Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-22 / 299. szám
Kormányzati feladatra készülünk Beszélgetés Lezsák Sándorral, a Magyar Demokrata Fórum ügyvezető elnökével A sajtótájékozatató résztvevői Balogh József Nyíregyháza (KM) — A napokban Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében járt Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum ügyvezető elnöke. Programjának hivatalos része a Kelet-Ma- gyarország Szerkesztőségében kezdődött: a megyében működő írott és elektronikus sajtó képviselőivel találkozott. Itt válaszolt kérdéseinkre. □ Minden párton végigsöpört egy-két kisebb-nagyobb válság, a nyáron elérte az MDF-et is, amit a politológusok egy része eredetválságnak nevezett' el. Igaznak tartja-e Elnök Úr, hogy mindez azért történt, mert az „eredet” szellemisége és az „új” arculata, vagyis az alapítók és a későbbi belépők között kezdettől nem végiggondolt egység volt, hanem aktuálpolitikai szövetség jött létre, s ez vezetett el a válságig? — Hogy nem eredetválság volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a MDF parlamenti frakciójában, országos választmányában, a megyei választmányokban, a helyi szervezetek elnökségeiben azok vannak többségben, akik 1990 előtt tagjai voltak a demokrata fórunak. 1990 tavaszán, a választási győzelem után sokan elhúzódtak a Magyar Demokrata Fórumtól, mondván, hogy egy mozgalmat, egy célt, egy szabad választást és a győzelmet szolgálták, de a jövőben nem kívánnak tagként az MDF-ben szervezeti életet élni. Az utóbbi 3-4 hónapban térnek vissza azok az emberek, akik 1989- ben, vagy 90£lején mellettünk voltak, s most tagként is vállalják munkahelyükön, családi környezetükben, hogy a Magyar Demokrata Fóromhoz tartoznak. — Ez ellentmond a kérdésben szereplő politológusi vélekedésnek. Ennek a gyökerei messzire nyúlnak. Mint minden politikai erőben van egy radikálisabb rész, amely egy idő után nem volt képes a valóságot egyeztetni a törekvéseivel. Ez feszültséget eredményezett, amely benne volt az országban, a közvéleményben. A feszültség, a csodavárás elmaradása, a kiábrándultság miatt a felelősség jóval nagyobb lett, mint azt a radikálisok várták. Ezt elviselhetetlennek érezték, keresték rá a megoldást, és egy olyan megoldást találtak, hogy ugorjunk ki a kormányzati felelősség alól, mentsük meg az MDF-et ebből a helyzetből, hagyjuk sorsára a kormányzatot. Nem számoltak azzal, ha ezt megteszik, nem történhetett volna más, mint a frakció szétesik, elveszítjük a többségünket, belpolitikai bizonytalanság, kormányválság, parlamenti válság következik, ami idő előtti választásokhoz vezet. Tehát egy olyan kényszerpályára kerül a magyar demokrácia, amelyet tapasztalhatunk Kelet-Európábán. És minden bizonytalanság gazdasági bizonytalansághoz is vezet, hiszen a külföldi tőke, a befektető szándék meghátrál. Tehát nem eredetválságról van szó, hanem ennek a rendszerváltoztató folyamatnak a kényszerű gyötrelmeit nehéz elviselni. Amiért az MDF válsága a más pártokban lezajlott válságnál nagyobb visszhangot kapott, az azért volt, mert a kormányzati felelősség miatt ez nemcsak egy párt belügye volt, hanem az egész országé. □ Kezdetben három egyenrangú áramlat — a nemzeti liberális, a népi-nemzeti és a keresztény demokrata gyűjtőhelye volt az MDF. Milyennek határozható meg a leválások, kiválások és most a tragikus esemény, Antall József halála után a párt eszmeköre? — Úgy vélem, hogy a nevében, az, hogy magyar és demokrata és fórom, valamint alapító levelében megfogalmazott három eszmeáramlat teljesen természetesen illeszkedett és illeszkedik ma is egymáshoz. A bajok ott kezdődtek, amikor az egyik úgy próbálta önmagát megfogalmazni, hogy ő nemzeti liberális, s ezáltal megkérdezte a többieket: ti hova tartoztok? Mi a keresztény erkölcs érvényesítésén fáradozunk, a keresztény demokrácia eszméjét tartjuk hangsúlyosnak. Hosszú évek kellenek ahhoz, hogy azok az alapértékek letisztuljanak amelyek Eötvös József, Deák Ferenc, Kölcsey Ferenc nemzeti liberalizmusából ma nagyon fontos, ami ma segít, azokat mindenki be tudja illeszteni az MDF tagok közül. □ Milyennek tartja ma az MDF választási esélyeit? — Tréfásan — de a humor mögött mindig komoly dolgok húzódnak meg —•, 20 és 70 százalék közöttinek tartom az esélyeinket. Meghoztunk 350 törvényt a koalíciós partnerekkel együtt, ezek a törvények működésbe léptek. Segítjük a demokrácia kiteljesedését, amit természetesen nem akarok kisajátítani véletlenül sem. De éppen mert rajtunk kérik számon, mi többet sérülünk. Ezért nagyon nehéz megítélni ma, hogy a Magyar Demokrata Fóromnak milyen esélye van. Az biztos, hogy más lélektani helyzetben lesz az ország 1994 áprilisában, májusában, mikor a választás lesz. Ha az MDF végre a programjával, a szervezeti életével és végre — és az a legfontosabb — az emberekkel tud foglalkozni nem pedig a belső, nagyon nehezen feldolgozható ellentétek miatt önmagával, úgy gondolom, áprilisban elképzelhető, hogy megismétli a Magyar Demokrata Fórom az 1990-es választási eredményeit. □ Győzelem esetén kikkel képzelik el az együttműködést? — Ma ezt lehetetlen megítélni. A természetes szövetségeseinkkel természetes, hogy egyeztető tárgyalások lesznek. Utána a helyzet, a politikai programok, és nyilván a kialakult kapcsolatrendszerek határozzák ezt meg. Azt biz* tosabban meg tudom mondani, kikkel nem. Minden bizonnyal a Magyar Szocialista Párttal, az MSZMP-vel, az SZDSZ- szel nem, annyira ellentétes alapvető dolgokban a felfogásunk. □ Egy ügyvédtől kérdeztem: melyik párt győzelmét várja. Azt válaszolta: ha az MDF vissza tud térni eredeti választási programjához, akkor megnyeri a választást. Lehetséges a visszatérés? — Az MDF az eredeti programját képviselte mindig. De a kormányzati felelősség iszonyú nehéz terheket ró ránk. 30 év múlva egészen más lesz egy kormányzópárt helyzete, mint egy rendszerváltoztató folyamatban, amikor mindenért meg kell szenvedni, amikor a módszereket meg kell keresni, létre kell hozni, anélkül ráadásul, hogy példa lenne előttünk, hogy az átmenetet hogyan vigyük véghez. Ebben a kormányzati felelősség jóval nagyobb, mint az ellenzéké, és ellenfeleink legalább magukban ezt el is ismerik. — Tehát a Magyar Demokrata Fórom vállalt programjának időarányos részét teljesítette. De éppen mert többpártrendszer van, mert több párt kormányoz, nekünk egyeztetni kellett a programot a kisgazdapárttal és a keresztény- demokrata néppárttal, tehát eleve vannak olyan elemek, amelyek teljesíthetetlenek, nem számonkérhetők a többpártrendszer keretei, a koalíciós keretek között. — És amit majd a vizsgán, a választáson le tudunk tenni az asztalra, az egyértelműen bizonyítja, hogy nemcsak az MDF, nemcsak a koalíció, hanem az ország is teljesítette ami ennyi idő alatt megvalósítható