Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)
1993-12-21 / 298. szám
1993. december 21kedd HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Felelős falufórum Jánkmajtison Több mint félszáz millióra rúg a számla, de a felét az állam állta • Telefon mindenütt Balogh Géza Jánkmajtis (KM) — Apró, esőáztatta szatmári falvakon szalad át az autó. Este van, kihalt, decemberi este, teremtett lelket sem látni. Mánd, Borzova, Szekeres..., mintha a leszálló sötétség a kapukat is bezárta volna. Jánkmajtis hozzájuk képest valóságos fényárban fürdik, s a főutcán szokatlanul nagy nyüzsgés. A kultúrház felé tartanak, eltelt egy év, kezdődik az esztendőt értékelő falufórum. A nagy, városi rendezvényekhez szokott krónikás már fel sem kapja a fejét, ha azok harminc, negyven percet késnek, a jánkiak, majtisiak azonban pontos emberek. Itt az öt óra öt óra. Van még ugyan néhány üres szék a rendkívül szép nagyteremben, mikor Rostás István jegyző megkocogtatja a mikrofont, de mire Cséke László polgármester feláll a pulpitusra, már minden hely foglalt. Mint a nevéből kikövetkeztethető, Jánkmajtis tulajdonképpen két faluból áll. Valamikor Jánk volt a tekintélyesebb, a híres jánki vásárokra emlékezve még ma is sok idős embernek párásodik be a szeme, hiszen ott ismerte meg a jövendőbeli párját, míg Majtis a rátartibb, a hagyományőr- zőbb. A határ persze jó ideje megszűnt már köztük, egy a gondjuk, az örömük. Ezeket szedi most csokorba a polgármester. Mindent az infrastruktúráért A tavalyi falugyűlésen fogalmazódott meg a cél: mindent az infrastruktúra fejlesztéséért! Az idén 123 millió forintból gazdálkodhattak, s ha nem is mondja ki senki, az idei esztendő mérföldkőként vonul majd be Jánkmajtis történetébe. A legfontosabb munka, mint a legtöbb szatmári településen, a gázprogram megvalósítása volt, mely néhány hete sikerrel be is fejeződött. Több mint kétszáz család már ezzel is fűt, s további négyszáz portán bent van a gázcsonk. Igaz, nem adták ingyen, több mint félszáz millióra rúg a számla, de annak felét az álA szépülő Jánkmajtis lám állta, a lakóknak pedig az önkormányzat jóvoltából a vártnál is kevesebbe került mindez: negyvenezer forint helyett huszonhétezerbe. A jánkiak, s a majtisiak azonban nemcsak a gáznak örülhetnek, hanem a telefonnak is. Az országban egyedülálló módon itt a gáz- és telefonvezetékek egy időben kerültek a földbe. Ha féltek is sokan ettől eleinte, beigazolódott, elférnek azok ketten egy árokban. A Matáv olyan sikeresnek ítélte az egész akciót, hogy további húsz településen e szisztéma szerint kezdik a munkát. Az ittenieknek ez egyébként a megszokott har- minc-negyvenezer forint helyett tizennégyezerbe került, talán ez is közrejátszott abban, meg a Matáv nagyvonalúsága is természetesen, hogy háromszázötven család köttette be a távhívásra is alkalmas telefont eddig. Fizikotherápiás kezelés S az idei fejlesztések sorának még korántsincsen vége! Mert épült út is, járda is, néhány hónapja pedig megvalósult a régi álom, bevezették a fizikotherápiás kezelést az orvosi rendelőben. Gond is akad azonban jócskán. Ezek közül is a legsúlyosabb talán a munkanélküliség. Mára több mint százötvenen eszik ezt a sovány kenyeret, s csaknem százan kénytelenek igénybe venni a jövedelem- pótló támogatást. Sajnos, a helyzet jelentős javulására kevés a kilátás — bár egy, helyi káefté nemrég közölte, megpróbál munkahelyeket teremteni —, ám az is igaz, hogy vannak a munkanélküliek között olyanok is, akik semmi pénzért sem lennének hajlandóak dolgozni. Remekül érzik magukat a segélyen..., a gyermekeket meg tartsa el a falu, s az állam. Szó esik még a közrendről, a közbiztonságról, a körjegyzőség munkájáról, majd kezdődnek a hozzászólások. Előbb a gázosok gyarmati kirendeltségvezetője válaszol