Kelet-Magyarország, 1993. december (53. évfolyam, 281-306. szám)

1993-12-20 / 297. szám

12 Kelet-Magyarorszag Krúdy-vetélkedő Tüzes Mária A nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumban a ju­bileumi évük egyik legutób­bi rendezvényeként zajlott le december első hetében egy, a század kimagasló próza­írójának nevével fémjelzett vetélkedő. A nemes versen­gésre az eseménynek helyet adó, házigazda intézmény meghívta Krúdy egykori is­kolája, az Evangélikus Kos­suth Lajos Gimnázium diák­jait is, így a szellemi erőpró­bán két — kossuthos — ven­dégcsapat és tíz krúdys „együttes” vett részt. A játékos versenyfelada­tokat — irodalmi totó az író életéről, műveiből, művé­szetének jellemzőiről, ke­resztrejtvény, villámkérdé­sek, képzeletbeli riport az íróval, novellaírás Krúdy stí­lusában — a Bessenyei György Tanárképző Főisko­la harmadéves magyar-mű- velődésszervezés szakos hallgatói állították össze. (Ez a program számukra gyakorlati feladatként jött számításba művelődésszer­vezésből.) A forgatókönyvet Bajnai Krisztina készítette — ő vezette a játékot is —, segítői pedig Katona Anita és Kelemen Adrienn voltak. A játék egyes fordulóit ki­tűnő hangulatban, igazi ver­senyszellemben teljesítették a benevezettek. A gazdag is­meretanyaggal felvértezett tanulók igen szoros küzde­lemben versengtek. Külön érdekesség volt, hogy az idősebb középiskolás kor­osztállyal egy mezőnyben „harcoltak” a pontokért a hatosztályos gimnázium má­sodikosai, két csapatot küld­ve a tudást próbáló ringbe. A „nagyokhoz” illő komoly­sággal, ügyességgel és tudá­sukkal sem szégyent vallva állták a sarat, aminek kö­szönhetően a legjobb novel­lát Krúdy stílusában ők írták. A vetélkedő végeztével valójában csak győztesekről beszélhetünk. Mert győztek a helyezettek, minden résztvevő és a közönség is ezen a rendkívül sok isme­retet szertesugárzó és kelle­mes hangulatú délutánon. Az élboly a következőkép­pen alakult. Az első három helyen a krúdysok végeztek, sorrend­ben: a II. B, a in. A és a IV. A csapatai. Közönségdíja­sok lettek — szimpatikus versenystílusukkal és ele­gáns megjelenésükkel — a vendégcsapatok az Evan­gélikus Kossuth Lajos Gim­náziumból. Ők a pontozást tekintve, holtversenyben a negyedik helyezést érték el. Nem maradhat dicsérő szó nékül a tizenhárom éves ko­rosztály egyik „triója” (Krú­dy G. 6/II. osztály). Igaz, hogy ők csupán az ötödik helyig jutottak, de azt sem árt tudni: egy érettségi előtt álló csapattal holtverseny­ben. A TT könyvsorozata Nyíregyháza (KM — K. J.) — A címben szereplő két „t” betű egy sokak számára még kevésbé ismert szerve­zet terjedelmes elnevezését helyettesíti: a Magyar Tu­dományos Akadémia Sza- bolcs-Szatmár-Bereg me­gyei Tudományos Testületé húzódik meg mögötte. A te­vékenységi körét mindin­kább kiszélesítő, immár kö­zel négyszázas, tudósi tag­létszámmal büszkélkedhető testület egyik fontos munka- területének tekinti a kiad­ványozást, a publikációkat. Ezt a törekvést szolgálan­dó dolgozták ki a TT közle­ményeinek sorozattervét, és hogy nem csupán a „váz­latírás” penzumát tudták le, bizonyítja: az első — tíz kö­tetben gondolkodó — széria könyvei sorra-rendre napvi­lágot látnak. A sorszámozott kiadványok első darabja az 1992. évi testületi alakuló ülés és az első tudományos ülésszakon elhangzott előa­dások összefoglalóját tartal­mazza. Az idei — október 1- jén és 2-án lezajlott — köz­gyűlés és a második tudomá­nyos ülésszak referátuma­inak anyagát a közlemények 11. kötetében adták közre. És már kézbe