Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-02 / 282. szám
12 Kelet-Magyarország KULTÚRA 1993. december 2., csütörtök Országos matekverseny Vásárosnamény (KM K. J.) —Az 1993/94. tanévben ismét a vásárosnaményi Eötvös József Általános Iskola rendezi meg az Országos Zrínyi Ilona Matematikaverseny megyei fordulóját. A szervezők és lebonyolítók az összeállított feladatokkal elsősorban a tanulók logikus gondolkodási képességét akarják mérni, megteremtve a lehetőségét, hogy az általános iskolás korúak összemérhessék matematikatudásukat. Ennek megfelelően: a nemes versengésen az általános iskolák 3-8. osztályosai, valamint a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok általános iskolás korú diákjai vehetnek részt. Egy- egy intézményből tetszőleges számú versenyző indulhat. (Minden benevezett azt az iskolát képviseli, amelynek e tanévben a diákja. Ez azért hangsúlyozandó, mert az intézmények között is versengés folyik.) A nevezést 1994. január 15-ig a következő címre kell megküldeni: Eötvös József Általános Iskola, Bíró Éva igazgatóhelyettes, Vásárosnamény, Rákóczi u. 6-12. 4800. A nevezési lapon szükséges feltüntetni a következő adatokat: az iskola elnevezése és címe; a tanuló neve és osztálya; a felkészítő tanár neve. Ungváriak Nyírpazonyban Nyírpazony (KM - KJ) — Ä szeptemberi, kirobbanó sikerű szereplést követően, november végén ismét Nyírpazonyban mutatta be műsorát az Ungvári Állami Népi Együttes. Táncaikkal, népdalaikkal Kárpátalja valamennyi nemzetiségének hagyományait jelenítették meg a színpadon. Szinte kivétel nélkül minden produkciójukat hatalmas tapsviharral jutalmazta a nagyszámú pazonyi közönség. Á nézőket csodálattal töltötte el, hogy az ungváriak az egyes koreográfiákat más-más népviseletben adták elő, s az pedig a rendezés és a „technika” gördülékenységét dicséri, hogy az átöltözés az egyes számok között alig néhány másodpercet igényelt. » A megyénkből származó . szatmár-beregi táncot — stílusosan — talpig beregi szőttesben ropták, melyet nemrég készítettek a kárpátaljai Nagyberegben. A duettben előadott magyar népdalok közül — a vendég- művészek kedves gesztusaként — elsőként hangzott el az Édesanyám rózsafája, mely címadója a pazonyiak megjelentette — Danes Lajos népzenekutató emléke előtt tisztelgő — népdalkötetnek. A mindvégig igen változatos, sodró dinamikájú műsort a Nagybereznáról jött szólóénekes ruszin és ukrán népdalai tették kerek egésszé. Népdalduó és a zenészek — talpig szőttesben Amatőr felvétel A Sziámi belépője Budapest (KM-K. J.) — A közelmúltban jelent meg a Nyíregyházán jól ismert alternatív rockcsapat, a Sziámi új kazettája. A címe: Belépek egy helyre... A tizenkét, összetéveszthetetlen hangvételű, elmélyültebb tanulmányozást érdemlő Sziámidal (megzenésített vers?, lírai impressziók sora filozofikusra vagy groteszk-játékosra hangszerelt dallamokkal?) mindegyikének a szövegét a zenekar énekese, Müller Péter Sziámi írta. És bár a címadó számban elhangzik: beszélgessünk a jelenségekről, de semmit a lényegről, azt hiszem az énekes-szövegíró nagyon is a mai világ nyomasztóan fontos gondjairól „mondja a magáét”. Sziámiék már elindultak országos turnéjukra, mely december 18-án a budapesti Ganz-Vörösmarty Rockland-ben (Golgota utca) zárul egy négyórás maxikoncerttel. Az új kazetta ismeretében mondhatom: érdemes lesz belépni! A Sziámi együttes Reklámfotó Fórum a polgárosodás igényéhez A Nyíregyházi Művészkör pótolhatja az évtizedek óta hiányzó értelmiségi klub szerepét Verebes István és Veress István CSUTKAI-FOTÓ Baraksó Erzsébet Nyíregyháza (KM) — A Móricz Zsigmond színház nézőteréről, a közönség soraiból ismert arcok mellett újakat fedezhettünk fel a Nyíregyházi