néhány aktuális kérdésre, többek között megerősíti, hogy a rendszerben bizony előfordulhat némi víz, aztán megköszöni a meghívást, s rohan, mert ügyeletes. Sebaj, hiszen van aki a gáztémát folytassa. Kocsis Sándor, a falu önkéntes tűzoltóinak parancsnoka látja el tanácsokkal a konvektorok tulajdonosait, kiemelve, hogy nagy áldás a gáz, de egyben rendkívül komoly veszélyforrás is. A községben tekintélyes számú cigányság él, de most nincs képviselőjük a testületben. Konkoly Sándor ezt kifogásolja, egyébként messzemenően elégedett a falu vezetésével. Szabó Zsigmond, a nyugdíjasklub elnöke már Szondi Erika felvétele nem ennyire szelíd. Kemény szavakkal ostorozza a közbiztonságot, s azt mondja, ne csak a megelőzésről papoljunk állandóan, a büntetésről sem kéne megfeledkezni. Továbbá javasolja, hogy az önkormányzati képviselők „gyakrabban szólítsák meg a népet”, ha kell a kocsmában, ha kell a templomkertben, mert sok információ nem jut el hozzájuk. Tönkretették a téeszt Nagy taps fogadja id. Rostás Sándor bejelentését, miszerint isten segítségével ma töltötte be a hetvenötödik életévét, de nem ezért kért szót, hanem azért, hogy elmondja, az „importált” vezetők miképpen tették tönkre a termelőszövetkezetet, hogy milyen rettenetes kínokon mentek át az itteni almatermesztők is. Sokan, nagyon sokan következnek még, a vízműtől kezdve a bérelt földeken át a kárpótlási jegyekig terjed a gyűlés témája, s mikor a polgár- mester összefoglalja a fórum tapasztalatait, este nyolc óra is elmúlt. Az emberek mégsem igyekeznek hazafelé. Az előcsarnokban, meg a kultúrház előtti téren alkotnak kisebb csoportokat, így folytatják, most már kötetlenül az eszmecserét. Akaratlanul is azt bizonyítván, nem mindenütt veszett még ki az emberekből a településük iránti felelősség. Aforizmák Az egyik rendező arról beszél, amihez nem ért, a másik nem ért ahhoz, amiről beszél. (Fellini) Amikor elkezdtem, akkor a nők azért öltöztek, hogy a férfiaknak tetsszenek. Ma viszont a nők egymást akarják elbűvölni. (Chanel) Nem lehet egészen boldog ember, akinek nem öröme a zene. (Kodály Z.) Amelyik filmnek sikere van, az üzlet, amelynek nincs, az művészi alkotás. (Carlo Ponti) Tartós örömet csak magadban és munkásságodban lelhetsz. (Beethoven) Mindennek van határa, így a boldogságnak is. (Picasso) Mindenki mást csinál, mint amihez ért, mindenkinek más az ambíciója, mint amit tud, és ami neki való, és mindenki másutt ül, mint ahol kellene. (Békefi László) Az öregkornak is megvannak a maga örömei. Mondjatok egyet! (Kellér Dezső) Jobb egy tükör, mint az ősök egész arcképcsarnoka. (Wolfgang Menzel) Ne legyen kultúra magyarság és magyarság kultúra nélkül. (Kodály Zoltán) Sokáig kell élni ahhoz, hogy fiatal maradjon az ember. (Picasso) Aki keveset gondolkodik, az sokat téved. (Leonardo da Vinci) Csak egyenlő mértékkel. Legyen a nőnek is szabad, ami a férfinak, vagy ne legyen a férfinak sem szabad, ami a nőnek nem szabad. (Bartók Béla) Egy nemzetnél nemcsak az a fontos, vannak-e értékei, hanem az is, hogy vannak-e értékeinek megbecsülői. (Egry József) Csak azok gyűlölködnek, akiket senki sem szeret. (Chaplin) Minek kell több pénz, ha van elég pénzünk. (Picasso) A legjobb szer ahhoz, hogy ne gondolj a nyomorúságodra— a munka. (Beethoven) A vegetáriánusok nem esznek ugyan állatot, de eleszik előlük az ennivalót. (Salvador Dali) Az esküvő még nem hap- pyend, hanem mindig csak a kezdet. (Fellini) Fütyülj míg dolgozol! (Walt Disney) Aki már minden célját elérte, valószínűleg túlságosan alacsony mércét állított. (Herbert v. Karaján) Az átlagfestő azért fest, hogy éljen, a kiváló festő azért él. (Egry József) Dr. Borsy Zoltán gyűjtéséből Ilii - ; 1 ^ \ ' >s, ,v w ' < ' A ' ' \,4 Művészek mondták Leszólás Cselényi György A közelmúltban egy