vehetik az érdeklődők az idő közben el­készült névtárat, azaz a Tu­dományos Testület szerve­zetét ismertető és a tagság névsorát közlő különkötetet is. Nemcsak a tudomány apostolai, a szűkebben értel­mezett „szakmai elit” érdek­lődésére tarthat számot a so­rozat 9. és 10. kötete. Mind­kettő szerzője a széria meg­jelentetésén rendkívül sokat fáradozó Cselényi István Gá­bor. A két izgalmas könyv­ben — A katolikus filozófia alapfogalmai 1. (A-M) és A katolikus szociológia alap­fogalmai — keresendő. Mindkét művet melegen le­het ajánlani a pedagógusok­nak, fő- és középiskolások­nak, de haszonnal forgathat­ja őket az átlagolvasó is. (A kiadványok beszerzését il­letően a tudományos testület titkárságán — a Megyehá­zán — lehet érdeklődni.) A nyíregyházi Művész Pódium estjeinek csatlakozó eseményeként rendeztek a közelmúltban tárlatot a tokaji Tokaji Ferenc Gimnázium képzőművészeti szakköröseinek munkáiból. Képünkön Durst Lívia Kapuk előtt című akvarellje látható Harasztosi Pál reprodukciója Kiskarácsony a mandai iskolában Magyarul és szlovákul szólaltatták meg a karácsonyváró dalokat • Ünnepi hangulat Nyíregyháza — Manda- bokor — Adventi koszorú és gyertya a tanári asztalon, szlovák nyelvű énekszöveg a táblán, ünneplőbe és jelme­zekbe öltözött gyerekek. Iga­zi karácsonyváró sürgés-for­gás fogadja a látogatót a Vá­ci Mihály Általános Iskola mandai tagiskolájában. — Fáradjanak beljebb — in­vitál szíves szóval Simon Já­nosáé tagiskola-vezető —, mindjárt kezdődik a kiskará- csonyi műsorunk főpróbája. Helyszűkében vagyunk, ezért rendeztük így a dolgokat — teszi hozzá. Bemutató az ovisoknak Most eljöttek az óvodásaink és néhány kedves vendég — köztük Endreffy Ildikó, a me­gyeszékhely alpolgármestere —, a téli szünet előtti utolsó tanítási napon pedig a szülőket várjuk szeretettel, immár a Nagykarácsony jegyében. Amíg beszélgetünk, az isko­la szlovák lektora — mert ilyen is van Mandán! —Elena Pieckova fakasztja dalocskák­ra az apróbb-nagyobb gyere­keket, vele együtt fújják az ovisok, mivelhogy a foglalko­zásokon ők is tanulják a szlo­vákot, azaz — kissé hivatalo­sabban fogalmazva — etnikai kisebbségi nyelvüket. Körjá- ték, újabb dalok, versikék, majd megkezdődik a főpróbá­nak titulált előadás. Továbbviszik a hagyományokat A keretjáték nagyon élet­szerű: miként fogadja egy csa­lád a betlehemeseket. A ha­gyományokhoz ragaszkodás jelei keverednek a modernizá­cióval (a paraszti öltözék mel­lett nem tűnik harsánynak a csokornyakkendős elegancia), de az egész mímeskedés erő­sen átcsúszik a folklórba, ami­kor betoppannak a főszerep­lők: hozzák a Betlehemet! In­nentől kezdve aztán minden úgy zajlik, mint hajdanán, amikor még a karácsonyvárás legtermészetesebb velejárója volt a pásztorok tréfás-kérege- tős ünnepköszöntője. Ma per­sze ez már inkább ápolandó és továbbadásra érdemes hagyo­mány, aminek aktív részesei lettek a mandai tanulók. — A műsorban az én gye­rekeim szerepeltek — mondja pirulva Bódi Miklósné tanító­néni —, az összevont máso­dik-negyedik osztály , .főnö­ke”. Magam szereztem és állí­tottam össze a forgatókönyv anyagát, nagyobbrészt hiteles, népi szövegek alapján. Hát, le a kalappal! — állapí­tom meg félhangosan, mert nem akarom szemébe dicsérni a kirobbanó agilitását szerény­ségével palástoló pedagógust. A gyerekek szövegtudása, já­tékkedve, a mondandójukat fűszerező humor, az ügyes mozgások — minden a helyén volt. Aztán, amikor a játéknak vége lett, mintegy ráadásként kaptunk egy szépdallamú szlovák éneket. Dalolt