Művészkörben, amelynek profilja tovább formálódik. Annyi máris bizonyosnak látszik: életképes kezdeményezésről van szó, amelynek sikeres folytatása most már nemcsak a szülőatyától, Verebes Istvántól, illetve a színháztól, hanem a városlakó polgároktól is függ. November 28-án ismét kitárultak a színház kapui, s valóban a színház összes termeiben talált magának érdekes elfoglaltságot, aki ezt az estéjét ott kívánta eltölteni. Thália hajlékában Ezúttal is volt egy rövid koncert a nagyszínpadon, egy pódiumműsor a kamarában, karnyújtásnyira ott voltak a képzőművészeti alkotások, a szobrok és a képek, egy izgalmas beszélgetés nyomán kialakuló vitából pedig arra következtethettünk: Thália hajlékában jött létre az a fórum, amelyen a város lakóiként a polgárosodás iránti igényeinket megfogalmazhatjuk, köz- zétehetjük. Kevesebben voltunk ugyan, mint az októberi alakuló rendezvényen, és talán kevésbé lehetett már érezni az újdonság ismeretlen varázsát, de számos meghitt és bensőséges pillanattal lehettünk gazdagabbak. Elsőként a nagyszínpadon látott-hallott produkció szerzett kellemes perceket a hallgatóságnak: a város egyik sikeres zenekara, a Piccoli Archi egyik csoportjának tagjai játszottak, olyan érezhetően nagy kedvvel és szívvel, hogy meg kellett szeretnünk őket. Vezetőjüknek, Tóth Nándornak köszönhetően felvillantották a zeneirodalom humorát is, s a közönség hálásan jutalmazta a gyermekek igyekezetét. Az első alkalommal még a színház vezetősége szervezte a programokat. Erre a novemberi estére már önként jelentkező, külső rendezők is vállalkoztak: a megyei írócsoport, illetve személy szerint Révay Valéria főiskolai docens, a Finn-Magyar Baráti Társaság megyei elnöke közvetítésével ismerkedhettünk meg nyelvrokonaink, a finnek életével, történelmével, irodalmával. Finn nyelvrokonaink Megint zsúfolásig megtelt a kamaraszínház nézőtere, és a közönség érezhetően őszinte érdeklődése kísérte a műsort, amint feltárult előttünk egy kép a természetet feltétlenül tisztelő finn népről. Segítségünkre voltak ebben a közreműködő művészek: Gábos Katalin, Szabó Tünde, Horváth László Attila, Gados Béla, Kocsis Antal. Képzőművészeti miliőben, Egri Erzsébet festőművész és Orr Lajos szobrászművész alkotásai között beszélgetett Veress Istvánnal, Nyíregyháza főépítészével a színház igazgatója a városkép formálásáról, az urbanizáció folyamatáról. Nagy örömünkre elhangzott; most van itt az ideje, amikor eldönthető, milyen arculatúvá formálódhat a város, erről a kérdésről azonban a beszélgetőpartnerek között érezhetően nagy volt a hangsúlyeltolódás. A sok kényes problémát feszegető interjú ugyanis — az egyik hozzászóló szerint — majdhogynem várospolitikai, lakossági fórummá terebélyesedett: kiderült, mennyi a vágy és a sérelem a jelen lévő városlakókban amiatt, mert életminőségünk a körülmények és az illetékesek intézkedései miatt nem olyan, mint amilyen lehetne, de ez a hivatalt vagy nem érdekli, vagy nem tud ellene tenni. Csak egy példa: a szemünk láttára mennek tönkre a Sóstó patinás épületei, környezete lepusztul. Többekjcözött az is megfogalmazódott a közönség soraiból: igenis sokan élünk ezen a településen azzal az igénnyel, hogy polgárként szeretnénk lakói lenni ennek a városnak, de erre ipa még nincsenek meg a feltételek. Hiánypótló szerep Ezúttal is kértünk véleményeket a közönség soraiból arról, miként vélekednek a művészkör megalakulásáról. Géczi Ferenc nyugdíjas: — Az a vágyam, hogy legyen egy olyan hely, ahol a művészek és a közönség találkozhat. Annak idején rajtunk, népművelőkön, művelő- désiház-igazgatókon évtizedeken át számonkérték, miért nincs a városban egy értelmiségi kör? Azt fel kellett volna vállalni — és most is