyében — tűnődtem el magamban. Egy százéves bácsival beszélgettem a napokban, aki bűnösnek tartja az egész világot, mert tönkreteszi a fiatalokat. Egyedül őket sajnálja és érez irántuk mély szánalmat. A város központjában sokan leszálltak. Az utasok közül egy nénike odalépett a fiúhoz, a zsebébe dugott egy meggyűrt ötvenest és egy kilyukasztott buszjegyet. A pénz talán elég lesz egy szelet kenyérre és tejre. A ztán a jóságos anyóka — szinte mint a mesében — leszállt a buszról és eltűnt az emberek sűrűjében. Közben a fiú szája kicsit mosolyra húzódott, talán valami szépet álmodhatott... Munkaalkalom otthon Budapest(KM) — Várjuk mindazok jelentkezését, akik a megyeszékhelyen élnek, telefonnal és AT PC-vel, valamint számítástechnikai alapismerettel rendelkeznek, és adatrögzítést szeretnének saját lakásukban végezni egy budapesti alapítvány alkalmazottjaként. Szükség esetén számítógépet kölcsön- zünk. Lehetőleg mozgássérültek jelentkezését várjuk! A válaszokat írásban kérjük, mely tartalmazza a szakmai felkészültség mértékét, a számítógép típusát, a nevet és a telefonszámot. Cím: Egalitás Alapítvány, Budapest, 1028 Len u. 15/a. Anya és lánya a sóstói csecsemőotthonban VS An ' .A -ELVÉTI Kitüntetések egykori önkénteseknek Nyíregyháza (KM) — A honvédelmi miniszter a Független Demokratikus Magyarországért Emlékérmet posztomusz adományozta Bodai István, Bordás József, Bögre Lajos, Diószegi Bertalan, Imre József, L. Kiss János, N. Kovács Ferenc, Márkus László, Möllek Jenő, Papp József, Tompa Lajos, Vach Ervin, Zámbori Gyula egykori önkénterseknek. A Független Demokratikus Magyarországért Emlékérmet december 21-én a megyei hadkiegészítési parancsnokságon vette át Ari Endre, Badak Ferenc, Bal- kányi Sándor, Balogh Sándor, Baráth Zoltán, Bánki Károly, Czomba Zoltán, Csáki György, Danku József, Deme József, Farkas Lászó, Fábián Gáspár, Fábián István, Gerda András, Gére- si Miklós, Gulyás János, Győrfi István, Hajdú Sándor, Hell Ferenc, Horváth Imre, Károly Sándor, Ko- csány József, Korpái Albert, Id. Kása Bertalan, id. Kása Sándor, Kovács Béla, Kőpá- jer Gábor, Laskay Andor, Láda József, Lidák János, Makai István, Mencsik Antal, Mező Sándor, Molnár Ferenc, Molnár Pál, Nagy Sándor, Pájer Péter, Petró Albert, Pilling Péter, Dr. Puskás Lajos, Rektor Tibor, Rinyu Miklós, Sárvási Sándor, Schervenka Nándor Géza, Szarka János, Szűcs Zoltán, Tóth Béla, Tóth Mihály, Varga István, Vass János, Vezse Béla, Vida Ferenc, Zajzon István.