tu- nyogmatolcsi férfi lapunkban arról számolt be, hogy a megszolgált Zapo- rozsec autója karosszériáját felhasználva évente nagyszámú csirkét, kacsát, libát és nyulat nevel. A volt autó kaszaija megfelelő beállításával a napenergia oly módon hasznosul, hogy a szárnyasok számára optimális hőmérséklet eléréséhez a korábbinál jóval kevesebb fűtőanyagra, villanyáramra van szükség. Nem beszélve arról, hogy a patkány és más állat a Za- porozsec lakóiban nem tehet kárt. Az ötletet a cikk állattartási érdekességként, afféle hobbiként tálalta, nem vont le messzemenő következtetéseket, de a gazda leleményességét néhány szóban elismerte. Egy névtelen levél írója az említetteken anélkül ironizál, hogy kellőképpen átgondolná, miről van szó. Mondandóját magánügyként kezelném, ha mögötte nem egy sajnálatos jelenség: más ötletének fellengzős, érdemtelen leszólása húzódna meg. A levélíró olyasmiket hoz fel, amelyek önmagukban lehetnek igazak, de azzal még a más igazságát nem cáfolják meg. Csupán egy mondatot idézek: „Mennyi rendeltetésszerűen megépített szakszerű istálló van, baromfinevelő áll üresen, kitéve az enyészetnek..." Biztosíthatom, senki sem Zaporozsec-istállókban nevelt baromfival képzeli el az ország boldogulását. A tu- nyogmatolcsi példával gondolkodó, tenni akaró embereket igyekeztünk láttatni, akik — mint sokan a legfejlettebb országokban is — a napenergia minél szélesebb körű hasznosítására törekednek. Mindig csodáltam azokat, akik a nehézségekre történő panaszkodás mellett, vagy helyett a mikro- környezetükben megtalálják a törvényes feltételek melletti boldogulás lehetőségeit. Különben a családnak hagyományos állattartó épületei is vannak, a Zaporozsec említett módú használatához mégis komoly anyagi érdekeik fűződnek: a korábbinál kisebb önköltséggel állítanak elő húst. Kommentár ____________________ Szolgáltató szakképzés Kállai János A magyar oktatásügy ügyes-bajos dolgairól beszélgetvén, gyakran és exponálton említődik (pro és kontra) a szakképzés kérdésköre. Jóllehet: iskoláink — típusuktól, profiljuktól függetlenül — csaknem kivétel nélkül küszködnek a jelenben gyökerező, de a jövőre is kiható napi gondokkal, túlzás nélkül állíthatjuk: a legdrámaibb változásokat a gazdasági átalakulás a szakoktatással foglalkozó intézményekben hozta. A privatizáció hol lelassuló, hol előreszaladó folyamatai közepette egyszeriben nyilvánvalóvá lett: a nagyüzemi iparra koncentráló, annak szakember-utánpótlást biztosító oktatási szisztémának befellegzett. A sokféle vállalkozás, a kisüzemek gomba módra történő szaporodása, az alakulgató piacgazdaság, a munkanélküliség mutatóinak drasztikus felfutása, az exportmozgások nyugati orientáltsága megkérdőjelezhetet- lenné tették: más arculatú, struktúrájú és tartalmú szakoktatásra van szükség. Az új tendenciákra figyelés kényszere elsősorban az úgynevezett mamut-iskolákban gerjesztett változtatásokat. Megyénkben ilyen gó- liátsuli akad nem egy. Csak Nyíregyházán: mondjuk a 110-es vagy a 107-es szak- középiskola és szakmunkás- képző, de említhetjük a ke- reskedelmi-yendéglátóiparit is. Vidéken pedig a vásáros- naményi, a kisvárdai és a fehérgyarmati szintén a nagyok közé tartozik. Mi legyen hát a sorsuk? Széthullásra, megszűnésre, önfelaprózódásra vannak ítélve? Nos, erre csattanós választ adnak azok az intézmények — példaként említhetjük a nyíregyházi 110- est —, melyek nem a siránkozást és az ölbe tett kezek taktikáját választották megoldásként. Úgy módosították a képzés tartalmait, hogy a szakmaoktatásban a szolgáltató iparra, a vállalkozókra, a kisüzemekre figyelés elemei váljanak meghatározóvá. A kvalifikáltságot szem előtt tartva korszerűsítettek. Jól tették, bár nemigen cselekedhettek másként. Új fények a belvárosban Harasztosi Pál felvételei