a har­minckilenc mandai iskolás, az óvodások, a vendégek, s aki­nek netán gondja lett volna az „idegen szöveggel”, annak se­gített a falitábla, melyen a díszbetűk mindenki számára jól olvashatóan adták tudtuk „Slava Bohu prespevujú, po- koj ludom ohlasujú”, ami ma­gyarul így hangzik: Isten di­csőségét éneklem, és az em­bereknek hirdetem a békes­séget. Mi tagadás: szép és tisz­ta üzenet ez így, a szent ünnep előtti napokban. Életképes a tagiskola Mielőtt aztán végbúcsút vet­tünk volna „házigazdáinktól”, a finom sütemények falato­zása közben szó esett a jövőről is. — Tizennégy elsősünk, nyolc másodikosunk, kilenc harmadikos és nyolc negyedi­kes nebulónk van — vette számba népét a tagozatvezető. De már készülődik az után­pótlás. Láthatja — int az ovi­sok csoportja felé —, ideszok­tatjuk őket. Összesen huszon­heten járnak óvodába, közülük kikerül majd egy „mini első osztály”. Már éppen elköszönünk, amikor egy suta kérdésemmel — Életképesnek érzik-e ma­gukat? — majdnem megsér­tem Ilona tanító nénit. Hogy életképesek-e? Nézzen ránk? Hát kell ezt bizonygatni? — mondja picinyke háborgással a hangjában. Belátom, erre tényleg nincs szükség. Csupán többször, és hosszabb időre kell kilátogatni Mandára, és akkor egyszeriben minden ért­hetővé és természetessé válik. Miként kellene, hogy legyen a „nagy” életben is! Az angol kapcsolatokról N. Szabó József Nyíregyháza — A vesztes háború folytán keletkezett helyzet új kulturális és diplo­máciai kapcsolatok kiépítését, valamint a korábban létesített, ám a n. világháború során el­maradt nyugati, elsősorban an­gol kapcsolatok újraélesztését követelte az új Magyarország­tól. A magyar értelmiség java és a politikai elit angolszász orientáltsága révén a háborús években is megmaradtak a brit kultúrkörhöz fűződő szálak. Az új magyar kultúrpolitika már 1945 elején a Nagy-Bri- tanniával valaha létezett kap­csolatok felvételét tervezte, de erre a választásokig államközi szinten nem volt lehetőség. A hazai tudományos és kul­turális élet nagyon is érezte a hiányát annak, hogy megsza­kadt a közvetlen összeköttetés Angliával. Ezért természetes, hogy már 1945-ben a tudósok sürgették az együttműködést. Kosáry Domokos 1945-ben el­sőrendű nemzeti feladatnak ítélte az angol-magyar relá­ciók továbbfejlesztését. A tu­dományos kapcsolatfelvétel­ben fontos szerepet játszottak az ösztöndíjak. Számos szelle­mi kiválóság angliai tanul- mányútjára nyílott lehetőség, többek között Moholy Ele­mérnek, Szladits Károlynak. Angol részről a British Coun­cil vezetője is az együttmű­ködés fontosságát hangsúlyoz­ta. Keresztúry Dezső kultusz- miniszter ezért reménykedett egy angol-magyar kulturális szerződés aláírásában. Az angolszász kultúrával való kapcsolatfelvétel szem­pontjából döntő jelentőségű volt, hogy 1946 januárjában megalakult a Pen Club ma­gyarországi csoportja. Sokat tett a magyar-angol kapcsola­tok kiszélesítéséért a Magyar- Angol Társaság, melynek el­nökévé Kodály Zoltánt válasz­tották. A kapcsolatok teremté­sében igen jelentős szerepet töltöttek be az emigránsok, akiknek segítségére nagyban számított a hazai kultúrpoliti­ka. E program keretében ma­gyarországi előadásra hívták a világhírű, Londonban élő tu­dóst Polányi Károlyt. Számos kutató a repatriálás kérdésével foglalkozott. Szent-Györgyi Albert személyes kérésére, hu­szonhét évi távoliét után haza­jött Pétetfi Tibor, a hímeves anatónus, folyamatban volt Hatvány Lajos repatriálása is. Az MKP Hl. Kongresszusát követően, a politikai pluraliz­mussal