felvállalhatta volna más intézmény, nem a színház —, de nem voltak meg hozzá a feltételek, mindenekelőtt egy olyan személyiség, mint a színidirektor úr, aki sokoldalú egyéb tevékenysége mellett, holott csak idecseppent, ráérzett erre a problémára, és feladatának tartja az egész város, a megye szellemi életének, kultúrája ügyének felkarolását. Vida János a megyei önkormányzat főtanácsosa:-— Hiánypótló szerepet tölthet be a művészkör, amely a fóruma lehet a polgárrá válásnak. Mert vannak ugyan hivatalosan működő fórumok, de azok erre nem alkalmasak. Mivel nálunk még nem létezik a civil társadalom, de az óhaj megvan iránta, a színházi légkör adhat olyan hátteret, amelyben a városlakók egy része már polgárnak érezheti magát. S ha valaki jól érzi magát a színházban, azt elmondja a barátainak, ismerőseinek, ezáltal tovább bővül a közönség köre, s kiteljesedhet a tá- gabban értelmezett kultúra iránti igény is. A burgenlandi fotóskapcsolat Hans Gustav Edőcs Archív felvétel Kállai János Nyíregyháza (KM) — A nyíregyházi Közművelődési Kamara szervezésében láthatta a megyeszékhely művészetkedvelő közönsége a közelmúltban Hans Gustav Edőcs (Edőcs János) „Sorsok az arcok tükrében” című tárlatát a városi művelődési központ fotógalériájában. A kamara külkapcsolatainak szervezőjét, Bradács Mária VMK-igazgatóhelyettest kérdeztük: hogyan kerültek közelebbi ismeretségbe az „emberfényképésznek” is titulált fotóssal? — A művész „Cuna indiánok” című kiállításának katalógusából Székelyhídi Ágoston szavait idézem. Jellegzetes közép-európai sorsot élt és él meg Hans Gustav Edőcs. Bur- genlandban, osztrák földön született 1924-ben, anyanyelvének azonban a magyart vallja. Személyes helyzete munkájában is folytatódott, hisz évtizedekig irányította a győr-sopron-ebenfurti vasutat. Talán ez a két országot összekötő szolgálat is mélyítette, érlelte a jelképes szolgálat vállalását, a művészét. Talán eny- nyit röviden az alkotóról, akinek az embersorosokat bemutató fotói még mindig Nyíregyházán vannak. Láthatta már őket az Al- végesi, a KPVDSZ Művelődési Ház közönsége, és eljutottak a képek a Casinóba is. Tavaszig ván- doroltatjuk a tárlatot. A Következő helyszínek: a tiszti klub, majd Ra- kamaz, Tisza- vasvári és Mátészalka művelődési házai. A művésszel tulajdonképpen a nyíregyházi fotóklub révén kerültünk közelebbi ismeretségbe. □ Ha jól emlékszem, Önök (a kamara) személyesen is ellátogattak Hans Gustav Edőcshöz ez év tavaszán. — 1993 áprilisában a kamara tapasztalatcserére indult Burgenlandba. Mind az út előkészítését, lebonyolítását, mind pedig az ausztriai fogadtatásunk zavartalanságát illetően igen sokat köszönhetünk Edőcs Jánosnak. Ő tette lehetővé, hogy kintlétünk alatt ne csak a burgenlandi magyar etnikum művelődési lehetőségeivel ismerkedhessünk meg, hanem képet kapjunk az osztrákok közművelődési tevékenységéről általában is. És az ő révén születtek új kapcsolatok. A mi fotóklubunk kiállítással mutatkozott be Burgen- landban. Sikeres koncerteket adott a Szabolcsi Koncert Fúvószenekar és a mazsorettek Kismartonban és két üdülőtelepen. Őket újabb fellépésekre hívták meg. Énnek 1994-ben fognak eleget tenni. □ Most, hogy a VMK-beli tárlatnyitóra személyesen is eljött a művész, milyen újabb tervek, elképzelések születtek a szépen alakuló kapcsolatok további sorsát illetően? — A fotóművész és kultúr- menedzser három napot töltött nálunk. Ismerkedem Nyíregyházával és a megyével, közelebbről a kulturális kamara dolgaival. Ellátogatott több művelődési házba, és alaposan szétnézett „fotósszemmel”, aminek várható folytatása valószínűleg az lesz, hogy megyénkben fogja „felgyűjteni” egy jövőbeni tárlata képanyagát. Örülnénk, ha a terve megvalósulhatna.