volt, amit teljesíteni lehetett demokratikus körülmények között az egyezkedések után. — Ezért gondolom én, hogy jók a demokrata fórom esélyei az 1994-es választáson, tehát kormányzati feladatra készülünk. A szociáldemokraták és a szakszervezetek A ma létező jóléti társadalmat Nyugaton a szociáldemokraták és a szakszervezetek irányításával, vagy hathatós közreműködésével építették fel azzal, hogy megvalósították a tőke és a munka történelmi kompromisszumát. A pártok — elsősorban a baloldaliak — mára már nálunk is felismerték, hogy a még mindig millión felüli szakszervezeti tagság egyrészt az országgyűlési, majd a helyhatósági választásokon sem elhanyagolható tényező, a hozzájuk való viszony, kezelésük elsőrendű politikai érdekük lehet. így hát számunkra is különösen érdekes lehet azt vizsgálni, hogy milyen legyen a szociáldemokraták viszonya ma a szakszervezetekhez, a tagságukhoz. Különben erre kötelezi őket a munkájuk is. Mi a következőkben vagyunk érdekeltek: tudomásul vesszük, hogy a megváltozott politikai, társadalmi és termelési viszonyok most megnehezítik legtermészetesebb szövetségesünk, a szakszervezetek helyzetét, s ezért még nagyobb szükség van a közös együttműködésre. Jó példa erre legutóbb, hogy bevittük a parlamentbe képviselőnkön keresztül a közalkalmazotti törvénnyel kapcsolatos szak- szervezeti törekvéseket. Vagyis felvállaltuk a szak- szervezet érdekeinek politikai megjelenítését. Ebből következik az is, hogy ugyan nem értünk egyet azzal, hogy bármelyik szakszervezet pártpolitikai érdekek képviselője legyen, azt azonban szükségesnek tartjuk, hogy a munkavállalók érdekében közvetlen képviseletet is kapjanak, a parlamentben megjelenjenek, ott képviseljék a munkavállalókat. Súlyos hiba, hogy ez a képviselet jelenleg hiányzik. Meggyőzhetjük a szakszervezeteket és tagságukat arról is, hogy olyan programot készítünk és formálunk, amelyik számos ágazati szakszervezet alapszabályában részben már megfogalmazott. Ezekben a hagyományos szociáldemokrata értékek a meghatározóak, s ezért ezek közös kapcsot jelentenek. Az elfogadásra váró programunkból majd kitűnik, hogy teljesen nyitottak vagyunk az új helyzet iránt és korszerű alternatíváinkat következetesen szövi át a hagyományos szociáldemokrata értékek; szabadság, társadalmi igazság és a szolidaritás. Számba vesszük a változó újrégi viszonyokat, de figyelmünk központjában továbbra is a munka világa marad. Meggyőzzük őket arról is, hogy a szociáldemokrácia továbbra is piac- és vállalkozáspárti marad, de a honi és nemzetközi tőke intézményes ellenőrzésével ellensúlyozni kívánjuk a nemkívánatos társadalmi hatásokat. Kiérett demokráciákban ez így működik. Nem titkoljuk, nekünk azért is fontosak a szakszervezetek, mert a még meglévő munkahelyekre rajtuk keresztül juthatunk el. Az meg külön találkozási pont kell hogy legyen, miként foglalkozzunk a munkahelyekről kikerült sok százezres tömeggel. Nem figyeljük ellenérzéssel a különböző mostanában létrejött érdekvédelmi szerveződéseket sem. Minél sokszínűbbek, erősebbek, annál több területről mutatkoznak a feszültségek, s így a feloldásuk is könnyebb. Együtt kívánunk működni az ágazatokkal,—ez is 100 éves hagyomány — a kedvezőtlen hatások (munka- nélküliség, infláció, elszegényedés) leküzdésében. Kidolgoztuk a közös érdekegyesítési módszereket, melyek birtokában közös fellépésekre is készen állunk. Oláh Gábor, az MSZDP megyei elnöke Ünnepi fohász ■ <3312*3 <3 1956 karácsonyán a vérbe fojtott forradalom és szabadságharc halottait a fenyegető szovjet tankok árnyékában gyászolta az ország. Az engedélyezett istentiszteleteken — ahol a politikai rendőrség is jelen volt — csak bibliai idézetekbe burkolt fohásszal emlékezhettek meg az elesett felkelőkről, a decemberi sortüzek során meggyilkolt fegyvertelen áldozatokról. Gyertyát gyújtottak a Kárpátaljára deportált forradalmi vezetők visszatéréséért imádkozva. Kocsordon is megünnepelték a karácsonyt 1956. decemberében. A vallásos estéket dr. Abrudbányai János unitárius lelkész szervezte a községben. A Mezőlengyelben született erdélyi pap 1945-től teljesített szolgálatot Kocsordon. Filozófiai doktorátusát 1931-ben Angliában az oxfordi egyetemen szerezte. 1956 nyarán kapcsolódott be a Petőfi Kör munkájába, a Mátészalkán megrendezett értelmiségi an- kéton már nyíltan a reformokat követelő értelmiség eszméit hirdette. Október 26-án Kocsordon a forradalom élére állt. A kocsordi földosztó bizottság 1956 november 10- ig (!) folytatta tevékenységét irányítása alatt. A szovjet megszállás után illegalitásba vonult, röplapokat gyártott, verseket írt. A politikai rendőrség folyamatos megfigyelés alatt tartotta. A karácsonyesték megszervezése után letartóztatták és írásait lefoglalták. A Karácsonyeste című versét bűnjelként mellékelték a B. 308/1957-4. számú megyei bírósági ítéletéhez. (Mi K. L. olvasónk kutatása alapján adjuk közre egy részletét.) Karácsonyeste Gyermek volt az új próféta Bús világok megváltója, Neki vittek ajándékot Tiszta emberi szándékot. Magyar álmok tört ágánál Villanó gyertyák lángjánál, Mi vagyunk ma a próféták Felénk fordul most a világ. Szerény ajándék jólesik, Benne édes kedvünk telik, Jó a simogató jóság, Nekünk ez mindig boldogság. De más volna a mi világunk Más az, amire vágyunk. Más ajándékot akarunk, Égre tárjuk fel két karunk. Hagyjanak minket egyedül Kárpátok kapuján keresztül, Menjen el ki ellenség itt Elfelejtjük, amit elvitt. xxx Ezer éve van kenyerünk Ha kérges is a tenyerünk, Hamis tanokból nem kérünk Volt abból már elég nékünk. Hagyjanak minket egyedül, Könnyeinkbe így nem vegyül Panasza rab fájdalmunknak, Mások csak ne tanítsanak. Idegen volt a csillaguk, Kicsit hazug minden hangjuk, Úgy vágyunk friss tanításra Karácsonyi boldogságra... A bíróság megállapította: „Baráth Zoltán iskolásgyermek hordja szét ezen vers egy-egy szakaszát és így jut el gyermekekhez, rajtuk keresztül a szüleikhez is. A lefoglalt házipéldányon maga a vádlott jelölte meg egyes szakaszoknál az egyes iskolásgyermekek nevének kezdőbetűivel, hogy melyik részt, kinek kell szavalnia... Mint ismeretes az ellen- forradalom által hangoztatott követelés volt a baráti Szovjetunió segítségének ócsárlása, csapatainak kivonása. Ilyen hangulatban a vádlott által írt verseknek — bár közvetlen megjelölés nélküli — mindazon utalása, amely a kapott segítségre, tanításokra utal, valamint azt hangoztatja, hogy hagyjanak egyedül, lényegében a Szovjetunió baráti segítségének megtagadása, ócsárlása.” A közelmúltban a Keiet-Magyarország szerkesx tőségében járt Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterei- nök-jelöltje, és válaszolt az újságírók kérdéseire Elek Emil felvételes 1993. december 22, szerda WKUttKtKKKKKKÍUM HAZAI HOL-MI ■■■■■■■■■■■■ Kelel-Magyarorsíág 5