való szakítás ellenére, 1946 őszén az angol-magyar kulturális kapcsolatok fenn­maradtak, sőt számos fontos kezdeményezés is megvaló­sult. A British Council 2-3 hetes angliai ösztöndíjas tan­folyamokat nyújtott magyar- országi angoltanároknak. A magyar kultuszkormányzat 1946 végén fontosnak tartotta a londoni egyetem magyar tanszékének fejlesztését. A zenei kapcsolatok is sokrétűek voltak. A BBC műsorában Bartók és Kodály központi sze­repet kaptak, de bőven jutott alkalom ifjú magyar muzsiku­sok angliai látogatására, vala­mint angol zeneművészek ma­gyarországi bemutatkozására. Mindebből az látszik bizo­nyíthatónak, hogy az angol kulturális és politikai körök rokonszenvvel kísérték a de­mokratikus Magyarország új kultúrpolitikáját, s a régóta igényelt egyezmény megköté­sét időszerűnek tartották. 1947 decemberében már elkészült a Magyar Köztársaság és az Egyesült Királyság között kö­tendő kulturális egyezmény tervezete. Ennek fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szerződést ma­gyar részről a köztársasági el­nök, angol részről pedig V7. György király írta volna alá. 1948 tavaszán azonban mó­dosulás történt, mert a kelet­európai politikai köröket za­varták a magyar-angol kul­turális egyezményhez kötődő megbeszélések. E tárgyalások és a magyar-angol kapcsola­tok közötti összefüggés nega­tív megítélése már az alakuló­ban levő népi demokráciák egyeztetett, imperialistaelle­nes külpolitikájának volt a ré­sze. Az új magyar'elképzelések a totalitárius rendszer ideoló­giájára épült kultúrdiplomá- cia, az egyre fokozódó hideg- háborús hisztéria árnyékában már nem lehetett együttműkö­dési szerződést kötni. 1948 nyarától kezdve minimális szintre szűkültek a korábbi an­gol-magyar kultúrkapcsola- tok, majd a hidegháború kitel­jesedése után soha nem látott mélypontra zuhantak. A Ma­gyarországra nézve rendkívül káros folyamatok csak a hi­degháború megszűnésétől, az 1960-as évektől módosultak. (Részletek a szerző készülő tanulmányából.) .............................. . Versmon­dóknak Tatabánya — Nyíregy­háza (KM — K. J.) — A tatabányai Közművelődés Háza — együttműködve a rendező társszervekkel — meghirdette a József Atti­láról elnevezett országos vers-, énekelt vers- és pró­zamondó versenyt. A fel­menő rendszerű vetélkedő­re jelentkezhetnek azok az amatőr versmondók, gitá­ros énekesek, akik betöltöt­ték a tizennegyedik élet­évüket. A benevezetteknek hat verssel vagy prózai mű­vel kell készülniük, válo­gatva József Attila költé­szetéből, illetve olyan líri­kusok és prózaírók művei közül, amelyek József Atti­la életművének gondolat­világához közel állnak, vele rokonvonásokat mutatnak. A versenyre jelentkezést illetően a nyíregyháziak a Városi Művelődési Köz­pontban, a vidékiek pedig a megyei önkormányzati hi­vatal közművelődési irodá­jában jelezhetik szándéku­kat, illetve kaphatnak neve­zési lapot. Határidő: 1994. február 1. A szervezők — a jelentkezők számától füg­gően — területi válogatókat tartanak, a megyei döntő időpontjáról később dönte­nek. Az országos döntőt 1994. április 7-től 10-ig rendezik meg Tatabányán, a Közművelődés Házában. .......----....................................................................................... KULTÚRA 1993. december 20,, hétfő---------------------------------------------»»immfmaiwm, i,,, ,,i,.aumnira» iwi ■ i .........................moh« ... ..i.iaa Megjöttek Mandára a betlehemi pásztorok Harasztosi Pál felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents